Magánszféra - Vallási- és Istenképzetek

Manipura csakra (kép forrása: HotDog)

 A napokban egy megtért ismerősöm próbált letéríteni  a sors által kibaszott pályáról. Mivel kevés időm van hátra és az állam halálos sebet ejtett rajtam, így kénytelen vagyok leltárt készíteni. Leginkább a vallási tévhitek között vágnék rendet, mivel igaz, hogy félbehagytam tanulmányaimat, de a vallástudományon kívül nem igazán értek semmihez sem, és még utóbbi területen is csak félig meddig és nem szerénységből laikusként tudok hozzászólni. Az viszont állandó eufóriát okoz, hogy ebben a kérdésben milyen mértékű naivitás uralkodik az emberi elmékben, vagy épp sötét és középkori nézetek. Azért ellentmondásos ezt elfogadni, mert tulajdonképpen valaki nagyon ért valamihez, pl. autószerelő, tud építeni, vagy bármit tudásával megjavítani, és ugyanakkor szellemi-intellektuális szempontok alapján naiv hitek, vagy téves nézetek rabjaként tengődik. Természetes, hogy bizonyos tekintetben szándékolt az, hogy a szellemi-intellektuális és a gyakorlati tudás el legyen  választva egymástól. Állami önvédelem. Én magam is megdöbbentem, hogy egyesek reál szinten kimagaslóak, egyetemet végzettek, ugyanakkor ezoterikus tévképzetek rabjai maradnak és világnézetük megreked egy 14 éves gyerek szintjén. Ennek oka főként az, hogy a búzát és az ócsut nem tudják megkülönböztetni. A mai ezo és vallásos piacon számtalan stand létezik. Bármelyikünk felcsaphat buddhistának, krisnásnak vagy végezhet asztrológia vagy jóga tanfolyamot. Követhet valamit, vagy bármit noha annak hitelessége maximálisan megkérdőjelezhető. Az én helyzetem egyszerűbb, én nem követek semmilyen vallást, de egyfajta hamvasi világképpel van dialógusom és monológjaim is vannak erről, tehát gondolataim. Istennel is hadilábon állok, amióta a plexus solaris csakrán keresztül, magát hallucinációmnak álcázva álságosan rám támadott. Már leírtam, hogy fogyasztottam némi tudatmódosítót és előző nap egész este azon meditáltam, hogy miért teremtett virágokat a teremtő. Volt már olyan, hogy hasonló állapotban mennydörgést idéztem magamra (elő) egy olyan ok-okozati negatív spirális kényszergondolat okán, ami szintén nem-én voltam, de képes lehettem volna pszichikai energiával ablakot törni, de nem tettem. Azért nem is mentem el ebbe az irányba, mert ebben az esetben mint magát az írást sem, ami tudatmódosítóval elkövetve maximális gőg, noha szintén voltak olyan mondatok, amelyeket nem írhattam le, mivel egy felsőbb cenzúra a megsemmisülésemmel fenyegetett. Az tény, hogy a mai napig a kenderrel ambivalens a viszonyom, nem használom mert tudom, hogy a tudatom rendkívül éleslátó, annyira, hogy magamat sodrom bajba vele. Azt is jelenti, hogy gyáva vagyok további önkísérleteket végezni egy olyan világban, ahol a megrendítővel, az istenivel jóval közvetlenebb, ok-okozati a kapcsolatom. A mai modern transzcendenstől megfosztott és "tiszta" világban, ilyen kapcsolatok már nincsenek. Akár az okkult akár a szent élménye már egy másik szférához tartozik. A modern valóság minden tekintetben külön világot akar alkotni, távol a félelmetestől, abban a hamis racionalizmusban hozza létre önmagát, hogy minden megmagyarázható és visszavezethető egy reális pontba, ha nem értünk egy eseményt. Azonban ezt a modern világot én minden tekintetben felépítettnek tekintem, matrixnak. Ha Európa vallási történetét nagy vonalakban ábrázolni akarjuk, akkor valóban deszakralizációról beszélhetünk, vagy ahogy Hamvas írja, már csak a költő őrzi a Temenosz lángját. Az új világrendnek bizonyos tekintetben nincs szüksége a mágikus és vallási képzetekre, bizonyos tekintetben a materializmus tagadhatatlan csodái meghaladták eredményeiben a korábbi világnézeteket. Űrkorszak, atomkorszak, echelon és elme programozás, számítógépek, és a robotok, az emberi géntérkép. Ugyanakkor pontosan a technikai és ipari forradalom kiszorította a fejlődésre képtelen dogmatikus vallásokat, így azok bármennyire is társadalom formáló erők, valójában már marginalizációra vannak ítélve. Hamvas Béla szerintem valami olyasmit tett, hogy az ősit átemelte a modernbe. Hogy a vallásit, újra szakralizálta, hogy a modern korban az ember számára megőrizte a misztériumok teljességét. Ezt már csak úgy tudta elérni, hogy a vallási tradíciók összevetésénél minden statikus álláspontot kiiktatott és az ember legfőbb antropológiai alapállását az éberségben határozta meg. Az éberség, a bhindu, azonban kizárólag egy pont, nem tér-idő és nem második dimenzió, hanem egy pont. Átjáró. A sámánnal pontosan ezt az éberséget tárgyaltuk, hogy az ékegrata a hinduknál és a magyaroknál is az íjászatban fejeződött ki. Ő maga is elvetette ezt a ksatriya szokást ,sőt felhívta a figyelmemet arra, hogy ennek a gyilkos eszköznek a használata nem dicsőség. Nem dicsőség átlőni a Balatonon. A célzás, mint a mitológiai Dróna tanította a Mahábháratában, pedig szintén egy pontra irányul. De abból a pontból nem a létezéssel való kapcsolódás, születés, meglátás, hanem az egyik ponttal egy másik pontból való  megsemmisítése történik. Ez valójában már a bukott természet része, hogy az éberséget hadi célokra vagy képességeit az önös dicsőség kergetésére használja valaki. Visszatérve a plexus solaris (napfonat vagy manipura) csakrához, a hinduk szerint 72 000 nádi (csatorna) indul innen ki. Svámi Purna szerint a KLING szó- vagy hangalak kapcsolódik hozzá. A 6.csakrához a SZÓ-HAM, a 7.csakrához a PURNAM. A SZÓ-HAM rezegtetésénél, ha a homlokunkra tesszük a kezünket és a harmadik szem helyére koncentrálunk valóban érezhetjük a rezgést. A KLING kiejtése kicsit nehezebb feladat. Swami Maheswharananda könyvében írja a Manipura csakráról, hogy Agnihoz tartozik és jelentése drágakő+város, párhuzamot von a tibeti imamalmokon is megtalálható szent mondattal az OM MANI PADME HUM-mal. Befejezésül pedig az ősbizalom. Ha Isten jó és igazságos és könyörületes, abban az esetben nincs szükség a vallásra. Vallásra mindig az ellenkező esetben van szükség, amikor az ősbizalom istenképzete nem azonos azzal az Istennel, amikor az ősbizalom megrendül, amikor Istent a teremtés és a sors által gondolni vélünk, nem azonosítjuk a legfőbb jóval. Ez az a tudathasadék, ahonnan a vallási képzeteink származnak. A sámán tudat túllép mindenen. A Próteusz nem ragaszkodik a röghöz és a rögeszmékhez.