A blog eddigi írásairól való írásom - Életrend

Mammut (kép forrása: http://www.landschaftsmuseum.de/)

Az utóbbi időben a személyes életenergiák cseppfolyóssá váltak, az életrend pedig feloszlott, a világ valótlan hely lett számomra. A régi világban még a családok zöme összeült az ebédhez, ma már ez az ősi szokás is sok helyen felbomlott, és mindenki külön fogyaszt. A közös emésztések misztériumjátéka is kivonult a világból. Survivor jelenség lehetett ez is, bár csak sejtéseink vannak erről, hogy a mammutok húsa hozta össze és lázba az embereket vagy most az évenkénti "A minden gyerek lakjon jól Alapítvány" által szervezett propaganda- segélyosztás. Ma már nem tudunk meglenni egy asztalnál senkivel sem. Ezért is csodálkozom az olyan maradi és túlhaladott kijelentéseken, hogy az állam és egyház szétválasztása. Ma már minden ember élesen eltérő nézeteket vall a világról és önmaga koordináta pontjairól is abban a világban ahol és amiben él. Ez az információs forradalom egyben egy legújabb kori bábeli zűrzavar is. Másfelől nézve ez a provincia, ahol élek az egykori Magyarország területén már korántsem olyan nyugalmas tartománya lett a világhatalomnak. Az új eszmék noha erősek, a régi rend bástyája a Kádár-korszak jóléti államának aranykori emléke eltörölhetetlen. Hiába alakulnak az újabbnál újabb kommunizmus bűneit vizsgáló, vizsgáló bizottságok és hiába próbál a modern tőkés diktatúra  minden energiájával és propagandájával mindennap rúgni egyet Kádáron és a múlt rendszeren, ez az ő számukra eleve egy reménytelen és sikertelen vállalkozás, talán csak az időt húzzák vele, a számonkérés idejét pedig kétségbeesetten próbálják kitolni vele 10-20 esetleg 50 évvel. Visszaolvastam a blogot és számtalan bejegyzés vált mostani önmagamhoz képest is méltatlanná, vagy vállalhatatlanul kezdetleges beírássá. Bármennyire is disszonáns érzésekkel olvastam most ezeket újra, mégis a mai naptól nem törlök le semmit és nem mentem piszkozatként sem. Ennek oka az, hogy egyrészt nem látom értelmét átírni, másrészt jól jelzi azt, hogy a letelepedést szimbólumaiban már felváltotta a kvázi "nomád erő",  a közös étkezés és tor misztériumát pedig a teljes induvidualizáció. Az önmeghaladás pontosan attól véd, hogy valószerűtlenül ne ragaszkodjunk semmihez, főként nem a lefokozott tudathoz, és annak leglefokozottabb nézetéhez ami a politikai nézet, de ettől függetlenül bizonyos erkölcsi színezetű támpontok, mint például a lakto-ovo vegetarianizmus például életünkben konstansabb  és lényegibb tényezők lehetnek, mint bármiféle politikai hitvallás és hamis ideológiai messianizmus és történelem szemlélet avagy az ezeken keresztül megvalósuló bálványimádat. Az életvezetés kérdése a háborúban élés és a szövetségesek keresése hozzá,  a politikai tiltakozás, a tüntetések vagy ami lappang sokakban, a forradalom délibábjának folytonos várása. Az életünk sok területén biztonságosabb a letelepedés, mint a nomád szemlélet, ilyen a párkapcsolat, a munkahely, a vagyon vagyis a létbiztonság, a háttérország építése. Jézus maga vall arról, hogy ő a nomád, mert nincs hol lehajtania a fejét, a szufi is az aszkéta is eldobja mindenét és a hindu is a negyedik életszakaszban. A hindu életrend, a négy életszakasz azonban sokkal leszabályozottabb. Első a tanulás és második helyen a családalapítás kérdése, majd a családban élés és végül az elszakadás ellenirányú folyamata. Az első lépések helyhez kötöttek, az utolsó életszakasz viszont már az aszkézis az önmeghaladás a jóga által a lelki képességek és (ontológia) a fizikai lehetőségek által az intellektusban is bekövetkező fejlődés eszköz a célban, a megszabadulásban. Ez így felületes szemlélőként is, egy nagyon logikusan leszabályozott és hatékony életrend, ellenben azzal, ha valaki felcseréli ezeket és tanulás nélkül lesz aszkéta vagy nem alapít családot és lemond a szexusról, kihagyja az életfeladatának a két lépését is és erőszakolja a megszabadulása, vagy a keresztényi üdv érdekében az amúgy számára előre kész sorsot. Végtére is ismét eljutunk oda, hogy szükségünk van a szabályokra, szükségünk van a korlátozottságra, szükségünk van a szabályozott életrendre, a letelepedésre és később ezek meghaladására is. A blog egy jó szemléltető eszköz számomra abban a kérdésben, hogy a saját nézeteimet hogyan írta felül vagy alakította a sors. Jelen volt egy időben ebben a provinciában egy nagyon erős tolerancia propaganda, a tiszteld a másságot jelszóval. Ahhoz hogy az ember egyáltalán eljusson a tolerancia valamilyen fokára a propaganda maximum csak abban segíti, hogy a kérdés ott maradjon a tudati térben és ne süllyedjen alá a kollektív tudattalan óceánjába de mindezt gépiesen és jelszavak bebiflázásával nem lehet gyakorolni, és meghaladni sem. Nem véletlen az sem, hogy a jogvédők és jogvédő szervezetek közül igazából ezen a gépies propagandán nem is jutottak túl, ezért az ilyen tolerancia nem sokat ér, ha az sokkal differenciáltabb helyzetekben már képtelen az első paradoxonon túllépni ,ezért nem volt kérdés számomra a pozitív és a negatív diszkrimináció kérdése sem. Ha "cigánybűnözés"-ről van szó, a társadalmi helyzet, a társadalmi periférián való lét elsődleges, és a cigány, roma terminus nem a származásra való peyoratív utalás, hanem a társadalmi helyzetre, aminek statisztikáin sokat javíthat az adott társadalom, ha valósan akar segíteni és nem csak a propaganda szintjén (minden gyerek lakjon jól) tevékenykedik.

Kapcsolódó hír:
Késeléssé fajult a vacsoracsata HÍR24