Gondolatnapló - Illúziók és hallucinációk

A DAAT.hu (Magyar Pszichedelikus Közösség) nagyon precízen meghatározta, hogy mit is érthetünk a a pszichonauta fogalmán. Mások bizonyára egy ilyen meghatározásban, pusztán azt látják, hogy a kábítószer fogyasztók közössége, hogyan ideologizálja meg azt a kérdést, hogy ő kábítószer fogyasztó. Ezzel a pszichonauta meghatározással azonban a MPK már el is veszi az élét, annak, hogy társadalmilag nehezebb pozícióból induljon, míg a többiek, a tiszták hendikeppel és emellett, ennek a meghatározásnak a haszna számukra mindenképpen az, hogy sokkal pozitívabban állnak hozzá a saját szenvedélybetegségükhöz is. Gondoljunk bele, milyen nehéz az első "halu", ami így is elég nagy teher, ha azzal van megterhelve a tudat eközben, hogy egy társadalmilag lenézett és "szemét" narkós vagyok és mennyivel magasztosabb hozzáállás, ha az első meditáció tárgyává már az a szó válik hogy pszichonauta. Teljesen más képzettársításos elágazások, hálók nyílhatnak meg. És itt a mesterséges mennyről és pokolról, nem kevesebbről van szó.
Azt gondolom, hogy aki ezen a belső úton utazik, az hamar felismeri azt, hogy a gondolatai organizmusok, vagy organikus kiterjesztései annak az energiaközpontnak, amit Énnek nevezünk. Sokkal szervesebb és sokkal hasonlóbb (analógabb) és sokkal közelibb az egység a létezéssel. Felismerhetjük, hogy ami kint történik az bent történik. Amit tapasztalunk, az hat ránk és nem is létezik a mi felelősségünktől különálló világ. Nem fordíthatjuk el a fejünket semmitől sem, és nem aludhatunk el egy perce sem, mert más, mélyebb, rejtélyesebb jelentése lesz minden lélegzetünknek és álmunknak. Megváltozik minden, szakralizálódik és az életünkért felelünk (válaszolunk is) ilyenkor. Első megrázó pszichonauta élményem, a haraggal való találkozásom volt. Meg akartam látni a haragot, annak valós és antropomorf , kendőzetlen mitológiai mélységű alakját. Amikor megtapasztaltam és csak egy villanásnyi időre, olyan érzésem volt, mintha egy villám vágott volna ketté és emberi koponya és hús alaktalan tömegét láttam meg hirtelen a tükörben. Ekkor éreztem először azt, hogy valójában nem lenne szabad haragot táplálnom a szívemben, haláldémont albérlőként szállásolnom és etetni őt, a test templomában csak azért, hogy néha ráuszíthassam az elleneimre. Így a haragot általában igyekszem tompítani, bár sokszor elfelejtem ennek a beavatásnak a valódi lényegét. Az ember, amikor pszichonautává válik, megérti a mitológiai mélységeket, amit korábban mesének gondolt, valósággá válik. Olyan utazás ez, mint Gilgamesé, Umnapistihez ahol az evezőkről egyetlen vízcsepp a halál tengeréből is örökre hallottá tehet. A külső és materiális világ, a számunkra könnyűnek tűnő válaszaival a legenyhébb formája a drogoknak. Amíg ott a régi világban egyfajta kalandjátékot játszunk, addig a mélységben minden atomunk és sejtünk gondolkodni kezd, a kezünk, a hajunk, a lábunk tudatot növesztenek. Mindig is azt hittem, ezen utazások során, hogy az ember eredeti hamvasi terminussal, primordiális állapota ez lehetett. Az egy másik kérdés, amit a népszerű M.A.T.R.I.X. is feltesz, hogy melyik az igazi világ. Az igazi világot már nem tudjuk elviselni. Minden lélegzetvétel egy-egy gondolatgyőzelem, sakkjátszma lenne ott. Ekkora terhet pedig nem visel már el a tudatunk. Úgy is fogalmazhattam volna, hogy a képességeink már szándékosan nagyon alacsony szinten vannak tartva. Az örökké lázadó elme azt mondatná velem, hogy ez nem jó. Ha jó, ha nem mindenképpen elfogadtatják a felsőbb erők a pszichonautával, hogy így jó, mert a másik világban már halott lenne és képtelen lenne a hosszabb létezésre. Olyan ez mint a víz és a levegő világa. Létezik ilyen láthatatlan világ, a mi levegő világunkból már elérhetetlen. Hamvas erről is ír, Guénon nyomán Csinvat hídnak nevezik, a Korán első szúrájában ez a Szirat-híd, néhol Sambhalának nevezik, vagy szintén Guénon nevezi Aggarthának, vagy az elsüllyedt primordiális centrumnak. Mindenképpen eszkhatológikus jelentéssel bír. Az igazi keresztények szerintem csak az eszkhatológ keresztények. A világ legnagyobb és utolsó beavatási misztériuma, a legmegrendítőbb az egek végső pusztulásának, végének a titka és az utolsó ítéleté (fiat-pereat). Ami a János Jelenések könyvében a leghallucinogénebb számomra, az a huszonnégy vén. Volt egy látomásos hypnagog hallucinációm, évekkel ezelőtt.  A 24 vénhez kapcsolódik, akikkel sámánformában egy pajtában találkoztam, mind nagyon öreg, világöreg sámánok voltak (ős risik?). Fehér vagy drapp színű, vászonszerű ruhában, egyáltalán nem éreztem félelemet csak jóindulatot és bölcsességet, ezekre a benyomásokra tisztán emlékszem. Engem, mint a legfiatalabbat közöttük, kioktattak és mintha biztosítottak volna afelől, hogy életutamon végigkísérnek, az álomban félkört képeztek és mindenképpen magasabban voltak nálam, felettem , a pajta szemöldökfán ültek. Szegeden a görög és római tárgyú egyetemi előadások közben is éreztem tudatváltásokat, hogy bizonyos mitológiai mélységek alakjai nagyon erős és érzékfeletti intenzitással hatottak a tudatomra. Később az istenek, nem csak mint tudatformák, hanem a mi lefokozott világunkban is megjelentek. Ez azért nem furcsaság, mert a pszichonauta számára a világ misztérium, még józan tudatállapotban is, hiszen az alap bár lefokozott tudatállapot is csak egyike a poklok és mennyországok félelmetes, végtelen misztérium játékának.

Kapcsolódó hír:
Ez az igazi szinkronicitás, a szegedi TIK bejáratához a blogbejegyzés idején egy bagoly költözött. A bagoly Pallasz Athéné attribútuma.
Pallasz Athéné WikipédiA
Bagoly telepedett a TIK bejáratához Szegedma.hu