Összefoglaló - "Kész a leltár"

Majomkenyérfák Madagaszkáron

Két bejegyzés is elveszett, ez egy kicsit kedvemet szegte a továbbiaktól, mert nem tudom már rekonstruálni. A backspace gombbal vigyázni kell képfeltöltés közben és a képaláírás alatt főként. A Cottbus sajnos nem volt hajlandó veszíteni az utolsó fordulóban,  pedig a közel 40 ezer forint létfontosságú lett volna a továbbiak szempontjából. Fényképező nélkül nehéz dokumentálni  a kilakoltatásokat, a mindennapokat, a téma pedig az utcán hever. A Kissvábhegyen is túl a karácsonyi ködben a pléhkrisztus jó fotótéma lehetett volna. Persze a rolót ettől még nem húzom le, bár visszanézve, az eddigieket, most talán moderációval és törléssel kellene elintéznem jónéhány bejegyzést, mert vállalhatatlanná vált és az új törvények pedig szigorú cenzúrát és megtorlásokat vetítenek elő. Mindenesetre a karácsonyt hagyományosan a Corvin moziban töltöttük. Mákosbejglivel a hátizsákban. . Küzdök az Isiászal is, ez nem valami görög vagy trójai mondahős a Thézeusz mondakörből, és nem csak azzal, hanem hogy az utóbbi időben a barátnőm is észrevette, hogy láthatatlaná váltam és sorra csapódnak belém szatyrok, táskák, minden pardon nélkül nekem jönnek az utcán, a kapitalista tömegközlekedésben és az öregedési folyamat is megállíthatatlan, ősz halánték, karácsonyi isiász, semmiféle jógagyakorlat nem fordítja vissza az időt, a félgyertyaállás sem. Egyelőre annyit tudtunk tenni, hogy a biztonsági őrök az új kabát miatt mostmár talán nem fognak velem együtt fordulni a polcok között a közértekben, az új kabát talán csodákra lesz képes és megfelelő tekintélyt kölcsönöz, olyan érzés ez, hogy egy ideig borotválatlanság okán és kopott kabátod miatt félhajléktalannak nézel ki, ezért egyszerűen átgázolhatónak lát a nyugdíjastól egészen a fiatalokig mindenki. Nem akartam kiejteni a számon a legszőrnyűbb káromkodást, de megérdemeltétek a rendszerváltást. Főként azokra gondolok, akik pár rohadt négyzetcentiméter előnyért  a járdán képesek még talán embert is ölni. Egyébként a fő beszélgetés témáink karácsonykor címkefelhőszerűen a következő témákat érintették.  A téli álom kérdésköre. Kiderült, hogy a madagaszkári a zsírosfarkú törpe maki (National Geographic) trópusi állat révén, mégis "téli álmot" alszik. A maki-félék pedig a törzsfejlődésben is a rokonainknak számítanak. A hipotézisem az volt, hogy a jóga végső célját, a szamádhit és a jóga folyamatával is velejáró sziddhiket, pl az életfunkciók szinte hibernációig való lelassítását tulajdonképpen fiziológiás szempontok alapján a jégkorszakoknak, élelem- és napfény hiánynak köszönhetjük. Vagyis az amit misztikus tudati és testi állapotnak vélünk (kvázi aszkézis során ! vö. Buddha aszkézise a megvilágosodása előtt), tulajdonképpen egy bizonyos megközelítésben valamikor a történelem előtti idők hajnalán egy teljesen természetes tudati és fiziológiás (védett) állapot volt. A neandervölgyi embert övező rejtélyről is beszélgettünk a téli álom kapcsán és Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyvét is megvitattuk. "Miután az ázsiai, európai genomok ténylegesen jobban mutatták a keveredés jegyeit, sőt, a kelek-ázsiaiak kb. hasonló mérvű génáramlást tükröztek, mint az európaiak, így feltehető, hogy a keveredés még azelőtt történt, hogy a modern ember intenzíven kirajzott Kelet-Ázsia irányába. A géncsere maximális mértékét 4%-osra becsülik." (Ez egy tudományos jegyzet, terminusokkal, de a végkövetkeztetés talán fontos. Forrás: A neandervölgyi ember genomjának kutatása). Mivel a nagy gébiccsel összerúgtam a sámánport, így utólag respeckt azért neki is és Benyovszky Móricnak, hogy Madagaszkárra és az egérmakikra is felhívta a figyelmünket. Azt gondolom, hogy a bírósági tárgyalás utáni és közbeni közvetlen időszak alatt elég agresszív és igazságtalan voltam sokakkal. Nem akarom mindezt evolúciós szempontok alapján elemezni, vagy a reaktív elmére fogni, de valóban fel kellett készülnöm a legrosszabbra, egy nálam jóval hatalmasabb és börtönnel fenyegető ellenséggel (az ősi sárkánnyal, az állammal) való konfrontációra és egy elkeseredett végső küzdelemre, ez pedig kvázi önvédelmi pszichopátiás tudatállapotot előidézhet. Magamnak nehezen bocsájtok meg bármit is, de ennek tükrében átértékelem az akkori viselkedésemet. Azt is felismertem, hogy törvényszerű lehet egy párkapcsolatban, hogy vannak olyan olyan időszakok, amikor szinte lehetetlen elszakadni, ilyen irányú büntetőjogi és orvosi vizsgálatok, kutatások nem történtek, hogy esetleg a családon belüli erőszakot ilyen kritikus periódusok válthatják ki. A kritikus periódusok feltárásáért előbb tüntetnék, minthogy a családon belüli erőszak ellen tüntetnék. A büntetőjog nem fogja megoldani a problémát, a tudománynak sokal több esélye van rá. Most van az az időszak, amikor az általam kritikus szemmel figyelt Szántai Lajos és Pap Gábor munkásságát kezdem átértékelni és felismerni. Szántai, noha misztikus történelem-szemléletet terjeszt, pontosan ezért képes a magyar történelem irányába orientálni embereket. Míg Szántai a magyar történelmet szeretteti meg velünk, Pap Gábor küldetése pedig egyértelműen Csontváry, a legnagyobb napút-(sámán) és egyben isteni elhívása miatt legtitokzatosabb festő életének a kutatása. Diószegi Vilmos is szóba került, "A Sámánok nyomában Szibéria földjén" c. azon kevés könyvek közé tartozik, amelyet szinte nem tettem le, úgy olvastam el. Fontos természetesen, hogy a magyar tradíciót megvitassuk, és Hamvas Béla is része ennek a hagyománynak, mindazok ellenére, hogy ő maga ebben talán dekoncentráltnak tűnt, de Hamvas volt az, aki miatt például Gulyás Pál kalevala jellegű költészete kiragadtatott  és nem maradt a feledés homályában. József Attila sem maradhatott ki, hiszen a 4-6 os vonalán egy bölcsész hajléktalan megszólított minket és egy József Attila versrészletet és egy Radnóti Miklós verset is elszavalt. Sajnos mindezt nem tudtuk honorálni, mert az összes aprópénzemet már elosztogattam a hajléktalanok között, akik karácsony reményében bátrabban kéregettek. Kirándulásunk során a 12 kerben, pedig nem láttam nepáli hajlotthátú isiászos gurkákat Orbán háza felé igyekezni a karácsonyi ködben, ellenben a londoni palotaőrségben már igen. A gurka tradíció is brit tradíció lett, talán az afgán küldetés miatt. A briteknek néha hajlandó vagyok megbocsájtani, mert ma a focilabdáé lesz a főszerep, bár valóban igaz ki lettem igazítva tegnap ebben is, mert a labdasportok valódi eredete az indiánok érdeme. A tarahumara futók (Online edzésnapló) nem csak ultramaratoni távokat teljesítenek, de előfordul, hogy futásuk során fagolyót is terelnek. Miloslav Stingl könyve Az Indián futó c., a tarahumarákról, amit egy régi karácsonyra kaptam, akkor még nem értékelődött fel bennem. Ez egy olyan ajándék volt, amit 20 év múlva értékeltem igazán. Ez pedig a karácsony és az ajándékozás egyik misztériuma, a sorsé. Futni pedig kell.