Molnár F. Árpád fórumbejegyzését idézem nektek >>>
"Az apartheid fasiszta európai orbánbaráti kormányzatok egy idejű, A HÍRHÁTTÉR elleni fékevesztett betiltásai után Európán kívülről jelentkezünk: Címünk:
HÍRHÁTTÉR.ORG Volt szerencsém a Hírháttér csapatával találkoznom, elsőként a Szabadság híd megmászása előtt, vagy mindig előtt.
Azóta nevezzük Évának, aki szintén ült előzetesben és szintén zaklatás vádjával, nos sokat segített elterelni a párkapcsolati problémáról a figyelmemet. Így az ő közvetlen életformáján keresztül teljesen új környezetbe kerültem és láthattam Magyarország egy olyan mélységes problémáját, amelyet még a börtönben, a sétán sem láthattam ebből a perspektivából. Nem mondhatnám, hogy nincs jövő, mert nincs. Az élet természetesen élni akar és élni is fog, de az ember számos fel nem ismert pontról van megtámadva. Elsődleges lenne támpontként egy olyan nemzeti-nemzet feletti és -közi, politikai szilárd erkölcsi alapzaton álló kultúra, másodlagos a harc és a magabiztosság harmadlagosan pedig az előbbiekből származó Új Ember. Amikor Jézus ezt mondja, újjá kell születnetek, akkor a régi nem tartható, teljes megújulást kérjünk szívünkre, családunkra és nemzetünkre. Nehéz lenne az aranykort oktatni, nem gondolom azt sem, hogy kellene, itt gondolok Hamvasra, a Mahábháratára.
Sajnos a nézetekben már csalódtam, mert egyedül maradtam az eszméimmel és nem is igazán lett valóság, ezért új utakon kell a problémakört megközelíteni. Oshóval kapcsolatosan pedig, számomra a most olvasottak alapján, ha nem is eredeti, de zseniális. Én úgy látom, hogy Osho nézetei legrövidebben egyfajta zen-buddhizmus ötvözete a hinduizmussal.
Annyiból talán tegyük megkerülhetetlenné, hogy összefoglalása mindannak az alap metafizikai tudásnak, amit Buddháról és a hinduizmusról és a meditációról megtudhatunk. A legpraktikusabb tanácsát vagy meditációját, az önön tudatunktól való elszakadás tanítása rejti, ez a fajta önmagunk kívülről szemlélése - ön vagy énreflexió, amely során kiderül, hogy van egy énünk ami önmagunktól elkülönülve megfigyelőként vesz részt és énünk egy részét figyeli és elszakad tőle - talán Fichte dereng számomra, vagy Turay tanárúr a hittudományin, aki ezt az ént, mint központi problémát, megfoghatatlannak, kvázi végtelennek ábrázolta. Ez az önreflexió, amire a nyugat filozófusai is rájöttek a tulajdonképpeni meditáció alapja. Pratyáhára - az érzékek visszavonása NEMÉN-ÉN disszonancia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése