Most éppen, amikor dúl a szokásos Izrael - Palesztína háború, ideje volt annak, hogy elmeditáljak a saját és főként más emberek gyarlóságai fölött. Hasznosabban is tölthettem volna az időt, de ontológiai értelemben semmiféle korlátozást nem viselhet el az az ember, aki a börtön ellenére is szabadnak született. Ha a mai reggelen gondolkozok, és az ok-okozatokon, akkor nem kezdek bele a hamis önhibáztatásba. Szükségem van a látszólagos élettérre, arra ami ideiglenesen és anyagi helyzetemhez képest most még megadja a kellő szabadságot, hogy párkapcsolatban élhessek. Utána, ha nincs menedékjog valamelyik szocialista országba, akkor végül a fagyhalál és a hullazsák marad. De addig, amíg börtönnel vagyok fenyegetve, a hideg szörnyeteg részéről úgy érzem, erre a két három szabadabb évre rászolgáltam. Nem nehéz ezt kifejteni, egy 65 éve tartó háború vonatkozásában sem. Az élettér nagyon fontos, fontos, hogy megfelelő érzelmi és szexuális háttérországot jelentsen, várat, utolsó bástyát, anyaföldet, hazát. Ontológiai értelemben, ha a képességeink külső okok miatt korlátozottak, akkor a saját belső szabadságunk sérül. A helyi és globális territóriumok szabadságának fontosságáról és minden ember és nemzet számára való egyenlőségéről és vagyonegyenlőségéről vallott elveimről még a kapitalista inkvizíció kínzásai ellenére sem vagyok hajlandó lemondani. A nagyváros, a munkahely, a pénztelenség, az ínséges kapitalizmus ideje, már eleve korlátoz. A prima materia, mindig is a lehetőség birodalma , ez az ontológiai nézet az, amelyik Indiából, a szánkhya-yóga darsanáján keresztül, görög közvetítéssel, Arisztotelész és Nagy Sándor által eljutott Európába. És a II.Vatikáni zsinatig meghatározta az Egyház teológiai-ontológiai Isten-képét. Ellentmondásait világi viszonylatban Nicolaus Cusanus, a reneszánszot is megelőző filozófus, természettudós, és bíboros oldotta föl, aki Kopernikusz előtt már állította, hogy a Föld a Nap körül kering (forrás: wikipédia). Ami Semjén vallástudományhoz is kapcsolódó botránykeltő dolgozatát illeti, a téma megválasztása mint a lélekvándorlás és a new age közötti párhuzam nem egy rossz felvetés. Az más kérdés, hogy ennek a filozófiai és tudatfejlődésnek, talán a védikus korszaktól, az Upanisadok világán át egészen a darsanákká diffrerenciálódott ortodox és heterodox irányzatokig szerintem bővebb kifejtést igényelt volna és én nem Glasenapp amúgy jó összefoglaló könyvéből merítettem volna főként, hanem Mircea Eliade, Schmidt József: Az ind filozófia, Wojtilla Gyula és bizonyos szempontok alapján Hamvas Bélától is. A lélekvándorlás ugyanis amúgy is problematikus, ahogyan ezt talán Ananda K. Coomaraswamy fejtette ki a legjobban. Ha Sankara advaita védántája felől közelítünk, akkor ott egyetlen valóság létezik, az pedig a brahman-atman egysége, ebben a tekintetben a lélekvándorlás jelenség ugyan, de a lilá (játék - Dr. László András gondolata) kategóriája, tehát az abszolútum szempontjából nem létezik. Volna ugyan lélek ami vándorolna, de nincs lélekvándorlás. Buddhista szempontok alapján pedig van lélekvándorlás ugyan, de nincs lélek (anatman tana) ami vándorolna. Ha a new age épített is volna valamire ezek közül, abban bizonyosak lehetünk, hogy a lélekvándorlással nem úgy mint meghaladandó fenoménnal foglalkoztak.
Coomaraswamy (fotó forrása: WikipédiA)
Időmet tehát feláldoztam a szent célért, hogy a ráksaszák fórumára megfelelő csapást mérjek. Többször is behatoltam a jogsértő és gyalázatos oldalra, és átírtam a SoDipédiát is. Minden bannolásuk ellenére a mai napon is legalább 5-6 fórum hozzászólást tettem, amely hozzászólások néhol a szellemes verses gúnytól egészen a kapitálfasiszta bálványimádók és pénzfetisiszták lepatkányozásáig terjedt. Most elégedetten hátradőltem a fotelben és megköszöntem így látatlanban és láthatóan is, néhány oldalnak, hogy segítettek ebben. Nem mentem végül tüntetni sem az Izraeli nagykövetség épülete elé. A hibát most nem a külvilágban, hanem önmagamban keresem, és nem vagyok hajlandó harcolni semmi ellen mostantól, hacsak nem, mint 2006-ban erre szakrális felhatalmazást nem kapok. Tisztában vagyok azzal is, hogy minden esetben az agresszor a felelős még a saját áldozataiért is. Tiltakozni meg azért nem járok, mert a saját lelkiismeretfurdalásom azt mondatja velem, hogy én sem vagyok különb, egész emberi civilizációnk erre a véres erőszakosságra épült föl, az az állam öl többet , amelyik az erősebb, az állatvilág ember által okozott szenvedéseiért pedig mindenkinek felelnie kell majd Isten előtt. A ragadozók szaporodásának mikéntjéről mondottakat fenntartom. A trollok pedig nem lesznek többek a hitvány szaroknál a világ végezetéig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése