Szentelt eső
lezúgó hulló-szárnyú
szürke végtelen csendülő
fényfájdalom-csontja
bánat nagy madara
ágas-fényben
tollászkodó
hideg-kádban
a lelkedet bontja
árnyék-hold kimondatlan
zöngés
lelketlen lerakódó rideg-múltidők egyenletei benned
s a téli-jeges szél csak csavarodik rád
és a leégett tengerek füstje
csípősen szúr-mar utánad
kérsz cigarettát-hamutálat
a holnap kormos-vasöntvénykádjait
cipeli magával az utálat
a nehezét már
beburkolta a fagyjég
a felejtés padján az elhagyott
örök-fényű koldus orcának
kívánj jó szerencsét
nem látni a semmit se
csak hideg hold süt
mint a röntgen
úgy táncol benne az árnyék-bál
ropja és ropog rád a holdkráter
e tört sugarakon jöttél át
a holtkenyér-mezején
hazám a hűs gondolat
rideg árnyéka hullámzik át rajtad
nem látod a megváltó szomorú arcát
a halk fűzfák alatt?
csak a görnyedő-esti homály súlyát
falatozod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése