Egyáltalán nem szeretem azt, amikor egyik kedvenc zenekaromat tudatosan átpolitizálják. Sőt, kinyílik a bicska a zsebemben. Vagy, ha már a szocializmus korszakát akarják propaganda eszközökkel tovább befeketíteni... A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oldalán lévő cikkre reagálok most. Ami egy jó írás, leszámítva annak politikai konnotációit. Nem azért hallgatom a Balatont, mert sokan disszidáltak vagy mert a bár volt a menedék vagy a drog a gonosz Kádár elől. Az ilyen megrendelésre készített cikkek semmit nem érnek, ráadásul hazudnak, mint a vízfolyás. Itt ebben a zenében a hazugság árnyéka sem vetülhet föl. A Balaton zenéje, orfikus zene, mint sok költő maga is kvázi orfeusz, egyetemes és napnyugati misztérium.
"Morpheusz eljött, az álom utazás.
Ébredj Orpheusz, vár az alvilág,
Cerberus átenged, csobog a Styx,
Forog az örvény, az örvény levisz
Levisz az örvény és én süllyedek,
Megmoccani sem merek."
Ébredj Orpheusz, vár az alvilág,
Cerberus átenged, csobog a Styx,
Forog az örvény, az örvény levisz
Levisz az örvény és én süllyedek,
Megmoccani sem merek."
Nem szocializmus alatti sorsszenvedés, hanem kollektív sors és nem egy leszűkített politikai korszakra van leredukálva. Misztérium és nem politika. De ha már politikai, Kádár alatt is aktuális volt, de most aztán ebben a pokolban, amit már az album címe is jelez, pedig Víg Mihály ritkán konkretizál , de valamiért itt a rendszerváltás közepén, az új világrend kedvéért megtette, na most igazán aktuális ez a zene, itt a kapitalista pokol kellős közepében. A zene ilyen jellegű politikai aktualitásáról azonban rajtam kívül nem sokan írnak, pedig akkor a korábbi politikai rendszerben őket ez a tény váteszi szintre emeli, ami sajnos, saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy igaz is. Ez a zene nem politikai, hanem misztérium. Kígyó, Nap az Apa, Fojtsd vissza. Ezek orfikus misztériumok, és az elveszített aranykoré és a szakrális növényeké, az entheogéneké. A cikk írója bár nem mondja ki, de a Balaton azért beszélt a korábbi rendszerben dalszövegeiben a szimbólumok nyelvén, mert nem mondhatta ki. Ezt a barom közhelyet akarják mostanában is ráhúzni a Kádár-korszakra. Tehát nem arról van szó, hogy a szimbólumok nyelve egyfajta kvázi beavatás, amelyik olyan sorserőket, a lélek pszichikai erejét, az életet és a halált, az önfeláldozást és a halhatatlan szerelmet mint beavató misztériumot idézi meg és az aranykort a költészet és a zene nyelvén, hanem egyszerűen profán korábbi rendszerre vonatkozó politikai jelképek (is) ezek.
Orpheusz a költők archetípusa, ezért minden költő Orpheusz, mert a költő az, akitől a sors elvesz mindent, a hétköznapi ember ilyen értelemben nem tudja elmondani és definiálni sem mi az amit elvettek tőle, érzi és tudja hogy elvették de nem indul el az istenek ellen, a költő nem az, a költő fellázad és befolyásolni akarja a sorsot, érzelemre bírni de folyamatosan veszít eközben, elveszíti a szerelmét, a józan észt, a szabadságát, a tisztaságot, az erkölcseit, és lezüllik és látszólag elbukik és szétporlad, és nem marad belőle semmi csak ének, vers.
VálaszTörlés