2014. január 27., hétfő

Magányszféra - Narkolepsziában hull a hó

Maugsch Gyula - Figyelő kutya (1938)  szobor helye : VII.ker. Izabella .utca. - Hutyra Ferenc u.


Eljött a sarki hideg az összetört borosüveg képében. Zugló: Krisztus és Dionüszosz palackozott szilánkvére cseppekben. Megsüvegeltük az előttünk elvillanó múltpatkányt és ittunk a galaxis csillagaiból, a  Janus-arcon fény és holdmoraj, háborúval és békével mért végtelen római idő-intervallum forradások, Sass Brunner Erzsébet Trimurti című festményén hindu időtlenség. Észak, fagy, hó és megfagyott asszociáció-hóláncok. Kényszerű, gyűrött, januári csend és gondolattalanság, füstölgő kémények, dolgozik a kínai konyha.
A Bosnyákon a páduai Antalnak szentelt templomtorony egyre magasabb, az ember vágya ez: kitörni a darwini majom-semmiből és a természet nagy architektusát leutánozni, úgy gondolva, hogy Istent megtiszteli azzal, hogy égremutató, mulandó fészket épít neki, ahol a rozsda és a moly megemészti; ők az „ellenségeim” bokrétaünnep. Aki a sorsát éli, az talán nem is igen létezik. Az ég istene, a föld istene, a földalatti istene, a semmi istene, a valami istene. Zajlik a pártkapmány, kampókéz is újra indul a választásokon: és lőn újabb 4 év: tatárjárás, idősek kilakoltatása, élőhalott hajléktalanok , munkanélküliség, szociális temetés. Nagyon zártkörű lesz az a legújabb pártdiadalünnep. 2014-ben a politikus retteg és fél a dinamittól. Trotil és tortilla és tarantella tenyésztés. A kukoricaisten: a pellagraisten. Ezüstsirályok verődtek a dolmányosvarjú bandákhoz, a Tabán fagytól megdermedt fűcsomóin is kákát bökdösnek. „Balra legurítanak egy Gellértet”(utalás B.G. versére), én is gurítok egyet. Fejön az új nap, a jóslat, Szat Guru.
A Ferenciek terén az aluljáró felokádott magából pár hajléktalant, hetek óta nem látom beburkolt tölgyfakéreg arcukban a jósorsú jövendőt. Kerberosz nem enged, csak bérlettel vagy jeggyel. Akiket a magyar kapitalizmus élve eltemetett már és azóta sem engedik a nagyszerű kapitalisták, hogy bárkit is megbélyegezznek faji és vallási hovatartozása miatt. Holokauszt ebből vagy te is Svetaketu. Oroszlánüvöltés. Kalapácsmeditáció a Dózsa György téren. A szobor kompozíció vállán galambturbékolás. Pokolra adunk mindenkit, aki az utunkba áll. A sámán azt mondja, egyetlen sejt maradt, de az támad, a támadó sejt. A többi már asszimilálódott ehhez a halálmócsinghoz, de mindig marad valaki, aki autentikus. Nincs megváltás, kirándulok, magányszféra az értelmetlen labirintusban vagy különböző haladékok lépcsőzni fel és le a semmiért. Ariadné is elhagyott, itt nincs vezérfonál, csak reménytelenség, mégis különös sziszifuszi küzdelmi erő köt minden egyes "poklokhoz". Büntetésvégrehajtás. Erzsébetváros az, ahol születtem, a VII.kerület ide mindig visszatérek, a kezdetekhez, még akkor is ha az a keserű időpor rá is rakódott, láthatóak még azok erővonalak és kisgyerekkorom szimbóluma a Dog, a figyelő kutyaszobor.. IX.kerület Ferencváros, Ferenc tér, Dandár utca, egy rövidebb időt itt is eltöltöttem, párkányon koppanó zöld bagolyfüst-éjszaka. A halhatatlanság érzékcsalódásai, majd szerelem és tengerhullámok, tolték és maya istenek. és találkozás fiatalon Janus sötét arcával, felgyújtott és kiégett szerb tulajdonú házak Horvátországban. X.kerület a szakrális terület neve : Kőbánya, a szakközépiskola, később a nagyszerű 1 hónapos börtöntartózkodás, az első találkozás a halhatatlan és ismeretlen Vénusszal, majd a második már a vezeklésé. A sorsot elfogadtam, hiszen vezeklésre semmiképp nincs alkalmasabb. XIII.kerület Angyalföld és Újlipótváros, Felka utca az örök találkozásé, talán túl ritkán járok erre, hiszen igazán alkalmas terület a nosztalgiára.  Vasas SC, labdarúgás így címkefelhő-szerűen. Monumentális időszakaszok ezek, még akkor is ha az ember tenyeréből remény nélkül elpereg minden idő, és nem tarthatunk magunknál semmit sem, csak pár gondolatot és az ősbizalmat a halhatatlanság irányába.
A múltat pedig már filozófiai szempontok alapján sem törölhetem el kényszerűen és rituálisan. Leviszem a szemetet. Szabadulás. Felidézem a félmaratoni futások idejét, Újpalotától-Hűvösvölgyig, szakpszichológus állapította meg, hogy mazochista lennék, pedig ennek aztán nem sok köze volt a mazochizmushoz, ez az időszak a harcosé volt, pusztán spártai időszaknak nevezném. Aztán nyáron ezt felváltotta a mentorral való esti, filozófiai eszmecsere és pecázás a "moszkitón"  a tavon, halszájsebészet , havi, sokszor több száz bruttó kilométer futással a lábban. Magányos életmód volt, de bizonyos tekintetben valamiféle felkészülés volt. Amióta ellopták a biciklimet ennek az időszaknak is vége lett, a futás kirándulássá szelídült, és a serpák és oxigén palack nékül nélkül meghódított Svábhegy, Orbánhegy, Istenhegy, Széchenyi-hegy. Igazság szerint nem legfőképpen az emberek, hanem az állatoknak való hála miatt is tettem ezt a bejegyzést, felmerült a patkány, egér, hörcsög, macska, kutya korreláció. A mi isteni szemléletünk alatt futó sorsok, ami felett nagyobb befolyásunk van, mint önmagunk sorsának megváltoztatása felett, az pedig a mi tükörvilágunk, az állatoké, a ránk bizott sors, amelyek a sámánikus elgondolás szerint is misztérium sorsok, mert mi magunk vagyunk azok. Tat tvam aszi तत्त्वमसि Svetaketu.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése