 |
A gondolatból születtem
a sötétség roncsai közül
az ezüsthullámok alól
a villogó tengerből jöttem
Velem sír az ősz és
lefoszlik rólam az idő
az elsikló óraketyegésben
kettéhasadt képmás
A múltam, sok én-ember
belőlem jöttek a fényre
belőlem másznak elő
hiába is számlálnám őket
az itt maradókat
a csenden továbblépkedőket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése