Életem legszomorúbb napja van ma. Hosszú évek után visszakerültem abba a tudatállapotba, ahonnan elindult minden. Konkrétan nem kizárólag az fáj, hogy vége mindennek, hogy van valakije és nincs a sosem volt nemvolt: a világ. Az ittlét a fájdalmas, és az idő okozza a gyógyíthatatlan sebet, ami belepi majd ezt a történetet is, mint a futóhomok és elsodorja az emlékezetünket még tőlünk is, akik valaha voltunk. A felejtés, ami mindig árnyékként kísér minket, ebben a világban ahol a minden semmivé válik. Így kell lennie és "Nagyon fáj". Hiányozni fog, hiszen már nincs, mert megváltozott minden és nem tudunk visszamenni az időben addig a pontig. Ami volt közöttünk,hivatalosan most kezdi el a haláltusáját. Én ekkora fájdalommal nem tudnék őszintén nyitni, de fájdalom nélkül sem akarok, vérzek a keresztfán és sajnállak téged. Számomra mindig is központi kérdés volt a szenvedés. Hamvas azt írja, ez a planéta, ha lenne a föld az asztrológiában, bizonyára a szenvedő emberisten bolygója lenne. Buddha legyőzte a szenvedést. Én nem akarom legyőzni a szenvedést, hanem meg akarom hallgatni, hogy mit mond és mire tanít. Ez a sodrodás, mint minden, nagyon szomorú véget ér. Elindítottad a hazugsággal a folyamatot. Mert azt hazudtad, hogy súlyosan beteg vagy és engedjelek utadra, miközben randira mentél volna, amíg engem az üvegkalitkába zárnak, és nem jut el a hangom sem hozzád. Én semmilyen formában nem szeretnélek elveszíteni, de a hanyatló létünk az oka ennek is, a turba vagy máshogyan a zavar: a Kali-yuga, a legsötétebb korszak.
A szeretet akkor veszik el, ha elveszítjük a figyelmet. Figyelem nélkül nincs erkölcs, figyelem nélkül nem vehető észre az a sors, amiért felelősséget vállalunk. Ma nincs hűség, a szabadság pedig azt jelenti, minden szinten, hogy mindenki ellenséggé válik előbb vagy utóbb. Az érdek és az ego felülírja a szeretetet. Szeretni pedig annyi, tudni azt, hogy annak a másik embernek vagy élőlénynek sorsa van. Az elhagyás filozófiája ma az, hogy azért hagyunk el valakit, hogy nekünk jobb legyen és a másiknak rosszabb, ez pedig valójában fekete mágia, hiszen a magárahagyott ember sorsával nem tőrödik senki sem. A hozzám szervesen kapcsolódó életeknek a bogártól Istenig van egyfajta iniciatikus szerepe, ha felismerem a felelősséget abban, hogy nem rontok a helyzetén. Az egy másik kérdés, hogy az aki ront a helyzeten valójában nem törődik a sorssal, és ezért aki szakít és fájdalmat okoz, abban soha nincs szeretet, nem csak az én irányomban, hanem
a világ minden egyes pontjával szemben. Ezért azok a liberális párkapcsolati szabadságelvek szerint élnek és ezeket internalizálták azok soha nem jutnak majd túl a Szküllán és a Kharübdiszen. A szeretetlenség elnyeli őket és válságot válságra halmoznak, és destabilizálják a társadalmat. Alaptézis, hogy amennyire lehet nem okozunk szenvedést, a szenvedést nem növeljük a világban, a vegetarianizmus ebből ered, ugyanakkor az is alapelv, hogy aki szenvedést okoz, annak bizony szenvednie kell, pontosan azért mert nem ártatlan nem mártír és nem üldözött és nagyon is tisztában van lépéseinek az embertelenségével.
