 |
| Csukás István |
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csuszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
Kapcsolódó oldalak:
Vers mindenkinek - Zenés vers (YouTube playlist) ♫ tartarossz.blog
Kávészünet - József Attila: Mikor az uccán átment a kedves YouTube
Süsü - Mi vagyunk a zsoldosok YouTube
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése