2010. szeptember 20., hétfő

Egy vers margójára

nincsen uram
nincs származásom
a fejem felett
a síromat ásom
koporsó hangya, mind szalad
a neutroncsillagig
és a láz ha szárba nő
és tikkad a nyár a televény
"megizzad a gömbgalamb"
és áramlik a szó
éjjel a viharra ébredtem
láttam a tüzeket, táncoltak
a villámhárítók, hajoltak bőgve a fák
sarokba szorított árnyék
a riadás

nagy nagy dunna
ős szemedbe néztem
hullám-remineszenciát ittam
és dinnyehéjakon
kéken bandukoltam fölfelé
az örök-álmodás felhőhorizont felé

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése