 |
| Lakótelepi sámánizmus "installáció" fotó: tartarossz |
Ma elméletileg Csehov Szökevény című kiskönyvét kerestem, nem tudom merre lehet, elhalmoznak a könyvek olvasatlanul. Napkutyák csaholtak utánam. Az egyik este a régi focipálya mellett mécsesek lobogtak vagy csak a lakótelepi fény játszott rajtuk, nem tudhatom. Az örök fiatalság. Amire hazaértem, minden kíméletlenül megváltozott, sokan meghaltak azon időkben, amíg letartóztattak és a börtönöm falát kellett néznem, végtelen idő volt és furcsa misztérium egyben, hogy álmodtam ezekkel az emberekkel, megkerestek és elbúcsúztak tőlem, amikor kiléptek ebből a pokoli univerzumból, a gondolataim voltak ők, és tudtam azt is miért jöttek. Szóltak hozzám és üzentek, nem a szavak, hanem a gondolatok formájában. Titokzatos és tízezer szál köti az ember tudatát ehhez a világhoz, olyanok vagyunk mint a fák, ezek a tudati gyökérszálaink át és átszövik a valóságot és kapaszkodnak benne, amíg lehet. Az emberi élet kíméletlen sorsa kellene predesztináljon arra minden vezetőt, hogy olyan szociális rendszerben éljünk, ahol Thomas Hobbes leghíresebb gondolata: a "homo homini lupus" nem kap teret sem. Elszakadtunk a kollektivizmustól és elidegenedtünk a saját társadalmunktól, csak áru és fogyasztás relációkban futószalagon érzékeljük mindezt, amikor a terméket megvásároljuk, nem tudjuk ki tervezte, ki volt az aki nehéz munkával összeállította és bedobozolta, ismeretlen kéz alkotta, ezt Krémer Sándor filozófus a hétköznapi transzcendens fogalmi körébe helyezte, mert valóban az, mert mindez megismerhető az emberi percepciók eszközeivel. Én általában, ha bármilyen tárgyat vizsgálok, mindig van időm afelett merengeni, hogy ki alkothatta, kinek a dolgos és becsületes munkájának az összeredménye ez a világban megjelent forma, ami külső szemmel termék, valójában misztérium. A gondolataink is ilyen természetűek, sokszor nem írjuk le, és ez hiba. A gondolat azért születik, hogy napvilágra jusson. Amikor nyár van, a bolygón kirajzanak a lepkék, a poloskák, a darazsak, előjönnek a jól szervezett hangyabolyok a tél fogságából, és új életet kezdenek, olyan mintha a Föld keringése során egy rovarlényhalmaz-felhőbe kerülne. Az élet számtalan formája számomra szentség, amikor ezt a fogadalmat megsértettem, azonnal börtönbe jutottam. Egyetlen kis élőlényt sem szabad bántanunk, mégha a vérünket szívja, akkor sem. Észre kell venni, hogy a világ királya próba elé állít minket, én elbuktam ismét, aki szellemi utat akar választani magának, annak teljes mértékben alá kell vetnie magát ennek a dzsainista szemléletnek. Egyesek, pl Szántai Lajos és Pap Gábor úgy gondolkoznak, hogy Hamvas Béla az áruló. Pedig Hamvas Béla az, aki megállapította, hogy Magyarországon nincsen papi rétege a társadalomnak, egy ksatriya vezetésű ország, szellemi hagyomány nélkül. Az egész európaiságra kiterjesztette ezt a gondolatot. Vannak elméletek ezrei arról, hogy a felső papi kaszt valójában élősködő, egy ilyen teória is csak bizonyítéka annak, hogy szellemi alapvetés nélkül Európa civilizációja el fog értéktelenedni. Huntington nem tévedett, de a Kelet és Nyugat közötti ellentét szándékos, eddig úgy hittük, a mi civilizációnk önálló kulturális egység, a modern korban azonban sajnos Kelet antitézise lett. Újabb szép nap van és chemtraileznek megint, a kormányzó kivágtat a ladával és elkéri az Országgyűlés kulcsait. Nevetséges akció? A Tejero-puccs is az volt. A sikertelen puccs, mindig vicces. A világon változtatni akaró erő komikus helyzetbe kerül, mert a világ eleve groteszk. Ami ebből hasznos, az az, hogy mi a komolyság.
Komolyság-e törvényeket alkotni, földi titulusokban tiszteletet parancsolni? A mi kormányzónk egy tükör, a puccs pedig csak addig játékforma, amíg vicces. A hatalom nem szereti a nevetést, komor, ha nem tudná megőrizni ezt a komolyságot, elbukna. A színpadi játéknak élethűnek kell lennie, a persona és a személy elválaszthatatlanul eggyé válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése