láng van itt, a múlt szavaként
mindenütt ugyanaz a dráma
lesütött szemmel morajlik
a lebegő hold
öregszünk őrizzük
szívünkben
a fák megnyúlnak
lépteink
elhalkulnak
halld hogy morajlik
a tiszta fényű hal
álommá leszel megint
e halküóni
hamvasbélás tájon
mikor
elhagy a dzsinn
és az égbolt már
feltekeredik
megérzed már
a húsbolt szagát
piacra rohansz a rohanók közé
egy moszkvatéri lángosért
számodra nem létezik
sem a nyomor iránti tisztelet
és a bocsánat
sosem felejted
nap mint nap tapasztalod
hogy nemvagy része
apokaliptikus epilepsziása
a tömegeknek
az illésszéket pedig már rég
kihúzták alólad
megvettem Gandhi életrajzát manap
féltem a verseidet vele egy kosárba tenni
túl nagy ilyenkor a kontraszt
két lélegzet között a semmi
különösen ha arra gondolok
mi az egyik legnagyobb bűn
egy hindu szemében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése