Szent Ágoston úgy tartotta, hogy a rossz nem más, mint léthiány. Láma Ole Nydahl szerint abszolút rossz nem is létezhet, mert elpusztítaná önmagát is. Az egykori manicheus és a Láma is abból vonja le következtetését, hogy abszolutizálja az általa Istennek, vagy egy felsőbb valóságnak vélt fogalom egyetlen egy tulajdonságát. Ez a tulajdonság a "jó". Jó általában az ami létezik és nem jó az ami nem létezik. A nem jó nem létezése viszont ezek szerint jó. Természetesen felvetül a kérdés sokunkban, hogy a jó és a rossz ezen fogalmai hogyan és miként alkalmazhatóak mondjuk tárgyakra? Egy kő például lehet-e jó vagy rossz? Milyen különbség van egy kő és egy ember alkotta szerkezet között? Ha egy eszközünk nem működik már, akkor a káromkodáson kívül még azt is szoktuk mondani, hogy elromlott. Mintha a létnek egy alacsonyabb, avagy pokolibb szférájába került volna. Hamvas Béla a tömeggel kapcsolatban mindazokat a félelmeket veti föl, amelyek az éberséggel szemben állnak, és hasonló félelmek gyötörték Friedrich Nietzschét is. Kérdés az, hogy a tömegen keresztül mivel találták szemben magukat. Vagy miért érezték fenyegetve a létüket a tömegtől, vagy más néven a saját kollektív tudattalanjuktól. Bizonyos tekintetben az éberség része a buddhista- és a hindu praxisnak is. Mennyiben van igazságalapja annak, hogy a meditáló inkább a növényekre jellemző organikusabb, de a lassúbb lét irányába teszi meg az első lépéseket. Így a keleti praxis leginkább a mozdulatlansággal, vagy az életfunkciók lelassításával, pl a jógában a gondolatáramlás lelassítása, az asszociáció láncok elszakítása vagy a végső megsemmisüléssel való azonosságtudattal leginkább analógiaként a kővel való azonosság lesz a jellemző és a gondolatok teljes kiiktatása a közömbösség révén. Savászana (hullapóz) a jógában szintén megerősíti, hogy itt leginkább erről lehet szó. További kérdés az, hogy a Hamvas által annyira fontos éberség milyen viszonyban van a tömeggel? Egyébként az is kérdés, hogy a valóság lehetőségeiből, ami megvalósul, az mondjuk Szent Ágoston fent említett gondolata alapján példaként mi lesz a meg nem valósuló valóság sorsa? Egyébként én a tömegtől való iszonyt ezen gondolkodóknál pontosan egy végletesen polarizált szemléletmódban látom megmagyarázódni, mégpedig abban, hogy Hamvas bármennyire is keleti filozófiákból átvett terminusokat használ a nyugati kultúra részeként egyáltalán nem szakad el az olyan dualitásoktól, mint például a Nietzsche által felvetett apollóni és dionüszoszi művészet vagy a keresztény mitológia által átitatott nyugati kultúra valós polaritása a jó és a rossz, a napfényes, a kristálytiszta és a kaotikus és sötét között. Igazából az ember csak addig marad fanatikus, amíg a körülötte lévő világot kettéosztja. Hamvas például megbélyegzi a tömeget, holott a tömeg már önmagában rejtené esetleg a saját szakralizált neki legmegfelelőbb mítoszát is, miként például a Római Birodalomban a plebejusok saját isteneket is tiszteltek, Anna Perenna személyében. Vagy a Kádár-korszakban saját szent könyvvel is rendelkeztek, amit Kommunista Kiáltványnak neveztek. Feuerbach például kimondatlanul is kimondja, szerintem a Kereszténység lényege című munkájában, amikor ember és állat közötti különbségeket taglalja, hogy a magasabbrendű lény képzete, pontosan az alacsonyabbrendű lény képzetéből fakad. Arra a megállapításra jut, hogy az állatoknak nincsen vallásuk. És mint már az akkori és a mostani időkben is, mint a tudomány képviselőjére Cuvier-ra hivatkozik, szaktekintélyre abban a vitában, hogy egyesek feltételezték, hogy az elefántoknak van vallása, viszont Cuvier megfigyelései szerint az elefánt nem rendelkezik jobb szellemi képességekkel egy kutyánál. Visszatérve tehát a fanatizmus pszichológiájához, valójában Hamvas Béla is fanatikus, bár ez nem annyira szembetűnő, de a tömegről alkotott véleménye miatt én mindenképpen ide sorolom. Amikor az ember önkényesen felosztja a világot jóra és rosszra, abból nehezen születik meg a szintézis. Látható, hogy Szent Ágoston sem tudott megbirkózni a problémával és amikor Jehova Tanúit megkérdeztem, hogy mi lesz azokkal az ismerőseimmel, rokonokkal akik nem kerülnek a mennyországba, azt válaszolták, hogy az én memóriámból is kitörlik őket. Természetesen én mindenféle hit ellensége vagyok, meg annak is, hogy csordákba verődve kövessek egy zászlót. Az átlag tüntető, mint én is, maga a lefokozott tudat, valójában tüntetni az egyik legnagyobb értelmetlenség. Az elmúlt 23 év át volt politizálva, szándékosan és folyamatosan, és a célpontja a néző volt. Olyan időmértéknek számít ez, hogy talán világok születtek addig és galaxisok mert az elmúlt 23 évet már 1000 évként érzékeljük. Én egy ideje életmódom miatt disztingválok az információk között. A legfőbb disztingváció az, hogy nagyon ritkán nézek tévét, szinte soha, mert elszívja az emberi energiát, rezignálttá tesz és kárörvendővé ezért igyekszem a rám rótt büntetést, a földi időt, a második poklot csendben végigkínlódni, mások politikai narratívája ehhez teljesen szükségtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése