Az utóbbi időben igyekeztem az elhúzódó tavaszi fáradtsággal járó energiaválságot is elkerülni a hallgatással. Amúgy a tavaszi fáradtság leghatásosabb ellenszere a természetes fényen való tartózkodás, csak javallani tudom. "A királyt kitenni a napra" (Csontváry Kosztka Tivadar sürgönye). Újabban néha bekapcsolom a tévét is. Még mindig folyamatos az ország tudatos átpolitizálása: a bomlás. Azt sem tudom megérteni például, ha valaki nem fizet TB-t, mert munkanélküli, akkor miért nem az a szolidárisabb elv érvényesül, hogy ne fizessen vagy ha ez nem, akkor legalább kiválthassa havi vagy éves arányos közmunkával azt. A demokrácia-tajgetoszon egyszerűbb és divatosabb lökni egyet az emberen, mint felsegíteni. Pedig a logika szabálya szerint, aki nem fizet TB-t, az feltehetően nem teheti meg, hogy fizessen TB-t, ezért rászoruló, ez pár premisszából belátható. Már emiatt az egy antiszociális intézkedés miatt is legalább három politikust kellett volna intenzív papagájfogós szájsebészeti kezelések alá venni. Ami késik nem múlik. A másik aktuálpolitikai pöffeszkedés a Tobin-ügy. Minek kellene idehurcolni az ír-gázolót, ha itt pár napon belül megfojtják vagy felakasztják és megbecstelenítik a börtönben. Magyarország börtön- és rendőrállam és az írek még a gázolójukat sem adják olyan könnyen a méltán hírhedt magyar börtönöknek szabad prédául. Nem ismerem az ügy részleteit, hogy mit érdemelne, de értelmetlen halál lenne, még az is lehet, hogy félig IRA tag, vagy tán egészen az és ezért különösen védik. A magyarok válsága az arcukra van írva. Elég a Keletihez, vagy a Blaháig elzarándokolni. Ha volna pokol, az bizonyára így nézne ki, mint Budapest, én ennél őszintébb és plasztikusabb pokolábrázolást talán a Perzsa Halottaskönyvben sem találtam. Ennyi diszharmóniát, gyűlöletet, félelemet, stresszt és semmit. Hogyan vált ebből a szent országból, a hetvenes évek konszolidált államkádárizmusából mára kapitalizmussal teljesen átmérgeződött primitív, fogyasztói-pokoli színjáték. Mostanában egyre sűrűbben látom, hogy gigantikus méretű zsákokkal, nejlonokkal, holland szatyorokkal, mint a hangyák eső előtt, alumínium sörös és üdítős dobozokkal a hátukon vánszorognak a hajléktalanjaink ebben a sziszifuszi árnyékvilágban, amit ma demokráciának neveznek, miközben másutt valahol napfényes és tiszta sajtószobákban a szólásszabadságról zengedeznek és fejlődésről agitálnak minket. Költői válaszok ezek. Ma Magyarországon századmásodpercenként nyúl valaki kukába élelem vagy egyéb érték után kutatva és a leghalványabb reménység nélkül.
A minap Rácz Gábor Lászlótól érdeklődtem, aki most éppen valahol Belgium és Luxemburg határán vagy Rotterdam szeles kikötővárosnak padjain hajléktalankodik a nyugat-hajléktalanság összefüggésrendszerről és az ellátásról. Kiderült, hogy egy idősebb csövest elhurcoltak a biztonságiak, mert elbóbiskolt egy főtéren, ahol tilos. Egy mondatban foglalta össze nyugat hajléktalan-ellátó stratégiáját, "nácik".
Kapcsolódó oldalak:
Végh Gábor szintén elég képzett, nyelveket beszél és mégis félhajléktalanlétre kényszerült és politikai üldözöttként, menekültként tengődik valahol Bécs közelben egy Ausztria erdőben. Pár évvel ezelőtt még a Rózsadombtól nem messze lakhatott egy társasházban.
Naponta 15 beregisztrálás a microchipemre Ausztria YouTube user: gabor vegh
Roland, ennél bonyolultabb, és megrettentőbb a helyzet. Isten óvjon mindnyájunkat.
VálaszTörlésEgy ismerősöm ezt úgy szokta megfogalmazni, amit itt leírtál és több mint elrettentő, hogy minden oldalról meg vagy(un)ok támadva, szellemi lelki és fizikai értelemben is a rendszerrel. Még mindig sokan vannak azok, akik a Nyugattól várnak valamiféle hozzávetőleges megváltást, "demokráciát", de eközben te aki bejártad nemrég Titánnal a Nyugatot, nem éppen jó hírekkel, sőt ellenkező információkkal jöttetek onnan, abból a másik pokolból.
VálaszTörlés