Petíciók és tudatállapotok

Áder Jánosnak szánt következő petícióm 

Sokan bizonyára megkérdeztek volna,  hogy mi vitt rá, hogy elinduljak és véghezvigyem a szent petíció gyötrelmes útját a Sándor-palotáig. A válaszom költői és buddhista: bizonyára a világon kiadott útikalauzok komoly hiányossággal rendelkeznek. Én azonban kellő hangsúllyal azt tanácsolom és vallom: ha az utadon meztelen Benkő Dániellel találkozol, még nem biztos, hogy közel vagy a végső megvilágosodáshoz. Amikor a munkanélküli hátában a Fidesz tőrrel nézi az adást, már nem azonosul semmiféle pártfrazeológiával. A tarkón lőtt galamb nem gondolkodik. A tv képernyője ugyan egész közel van, de egyre távolibbnak tűnik, ma már nem gondolok semmit azokról, akik eladták a lelküket a paragrafusgyártó és embernyomorító jogállami ördögnek. A petíció napján igen erős adrenalin flasht éreztem már kora reggel és az altesti vérkeringés is helyreállt egy időre, ami 40 év fölött mindenképpen elég retró. A retróérzésre ráerősített később, hogy számtalan titkosrendőr sürgött az épület körül. Az egyik katona háborgó tekintete egyenesen a Bosznia-hercegovinai eseményeket juttatta eszembe. "Sajnálom öreg, de háború van ismét, ti támadtatok rám és nem én kezdtem, hanem Orbán". Elrágtam egy parlagfüvet. Rókahúgy. Aztán kinyitottam itthon az összes csapot, hogy megáradjon a Duna és hozzájáruljak az árvízhez, ha már a földrengés nem sikerült és hiába kértem a földrengést tőled seregek Ura, te csak 2,3-as Richter-skála szerintit hoztál. Azon a napon sokakat elküldtem, a NAV ügyintézőjét is, és mondtam valami olyan meggondolatlant is, hogy Orbánt odabaszom a betonhoz a torkájánál fogva. Végül aztán semmi nem lett, egy petícióra akár évek múlva sem reagál a halvérű köztársaság elnöke, ellenben ha pár 5 forintossal megdobják Orbánt, akkor azonnal jelen van a Hír Televízió és az összes többi megélhetési szangvinikus agyferdítő és károgó hullakeselyű. Az ECHO-n Bayer és Pesti szürke és semmitmondó beszélgetése. Ilyenkor a színes tévén még a színeket is leveszem, annyira szürke és jellemtelen. Két sírásó elkapott beszélgetése is érdekesebb lehet, ellenben azzal a szemétdombbal, amiért cserébe ezek pénzért kitöltik a műsoridőt. És hozzáteszem, nekünk független bloggereknek, ingyen és mennyi időnkbe telik, és felebaráti szolgálat ez, amíg az emberek fejében lerakódott Bayer-féle 2/3-os szemétdombokat egyáltalán el tudjuk kicsit kaparni az írásainkkal. Főleg akkor nehéz ez, amikor az évek alatt felhalmozódott szemét már meszesedni kezd, vagy odakozmál a néző gondolataihoz és szinte szimbiózis alakul ki, és a szem szivárványhártyán pedig megjelenik a jól látható rendszertünet: a narancshályog is.
A magyar ellenállás mindezekkel szemben nem lesz nagyszerű, mint azt sokan gondolják, hanem sokkal inkább kisszerű terrorizmus fog terjedni elsőként, ez előre megprófétálható. Ennek voltak előjelei, amikor a Kóka-villa éghetetlen ablakkereteit akarta felgyújtani valaki. Sajnos sikertelenül. De Kóka a kapafogú pannon puma , akkor jó előre gondoskodott már arról, hogy minden tulajdona tűzálló legyen. Talán ő sem bízott az egymillió új munkahelyben. Biológiai fegyveren is gondolkodtam már, mint sokan mások, nem bűn ez sem, elég leleményes volna, ha egereket tenyésztenék és az országház környékén engedném el őket százezrével. Az egér azért jobb a patkánynál, mivel kevesebbet eszik, szereti a ropogós iratokat és legalább olyan szapora és nehezebb észrevenni. A hátránya az a patkánnyal szemben, hogy a bolhája nem terjeszti a bubópestist. Az összetépett csekkhalmaz petíciónak elég jó volt, formabontó, de nem volt elég radikális megoldása a problémának. Az utánam jövőknek csak azt ajánlom, hogy vonszoljanak föl egy döglött tehenet, és esküdjenek föl a kettévágott kóbor farkasra is a pogányok szokása szerint, mert  petíciónak mostantól szinte minden alkalmas a lehugyozott babérbokortól, a spárgán pörgetett csirkelábszárig és bedunsztolt varjúmájig bezárólag.

Kapcsolódó oldalak:
Nietzschéről spontán - petíció utáni beszélgetésem Molnár F. Árpáddal Hírháttér Multimédia