Őshagyomány és Hamvas Béla
Hamvas Bélát többször kritika érte már, hogy a magyar hagyománnyal egyáltalán nem foglalkozott. Valójában Hamvas Bélát olyan nemzetek feletti kérdések foglalkoztatták, mint az aranykor és a létromlás ténye és a modern korral járó értékvesztés és az ember alapállásának megtalálása a létben. Mivel leginkább az ind kultúra őrízte meg az őshagyományt, így alapvetően az aranykor rekonstrukciójához vagy más terminusban, a lét helyreállításához is onnan merítette a legtöbbet, ettől függetlenül nem ragaszkodott az indiai tradícióhoz, hanem a világ összes mítoszán, hitén, filozófiáján keresztül igyekezett megtalálni az elveszett aranykort, és ezeket az aranykor analógiákat rendszerezve építette föl aztán a sajátos hamvasi terminusokat és világnézetet is. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Hamvas legfőbb tevékenysége az összehasonlító aranykortörténet volt, szemben a vallástörténettel. A hagyomány, elgondolása szerint mindig is magasabbrendű a vallásnál. A vallási tanítások központi magjában megtalálhatóak az aranykor részei is, de a vallás alapvetően formális, éppen ezért az őshagyomány pedig potencialitás. Az ember teljességet, a végső felszabadulását a vallásban nem találhatja meg. Azonban a vallást mindenképpen érintenie kell, szükségszerű, hogy át kell mennie a vallásosság útszakaszán, hogy később útja során egy végsőbb valóság, megvilágosodás irányában, majd el is kell hagyni a dogmákat és a meggyőződéseket, mert már csak akadályozzák a világosabb látást, - ahogyan azt Nietzsche is írta, hogy a meggyőződések: börtönök. Az őshagyománnyal, aranykorral, de még a vallással való foglalatosság a modern mai ember prototípusa számára szinte köznevetség, mese, mítosz és menekülés a valóságtól. Ettől függetlenül a kapitalizmus profán materializmusának ellenhatásaként az ezoterizmus burjánzik - bár az is sajnos és leginkább csak profán irányokban. Ez főként azért történik, mert a kapitalista társadalom mesterséges képződményként az emberek világát alapvetően lefokozza egy ideológiátlan, jövő nélküli, profánul materiális létezésbe, vagy vegetálásba. Az ember teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy önmagát és a világot világnézetként, mítoszként és főként misztériumként is élje meg. Hogy elvonatkoztasson a profántól és eredetét és igazi helyét aranykori létében találja meg. Alapvetően minden mítosz, hit, gondolat, amely az aranykornak a töredékét hordozza magában, a modern embert képes megerősíteni, létében legitimizálni, ittlétét megnemesíteni és gondolatait magasabb irányokban megvalósítani és eszményíteni is. A modern kor kihívásaira, valóságára az aranykor újrafelfedezése lett az immunválasz, a hatás-ellenhatás törvénye szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése