Eduardo Galeano: Százhúsz millió gyermek a viharban

EDUARDO GALEANO                       fotó: anticapitalistes.net

(Részlet a Latin-Amerika nyitott erei című könyvből)

Latin-Amerika lakosságának növekedése semmilyen más földrészhez nem fogható; lakosainak száma fél évszázad alatt megháromszorozódott. Minden percben meghal egy gyermek  éhség vagy betegség következtében, a kétezredik évben azonban  így is  650 millió latin-amerikai  lesz, fele  tizenöt éven aluli:  valóságos időzített bomba. A jelenleg élő 280 millió latin-amerikai közül 50 millió a munkanélküli  illetve  alkalmi munkás, az analfabéták  száma  megközelítőleg  180 millió; a lakosság  fele  egészségtelen  lakóhelyekbe zsúfoltan él. Latin-Amerika  három  legnagyobb piaca  (Argentína, Brazília, Mexikó)  együttesen sem érik el Franciaország vagy Nyugat-Németország fogyasztói kapacitását, bár  három nagyságunk  együttes lakossága messze  fölülmúlja  bármelyik  európai országét. Latin-Amerika  ma  saját lakosainak számára kevesebb élelmiszert  termel, mint  a  második világháború előtt, egy főre eső  exportja pedig  háromszor kevesebb, állandó árak mellett, mint amekkora  az 1929-es világgazdasági válság  előtt volt. Szelvényvagdosó burzsoáziánknak, amely eladta lelkét a Sátánnak olyan pénzért, amely Faustot megszégyenítette volna, és külföldi  gazdái  szempontjából  e  rendszer  persze  rendkívül ésszerű. Mindenki  más számára  azonban annyira  irracionális, hogy  minél  jobban  fejlődik, egyenlőtlenségei, feszültségei  és égető  ellentmondásai annál  erősebbek  lesznek. Még  az  iparosítás is, melyet  megkésve  és  idegen  érdekek szerint  hajtottak végre, s amely békésen megfér a latifundiumok és az egyenlőtlenségi struktúrák mellett, még az iparosítás is a munkanélküliséget növeli, ahelyett, hogy segítene felszámolni azt; egyre terjed a szegénység, a gazd- agság pedig  koncentrálódik ezen  a földrészen, melyen  napról-napra  sokszorozódva, oly sok  kéz hever ölben, munka nélkül: São Paulóban, Buenos Airesben, a fejlődés  privilegizált  pólusain  újabb  és  újabb gyárakat nyitnak meg, munkáskézre viszont egyre kevesebb szükség van. A rendszer nem számolt előre ezzel a kis malőrrel: az ember fölöslegessé válik. És az ember újratermelődik. A szerelem  lelkesen  és előkalkulációk nélkül  újabb egyedeket teremt. Mind  több  és több  ember kerül útszélre, nincs  munka  a földeken, sem a városokban, ahol a gép az úr: a rendszer embereket okád. Az amerikai misszionáriusok fogamzásgátló tablettákat, C-filmeket, pesszáriumokat, óvszereket  és  jelölt  almanachokat  vetnek, de gyermekeket aratnak ; a latin-amerikai gyermekek pedig egyre csak születnek, visszakövetelve természe- tes jogukat, hogy helyük legyen a nap alatt  ezen a gyönyörű földön, mely mindannyiunknak nyújtani tudná mindazt, amit most szinte mind nélkülöznek.

    1968 novemberének  elején Richard Nixon  fennhangon beismerte, hogy  a Szövetség a Haladásért fennállásának 8. évébe lépett, s az  alultápláltság és az élelmiszerhiány Latin-Amerikában mégis súlyos-bodott. Néhány hónappal ezelőtt, áprilisban George W. Ball ezt írta a Life-ban:

A legszegényebb nemzetek elégedetlensége még nem fenyegeti a világot megsemmisüléssel, legalább is az elkövetkező évtizedekben  még nem. Bármily szégyenletes is, de tény, hogy generációk hosszú során át a világ  egyharmada gazdagon, kétharmada  pedig  szegényen élt. S  bármily  igazságtalan, a szegény országok csak korlátozott hatalommal rendelkeznek.

Ball vezette az Egyesült Államok küldöttségét az első genfi Kereskedelmi és Fejlődési Konferencián (UNCTAD), és kilencet  leszavazott  azok  közül  az alapvelvek közül, amelyeket az értekezlet  a gyengén fejlett  országoknak  a  nemzetközi kereskedelemben elfoglalt  előnytelen helyzetén enyhítendő elfogadott. A  nyomor  végezte  pusztítás  Latin-Amerikában  titokban  megy végbe; hangtalanul, csendben,  minden feltűnés nélkül három hirosimai bomba robban fel évente  ezekben  az országokban, akik megszokták, hogy összeszorított fogakkal szenvedjenek. Ez  a  szisztematikus erőszak, amely csöppet sem  a látszat, hanem nagyon is a valóság, egyre nagyobb méreteket ölt: bűntettei nem  a bűnügyi krónikákban, hanem a FAO[1.] statisztikáiban jelennek meg. Ball azt mondja, hogy egyelőre  mindez  még büntetlenül lehetséges, hiszen a szegények  nem robbanthatják ki a harmadik világháborút, az Imperium azonban aggódik : mivel képtelen  megsokszorozni  a  kenyerek  számát, minden  lehetőt  megtesz  a  kenyérpusztítók  számának csökkentése érdekében.

„Harcolsz a szegénység ellen? Ölj meg egy koldust !”

pingálta  a  sátáni  humor  valamelyik  ismeretlen tanítómestere  egy  La Paz-i ház falára. Mert  mi egyebet propagálnak Malthus örökösei, mint hogy meg kell ölni  minden leendő koldust, mielőtt még megszületik ? Robert McNamara, a  Világbank elnöke, aki  régebben  a  Ford elnöke  és  nemzetvédelmi  államtitkár volt,  azt állítja, hogy a demográfiai robbanás a haladás legnagyobb fékezője Latin-Amerikában, majd beje- lenti, hogy  a Világbank prioritást  fog adni a hitelkiutalásokban  azoknak  az országoknak, amelyek terveket dolgoztak ki a születésszabályozásra. Mc Namara sajnálkozva állapítja meg, hogy a szegény emberek 25%-kal kevesebbet gondolkoznak, a Világbank technokratái pedig zümmögtetni kezdik a számí-tógépeket, és  nyakatekert  fejtőröket gyártanak a  meg nem születés előnyeiről: „Ha egy fejlődő ország, amelynek  egy főre eső  évi átlagjövedelme 150$ és 200$ között van, 25 év  alatt  50%-kal  redukálni tudja termékenységét, akkor annak  egy főre eső évi átlagjövedelme  30 év múlva legalább  40%-kal magasabb lesz annál  a  szintnél, melyet  ellenkező esetben  ért volna el, 60 év múlva pedig eléri annak kétszeresét”, bizonygatja az intézmény egyik dokumentuma, Híressé vált Lyndon Johnson egyik mondása:

  „Többet ér 5 dollárt befektetni a népszaporulat ellen, 

mint százat kidobni a gazdaság fejlesztésére.”

Dwight Eisenhower pedig megjövendölte, hogy ha a Föld lakossága  továbbra is  ugyanebben az ütemben nő, akkor nemcsak  a forradalom veszélyének növekedésével kell számolni, hanem azzal is, hogy „az életszínvonal esését vonja maga után minden országban, beleértve a miénket is”.

Az Egyesült Államok határain belül  nem gyötrik a demográfiai robbanás gondjai, de annál inkább aggódik a  családtervezés  sarkalatos  pontjainak  elterjesztéséért  és  bevezetéséért. Nemcsak  a kormánynak, a Rockefeller  és a  Ford Alapítványnak is  lidérces álmai vannak  a harmadik világ felől özönlő gyermek-milliók  sáskafelhőitől. S  bár  Platón  és  Arisztotelész  a  témát  illetően  jóval megelőzte  Malthust  és McNamara-t, mégis, ez a világméretű támadás korunkban nagyon is jól meghatározható szerepet tölt be: a  jövedelem  országok  és  társadalmi osztályok  közötti  nagyon egyenlőtlen elosztását hivatott  igazolni, meg akarja győzni a népeket  arról, hogy a szegénység  a sok  el nem vetélt gyermek következménye, és  meg  akarja  torpedózni  a  tömegmozgalmak  és lázadások  egyre növekvő dühét. Délkelet-Ázsiában a méhen kívüli alkalmatosságok, a bombák és a gépfegyverek versengenek egymással, hogy  meggátolják Vietnam lakosságának növekedését. Latin-Amerikában higénikusabbnak és hatékonyabbnak ígérkezik az anyaméhben végezni  a gerillákkal, mint  a hegyekben vagy  az utcákon. Különféle missziók nők ezreit sterilizálták Amazóniában, annak ellenére, hogy  nincs ennél  ritkábban  lakott vidéke  a világnak. A latin-amerikai országok többségében nincs fölös lakosság, ellenkezőleg: kevés az ember, Brazíliában 38-szor kevesebb  ember  él  egy négyzetkilométeren, mint Belgiumban; Paraguayban  49-szer  kevesebb, mint Angliában; Peruban 32-szer kevesebb, mint Japánban, Haitinek  és  El Salvadornak, Latin-Amerika e két  emberi hangyabolyának  népsűrűsége kisebb, mint Olaszországé. A felhozott  ürügyek  támadásnak  minősülhetnek  az  értelem  ellen;  a  valóságos  indítékok  fellobbantják  a  harag  tüzét. A  végeredmény:  Bolívia,  Brazília,  Chile,  Ecuador,  Paraguay  és  Venezuela  területének  nem  kevesebb  mint  felén egyáltalán nem lakik senki. Egy latin-amerikai  ország  népessége  sem  növekszik azonban olyan lassan, mint Uruguayé, az öregek országáé, és mégis épp Uruguay népét büntette olyan súlyos válság az utóbbi években, amelyhez  talán  még  a pokol  utolsó  köre  sem  fogható. Uruguay  kong  az  ürességtől, holott termékeny földjei elegendő táplálékkal  szolgálhatnának  a  jelenlegi, annyi ínséget szenvedő  lakosságnál  nagyobb számú népesség számára.

forrás:

Gorillák és gitárok (Budapest, 1976. Kozmosz Könyvek 67.-71.o.) Csuday Csaba fordítása

Eduardo Galeano: Latin-Amerika nyitott erei (Budapest, 1976. Magvető Könyvkiadó  11.-16.o.)

───────────
[1.] Food and Agricultural Organisation of the United Nations - az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete

MAGYAR MUNKÁSPÁRT - SZABÓ ERVIN AKADÉMIA 1.RÉSZ

Withasee - One Wrong Turn │♫│

• LIVE - PARMA (ITALIA)

MÚLTIDÉZŐ - KÉS VOLT-E GULYÁS MÁRTON POLITIKAI AKTIVISTÁNÁL?

Gulyás Mártonnál nem a klasszikus értelemben vett kés volt, hanem egy snitzer. Mivel a demonstráció elfajulásakor pont mellette álltam, azt láttam, hogy ezzel a snitzerrel próbált vágásokat ejteni a ponyván, és eközben valaki ráütött a kezére a ponyva túloldaláról. A történet röviden ennyi, azonban az akkori ligetvédő tüntetéssel kapcsolatban felmerültek anomáliák. Az egyik ilyen, hogy a Ligetvédők az állandó jelleggel fenntartott tüntetés téli időszakában fával fűtöttek, több fát elégettek tehát azért a pár fáért, ami végül védelmet kapott. [1.]

───────────

[1.] Egy ismerősöm hívta föl a figyelmet erre a súlyos fonákságra.

PLÉHKRISZTUS - BUDAPEST, VIII.KER. TAVASZMEZŐ UTCA - KOSZORÚ UTCA ♫

TRIMURTI - TRIUMVIRATUS │♫│

@loveisthekey @beszélekakkorénis @tartarossz

Geometric Vision - Virtual Analog Tears │♫│

KÁVÉSZÜNET │►│

VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR

 

CSORBA SIMON LÁSZLÓ - A LABIRINTUSRÓL (GONDOLATNAPLÓ)

Hamvas Béla értelmezésében a labirintus az "irreális absztrakciók közötti bolyongásról" és a "lét negatívumáról tanúskodik". 

A labirintus: "ősi, egyetemes, archetipikus szimbólum. A profánból a szentbe, a világközéphez vezető út... Az antik görög és római házak mozaikjain lévő labirintusok védelmi funkciót láttak el, az ellenséges hatalmakat és a gonosz szellemeket tartották távol (Szimbólumtár)

   Nekem a hideg vízzel, mint edzésmódszerrel és ami téma: a hideg Dunával való első találkozásom valamikor régen, egy szebb dimenzióban történt jóval a mai aktuálpolitikai eseményeket megelőző években. Csorba Simon László

ultramaratonistával és művészetterapeutával vágtunk neki a kíméletlen és számomra őrültségnek tűnő távnak, ez az OPNI-ban kitervelt expedíció a hely szellemének így teljes mértékében megfelelt és aminek végpontja Szentendre volt mint cél. Az expedíciót egy versenybiciklinek álcázott parasztbicikli segédletével hajtottuk végre. Nagyjából úgy kell elképzelni a szent járművet, hogy egy fecske versenykormánya volt rászerelve a kerékpárra, valamint mivel sokszor megfordulhatott előző inkarnációja során valahol ez a bicikli egy vidéki késdobáló kocsma és egy békés elmeotthon között: így a falusi triatlonok miatt már igen lejárt a pedálja, ezért egy nem szokványos javítás egy történelmi pedálrögzítés is történt a nagy út előtt, egyszerűen apám mint feltaláló és ezermester összehegesztette a pedált - stabil megoldásnak tűnt, hiszen korábban ugyanezen akkor még nem megerősített szerkezettel az OPNI-ból gurultam le jelentős szakaszon a Moszkva térig fék nélkül, úgy lobogtam-robogtam lejtmenetben az úton, mint egy friss OPNI-s zárójelentés. 

Ez a poszt Csorba Simon László emlékének, a mesternek szól, ez egy maratoni szövegfutás, az ő tiszteletére. Az OPNI-ban, ahogy végetért a fociidőszak és megnyertük a kívülállóknak csak Őrület FC focikupa-döntőjét 4-1 arányban, és otthon tartottuk a 4 évente megrendezett spartakiádon a bajnoki serleget és amit az OPNI FC focicsapatának szerénység nélkül Messijeként abszolváltam. Később idegenben is begyűjtöttünk egy harmadik helyezést a Ferencvárosi TC centenáriumi kupán, ahol igazán nem ment a játék a hepe-hupás füves talajon, bár az első helyezett csapat ellen azért egyszer mégis összeszedtem magamat és végigcseleztem a pályát és csak felvágni tudtak.

Az OPNI-s focinak sajnos akkoriban vége is lett, de elkezdődött egy másik életidőszak, aminek központi személye a híres ultramaratonista futvafestő Csorba Simon László lett. Később a Horánszky utcában többször összetalálkoztunk az OPNI-s időszak után, bár általában a futóknál megfigyeltem egyfajta állandó sietséget, mintha nem tudnák abbahagyni a futást, kocogást  egy percre sem; a futás dimenziójából a kommunikáció átvesz automatizmusokat. Az egyik ilyen a sietség, érthető, ha valaki életének több mint felét futással tölti, az bizonyos tekintetben nem szólítható úgy meg mint egy átlagember, számunkra sietősnek tűnik, mert talán az is a habitusa, ez akkor oldódik, ha közös edzés-futás alakul ki. Ilyen terápiára jártak külsősök is hozzá, de a Valentin Ház páciensei is.

Csorba Simon László azt vallotta a hosszútávfutásról és az extra távú futásokról is, hogy azok az ember gyógyulását szolgálják és a betegségekből par excellence ki kell lábalni.

A pácienseivel - mivel én nem voltam belsős OPNI-s - általában a legnagyobb megrökönyödésemre a Apáthy-szikláig kocogtak föl, majd kis pihenő után, ahol a szakadék közelében Tai-Chi edzéseket vezényelt le - ezt ma már átértékelve "terápiás bátorságnak" gondolom, egy olyan gyógyító jelképnek, ami a mélység közvetlen hatása alatt és miatt - "a félelmetes uralása" akár egy bonyolultabb Tai-Chi mozgássor végrehajtásakor is.

pl. a "Fogd meg a majmot és vidd föl a hegyekbe" gyakorlatoknál. *Ez részemről most csak gyakorlat-parafrázis, amit a Tai-Chi gyakorlatok elnevezési stilusában fogalmaztam meg, mielőtt bárki rákeresne a google-val.

A gyógyítótevékenység, amit mivel bár a mesterről nem tudok ilyen információról, de én származásom szerint - mivel az én apám fogakkal született erre predesztinált sámánutódként egyértelműen a sámánikus gyógyítás szemléleti szűrjén keresztül értelmeztem Csorba Simon gyógyító tevékenységét is, szakrális mozzanat volt az is, hogy a betegek minden ilyen hegyre fölfutás és tajcsi gyakorlatozás után egy kőhalomhoz mentek, amit maguk emeltek. Itt elmondták közösen Szent Ferenc fohászát, a kövek tképp egy-egy nehezebb darabjait jelképezték a saját betegségüknek, és amikor ezen kövek súlyától szabadultak, azzal mintegy mágikusan is megkönnyebbültek és egy közösségi szakrális gyógyító és ima térbe helyezték azt át.

A köveknek az OPNI bezárása után is lett utóélete, egy hegyi punkokból álló illuminált punk-csoport vette át a szakralizált gyógyító terület felett az irányítást, amikor rákérdeztem itt van e még a kőrakás, az egyik hegyi punk azt válaszolta, hogy "ő maga az személyesen".

A Hogyan című könyvét Csorba Simon akkép dedikálta nekem  hogy "Jó mestervárást". Bár igazából én ezen életszakasznak akkoriban és utóbb is őt tartottam a legfőbb tanítónak, a mesternek, pl a sírsászana szabályos elsajátítását is tőle tanultam meg és ebből alakult ki az a jóga-átértelmező később vallástudományos gondolkodás részemről, hogy alapvetően a jóga harci, tehát ksatrya-gyakorlatokból áll. A sírsászana pedig olyan szinten megerősítheti a fejtetői csontozatot, hogy ez a megállapításom ennyi távlatából is evidencia.

    A Csorba-storihoz és tanításaihoz tartozik az a hagyomány is, ha valaki elhunyt az ismerősei köréből, Csorba Simon az ő emlékükre is futott - rendkívül jó tulajdonságai közé tartozott az is, hogy a jelenlétében ott nemlévő személyről senki nem folytathatott diskurzust, de nem is említhette, ezen emberekre azonnal és erélyesen rászólt. Úgy gondolom ez is a lélekgyógyító tevékenységének része volt, hogy egy teljesen elterjedt és rossz, és valóban akár megbetegítő energiákat elszabadító hitvány szokással leszámoljon. Művészetterapeutaként a focit viszont nem kedvelte, mivel úgy látta: az nem emeli föl az embert, hanem a sok szabálytalanság és sportszerűtlenség miatt inkább szétzilálja a személyiséget és alantasabb ösztönöknek ad teret. Nagy festőművészeti álma volt annak a megvalósítása, hogy a páciensei körében a kínai asztrológiai jegyeket a Látó-hegy és Apáthy-szikla környékén felfesse, ebből alkotásként egyedül a nyúl valósult meg, egy vörös nyulat festett rá a sziklára, tőlem egy nagyobb, a páciensi körével közösen alkotott festményre egy vörös kakas sziluettjét kérte.

Csorba Simon László: A látó-hegyi nyúl

A Horánszky utca nekem két-három Csorba-emléket mindenképpen őriz. Egy rendkívül hideg téli hajnalon találkoztam össze vele, az én fejemen egy

dérlepte usánka volt és alaposan fel voltam öltözve a hideg ellen, mire a mester megkérdezte: 

- hogy, végül is mi a bánatot csinálok én

itt mínusz valahány fokban hajnalok-hajnalán? 

amire azt válaszoltam: 

- hogy várom, hogy a barátnőm józan esze végre megjöjjön.

A mester úgy felelt:

- A te józan eszednek kéne megjönnie. 

 

" Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni. Adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt amit lehet és adj bölcseséget, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." 

/Assisi Szent Ferenc imája/

Szent Ferenc és a gubbiói farkas című festménye a későbbiekben is meditációs objektumom lett, hiszen az a Passage-ház Horánszky utca felőli részén évekig a kis gyorsétterem vagy falatozó helyiségének falát díszítette. mindig megcsodáltam ezt a nagyszerű jelenetet és alkotást, ahogyan Szent Ferenc próbálja a farkast lebeszélni az agresszióról és mivel alapvetően a jainizmus állt legközelebb hozzám India nagy vallásai közül így az ember és az élőlények viszonya, valamint erőállatok és védőállatok tematika egyértelmű sámánikus gondolatinspiráció és meditatív személet is egyben, amely jelentést mindez hordoz.

Csorba Simon egyik fő és gyógyító-terapeuta nagy gondolata a Hogyanban is erősen jelen van, "az igazi gyógyító az sebzett"

Ami a fentebb taglalt OPNI-szentendrei expedíciónkat illeti korábbi posztjaim témájaként is, egy sikeres, de nem könnyű expedíció volt, felváltva kerékpárral és futva tettük meg a távot, a táv végén pedig belevetettük magunkat az októberi Dunába. Jómagam egy pillanatra a hidegtől megbénultam, úgy éreztem nem tudok már a felszínre fölbukkanni, de a dermedtség, amiben tehetetlen falevélként sodródtam hamar elmúlt és ahogy felbukkantam a víz alól - Csorba Simon lelkesen kiáltott felém jó 50 méterről, hogy :

"Roland, a természet fia vagy!"

Úgy gondolom és érzem is, hogy ez nem valami üres kijelentés volt a részéről, hanem egy irányvonal, egy beavatás, egy új attribútum-név és egy új ember születése.

NEMESMEDVES - T34-es TANK - FELSZABADULÁSI EMLÉKMŰ

EA80 - Fort von krank ♫

BEJEGYZÉSEK A FRIZURAVARJÚK NÉPSZERŰ TEOLÓGIÁJÁHOZ

„Egy druida
rohan a budira.
Hol az a gaz kelta,
aki lekakálta?!”

/Csukás István/

 

A minap a sors akaratából szerencsésen megfigyelhettem három  frizuravarjút egy réten. Az avart kapargatták, az avart csipegették, az avart szemlélték, figyelték élesen és homályosan és ütögették nagy és figyelő szakértelemmel és a faleveleket borították át A-ról B-oldalra, mintha csak egy lemezjátszóval szórakoztatták volna magukat e hideg téli munkanapokon. A vallásos attittűd - vagy "attitüdő" ahogy Iszlai írta egykoron a Makutyi dumákban - lejárt jelmezjátszó, legalább is Hodász és vendége Laár András a minap körül csipegették és megkapargatták a Jézus-jelenséget. Laár álláspontja túlzottan egyértelmű volt, "Jézus Krisztus maga mászott föl szándékosan a keresztre és ott végrehajtotta a mágikus rítust". Nem mindegy hogy egy ember önként vonul a diliházba, vagy beviszik. Az sem mindegy, hogy a fogadtatása milyen minőségű - hogy gurítanak-e elé piros szőnyeget, hogy játszik-e neki a százfejű katonazenekar és népdalkórus miközben a diadalív alatt vonul át nagy és győzedelmes seregével  egészen az esti gyógyszerosztásig. Jézus tehát jógi volt, a jógik közül is a legfelkészültebb és aki ezt az előadást hallgatta az már a legelkészültebb.

   A beszélgetés, ha nem vita vagy félvita vagy egyik sem mégis a hozzáállásban tehát egyetlen egy részében válik érdektelenné. Ha nem vallástörténeti a megközelítés, akkor mindenfajta hasonlóság, amit eddig én magam is felvetettem India és a kereszténység között, lesüllyed egy hétköznapi véleménycsere szintjére. Ennek oka nem a teológiai nézetek és világnézetek megismerésére való szüntelen törekvés, hanem az a hozzáállás, hogy a vallásból az egyén nyerjen valamit, üdvöt, igazságot, segítséget az elviselhetetlen magyarországi életformánk elviselhetőségéhez, tehát ez a fajta megközelítés a pragmatizmus.

Éppúgy pragmatizmus ez mint egy vallásos szertartás, tehát valamiféle hasznossági-haszonleső elv szerint való megközelítés (a vallás mint cserekereskedelem az istenségekkel az ókori Rómára egyes nézetek alapján jellemző lehetett, bár ez sem feltétlenül az egyén, hanem a közösség, az állam üdvéért való közbenjárás volt, ez az időszak tehát az emberiség történetében még a közös kollektív sors időszaka, nem az egyén által kikövetelt privilégiumok és komfort). Egy ilyen nézőpont eleve kizárja az üdv lehetőségét, mivel a személy pont saját maga hozzáállásával akadályozza meg azt. Mircea Eliade Jóga című munkája szerteágazó, egyértelmű a párhuzam India és a kereszténység között a vízenjárást Mircea Eliade kutatása  alapján tehát sziddhiként említik. A jóga a belsőelválasztású mirigyekre erősen hat, ezt a jógát kutató orvosok is nyilván vizsgálták már. Tehát a gyakorlói fiziológiai-biológiai változást érnek el, bizonyos tekintetben a testi adottságoknak szélesítik a lehetőségi szintjét, tehát a testgyakorlással tképp megnövelik saját élőlényüknek a lelki és szellemi és fizikai erejét: potencialitását. A második világháború után Németországban ismertté lett Brunó Gröning a csodatévőnek nevezett gyógyító a jó példa rá, hogy a gyógyító szervezete nem hétköznapi, nála a pajzsmirigy duzzanata szembeötlő volt - a pajzsmirigy az a szervünk, amit nem mellesleg a jóga az idő és az időérzékelés szervének tart.

   Vita tárgyát képezheti az, hogy Jézus Krisztus veleszületetten volt csodatévő vagy valamiféle misztikus tudásba lett volna beavatva. Én nyilván az első változatra tenném a voksomat, függetlenül attól, hogy a jóga-hagyomány szerint, de akár a kereszténységben is számottevő olyan csodáról számolnak be emberek vagy anno Brunó Gröning esetében is amelyek meghaladják a mai ismert világ kereteit. Manapság már az is kérdés a technikai civilizáció és a tudományos felismerés és haladás korszakában, hogy mi az amit csodának tekinthetünk és végül ezen az úton haladva úgyis felismerjük, hogy a világ amiben élünk eleve misztérium és sosem volt profán.

A TKBF által vetett két tanácsadó jelet én azért megosztom, mindenképpen nemes gesztus a keleti évfordulókor ez a fajta próbálkozás, tény az, hogy Tibetben ezt már írtam, hogy ez a tibeti jóspapok feladata és minden évfordulókor a jóspap transzállapotban nyilatkozik meg - és ezt értelmezik. A tibeti jóspapok intézménye Helmut Uhlig szerint önálló vagy különálló és nem sorolható be a buddhizmus vallási intézményei alá.

A 30-as kua  (Lí) jelentése a tündöklő szépség. Dupla,szimmetrikus jósjelről van szó, mindkét kua a lenti három vonal és a fölső három a tüzet jelképezi. A tanácsadó könyv megjegyzi, hogy a tűz ilyetén túltengése nem az elemésztő lángokra utal, hanem a minden élőlényt éltető napra, kihangsúlyozza a tiszta energiákat, az éltető  és tiszta energiákat és a tisztesség erényét, tehát tisztességes hozzáállást követel meg tőlünk. Arra is figyelmeztet, hogy a másokat beszennyező magatartás kerülendő (az évre vonatkozóan) valamint állami és kormányszintű intést is ad, a könyv szerint tanácsos a gondoskodásra, segítségre szorulókat részesíteni a javainkból - "Aki gondozza a tehénkéket, attól elviselik a fejést" írja a bölcs könyv. Müller Péter Jóskönyvében (Ji Csing) a 30-as kua elnevezése a MEGVILÁGOSODÁS. "(Képjel: Egy sárga, mágikus tűzmadár). A 30-as kua tehát az elérhető állapotra utal, mint célra, és ez a kua ebben az évben az 50-es kuából ered, fejlődik föl.

Az 50-es kua (Ting) "A kehely" vagy áldozati edény. A kút (46-os kua) eszméjének a továbbvivője, egy magasabb szintre való lépés, a [tűz] és a [fa] összeolvadnak. Az alsó három vonal jelképezi a fa jelét, ami egyben a szél jelével is azonos [szél, fa], itt tehát áldozatbemutatás történik a Mindenség Urának, "aki kiapadhatatlanul táplálja az erényest és a bölcset"

1. átváltozó vonal jelentése "Talppal felfelé": az áldozati edény fölborul, ami eddig rejtve volt az láthatóvá válik, "ami nem megfelelő az aláhullik". Az én értelmezésemben nagyjából arról lehet itt szó, hogy az év elején már tiszta lappal lehet elindulni, az áldozati tűz fényében észre lehet venni és el lehet választani azt ami méltatlan, amit eddig nem észleltünk. Ezzel a fajta konvergálással el lehet érni az égiek kegyét.

2. átváltozó vonal jelentése "A megfelelő szó":  "Az edényben az van, ami kell. Immár az a kérdés: tudunk-e megfelelően cselekedni? Szilárdan és céltudatosan cselekedve nem kell pirulni".

Az én értelmezésem szerint a szöveg, tehát az "áldozathozatal", avagy a régi rossz szokásoktól való megszabadulás a Fa-kígyó évében maximális támogatást nyer. És ha igazán ezen az úton tudjuk tartani a lovainkat, akkor az év végére eljutunk a célhoz a (Lí) jeléhez és tudjuk realizálni egyéni szinten, nyilván állami szinten is ez volna a tanácsos feladat a bölcs könyv szerint. Tehát az elszegényedő rétegek megsegítése, felemelése.

Buddha csodatételei