A szegedi hűtőszekrénytől a halottak országáig. A démon aki Krisztus. A Krisztus aki démon. Raszputyin a szemészeten, az orvosok nem tudják megölni. Önmaga nem vesz részt a tv ostromban, viszont gyanúba keveredik. 2006 ősze van, az Árpád kórházban a portások helyén
smasszerek és katonák, mégsem mondhatja, hogy egy üvegdarab belement a szemébe. Minden kórházban börtönőrök, furcsa ősz, készültség, titkosszolgálat. Kiderül nem bolgáresernyő és nem a haver pénztárcájából lőtték ki a mérget. Csak kinézett a vonatból és belecsapódott a szemébe valami, hazafelé Szegedről, ki gondolta volna, hogy egy 5mm körfelületű üvegcsétől egyenes út vezet a
Venyige utcai börtön és fegyház előzetesházába? Az üvegcse ma is kabátom része, egy megvilágosodás élménysorán, a szervezetem pár órán belül kidobta magából, nem tudtam mi az ami ki akar jönni a szememből, de kijött. Heveny paranoiát éltem át addig, a fidesz parlamenti frakcióját is riadóztattam. De elmaradt a fővárosi metilbotrány. Később felhatalmazva éreztem magam egy fügefa tövében ülve, hogy élére állok a lázadó parasztcsapatoknak, véget vetek a Kossuth téri pikniknek leváltom a rosszat elhozom a jót, de a tűzes trón meg nem égeté. Tudatállapotomtól több ember riadtan hátra hőkölt, az erő velem volt egy ideig aztán lekapcsolódott rólam valahol az újpalotai szánkó dombnál. Rájött nem én vagyok az embere, méltóbbat keresett magának, hogy ama személy majd Magyarország kündüje és gyulája legyen, egy személyben egyesítve a két vezetői posztot.
A szakrálist és a profánt. Így aztán elfelejtettem a három világot, a sámánvezetőt, és a dzsinnt, és a cigánykentaurt is. Nem kívántam semmit sajnos, majd legközelebb, holott tudtam, a próbán elbuktam, nem ritka eset az, amikor az ember a saját beavatásán elbukik és nem válik méltóvá, hogy belépjen a szenvedés és a menny kapuján. A körforgás aztán kvázi véget ért, harc helyett szerelem jött, és a szerelem harcba torkollott, mivel összekeveredtek a drótok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése