Biegelbauer Pál |
A fényadók
Biegelbauer Pál köré szerveződött egy közösség a 90-es évek elejétől. Nem tekinthető ez a közösség vallásos közösségnek, de a kereszténység filozófiájával rendkívül szoros volt a kapcsolata a tanításoknak, hiszen az alapító maga Biegelbauer Pál is hivatásának a katolikus (jezsuita) papi pályát választotta, majd noha később kilépett onnan és családot alapított, de a fényadás és a tanítás által tulajdonképpen továbbra is egyfajta papi hivatásnak élt. Biegelbauer Pál halála után tanító nélkül maradt a közösség, több nagyvárosban is megtalálhatóak a Fényadó klubok, azonban csak Magyarországon, mivel ez a "mozgalom" kizárólagosan magyar sajátosság. Az interneten fellelhető egy oldal, amely a megjelent könyvein kívül Biegelbauer Pál szellemi hagyatékát hivatott őrizni. A tanítások középpontjában, kiindulópontként Szent Ferenc imája alapján a megváltoztathatatlan elfogadása és a megváltoztatható megváltoztatásának lehetősége áll. A szeretet és a félelem ellentétpár szintén sarkalatos pont, maga a fényadás tulajdonképpen a másik feltétel (félelem) nélküli elfogadása. A tanításokat Biegelbauer Pál kurzusok során adta át a hallgatóságnak, művelődési házakban de magánlakásokban is tartott az ország minden pontján ilyen kurzusokat. Karizmatikus személyiség volt, aki köré csoport szerveződött, amely nem tekinthető ugyan vallásos csoportnak, és inkább a new age-hez sorolható, mégis a kereszténységhez áll a legközelebb. A tanítás tartalmazza az emmanáció tanát, tehát neoplatonikus filozófiát és sztoikus nézeteket is ötvöz: a megváltozhatatlan elfogadása révén. Ezek a gondolatok a szentháromság gondolatában később a kereszténységben is megjelentek, az érdekes az, hogy Biegelbauer Pál ezeket emelte ki, használta eszközként tanítása filozófiai megjelenítéséhez, amelyet ő maga a fény-adáson kívül eszköztelen gyógyításnak is nevezett. Megfigyelhető az is, hogy a tanítás nem merevedett dogmává, megmaradt lehetséges világnézetnek, a transzcendenssel való kapcsolat, nem ima kommunikácón és kényszeres rituálékon alapul, a transzcendens, a teremtő jelen van az emberben, és a szeretet által emmanálódik az interperszonális (ember-ember közötti) kapcsolatokban. Az áramlás, az emmanció akadálya a félelem és a másik el nem fogadása. Vallásszociológiai megközelítésben a csoportok, nem állnak szemben a társadalommal, nem kívánják megváltoztatni azt, nincsenek világmegváltó céljaik és nem tartják a nézeteiket sem kizárólagos igazságoknak, hanem egy lehetséges módnak, útnak, amivel eljuthatnak Istenhez, a szeretethez.
Az interjú alanyai R.A. és R.P.
fényadónak a szeretetet kell olyan szinten megélnie, az emberben való Istent.
A szeretet gyógyít, és tovább is kell tudnod adni a szeretet.
- A szeretet az isten?
- A szeretet a második lépcső, el kell jutni hozzá.
- Ez lenne a mindent elfogadás? És mennyire tölti ki ez a fényadó napját?
Vagyis szükséges-e állandóan gyakorolnia a fényadónak a szeretetet,
az elfogadást?
- Mindent elfogadás, teljes elfogadás, amelyet a nap 24 órájában nem kell gyakorolni,annyit
amennyit tud. Vannak emberek akiket az isten a tenyerén hord, de nincsenek tudatában.
Ha gyakorlom az elfogadást, a másik ezt lereagálhatja, az ő reakciója gyógyít.
- Az elfogadás lényege?
- Úgy fogadja el, amilyen, nem akarja megváltoztatni. Az elfogadás krisztusi, az képes csak
rá aki önmagát el tudja fogadni. Másik emberre vonatkozik, nem sors.
Amikor tanuló az ember a szükséges út, minden létező elfogadása. Csak az tud elfogadni
akinek öntudata van, azok a létezések amelyek nem rendelkeznek szabadsággal nem képesek
rá. Kő, növény az ember, pedig ha nem áll ellent. Akik nem öntudatosak, azok nem
rendelkezhetnek vele. Egy kő nem lehet vallásos. Minden árad, de áradni az állat is tud, nincs
más lehetőségünk, létezik a szabadság, vagy elfogadom vagy sem.
- Mi az ami árad?
Az áradás a teremtésre vonatkozik, a teremtő a kiáramló lét. ( Emmanáció?)
Az isteni lét kiárad. Az egyetlen "hit" vita, a teremtett világ és a teremtőre vonatkozik.
Az egyik álláspont szerint a teremtő is része a teremtett világnak, a másik álláspont szerint
a teremtő független a teremtett világtól,
tehát a kérdés az, hogy része vagy nem része a teremtett világnak a teremtő.
- A keresztény álláspont és a fényadó a kiáradással kapcsolatban?
Atya áradása a Fiú, viszont áradása az Atya felé a Szentlélek által ez a keresztény álláspont.
A fény benne van, az egy ami kettővé válik, a kettő nincs az egy nélkül, a kettő az eggyel
három,a három az egység. A kiinduló pont a teremtő, mindenkiben ott van (ő maga).
- Mit jelent a hit a fényadó számára ? Vallásos jellegű hit ?
Az elfogadás nem hit kérdése, nem hit alapú, nem azért fogadjuk el, mert abban hisz amiben mi,
széles alapokat nyit meg ez a fajta hit, aki megéli nem lesz kevesebb szükebb, mint egy
vallásos ember. Itt nincs hierarchia, a teremtő után te következel. A másik létezésében
visszatükröződik, minden létezés ő.
- Dogma?
tudatos magatartás, nincs szó dogmatikáról, dialógus van, a dogma monológ.
Lenni- vanni az a szeretetben van, nincs szeretetben aki biológiailag létezik.
- Ha tudom, hogy nem tudom elfogadni?
Ha valamit nem tudok elfogadni másban, az azért van, mert magamban nem tudom
elfogadni.
A szíven keresztül a tudatra, a tudaton keresztül a stabilitás érvényesül.
A tudat elválaszt minket az adott valóság pillanataitól.
Az önmegismerés a feladata - minden ember akit megismersz, abban segít, hogy önmagadat
megismerd. A másik ember is te vagy. Az élet ajándék, én döntök a felhasználásáról.
- Létezik-e valamiféle rituálé?
A belső csend megtartása az egyetlen, ahhoz hogy elfogadó legyél, állapot kell.
Az önkontroll rám van bízva - nincsenek mester fokozatok mint a reikiben I. II.
- Mi az amiért ez az út megfogott?
Az tetszett, hogy egy lépéses az út, ha azt megvalósítottad, nincs tovább, ha megvalósítod
az a legtöbb.
Fényadás, gyógyítás össze volt kötve.
- Történtek gyógyulások?
Ha elfogadják, akkor felszabadul, fizikai változás történik.
Mint fényadó a szeretetet valósítod meg. A félelem az ami távol tart.
- Miért jelent többet számodra a fényadás, mit mondjuk a vallásos hit ?
A fényadás jobban kötődik a hagyományhoz. Nincs átideológizálva. A hit gyökereit használja.
Minden hit önmagunk megismerését jelenti, mások által. A régi egyházak, más szekták nem
az önmegismerésre építenek, hanem a közösségi szertartások átélésére.
Így a hitnek nincs jelentősége, a dogma fontosabb számukra és a valahová való tartozás.
- Ez a hit , hihetőbb, hitelesebb?
Csak egy hit van, inkább egy istenhit van, és a hozzá vezető utak különbözőek.
A kizárólagosság nem vezethet istenhithez.
- Mit jelent a nyelv a fényadónak?
A nyelv a csend hangja.
- Mi lehet a közösség jövője, szerepe?
Nem lehet megváltoztatni, sem társadalmat, sem az embert. Az ember csak önmagát tudja
megváltoztatni.
- A hit jelent-e valamiféle többletet?
Add egy erkölcsi tartást, irányelveket.
- Milyen pozitivumai vannak?
A tolerancia értékítélet a dogmával szemben. A dogma nem nagyon toleráns, a dogma
az dogma és azért dogma, mert nincs toleranciája.
- Mit gondolsz van-e jelentős különbség a szekta vagy vallási csoport és a
fényadók között?
Szekta, a hit kiragadott része, amit abszolút helyzetbe, állapotba hoznak. A kereszténység
is szektaként indult.Hitről van szó, a hit köré szerveződő csoport nem vallás. A szektában
a hit lerakta a dogmáit, vagyis meg van alapozva, miben lehet hinni, és miben nem. Ezzel
biztosítja a saját merev állapotát, így képtelen a fejlődésre (konzerválódik)
(a következő idézet* már nem az interjú része hanem részlet a Beszélgetések Biegelbauer Pállal c,
könyvből)
" E.N: Hogyan jutottál szellemileg-lelkileg arra a döntésre, hogy a papi hivatást kell választanod?
Biegelbauer Pál: Igazán nem tudom. Egyszerűen semmi, de semmi más nem vonzott ezen kívül...
E.N: Aztán hogyan, és miért döntöttél úgy, hogy ott hagyod az aktív szolgálatot ?
Biegelbauer Pál: Mert az örömhírt sokkal fontosabbnak tartottam annál, hogy csak az egyház keretein belül, megkötöttségekkel adjam tovább. Nem missziós hevület mozgott bennem, most sem ez munkál a lelkemben, hanem annyira jónak tartom a lényegét, hogy szeretném megosztani másokkal."
----------------------------------------------------
idézet: Beszélgetések Biegelbauer Pállal (Budapest, 2002. CERTAMEN) 80.o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése