2025. április 11., péntek

VERS MINDENKINEK - APOR ELEMÉR


 

1 megjegyzés:

  1. Apor Elemér:
    A MINDENNAPI DOLGOK VERSEI


    Ágy, asztal, bölcső, néhány régi szék
    minden szobában mindenféle holmi
    róluk szeretnék felsóhajtva szólni,
    kik szolgálják az ember életét.

    Ó, feledésben drága társaim!
    Nem tűnnek fel sem, mivel köztük élünk
    ünneplőn róluk keveset beszélünk
    versemben is ütött-kopott a rím.

    Alázatosak nincs szenvedélyük,
    egy pillanatra hajolj föléjük.

    A ház
    megvéd és megaláz.
    Elföd előled szelet, zivatart,
    cserébe érte fogva tart.
    Mig fiatal vagy, fáj e rabság
    és túl drága az ár,
    de később, hogy közeleg az aggság,
    egyre jobb, hogy jól bezár.
    Meglátod, mire betelt az idő :
    a sír gőgös elődje ő.

    Az asztal
    verejtékkel és kenyérrel marasztal.
    Úgy állsz vele és ő veled,
    mint komoly tárgyaló felek.
    Amennyit elvesz, annyit ad:
    munkádat és jutalmadat.

    A szék
    szegényke, szerteszét
    található. Ahol
    lehet, segít, lohol.
    Szolgálatkész, mint egy szolga,
    mindig van valami dolga.
    A sorsa rossz és fénytelen,
    szinte szégyelni kénytelen.
    Úgy szánd őt, mint mostohafiut:
    neki mindenből csak az alja jut.

    Az ágy
    párnája, leple lágy,
    még akkor is, ha oldalad
    kő nyomja, rongyos szűr alatt.
    Ölében tenger ringat
    és megtalál
    az élet három nagy igézete :
    szerelem, álom és halál.

    A bölcső . .
    a legbölcsebb bölcs ő.
    Nap süt, vagy felhő gomolyog,
    csak hallgat és csak mosolyog.
    Örök derűje az a hit,
    hogy mégis mindig megtelik.
    ha rügyben erdőt rejt az ág:
    őbenne él, ring a világ.

    A toll.
    Ha szolgálod, nem nyughatol.
    Ébrenlét, álom egy neki,
    mindig az írást sürgeti,
    papírod vérben fürdeti.
    Egykor egy ősöd vette fel, -
    szálló madár ejtette el;
    s ha írsz, hajolsz betű felett,
    árnyéka most is ott lebeg.

    VálaszTörlés