Hunhír támadás Hamvas Béla ellen

Hamvas Béla 1968 november 7-én hunyt el. A Hunhír internetes portál ezen alkalomból megjelentetett egy írást, amely ifj Tompó László nevéhez fűződik. Hamvast korábban is érték támadások, legfőképpen Szántai Lajos bírálta, az a Szántai, aki többek között "logikai úton" levezette, hogy a magyar zászlóban a zöld szín egyértelműen a zöldborsóhoz köthető. Magyarságunk ellenségei 1. (Szántai Lajos, Pap Gábor) YouTube

Hamvas Béla raktáros

Ifj. Tompó László pedig a hírhedt Gede-kiadó szerkesztője. A metapédián kvázi zsidó beszivárgás szakértőként van aposztrofálva. Az sem zavarja a Hunhír főszerkesztőit, hogy szeretett két vezérük közül az egyik, Vona Gábor legfőbb hobbija a tradicionalista filozófia tanulmányozása. Így vall Vona Gábor kedvenc hobbijáról: " Ezen belül is a tradicionalista irodalom a mindenem. Hamvas Béla, Guénon, Eliade. Magyar részről a kedvenc szerzőim Baranyi Tibor Imre és Buji Ferenc." Szántai és Tompó legfőbb érve Hamvas ellen, hogy a magyar hagyománnyal egyáltalán nem is foglalkozott és Szántai szerint ez az adott korszakban Hamvas ( megjegyzés: szellemi függetlensége) kommunizmusa (értsd: hogy teljes mértékben megfelelt a korszellemnek) miatt történt. A videó felvételen Szántai megemlíti Hamvas 1956-os hozzáállását is, meg természetesen azt is, hogy 56 mártírjai gyerekek voltak. Utóbbi fölött nem szabad elsiklani. Hogyan lehet az, hogy ennyi gyerek, fiatal harcolt vagy miért toborozták őket sokszor kvázi kényszerrel vagy sokszor a kíváncsiság által hajtva sodródtak bele az eseményekbe ? Aztán itt van az említett aknazár esete is. Fel volt már oldva az aknazár az osztrák határon? Meg aztán azt is említsük meg, hogy nekem kétségeim vannak a tiszta forradalom fogalmával kapcsolatban is, hiszen ez legalizált emberölés, lincselés, majd kivégzések, megtorlás, koncepciós perek. Mi a szép abban, ahogyan az egyik ragadozó élet-halál harcot vív egy másik ragadozóval szemben? Szántai és Tompó azzal érvel, hogy Hamvas Béla egyáltalán nem foglalkozott a magyar tradícióval.  Hamvas egyébként bizonyára azért nem tudott a magyar őshagyományhoz visszatérni, mert az akkorra már is nem létezett, egy elveszett hagyományról van szó, amit a kereszténység, a mindenkori hatalom, a történelem már ezerszer felemésztett. A magyar őshagyomány tehát rekonstruálhatatlan volt. Az más kérdés, hogy Pap Gábor és Szántai Lajos ezt a hagyományt megkísérelte felépíteni, de ezt is csak úgy tehetik meg, hogy egy másik értelmezési rendszer szimbólumai alapján építik föl, mivel nincs más eszköz, Pap Gábornál ez az asztrológia, Szántainál pedig egyfajta újjáélesztett történelmi-miszticizmus. Hamvas az egyeditől haladt az általános felé, a különböző kultúrák, civilizációk, világvallások, bűnnel, létromlással való relációjának analógiájában vizsgálva és mentén az aranykort, más kifejezéssel a "létet" igyekezett mindenütt felkutatni és megtalálni. "Jól írja" ifj. Tompó[1], hogy ez nem filozófia. Valóban amit Hamvas művel az nem filozófia, hanem művészet, de leginkább misztérium, mert a művészet szó erre nem a legmegfelelőbb terminus. Rámutat Hamvas arra is (amit Tompó sem fontol meg), hogy a tudományból vallás lett, a filozófiából tudomány, és egyedül a költő őrzi a Temenosz lángját. A Temenosz lángjának őrzése nem politikai ideológia, nem turba, zavar, polgári vagy keresztény filozófia, hanem éberség. A legszervesebb élő, lélekző, élet-halál kapcsolat, lét, híd (Szirat-híd vagy Csinvat) a félelmetes misztériumok világával, beavatás. Hamvas gondolatai valóban nem filozófia, a szó modern értelmében. Nem leredukált szakszemélyiség, nem a rovargyűjtő mániákus attitűdje, hanem a teljességé. Szerintem hiba lenne olyasmivel vádolni, hogy a magyar kultúra iránt közömbös volt. Gulyás Pál Vízöntő című versét említhetem példaként, pontosan Hamvas Bélának ajánlotta és a költő volt az, akiről Hamvas többször  úgy nyilatkozott, mint a költői attitüd és tehetség, a modern korban megjelenő ideális- és valójában archaikussal való lényegibb, organikus kapcsolatban lévő „arche-típusáról”, költészetét a Kalevalához hasonlította, az őseposzok,  és az ősi-tradicionális, a mitológiai mélységű világok megjelenítőjét látta benne (ez a költők valódi küldetése), amely egyben  - Hamvas lényegi nézetei szerint - összeegyeztethetetlen a modern korral, és amely kibékíthetetlen ellentéteként és drámaként jelent meg Gulyás Pál életében, sorsában és a műveiben is. Ezek lehettek tehát főbb vonalakban összefoglalva Hamvas Béla szempontjából és szerint Gulyás Pál költészetének legfőbb jellemzői..

Gulyás Pál:

Az ember káprázat

Az ember tünő káprázat:
olyan, miként a napsugár,
amely ma még szívünkbe árad
és holnap messze-messze jár.

Ó hány halottat láttam én már,
mióta bolygok e poron !
Pályájuk a nagy Óceánnál
lehajlott, mint a napkorong.

Szemük olyan volt, mint a tenger,
mert annyi vész és szírt között
az ő hajójuk győzelemmel
a végtelenbe költözött.

Gulyás Pál életrajzi adatai között figyelemre méltó momentum, hogy  " Világnézete egyre közelebb kerül valamiféle természetimádó panteizmushoz. És éppen ebben találkozik a nagy debreceni elődökkel: Csokonaival, Fazekassal, meg a természettudós Diószegivel."

──────────────
[1.] Ifj. Tompó írásában un. valódi filozófusokra hivatkozik ellenpéldaként, amelyekről rövid áttekintés után is megállapítható, hogy noha módszereikben lehet, hogy konzekvensek, egzaktak, de mint katolikusok sokkal inkább feltételezhető róluk az, hogy filozófia helyett teológiát vagy ami még rosszabb apologetikát művelnek. Ez az írás, csak megerősítette bennem azt, hogy Hamvas autentikusságához nem férhet kétség és függetlenül attól, hogy nem a magyar kultúra volt számára az elsődleges, mivel ott feltételezem csak romokat talált kevés kivétellel, mégis kultúraközvetítő, gondolkodó és inspiráló szerepe miatt is kivételes tisztelet illetné meg és nem ilyen gyalázkodó írások, mint amilyen a Hunhíren megjelent Ifj Tompóé.

Kapcsolódó oldalak:
Ifj Tompó László: Hiába hozsannáznak Hamvas Bélának HUNHÍR.INFO
Hamvas Béla: A nagy ember titka www.mosoly100.hu  
Gulyás Pál: A Biblia siratása Magyar Elektronikus Könyvtár (ebook)