 |
| Szeged, Oskola utca (fotó forrása: google.map) |
Szent Ágoston úgy vélte a rossz nem más, mint a lét hiánya, tehát a jó a lét teljessége. Láma Ole Nydahl elgondolása szinte hasonló, miszerint pedig az abszolút rossz élőlény nem is létezhet, mivel önmagát is elpusztítaná. Friedrich Nietzsche (Adalék a morál genealógiájához c.) írásában egy szó-etimológiára, kapcsolódásra támaszkodik, amely jelző a jóval, a jó cselekedettel, a jellemes emberrel, a morállal, mint jelenséggel szorosan és sokszor összefüggött a korábbi korokban és a jelenkorban is, ez pedig a „nemes” (szanszkrit: árya) jelző. Nietzsche szerint ezek a jó tettek és nemes cselekdetek valamikor a származással együtt magától értetődőek voltak, tehát származásuknál fogva és ezáltal determinálva a természetükből fakadóan cselekedtek nemesen ezek az emberek. Élesen kikel az elterjedt nézet ellen is, hogy a jó cselekedet egyben hasznos is, hasznot hoz és pusztán ezért jó. Támadja azt az elgondolást és közhelyet is, hogy a jó cselekedet önzetlenség volna, vagy önmegtagadásból „születne". Úgy látja, hogy kizárólag a lesüllyedt tömegek gondolják úgy, saját rossz természetükből fakadóan, hogy egy jó vagy nemes cselekedethez meg kell tagadniuk a tulajdon természetüket, szerinte tehát a jó azért jó és nemes, mivel saját természetéből fakadóan az és ezért egyáltalán nem önmegtagadás egy nemesi jellemnek önnön lényege szerint cselekednie. Nietzsche álláspontja meglehetősen statikus, hiszen rabszolgákról beszél és ezek engesztelhetetlen gyűlöletéről mindaz iránt, ami náluk több, értékesebb, boldogabb, gazdagabb, szebb és sikeresebb, ezt a bosszúvágyat nevezi nevén: ressentimentnek. A rontó hatalom a kereszténységgel vette kezdetét - állítja. Ezekkel a nézetekkel csak egyetlen egy probléma van, leírja a társadalmi helyzetet, az abból fakadó általánosító „pszichológiát", de igazából nincs benne a kérdés, az a kérdés, hogy miért alakult így a társadalom, a nép, a tömeg, és ezért választ sem kapunk rá. Egyértelmű, hogy világos lehetett már előtte az eljövendő kor fő jellemzője, aminek az alapjait akkor fektették és valójában jelen van egy a tömegkultúrára jellemző „ideátlanítás" is, mint politikai-pragmatista vagy pozitivista tendencia, amelyik kizárólag az egyén „szabadságára” bízza a világnézetet, az értékrendet. Szent Ágoston például erkölcsfilozófiájában említést tesz azokról az íratlan törvényekről és szabályokról, amit az ember szívébe véstek és azokról általában minden ember bizonyos mértékű tudomással rendelkezik (Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok 57.o.SZHF 1996.). Egyébként sokszor éri ez a ressentiment vád a kommunista-szocialista világnézetű vagy érzelmű embereket, arról azonban ezek a kritikák nagyvonalúan el is feledkeznek, hogy valójában a politikai- társadalmi-rendszer és a személyes társadalmi és történelmi, politikai környezet, a társadalom, a kultúra az amelyek alapvetően meghatározzák és kondicionálják az emberi tudatot. Nyilván a lehető legkönnyebb pálcát törni a szegénységbe vagy nyomorba taszított vagy a sikertelenek egyre népesebb tábora felett, mivel azokra leginkább lesz jellemző az „elcsürhésedés" (AMG 33.o.) ahhoz, hogy az évszázadok folyamatos terhe alatt elkasztosodott , kasztokba kényszerült emberek ezen szégyenbélyegüket és rosszra való kondicionáltságukat elveszítsék, fel kell emelni őket a társadalmi átlaghoz. Azért, mert a környezeti feltételek határozzák meg döntően az ember jellemét, és ezt a nézőpontot Robert Owen utópista-szocialista gyártulajdonosnak köszönhetjük. A mai kor azonban a médián át tudatosan az idelizált bűnöző kultuszát sugározza, a krimik és a gengszterfilmek erőszakos világához hozzájárul és együttjárója a profán, jóléti szemléletmód is, és aztán itt vannak a reklámok is és ezért bizonyos értékek és ideák is teljesen eltünnek és alárendelődnek ennek a folyamatnak. Valójában a rendszer ezzel a módszerrel azoktól igyekszik megszabadulni, és arra hajlamosítani a vadhajtásokat, hogyha már a törvénnyel való összeütközés elkerülhetetlen, akkor az ne politikai célokból és okokból, vagy felszabadító mozgalmakban és világmegváltó célok miatt történjen, hanem társadalmi felbolydulás és konfliktus nélkül preventiven kriminalizálható legyen. A hippi mozgalom kommunisztikus és forradalmi jellege alól pedig egyértelmű, hogy a kábítószerek népszerűsítésével húzták ki a talajt. Így sajnos meg is állapíthajuk, hogy az államszerveződések főbb mozgatórugói nem egyebek, mint az állam által privilegizált felső, társadalmi rétegek védelme a társadalom alacsonyabb rétegeivel vagy az azt fenyegető, külső „erővel" szemben és a védett rétegek érdekeinek a képviselete a megfelelően eladható modern világnézet és életformák terjesztésével is és mindenkor a felső kaszt reális vagy irreális félelmei mentén generálódó politikai propaganda megnyilvánulásai és lépései.
B ű n é s b ű n h ő d é s
Az evangéliumokat olvasva Jézus Krisztusról egyértelműen összeáll egy olyan tanító-Istenség képe bennünk, aki hozzánk nem ítélni jött, hanem hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról és tanítson. A tanítás lényege pedig nem más, mint a jó és a rossz megkülönbözetése és a jó gyakorlása a bűn helyett. Azt is többször említettem már itt a blogon, hogy Jézus Krisztus külsejében engem leginkább egy jógira vagy egy szannyászinra emlékeztetett. Később magam is megdöbbentem, azon a momentumon, hogy Mircea Eliade megemlíti - Jóga című munkájában-, hogy a „megszerezhető", főbb jóga sziddhik (csodálatos képességek) között az egyik bizony a felsoroltak között a vízenjárás volt. Ezek természetesen nem bizonyítékok arra, hogy Jézus esetleg jógi lett volna, de elgondolkodtató jelképe és szimbóluma annak, amikor és ahogyan az addig rejtett, a magasabbrendű megjelenik vagy megmutatkozik az emberek előtt. Hamvas Béla úgy vélte Jézus Krisztus inverze a farizeus-morál volt. Hamvas a Scientia Sacrában leírja, hogy a farizeusok kvázi a lehetetlent valósították meg, erkölcsös életet mutattak magukról és ugyanakkor elismert emberek voltak, az erkölcsös élet és a sikeresség ugyanis szerinte alapvetően kizárja egymást. Az bizonyos, hogy Jézus ezt a farizeus-modellt élesen támadta, ugyanakkor az is látható, hogy néha azért nézeteikkel vitába szállt vagy keveredett és ezekből a nyilvános vitákból pedig rendre győztesen is került ki. Jézus Krisztus a római jogrendszer áldozata lett, egy olyan jogrendszeré, amelynek fenntartásához mind a mai napig politikusok tízezrei járulnak hozzá. A Római Birodalom sajnos olyan mértékben maradt fent Európában és Magyarországon is leginkább a polgári- és büntetőjogban és a szenátori intézményekben, hogy valójában Friedrich Nietzsche alaposat tévedett, amikor elsíratta Rómát. Ebben a Jézus halála és feltámadása óta tartó viadalban a humánum maradt alul és a humánum az ebben a rendszerben és az is marad, amíg ez a rendszer teljhatalmon marad, amit az oroszlánok (rendőrök, ügyészek, bírók) elé vetnek. A humánum az ami ebben
a világkorszakban valójában a mártürosz, a megfeszített. Ennek a tragédiának az elemeit már kifejtettem sokszor, amikor is dr Baranyi Tibor Imre írása nyomán, amiben a letelepedett és a nomád életmód szimbólumait és ellentéteit fejtegette; rádöbbentem a sámánizmus valós, próteuszi lényegére, egy ezzel kapcsolatos régebbi álmom is erre predesztinált, mivel én ebben az álomban egy alakváltó élőlény voltam és végül valami apró élőlény formájában egy buddhista szentkép alatt bújtam meg az engem fáklyákkal kereső csőcselék elől. Később véletlenül vagy öntudatlanul ennek az álomnak a „hipnózisa" alatt menedéket is vettem a buddhista tanításokban Láma Ole Nydhal-tól.
Korábbi írásokból:
Gondolatnapló - Mennyei és pokoli zarándoklatok tartarossz.blog
Gondolatnapló - Illúziók és hallucinációk tartarossz.blog
Gondolatnapló - Akcióösvény Ülő Bikáig tartarossz.blog
Gondolatnapló - A migráns-kérdés karmikus vonatkozásai tartarossz.blog
Gondolatnapló - Dar al-Harb tartarossz.blog
Gondolatnapló - A lázadások napján tartarossz.blog
Gondolatnapló - Átmeneti időszak és szerkesztett valóság tartarossz.blog
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése