2012. október 13., szombat

Szubjektív - Hajnali séta Basilianoban és Malborghettoban

Basiliano főtere (fotó:tartarossz)
Amíg útitársaim (Sodi és Titán) aludtak, én elindultam körülnézni ebben az olasz kisvároskában. A suzukiban is el lehet aludni, de  kipihennie magát az emberfiának szinte képtelenség, ezért inkább Basiliano felfedezését választottam programomnak a kialvatlanságot okozó felesleges alvás helyett. Nem hülyeség kijelenteni, hogy a mai olasz épületek és városok stílusában is mind-mind az ókori Róma építészetének vonásai köszönnek vissza. Természetes, hogy én leginkább Basiliano külső kis-villáinak esthajnali hangulatát is a legnagyobb misztériumként éltem meg és nem szimplán turista sétát tettem itt azzal, hogy Szaturnusz földjén jártam. Mindent megfigyeltem, aminek jelentősége lehet. Például egészen megkövültem azon a szobron, ami egy kis-villa kertjében állt és egy kisfiút és egy kislányt jelenített meg, ahogy együtt ülnek egy padon. Elgondolkodtam, hogy vajon ennek a lakóháznak a tulajdonosa milyen megfontolásból, vagy tudatalattijának miféle mitológiai archetípusától kényszerítve helyezte ide a szobrot, az aranykort idéző mediterrán kertek erős illatú növényei és fái közé. Felidéződött bennem Philémon és Baukisz története a Görög mitológiából és a gyermektelenség misztériuma is. Mindezt összevéve és összefoglalva bárki is állította ki kertjében ezt a szobrot, mindenképpen megidézte vele az isteneket. Ezért csakis magáért a tényért is, nem úgy álltam meg e kert előtt, mintha az kert lett volna, hanem az ember ősi és új dimenziójának kettősségében álló átvezető kapu. A boldogok szigete. A profán életünket élve is megtalálhatjuk a legerősebb sorsszimbólumokat, az isteneket, vagy mint Carl Gustav Jung pszichoanalitikus nézetei szerint is az ősinek, a félelmetesnek, a mitológiainak nagyon is szerves a kapcsolata a tudatunkkal. Egész civilizációnk ezt igyekezett leegyszerűsítve keresztény világképbe és a materializmusba belegyömöszölni. Elfojtani azt, ami az ember számára félelmetes, a szexualitást, a szerelmet és az isteni erőket. És mindenek felett hétköznapinak lenni. Gracia. A beavatás maga az életünk. Arra sem találok racionális magyarázatot, hogy utolsó állomásunkon Olaszországban Malborghetto egy sziklahegyénél éjjel három órakor szintén sokáig és megrökönyödve álltam. Olyan eufória fogott el, mint Pécsen a Csontváry Múzeumban a Baalbek monumentális színei és a nagyszerű mű látvány kavalkádja láttán. Az egész szálfa erdő egy barlangot képezett, beavató utat, hasonlóan, mint Máriaremetén, csak itt a természet templomaként. Pap Gábor is megemlíti olasz földet, a jó levegőjű, gyógyhatású helyeket a Castella mare (mara=buddha kísértője, mars, halál, tenger) di stabia Csontváry képpel kapcsolatban. Viktor Emmanuel királlyal kapcsolatban pedig Friedrich Nietzsche a gyengélkedő übermensch jutott eszembe, aki szintén talán ezen okokból tartózkodott Italyában.
Basiliano (fotó: tartarossz)

Malborghetto SS13-as út mentén fekszik, az Alpok hegyei között, az SS13-as ingyenes autóút és minőségében sokszor jobb, mint a mi fizetős autópályáink. Soós József Titán úgy ismeri olaszföldet, mint a tenyerét. Így odafelé és visszafelé térkép nélkül egyszer sem tévedtünk el. Az út lényege egy mentési akció volt, mivel Titán Basilianoban rekedt, mert egy rotondában (körforgalom), közel Basilianoban eltört a kölcsön Nissan hosszanti féltengelye. Arról a Nissanról csak annyit, hogy a tengerpartra Titán révén és az ő üzemanyagköltségén jutottunk le, a legnagyobb homokpadokon is simán átment, ahol egy suzuki már megfeneklett volna. Sodi a nemzet krónikása is velünk volt, hogy dokumentálja az utat A suzukit Basilianoban hagytuk a szerelőműhely előtt, amíg a Nissannal lementünk az Adriához.  "Itt titánék még mindig Orbán Viktorral (Sodi videója) voltak elfoglalva" YouTube, én lemostam az arcomat a tenger sós vizében, integettem a madaraknak és tudvalevő, és én is megesküszöm rá, hogy a sós víznek egyáltalán nem elhanyagolható a gyógyhatása, a népszerű ezoterikusoknál ez természetesen nem arcmosás, hanem az ő terminusuk szerint auratisztítás. Az utazás legszomorúbb eseménye a basilianoi gerlefióka volt, amelyik nekicsapódott egy kapunak, majd beszorult a kapu alá, sikerült a kismadarat kihúznom onnan és megnyugtatva két-három házszámmal arrébb egy belső kert rácsos kapujában biztonságosabb helyen elhelyezni. Csak remélhető, hogy megmarad. Néha elszomorodom emiatt. Megnéztem még hajnalban Basiliano focipályáját is  és Malborghettoban (két elhagyott labda is volt a kispályán) szintén hajnalok hajnalán egy erdő szélén a kis (műfüves) és a nagy focipályákat. Malborghettoban egy monumentális viadukt árnyékában volt a sporttelep. Malborghettoban éjjel kettő és három közötti sétám közben megálltam egy hídon a Via Bambergán. A hegyekből lezúduló víz volt meditációm tárgya és Nikolaus Lenau egy verse, a Sokáig nézd a folyamot c. Basilianoban a pályaudvari váróteremben próbáltam meg aludni, szintén sikertelenül. Malborghetto főterén is volt egy kút, a magányos séta és a vízzel, mint őselemmel való kapcsolat mintha Tarkovszkij világába repített volna. Tarkovszkij YouTube talán nem véletlenül Olaszországban forgatta a Nosztalgiát.

Kapcsolódó oldalak, októberi hírek:
Eric Hobsbawm (1917-2012) MUNKÁSOK ÚJSÁGA
Tartarossz Titánt előz az Alpokban YouTube
200 éve született Giuseppe Mazzini ◄◄Múlt-kor (2005.június 22.)
Garibaldi bevonul Nápolyba  ◄◄Múlt-kor
130 éve született Gulácsy Lajos ◄◄Múlt-kor (2012.október 12.)

Sétálj te is Basilianoban Google map 3D  
A Basilianoi vasútállomás váróterme, ahol megpróbáltunk aludni. III.Viktor Emanuel olasz király emléktáblája.

 
Nagyobb térképre váltás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése