 |
| XII.ker. Csaba lépcső (fotó forrás: Hegyvidék) |
B E S O R O Z V A
- a kimentett fohásza az örök és halk enjambementhez -
Már olvad a fény
sötétlik az álom
ősz tükrökben halványul
elhullámzik a csend
és a tengerkék szárnyú
vitorlák, mint madár-raj morajlik - tovább?
tovatűnve, csapódik hozzám emléked
mint egy vékony villanás a pillanat-
hasadékban félve,
újra látlak:
régmúlt időm
Csak tiszta forrás és kinyitott ablak
tejút ragyog szívem egében
-előjöttél végre-
míg a földi idő
halálos fekete gravitációja
elnyel
- egy régi száműzött újjászületésre -
perzseli torkomat a szomj
és mint az áram
a vezetékben
kelet imája örvénylik
és győzelemre kel fel
Csak egy pillanattal maradtam el tőled
ÉLET
és lefognak máris a bús porkolábok
elfogyott fák, kövér levelek élnek tovább álmesterek
e dohányfüsttel aláfestett
fagyöngy-komorság
mikor térsz vissza szívembe
bús pokol magyarország
az egyszarvút megsebezted
nagy vadász
nincs semmid
üres a lelked
-bánat és hazugság -
A humánum az és mégis a bőrét
a börtönökben lenyúzzák, mert nem akar
vedleni magától
kapaszkodok a szakadékba -az eltakar -
merre lehetsz, hol találok rád ?
mennyország
kering szívemig a fény
imbolygó lángpupillák sejtek lobognak
mint ablakok a téli esőben, várnak
vernek
hull a véres madártoll
a 24 vén jelenések könyve -termek -
és imádják az elektromos képet
ami nem él de - gyarmati zápor -
a megtévesztett vesztett - lúzer -
szilánkokra tört sebesült-lelkek
szikráznak benne és alatta
- fél a holnap a mától -
Míg fekszenek háborúk híre
kór-betegségek hínárja
hős karantén-sorsban keresztben
elkülönítő táborokba
besorozva földön
égen sír-katonák
hadoszlopokban - asszimilál -
a menny hadserege
halad a lehalkított hold
a felhők felett a végtelen estbe
2015. augusztus hó, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése