Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (2.rész)

तत् त्वं असि

A  Véda  Hamvas Béla  értelmezése  szerint  nem  mással, mint az  éberséggel  van  par  excellence kapcsolatban (HB-SS I. 30.o.). A Véda kifejezés általános fordítása és értelmezése szerint „tudás”-t jelent, Klaus K. Klostermaier leírja (BAH 28.o.), hogy a hinduk elképzelése a Védákról az, hogy egyrészt a Véda időtlen, másrészt pedig  a risik[0.] számára  nyilatkoztatott ki, hozzáteszi, hogy  az ortodox  gondolkodók is megerősítik  az általános vélekedést, miszerint  a személytelen és öröktől fogva létező  megtestesülése, a személyes törvényhozó felett álló egyetemes törvény, ebből a szempontból ez analógiája a Sankara nevé- hez fűződő advaita-védánta  istenfogalmának  és  modelljének, ezen  ortodox  iskola megkülönbözeti  az istenség antropomorfizáltnak tapasztalt, leírt formáját szagúna brahmanként, míg az efölötti személytelen formákat  nirgúna brahmanként  határozza  meg. A gúnák  az anyag/prakriti  minőségei (szattva-, tamó-, radzsasz-), olyankor, amikor a három minőség hármas-egyensúlyban van a szánkhya-yóga antropológiai-ontológiai nézetei szerint minőségük a megnyilvánulatlan (avyakta állapot / prakriti első, nyugalmi állapota). Hasonlóan a kvantum-elmélet (Molnár F. Árpád YouTube) alapján  a részecske  a szuperpoziciójában nem mérhető, tehát  kvázi  nem is létezik, csak  mint  omnipotens részecskét tételezzük, mivel  ti. ez az egyetlen egy tulajdonsága ismerszik föl mégis, akkor amikor a mérés által (nem a mérés miatt) kilép ebből a megnyilvánulatlanságából. A prakriti  (az anyag, a természet)  első állapotát  nevezi avyakta-állapotnak  a szánkhja, és mint korábban is említettem az ehhez a tudatállapothoz köthető mahávakya (nagy mondás/ szent szó) a jól ismert tat tvam aszi („ez vagy te is”).
    A Védákat (Rig-véda, Száma-véda, Yádjur-véda, Atharva-véda)  a  hindu  szent  iratok sruti (hallás-hallomás / legszentebb iratok / kinyilatkoztatás / ) legszentebb kategóriájába sorolják. A hindu  szent iratok másik   nagy   csoportja   a  szmriti (az  emlékezet  által  megőrzött),  ide  sorolják  a  Mahábhárata  és a Ramayána szent eposzokat is.
    Hamvas Béla sajátos, hinduizált értelmezését adja Szókratész Kritónhoz intézett  és híressé vált sza-
vainak (Platón: Phaidón), abban azonban Hamvas téved, hogy ennek általánosan elterjedt (félre) értelme- zése  csupán   „ Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész ”   volna,  ugyanis  esetünkben  Friedrich Nietzsche által foltozott Szókratészről van szó, bár foltozásról szó sincs, hiszen Nietzsche, mint immora- lista mélységesen elvetette  és dekadensnek találta  mind  a  platóni idealizmust, mind pedig  Szókratész moralizáló  és bábáskodó filozófiáját, sőt mi több  elvetette  és vízfejűséghez  hasonlította  a diszkurzív ész vívmányait, mondván, hogy  nem következtetésekkel  kiokoskodva, hanem  ösztönösen lehet  az igazságot szinte kiszimatolva megtalálni. Hamvas továbbmegy tehát  az általános elértelmezésen, mint  oly  sokszor és nem fogadja el azt az általánosan elfogadott  vagy  divatosan önkényes nézetet, hogy  az „ áldozzatok kakast Aszklépiosznak ” invokáció  Szókratész részéről  a halála előtt, -  miután kiitta bürökpoharát  - azt jelentené, hogy az életet  a filozófus bármiféle betegségnek tekintette volna  és a halált pedig  az ebből való kigyógyulásnak, Hamvas elgondolása alapján  ez a kijelentés  kizárólag az éberséget (a lélek  túlvilági útját segítő pszükhopomposzt)  Aszklépiosz  állat-szimbólummal  megjelenített,  egyik  fő, segítő-attribútumát jelképezte. Ez az éberség, az általa  is sokszor megvizsgált  Tibeti Halottaskönyv, a  Bar-do Thos-grol könyvében is kulcsmomentum, tehát  nem más ez, mint  az átmeneti állapotokról megőrzött  általános  és ősi emberi tudás. Megfontolandó  a párhuzam, hogy  az incubatio-ban való  ősi gyógyítás  az epidauroszi Aszklépiosz-kultusznak is  eleven része volt, a szentélyhez  gyógyulásért zarándoklók  álmukban kaptak olykor  egészen fura üzenetet  vagy tanácsot, hogy mit kell tenniük  a gyógyulásuk érdekében. Az incubatio pogány  hagyományát  a  kereszténység  is megőrizte  Szent Kozma és Szent Damján  gyógyítószentek kultusza által. Aszklépiosz szent  állata  a kakas mellett  a kígyó volt, a rómaiak  a kultuszt  i.e. 293-ban a Sibylla könyvek[1.]  tanácsára honosították, a Tiberis szigetén emeltek neki  templomot (GT-ARVT 31.o.), ahová az Epidauroszi szentélyből hajón elhozott szent kígyója elúszott.
     Hamvas elgondolása szerint tehát  a kakas  itt nem mást jelent, mint az éberség erőinek a megjeleníté- sét, és segítségül hívását. Ez az  éberség  pedig  nem más, mint a hinduk, a legmagasabb emberi tudatál-lapotra vonatkozó tanítása, amit turiyam-nak neveznek. Ezt a legmagasabb, ember által elérhető tudatálla- potot Hamvas  helyesen szemlélteti, hogy  (HB-SS I. 33.o. és 39.o.)  az érzéki világhoz képest is ébredést jelent. Tehát az ébredés nem az álomból, hanem a világból történik.

A négy emberi tudatállapot:
1) az álomtalan mélyalvás (szusputi)             
2) az álom (szvapna)                                   
3) a hétköznapi éber tudat (dzságrita)           
4) éberség (turiyam)                                   

Az első három tudatállapot valójában alvás, hipnózis, nem más tehát mint AVIDJA, a végső tudatállapot azonban maga a VIDJA - állapítja meg Hamvas.


    „Az éber,  aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát. 
                    Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett.”
                                                                                       Hamvas Béla: Scientia Sacra I.


A görög mitológiai  elképzelésekben  az álom Hüpnosz és  a halál Thanatosz  ikertestvérek. Maguk a gyógyítók, (Szent Kozma és Szent Damján) akik tulajdonképpen a pogány Aszklépiosz krisztianizált formáját jelenítik meg  és szimbolizálják bizonyos értelemben  a magyar Szent Koronán, ők szintén ikertestvérek.[2.]

Aesculapius-templom / fotó forrása: Visiting the Galleria Borghese in Rome

Elgondolásom szerint Szókratész valóban nem tekintette betegségnek az életet, úgy vélem Hamvas ezt
nagyon is  jól látta, bár az  is  igaz  Friedrich Nietzsche  feltétlenül  a szókratészi dekadenciát  és  nem a szakrális  mozzanatot  és  párhuzamokat  látta  meg  az  Aszklépiosz-invokációban  ellenben  Hamvas Bélával. Említettem  már  fentebb, hogy Nietzsche számára  a kereszténység  és szimbólumai  pusztán a legalantasabb csandála jelképek, így nézete szerint a túlvilágtól való félelem és az azzal való riogatás, a zsidó-keresztény szekta-vámpirizmusa  és  sápkórja  döntötte romba  a  Római Birodalmat, ami egy nagyszerű, monumentális életigenlő világ alapjait rakta le már addigra, tehát Friedrich Nietzsche számára Szókratész a következtető  (diszkurzív) ész  aránytalansága  miatt  és Platón  mint idealista  is legalább annyira dekadens, mint a keresztények, így mindenképpen valamiféle torzulást látott a későbbi 19.századi, politikai-társadalmi-vallási  idealizmusban-ideológiákban  (szocializmus, anarchizmus,  kereszténység)  is.
    Visszatérve az eredeti témához, a mitológiai Aszklépiosz tehát  nem  kizárólag  a betegségek, hanem a halál  felett  is  rendelkezett  hatalommal, így  ebben  az értelmezésben sem  lehet  kizárólagosan az élet tagadásaként  értelmezni  Szókratész  Aszklépiosz-invokációját [3.].  Az  éberségnek  több tekintetben  is jelentősége van, éberségnek tekinthetjük a chitta-vritti-niródha-t Patanjali jóga-szútrájában és tanában, ahol az éberség vagy a tudatosság, a tudati-gondolati asszociáció láncok felszámolásának technikája, ami a folyamatos  belső-gondolkodás felszámolására, a  tudati  ok-okozat  megszüntetésére  irányul és  elkép- zelhetetlen  az éber tudatosság  (önfegyelme)  nélkül  megvalósítani. Tehát  ez  a jóga-technika  sem más, mint szabadulás az ébrenléti valóság hipnózis-szerű, vagy hipnotikus kötelékeitől. A jóga annyiban különbözik  a többi  hindu ortodox  darshanától, hogy tevőleges, a  felszabadulás  nem pusztán  egy  tudati tevékenységből adódó  megszabadító felismerés, hanem az ember fiziológiai állapotának a megváltoztatá- sára irányuló, fegyelmezett, cselekvő  és  lépésről-lépésre felépített  tudatbefolyásoló  módszertan. A yóga annyiban  különbözik  az ortodox szánkhya  által felállított soteriológiai, filozófiai antropológiától, hogy nem „ateista”, hanem tételezi Ísvarát, mint a legfőbb  már megszabadult, felébredt purusát, purusa-istenséget.
    Az éberség első jele - írja Hamvas az  „hogy az emberben homályos gyanú ébred, hogy az érzéki világ varázslat (máyá) Mé on, ahogy Platón mondja. Nemlétező”. Ezt  a gyanút  a metafizikai érintés fogalmi-metaforájával érzékelteti és fejezi ki. Hamvas szerint a folyamat következő lépése  vagy két fontos  állomása, az  individuális-én  álomképeinek  feloszlása.  Két  mahávakyát (nagy mondást, szent szót, szent mondatot) említ:
1) etad vai tat („ez nem más, mint az”)
2) tat tvam aszi („ez vagy te is”)

A tat tvam aszi (Szabó Lőrinc: Ez vagy te YouTube) jelentése pontosítva  vagy körülírva, te is az az ős- anyag vagy, abból nőttél ki, öltöttél alakot, mint minden más élő, abból a közös lehetőségi-létből származol. Vagyis minden megnyilvánult  a megnyilvánulatlan, a prakriti-purusa első állapotából (avaykta), az omnipo- tencialis ősanyagból (magjából) született. Hamvas úgy véli a különböző Én-ek érzékileg tapasztalt sokasá- ga csupán álom. Itt azonban nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy  a világunkba azon a határon át áramlik be az élet, a teremtés. Kérdéses, hogy a tat tvam aszi vonatkozik-e az anyag élettelennek tapasz- talt formáira is, ugyanis az ontológiai mínusz/hiátus  a bűn Szent Ágostonnál, ami  nem tartalmaz lehető- ségi létet, így az anyag élettelen formáinak megléte a léthiányból/ a bűnből fakad, ami nem morális, hanem ontológiai kategória. Hamvas is eljut idáig okfejtésében:

„Ha az élet lezárulna, megszűnne; nem kapná meg felülről a minden élethez szükséges metafizikai levegőt. Éppen ezért a nyílt létnek, a zárt életbe állandóan be kell törnie;”

Vagyis Hamvas Béla egy határról beszél, ami  nagyon lényeges, amin a LÉT áttör, valójában  ez a terem- tés, ennek tükrében  kell értelmezni azt is, amit  másutt vet fel, nem  ezen éberségről való  értekezésében, hogy nem  a szexus, hanem a szerelem hozza létre a lényeket.
    Sankara szerint nem létezik avidja  (ébertelen-tudat)  az elmén kívül. Egyedül az elme  az avidja, mely létrehozza ezáltal  az  újjászületések kötelékét.  (Vívékacsundámani)  (BAH 144.o.) Az újjászületések-köteléke  fogalom  szimbólikusan  nem más, mint  fedőneve  és  párhuzama  az  asszociáció láncoknak a yógában (mikro- és makrokozmikus értelmezés). A buddhizmus is úgy tartja, hogy az ember pusztán egy ok-okozati (kauzális) lény, így  abban  a pillanatban, ami  volt  nem azonos, de nem is  teljesen különböző attól ami lett. A gondolati-  asszociáció-láncok kioltása  ezt a kauzalitást  a gondolati síkon  megszünteti, a gondolatok - inkább- az időben vannak, mintsem a térben.







────────────
[0.] A hét risit az indiai hagyomány a Göncölszekér hét csillagával azonosítja.
(vö.: Jankovics Marcell: Jelképkalendárium - részlet: hétalvók)

[1.]  A Sibylla-könyvek, melyek oly gyakran szerepelnek Róma történetében, eredetileg görög hexameterekben szerkesztett jóslatok gyűjteménye volt. (idézet in.: Ókori Lexikon - MEK)

[2.] Konstantinápolyban épített bazilikájuk  zarándokhellyé vált, és az  a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak!  (idézet in.: SZENT KOZMA és SZENT DAMJÁN www. katolikus.hu)

[3.]  Hogy Nietzsche Szókratész halálát példaszerűnek tekintette? Semmi sem állt tőle távolabb. Csejtei is hosszan idézi megvető sorait a Phaidónnak azzal a passzusával kapcsolatban, mikor Szókratész kakast akar áldozni Aszklépiosznak, arra utalva, hogy a halál a gyógyulással egyenlő. (idézet in.: Heller Ágnes:Opponensi vélemény Csejtei Dezső Az egzisztencia tükre A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban című akadémiai doktori értekezéséről.)


Kapcsolódó oldalak:
Epidaurosz - Tragédia és orvoslás YouTube
Hamvas Béla:       Az éberség (részlet a Scientia Sacra című esszékötetből)
K a g y l ó k ü r t   Az óind filozófia iskolái 3-4. - Az analízis tudománya (szánkhja)
Baranyi Tibor Imre: Isten és az Istenséggel kapcsolatos felfogások YouTube
tartarossz.BLoG     Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (1.rész)


Rövidítések:
BAH - Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó, 2001.)
HB-SS I. - Hamvas Béla: Scientia Sacra I. (Medio Kiadó, 1995)
GT-ARVT - Gesztelyi Tamás: A római vallás története (Tankönyvkiadó, 1992. Kézirat)