Az elmaradt világvége után

fotó forrása: Héttorony 

A kedvenc vallásszociológia kurzusra visszaemlékezve, felvetem megint a kérdést, hogy mi történik az elmaradt világvége után, ha nem is a világgal, de az azt hirdető szektával? A másik felvetésem közvetlen tapasztalatból ered, miként van az, hogy kiváló szakemberek és képzett emberek világnézet tekintetében képesek akár egy meg nem említett szintre lesüllyedni a naivitásban. Ez csak azért bántó, mert erre az egészre rá van épülve egy világnézeti kispiac is, és nem csak a Pilis kontra Dalai Láma kontra szívcsakra kérdése ez. Az, hogy egy magyarságot lejárató, a történelemből mítikus legendákat szövő ezoterikus katyvasszal kerül szembe az ember. Mivel nincs jövőkép, ezért a fogyasztói társadalom tagjai azok akik megpróbálnak az ideológiai űr helyére valamit kényszerűségből félig talán ösztönösen beépíteni a rideg és profán kapitalizmus uralkodásának idején. Elidegenedés, így mondaná a félig képzett marxista. Az érem másik oldala sokszor tudatos, valamiféle nemzettudatot kelteni ezekkel az ezoterikus magyarságkutatásos álelőadásokkal. Talán az volt a romlás kezdete, amikor egy kurzuson, az SZTE bölcsészkarának Auditorium Maximumában is elhangozhatott a Buda-Buddha párhuzam. Természetesen ez azonnali felháborodást keltett, mert azért bármennyire is involúcióba került a felsőoktatás, a bölcsészek nem tűrik a hülyeségeket. Horn Gyula mondotta egykoron "túl sok a bölcsész". Nem, túl kevés. Aki nem bölcsész lelkületű, az könnyen megvezethető akár politikai ideológiailag, akár blőd világnézetekkel és álösszefüggésekkel és népszerű ezotériával. Azért is készült ez a bejegyzés, mert ahányszor fellépek a facebookra, sosincs nyugalmam a 2012 körüli nagy felhajtásban, Titán is világháborúval traktál. Semmi kedvem elbújni a neutron és proton sugárzás elől. Szögezzük le, ha az ember fejére ráesik egy virágcserép, akkor annak az embernek az jelentheti a világvégét és nem 2012. Ahány ember eddig meghalt a földön, az mind egy-egy világvége volt.
Nos lehet világháborúkkal traktálni, de nem ijedek meg. Márpedig a nyugalmat értékelem a legtöbbre és az egyedüllétet, meg a szerelemmel eltöltött időt. A többi időtöltésnek semmiféle szakrális momentuma nincsen számomra. Nem akarok kiokatni senkit világnézetből, vallási nézeteiről, de teljesen lényegtelen mi fog történni. Az élet reménytelen, és el kell fogadni reménytelennek.Nem kell nagy ügyet csinálni ebből a 2012-ből sem. Nemrégiben húnyt el egy ismerősöm. Betért Jehova Tanújának előtte, és úgy gondolta szóról-szóra igaz, amit a Biblia állít. Itt bizonyos tekintetben azzal a jelenséggel szembesülhetünk, hogy valaki megérezte a saját végének a közeledtét, ezt a véget csak vallási díszítésben tudta elfogadni, és elfojtani így védve a szubjektumot a teljes szétzuhanástól. Egy sámán mondjuk ilyet nem tenne, ha zuhanni kell és szétforgácsolódni, akkor szerintem egy kvázi sámán lelkület nem bújik el a széteséstől. Az élet halál, ezért én azt tanítom, hogy ne legyél senki és akkor nem fogsz csalódni semmiben, ha tudod, hogy itt minden reménytelen. Echart mester írja: a szentírás alapján, hogy az ember szabaduljon meg önmagától. Vagyis szétszórni mindent magunkból. A mai profán világ levágja az emberek szárnyait (Abdu'l-Baha idézetből átalakítva[1]) a "demokrácia" elveszi az embertől a méltóságot és a szabadságot is. Tolsztoj úgy gondolta, hogy a vágóhidak és a háborúk között összefüggés van. A szálka a hal bosszúja. A szabadság pedig ontológiai értelemben értendő (ti. lehetőség: munkára, szerelemre és sokasodásra, emberhez méltó életre). Amit a ragadozók szaporodásáról mondottam, továbbra is fenntartom.

─────────────
[1] „Az emberi világnak két szárnya van – a nők és a férfiak.
A madár csak akkor suhanhat a légben, ha mindkét szárnya egyformán fejlett.” (Abdu’l-Baha)

Kapcsolódó oldalak:
Tarr Bence László : 2012 - Az idő közel... Jóslatok-Rosszlatok TarrDániel.com
Jean Baudrillard: A halál Szamarkandban Szegedi Tudományegyetem oldala (SZTE)

Hírek és cikkajánló:
Álomkarrier Magyarországon Hírháttér Multimédia