Senkit nem lelek, ki tudja, mit tegyek
Senkit nem lelek. Fáj is mód felett.
Hogy senkit nem lelek, ha nem vagyok veled.
Ó, senkit nem lelek, ki ismer engemet.
Úgy ahogyan te, Guru – mást, senkit nem lelek.
Ó, senkit nem lelek ki a múltba látogatott
Senkit nem lelek, ki eltökélte, hogy engem a mennybe visz.
Mind a pokolba robog.
Senkit nem lelek, ki meditálni vágy, s nem arra tör
Hogy folyvást nőjön a gazdagság.
Senkit nem lelek kire bor sose hat
Tanítót nem lelek, ki nálam józanabb
S kit meg nem tébolyít, sok eszme, s iszonyat
S a könny mit a bátor zsaru mindig hátra hagy.
Senkit nem lelek ki belülről szabad.
Ó, senkit nem lelek, ki együtt dalol velem,
Hogy terjesszük a Szent Dharmát oly hosszú a gyötrelem.
Tudatlanságon énem tamtamja förtelem
Hadd leljek valakit, ki téved szívesen.
És itt marad e Földön, a végtelen úton jön
Hogy meglássa milyen.
Senkit nem lelek, ki használja eszét
S a szöges kerítésen átlopja életét.
Nincs ki e roppant munkát elvégezheti még
Hogy mindenki józanésszel vonja meg körét.
Üres az öröm világa, a valódi világ sötét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése