 |
| Buddha, a föld tanúságul hívásának kéztartásában (kép forrása: thailandforvisitors.com) |
Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mindannyian remeték voltak.
Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában.
Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:
- Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban, szerzetesek ?
Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra ; a születés, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll a fül, szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások, lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra ; a születés, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.
Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás [...].
Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés [...].
Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés [...].
Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok [...].
Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.
Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].
Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól. elfordul a szaglástól [...].
Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].
Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondolatoktól [...].
Ha mindenezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: "Megszabadultam", s felismeri. hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.
Forrás: Buddha beszédei (Budapest, 1989. Helikon Kiadó)
Kapcsolódó oldalak:
Mudrák - Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest BLoG
A harcos útja - a yóga (1.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (2.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
A védikus kozmogóniáról tartarossz.BLoG
Szentek, bölcsek, misztikusok - Srí Rámakrisna Paramahansza tartarossz.BLoG
Ismét elkezdtem Mircea Eliade Jóga c. munkáját olvasni, ami inkább vallásfilozófia. A megszabadulásról írja, hogy ez minden ind filozófia és misztika célja. Kétféle úton érhető el: a tudás révén közvetlenül (védánta, szánkhja) vagy jógával. A metafizikai tudás nem létezik Indiában szoteriológiai ("megváltás, üdv",megszabadulás) cél nélkül, írja. Az ind filozófiát a népszerű legegyszerűsítések úgy értelmezik, hogy a világ káprázat, maya. Eliade ellenben azt állítja, hogy a jóga és a szánkhja azt tanítja, hogy az emberi szenvedés gyökerezik egy illúzióban. Vagyis az ember tévesen azonosítja önmagát a pszichomentális állapotával, mivel az "ÉN" valójában és fel nem ismerten teljesen független ezektől (purusa a prakrititől), a tudatállapotok (buddhi) ugyanis nem a szellemhez, hanem a természethez (prakriti) tartoznak. Másutt azt állítja, hogy a tudatállapotok, gondolatok ugyanannak a szubsztanciának a kifinomult megnyilvánulási formái, amely szubsztancia a fizikai és az élővilág alapjául is szolgál. Ilyen szempontok alapján szvsz, a tiszta szellemről, a purusáról a legtöbb elmondható, amit a jóga és a szánkhja is tanít, hogy a purusa függetlenül létezik a világtól, hogy/és: van. Az upanisadokban a mahávakják ("nagy mondások, kvázi igék") erről a valóságról, hogy megközelítsék, és az "ÉN"-t ne azonosítsák semmivel, negatív állításokat is tesznek, ilyen a "Neti, neti" (sem nem az, sem nem ez), vagy ellenkezőleg "tat tvam aszi" (ez vagy te is) Svetaketu. Az upanisadokban ez az azonosítás az arisztotelészi ontológiával azonosan a még megnyilvánulatlanra, a mindent lehetőséget önmagában hordozó potencialitásra vonatkozik, amit itt Európában pl Hamvas Béla prima materiaként, "ősanyagként" határozott meg bizonyára részben Arisztotelész ontológiája alapján. Nicolas Cusanusig valójában a filozófiai istenkép (imago Dei), a purusa ind fogalmának megfelelő tiszta forma volt, megfelelve a jóga filozófiájának analógiájaként, hiszen Arisztotelész ontológiáját Aquinoi Szent Tamás átvette és ha jól tudom ez a teológia nézet a tomizmus egyeduralkodó volt egészen a II.Vatikáni zsinatig. A görög -ind kapcsolatoknak tehát nem csak régészeti (Gandhárai művészet lásd Horváth Vera: Görög istennek Indiában c. munkáját) történelmi (Nagy Sándor hódításai), hanem filozófiai-teológiai vonatkozásai, kapcsolódási pontjai vannak. /facebook bejegyzésem/ Hozzáteszem, Buddha tűzbeszédének központi elve az érzékek visszavonása a tárgyukról, a Patanjali által leírt astanga yóga egyik fő 5. lépcsőfoka. Az érzékek visszavonását, a páncéljába visszavonuló teknősbékával szemléltetik. Magyarán azokról a gyökérszálakról van szó, amelyek a tudatot a valósághoz kötik. A buddhizmust én a szánkhya filozófiájához hasonlítva tképp egy purusa nélküli szánkhya nézetnek is tarthatnánk.
VálaszTörlés