A lapok tele vannak Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók dicsőítésével, a nepáli Kancsendzönga 8586 méteres csúcs sikeres meghódításával. Arról a pünkösd hétfői expedícióról viszont mélyen hallgat a sajtó, amely a Széchenyi-emlék és -kilátó meghódítását tűzte ki céljául. Alaptáborra és serpákra nem volt szükségem. Az egyetlen komoly akadályt az egynapos teljes étel és folyadékböjt jelentette, amitől a vércukorszintem már a visszaútnál is érezhetően homloklebenyi fájdalmakat okozott. A múltkori égiháború elmaradt, így most nem kellett a villámok elől bemenekülnöm a Szingapúri Köztársaság főkonzulátusának fedett kapuja alá és szippantanom a villámlás okozta nitrogén-monoxid és ózonszag fura elegyének keverékéből. További veszélyforrást csak a Melinda úti rejtélyes vaddisznyó megjelenése okozhatott volna, vagy egy meztelen Benkő Dániel. Szerencsére ezek közül egyik sem jelent meg. Ellenben mostanában a kuruc.infon trollkodok szabadidőmben és rájöttem, hogy az antiszemétizmus bizony fertőző. Két rendkívül torzonborz alakot láttam ugyanis a képen látható nyomóskútnál. Bizonyára az elégtelen agyműködés okozhatta és az expedíció okozta víz- és vércukorhiány, hogy majdnem megszóltam őket, mert hektoliterszámra vételezték a vizet, a Kárpát-haza és -medence legdrágább kincsét, mintha az ingyen volna (egyébként igen) és első látásra ortodox zsidóknak néztem őket. Aztán kapcsoltam bazmeg, hogy ezek a szerencsétlenek bizony hajléktalanok. Hihetetlen, hogy milyen negatív sztereotípiára képes az emberi agy, és téves következtetésekre, ha hetekig olyan beteges náci-összeesküvés elméletekkel traktálják, aminek aztán a valósághoz sincs semmi köze. Elmeprogramozás ebből vagy te is. Én azért a magam módján higgadt és filozófikus ember vagyok, de mi lesz, ha egy teljesen meggárgyult náci fogja megtámadni az általa zsidóknak vélt vízvételezőket. És akkor kevés lesz az, hogy Tamás Gáspár Miklós kirohanjon a Moszkva térre vagy az emlékműhöz. A helyzet tehát pattanásig feszült. Ez onnan is látható, hogy a kilátót antiszemita falfirka is csúfítja. Már eleve beteg lélek lehet az, aki nem a szép kilátásban akar gyönyörködni (ami itt speciel nincsen), hanem felhozza a gyűlöletét ide is. Ide a szajkók, a kémlegyek és a szent gerlék és a kövér varjak közé. Egyébként hármas útszakasznak neveztem el az egészet, a Moszkvától idáig. Kapd be Széll Kálmán. Az első útszakasz a Csaba lépcső, ez az amiről az Arany Rózsakereszt és "tradicionalisták" is írnak. Azért neveztem királyi útnak, mert egyenes és törekvő, célirányos, minden letérés nélkül jutunk el a legmagasabb pontig. Ha az életút szimbolikáját követjük, akkor ez azt jelenti, hogy a kezdetben még minden tisztának és egyszerűnek tűnik, még nincs bonyodalom, az akadályok fiatalos lendülettel, határozottsággal és tiszta szándékkal, erőből és bűn és áldozat nélkül legyőzhetőek, ugyanakkor kellő erőfeszítést igényelnek a fizikum szintjén. A következő szakasz már hömpölygő, kanyargós, úgy érezzük nem visz sehova, vízszint és az első lejtő után az alkalmazkodás és egy négyes útkereszteződés jelzi (Szent Orbán tér) a nehézségeket és a társadalmi elvárásokat. Ezt követi egy nagyon erős emelkedő, egészen a kémlégy manifesztációjának szentelt Titán-lépcsőig. Ez már itt a lépcső kezdetén a kollektív-tudattalan birodalma, határterület, a politikum-paranoiditásának a jelképe, amiben a háttérhatalomnak kiszolgáltatott ember számára a fenyegető valóságból bármi lehetségessé válhat, az erdős rész különösen este jelképezi Hölderlin titánokról írott versét. A gyerekkor itt már elérhetetlen. Az asztrális világ pedig képes megjelenni bármilyen formában. Amint a lépcsőkről kiérünk jobbra egy vízmű található, a víz elem egy ideig nyugalommal látja el a vándort és Csontváry festményei tűnnek elém. Innen egészen a pléhkrisztusig záródik a második út. A keresztrefeszítés után egy utolsó, erős emelkedő jön, ha nem ütöttek még el minket, és egy romos római típusú épület. Amit, ha majd egyszer sok pénzem lesz és "felülök a léghajóre"(Waszlavik) meg fogok vásárolni, eléggé le van amortizálódva, de Basilianóban is látott cementkerítéssel és örökzöld növényekkel és ógörög szobrokkal kiváló terep lehetne egy Peter Greenaway filmhez. Még a hugyozós szobrot is ideállítanám a Rajzoló szerződéséből a vérmezői hugyozás emlékévében. A minap egyébként vette a bátorságot az önkormányzat, és a Vérmezőn megtisztíttatta a magyar jakobinusok emlékművét. Robespierre és Orbán tehát jó barátok?
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése