Gondolatnapló - Elmélkedések a szakrálisról

Buddha a földet tanúságul hívó kéztartásban / fotó forrása: facebook

„Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, 

akinek akarja, és még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől,

aki elől akarja, úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen, míg a másik 

megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”               
                                                                                            Huszajn ibn al-Halládzs

Hamvas Bélától függetlenül jutottam el arra a gondolatra, hogy csak a beavatás lehet releváns és a vallás kapcsolatai a felsőbb erőkkel valójában elégtelenek, bár maga a gondolat René Guénontól származik.
A kereszténység esetében már a kezdeteknél halványul Jézus Krisztus valós személyisége és tanítása, a hatalmat és a világi cselszövéseket és mechanizmusokat megvető, a nem evilágból való magasabbrendű királyság tanítása, a humánumot felváltja a végső ítélet, az üdvösség eszkhatológiai kényszer alá kerül. Visszaemlékezve a gyerekkori Szabad Keresztyén bibliaórákon már bennem is megütközést és kétséget ébresztett Anainás és Szafira története, talán túl logikusan álltam hozzá a hit efféle kérdéseihez, persze így őszülő halántékkal inkább az a csel vagy annak a cselnek a pszichológiája érdekel, ahogyan egy-egy református vagy szekta-prédikátor, vagy akár a körmönfontabb katolikus teológus milyen magyarázattal áll elő és próbálja elnyomni a saját magában is felmerülő természetes és áthidalhatatlan kétséget, amikor belegabalyodik ebbe a történetbe (HB-SS III. 174.o.). Európa a technikai civilizáció terén rendkívüli fejlettséggel bír, viszont talán éppen a keresztény vallás és kultúra hatásai által pedig még mindig valahol a gyerekkorát éli; a bátran kétkedés a vallási tanításokban szinte egyáltalán nincs meg, vagy a teljes oppozicíó és ateizmus vagy pedig a kétségek nélküli vakhit a jellemző, két szélsőség, a kételkedés azonban keleti módszertan,  maga Sakjamuni Buddha tanainak hirdetésekor mindenkit arra buzdított, hogy a tant, amit tanít vizsgálja meg és sőt mi több mindenki bátran kételkedjen benne, de kétkedés nélkül semmiképpen ne fogadja el. A szakrális szféra a valláson keresztül már egyáltalán nem érzékelhető, a formális cselekvések, ima és böjt, amelyeket a tömegekre szabták, inkább kényszeres és mindennapos apotropaikus rituálék, viszont a görög-római mitológia és a mindenkori költészet által ez a félelmetes és szent dimenzió újra és újra megmutatkozik. A magasabbrendű vagy mítikus-archaikus tudatállapotok előidézése, tehát inkább költészet, mint vallás, de ide sorolható korunk három nagy filmművészeti alkotása is , így Peter Brook: Mahábhárata-ja, Tarkovszkij: Solaris-a és a Thyl Ulenspiegel tévésorozat (Alexandr Alov és Vlagyimir Naumovics Naumov rendezésében). A Mahábhárata a sötét korszak kezdetét, az emberiség megvadulását egy uralkodó dinasztián belüli véres trónviszály történetén és szimbólumain keresztül szemlélteti, a Solaris a gondolkodó és emlékező bolygó, az álom és a valóság és az időbeli kontinuitás áttetsző és illuzórikus voltát, míg Ulenspiegel az igazi ember megjelenését jeleníti meg az állam által szimbolizált gonosz alvilág alantas ösztönű és valóságosan szörnyszülött lényei között, amit sötétlelkű királyok uralkodása,  hóhérok, inkvizítorok, feljelentgetők, besúgók, spiclik embertelen dicstelensége és alattomossága jellemez. Ulenspiegel az, aki hűséges társaival átbandukol a poklokon és gúnyt űz mindezekből, az elszenvedett fájdalomból is.
Ezek az alkotások tehát képesek az ember szakrális tudatállapotait megjeleníteni, és összefoglalásként leginkább a költészet és a mítológia szimbólikus nyelvén szólnak. Így Hamvas Béla megállapítása, hogy a költő a Temenosz lángjának egyedüli őrzője a Kali-jugaban bizonyos, hogy helytálló.
   A létezés három fő jellemzője közül - a buddhizmus általános tanítása szerint - az egyik az anitja अनित्य
ami állandótlanságot[1.] jelent. Herakleitosz ezt a jellemzőt nevezte panta rhei-nek (csak a változás örök).
Ez az az elv, aminek a tükrében az emberi én természete szerint szintén egy zajló folyamat, állandótlan és ok-okozat alkotja. A szakrális tudatállapot itt annyiban különbözik a profántól, hogy előbbi számára ez tudatos. Ennek a kvázi éntelenségnek pedig van egy harcosi attitüdje is, amikor nem az én a lényegi, hanem kizárólag az a cél, amiért lényegtelenné és feláldozhatóvá válik ennek az ok-okozati énnek a sorsa. Ez a Mahábháratában az igazságosság, a világkirály (csakravartin) ideája vagy a világkirályért való szakrális, önfeláldozó harc. A harc itt pont arra hivatott, hogy akadályt gördítsen azon alattomos életelveknek, és feltámadó erőknek, amelyek a Kali-yugával egyre inkább teret nyernek. A harc, a szembenállás beavató erővé válik. Nietzsche a papi-kaszt egyik fő támadója volt és ebből következően az is egyértelmű, hogy a harcosi-királyi kasztot idealizálta. Hamvas ezt úgy fogalmazza meg, hogy az a közösség, amelyik halálra ítélte Ananiást és feleségét Szafirát valójában az Evangéliumból egy szót sem értett (HB-SS III. 174.o.) és a farizeus morál alapján ítéltek fölöttük. Később Markión kapcsán a héber-hellén antagonizmus problémáját is felveti. (HB-SS III.177.o.). Ezekben az ellentétekben az mindenképpen jól látható, hogy a régi, hogyan akadályozza az újat. Az is megnyilvánul, hogy a régi struktúrák már megkövültek, a szent révületből törvények lettek, az élő személy tanításából pedig rituális emlék.

───────────── 
[1.] A három jellemző (laksana) közül az állandótlanságot azért emeltem ki, mert a többi jellemző csak ennek leágazása vagy következménye, így a dukkha (szenvedés) és az anátman (éntelenség) valójában nem különbözik az anitjától, mivel az antija (állandótlanság) következménye a dukkha (szenvedés) és az anitja  énre vonatkoztatása pedig az anátman (éntelenség).
(vö. Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 1997. Corvina 25-29.o.)

Rövidítések: (HB-SS III) - Hamvas Béla: Scientia Sacra III.

Kapcsolódó oldalak:
Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest.blog
Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok 1. tartarossz.blog
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Nele és a vak, koldus vándorok
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Biblia