 |
| Gustave Doré - Purgatórium /wikipédia/ |
A purgatóriumban
sötét ágak- villámok örvénylenek
mint lélek-lovas Bellerophontész
izzadó halánték
és elmúlnak a negyvenek
napsugár a pajzs
ég és sors összefonódva
lángoló avarból
csavarodó füst
mint reménytelen fény
téli börtönablakokban
száradó mellény-tréning
felső ágyak
keresztül csap a homály
szenvedő gerinc-idegmezők
anyák hasadása
beszélőre vonulnak a holtak
szürke hajnal és
szívbemarkoló este
tévét néz az elhagyatott
hajótörött, időtlen-teste
még éjfélig lobog a képújság előtt
a remény csillagot-ufót vár
megváltót vagy földrengést
de csak egér szalad-koppan
fel a hetedik emeletre
a falak között a sarokban
vedlik a humánum árnyéka levitál némán
míg utasszállítók hasítják le-föl
a levegőeget
mint démonok lélekzenek
a ferihegyi csillagsztrádán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése