Európában a racionalizmus és a felvilágosodás egyfajta antitézise az addig uralkodó zsidó-keresztény vallásos világképzetnek.
Az olimpiákat részben a Pelopsz-mítoszkörhöz szokták kötni (lásd pl. a nem is olyan régen Athénben rendezett olimpia megnyitó ünnepségét) - a Pelopsz-mítoszban Oinomaiosz király Arésznak áldozza föl a kocsiversenyben legyőzött ellenfeleit, akik lánya Hippodameia kegyeiért versenyeztek ellene. Közhely - de az olimpia/sport mint a háború domesztikálása, szublimációja.
A dzsihádot és fokozatait érdemes párhuzamba állítani a keresztény eszkhatológiai tanokkal és ítélettel (Jézus aki kardot hoz, karrdal tér vissza). A karddal való térítést-hódítás fokozatát megelőzi a példamutató élettel való meggyőzés dzsihádjának fokozata. Ennyiből különbözik az iszlám a komforista keresztény tanokkal, hogy míg az ítélet a kereszténységben túlnani világban hangsúlyozódik abbéli fenyegetésként, addig az iszlámban a kard dzsihádjának szerepe teljes mértékben evilági követelmény a kereszténység hittérítése a hitre való rákényszerítése megáll a fenyegetés fokozatánál, ami egyébként szintúgy megfelel az iszlám dzsihád egy utolsó előtti lépcsőfokának a szent háború előtt. Elmondható konlúzióként az említett két vallásról, hogy a Stockholm-szindrómához hasonló pszichológiai ráhatással gyűjti híveit, hiszen ott is a tipikus esetleírásból tudjuk, hogy a túszhoz való reláció egyszerre félelmetes, fenyegető és egyszerre szeretetteljes jelleget is kap.
Példaként a szikh vallás esetében a Guru Grant Száhib a szent könyv, a könyvet egyben guruként , tehát személyként is tisztelik, ez ennyiben eltér például az ábrahámi vallások szent könyveinek tiszteletétől. Abban nem, hogy a szent könyvet mindenütt különös tisztelet illeti meg és ez a szokás ennek egy kifejezési formája. A vallások vallásfejlődésére általában jellemző az eredeti szent könyv és annak további értelmezése, tehát a szent könyv és annak kommentárirodalma. A hinduizmusban ez példaként a négy Véda > és tképpeni kommentárjai az áranjakák, upanisadok, szamhiták. A kereszténység esetében pl . a teológusok műveit is ide lehet sorolni, de az iszlámban is az ulemákat. Az egy külön kérdés, hogyan keletkezik egy szent könyv (zsinatok és kanonizáció), a Guru Grant Száhibnak ha jól tudom a mohamedán misztikus Kabír versei is részei. Jézus személyének értelmezésével az iszlámnak is szembesülnie kellett, a Koránban Iszá néven van említve, a hinduizmusban pedig nyilván akár Visnu-inkarnációként is értelmezhetik és értelmezik is. Tehát a vallás fejlődése egyfajta önigazoló reflexiójaként a kommentárok, elgondolások sűrüsödnek, összpontosulnak-összeállnak és ami egyben az adott korszak történéseire való megfelelés ill megfelelési kényszer a mozgatórugója. Ez a vallások világra való ideológiai és nyitottsága, ami a változó kultúrában annak legitimitását és az adott kor adott társadalmának való megfelelést, valamint ahogy az arab és iszlám kultúrára jellemző, uralkodó nézetként-mérceként van jelenlétét illeti.
Gábor György illúziónak nevezi azt, hogy azért, mert a mi európai kultúránk haladó, hogy majd azt egyszer az iszlám világ is követni fogja - az un. demokrácia-export kudarca látható Afganisztánban és Szíriában is.
Én úgy látom, hogy inkább arról van szó, hogy az iszlám vallás még nem jutott el a maga belső világnézeti, társadalmi, kulturális antitéziséhez. Ez nyilván a nézetek jellegétől és hangsúlyától is függ. A tekintetben egy világnézet az iszlám világon belül nem tud megrendülni, ha és ahogy Gábor György kifejtette - amire fölépült az egész az a saria, a törvény és nem a világnézet. A keleti blokkot valóban meg tudta rendíteni a demokrácia-export módszere, ami a peresztrojkával indult, a fogyasztói társadalom - amúgy illúzórikus és profán reklám-materializmusának kísértése volt ez , az ideológiai materializmus helyébe a kapitalizmussal a par excellence profán lépett. A divat a jólét és fogyasztás nyomasztó illúziója legyőzte a szocializmust. Az ami győzött rendszerszinten 1989-el itthon az tképpen az ürességgel analóg - egy lidércfény. Az, hogy az európai civilizáció az iszlámmal viaskodik és próbálja domesztikálni a migráció valós céljaként: a migránsok tömegeinek európai szocilalizációjával valójában visszájára forduló kísérlet is lehet a végeredménye.
Az iszlám világ mivel egy pontból indul ki bontakozik ki Gábor György szerint, mint a törvényből, a saria, ami az alapja és ahogy állítja kiváló meglátással : ahol az állam nincs elválasztva a vallástól. Tehát az európai kultúra fejlődését a nézetek olyan eltávolodása okozta, hogy azok, mint fentebb írtam oppozícióba kerültek, mintegy a vallás által meghatározott világ antitéziseként nőtte ki magát a jelenlegi világunk eredetét tekintve.
A mi jelenlegi világunk hatalmi szerkezete is egyetlen pontra épült, a média befolyásolására és a médiadiktatúra által kreált pártokra és az államilag engedélyezett nézetek propagálására. Erről szól egy régi Herakleitosz idézet-átírásom is:
"A Média mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká."
A Pelopsz-mitoszkörhöz kapcsolódó felismerésemet még vallástudomány szakos egyetemi hallgatóként abszolváltam Tarr Ibolya előadásainak hatására - később hipotézisemet megerősítette az athéni olimpia nyitóünnepsége, ahol maga a mítosz is megjelent. Bachofen tanulmányozása nyomán állítottam, hogy míg Oinomaiosz király Mars/Árész a háború istenének leszármazotta és híve és ez mítosz szelídült végül sporttá, ami már a szabályozott ösztön világa Freud nyomán Pallasz Athéné védnöksége alá tartozik.
A Gábor György által említett Dar al-islam (az iszlám háza) és a Dar al-harb (a háború háza) kategória között van egy átmeneti állapot a Dar al-ahd (a szerződés háza), az oszmán hódítás idején Erdély pontosan ebben a státuszban volt.
A video alatt taláható (youtube) megjegyzéseim:
VálaszTörlésEurópában a racionalizmus és a felvilágosodás egyfajta antitézise az addig uralkodó zsidó-keresztény vallásos világképzetnek.
Az olimpiákat részben a Pelopsz-mítoszkörhöz szokták kötni (lásd pl. a nem is olyan régen Athénben rendezett olimpia megnyitó ünnepségét) - a Pelopsz-mítoszban Oinomaiosz király Arésznak áldozza föl a kocsiversenyben legyőzött ellenfeleit, akik lánya Hippodameia kegyeiért versenyeztek ellene. Közhely - de az olimpia/sport mint a háború domesztikálása, szublimációja.
A dzsihádot és fokozatait érdemes párhuzamba állítani a keresztény eszkhatológiai tanokkal és ítélettel (Jézus aki kardot hoz, karrdal tér vissza). A karddal való térítést-hódítás fokozatát megelőzi a példamutató élettel való meggyőzés dzsihádjának fokozata. Ennyiből különbözik az iszlám a komforista keresztény tanokkal, hogy míg az ítélet a kereszténységben túlnani világban hangsúlyozódik abbéli fenyegetésként, addig az iszlámban a kard dzsihádjának szerepe teljes mértékben evilági követelmény a kereszténység hittérítése a hitre való rákényszerítése megáll a fenyegetés fokozatánál, ami egyébként szintúgy megfelel az iszlám dzsihád egy utolsó előtti lépcsőfokának a szent háború előtt. Elmondható konlúzióként az említett két vallásról, hogy a Stockholm-szindrómához hasonló pszichológiai ráhatással gyűjti híveit, hiszen ott is a tipikus esetleírásból tudjuk, hogy a túszhoz való reláció egyszerre félelmetes, fenyegető és egyszerre szeretetteljes jelleget is kap.
Példaként a szikh vallás esetében a Guru Grant Száhib a szent könyv, a könyvet egyben guruként , tehát személyként is tisztelik, ez ennyiben eltér például az ábrahámi vallások szent könyveinek tiszteletétől. Abban nem, hogy a szent könyvet mindenütt különös tisztelet illeti meg és ez a szokás ennek egy kifejezési formája. A vallások vallásfejlődésére általában jellemző az eredeti szent könyv és annak további értelmezése, tehát a szent könyv és annak kommentárirodalma. A hinduizmusban ez példaként a négy Véda > és tképpeni kommentárjai az áranjakák, upanisadok, szamhiták. A kereszténység esetében pl . a teológusok műveit is ide lehet sorolni, de az iszlámban is az ulemákat. Az egy külön kérdés, hogyan keletkezik egy szent könyv (zsinatok és kanonizáció), a Guru Grant Száhibnak ha jól tudom a mohamedán misztikus Kabír versei is részei. Jézus személyének értelmezésével az iszlámnak is szembesülnie kellett, a Koránban Iszá néven van említve, a hinduizmusban pedig nyilván akár Visnu-inkarnációként is értelmezhetik és értelmezik is. Tehát a vallás fejlődése egyfajta önigazoló reflexiójaként a kommentárok, elgondolások sűrüsödnek, összpontosulnak-összeállnak és ami egyben az adott korszak történéseire való megfelelés ill megfelelési kényszer a mozgatórugója. Ez a vallások világra való ideológiai és nyitottsága, ami a változó kultúrában annak legitimitását és az adott kor adott társadalmának való megfelelést, valamint ahogy az arab és iszlám kultúrára jellemző, uralkodó nézetként-mérceként van jelenlétét illeti.
Gábor György illúziónak nevezi azt, hogy azért, mert a mi európai kultúránk haladó, hogy majd azt egyszer az iszlám világ is követni fogja - az un. demokrácia-export kudarca látható Afganisztánban és Szíriában is.
VálaszTörlésÉn úgy látom, hogy inkább arról van szó, hogy az iszlám vallás még nem jutott el a maga belső világnézeti, társadalmi, kulturális antitéziséhez. Ez nyilván a nézetek jellegétől és hangsúlyától is függ. A tekintetben egy világnézet az iszlám világon belül nem tud megrendülni, ha és ahogy Gábor György kifejtette - amire fölépült az egész az a saria, a törvény és nem a világnézet. A keleti blokkot valóban meg tudta rendíteni a demokrácia-export módszere, ami a peresztrojkával indult, a fogyasztói társadalom - amúgy illúzórikus és profán reklám-materializmusának kísértése volt ez , az ideológiai materializmus helyébe a kapitalizmussal a par excellence profán lépett. A divat a jólét és fogyasztás nyomasztó illúziója legyőzte a szocializmust. Az ami győzött rendszerszinten 1989-el itthon az tképpen az ürességgel analóg - egy lidércfény. Az, hogy az európai civilizáció az iszlámmal viaskodik és próbálja domesztikálni a migráció valós céljaként: a migránsok tömegeinek európai szocilalizációjával valójában visszájára forduló kísérlet is lehet a végeredménye.
Az iszlám világ mivel egy pontból indul ki bontakozik ki Gábor György szerint, mint a törvényből, a saria, ami az alapja és ahogy állítja kiváló meglátással : ahol az állam nincs elválasztva a vallástól. Tehát az európai kultúra fejlődését a nézetek olyan eltávolodása okozta, hogy azok, mint fentebb írtam oppozícióba kerültek, mintegy a vallás által meghatározott világ antitéziseként nőtte ki magát a jelenlegi világunk eredetét tekintve.
A mi jelenlegi világunk hatalmi szerkezete is egyetlen pontra épült, a média befolyásolására és a médiadiktatúra által kreált pártokra és az államilag engedélyezett nézetek propagálására. Erről szól egy régi Herakleitosz idézet-átírásom is:
"A Média mindenek atyja és mindenek királya. És egyeseket istenekké tett meg, másokat emberekké, egyeseket rabszolgákká tett, másokat szabadokká."
A Pelopsz-mitoszkörhöz kapcsolódó felismerésemet még vallástudomány szakos egyetemi hallgatóként abszolváltam Tarr Ibolya előadásainak hatására - később hipotézisemet megerősítette az athéni olimpia nyitóünnepsége, ahol maga a mítosz is megjelent. Bachofen tanulmányozása nyomán állítottam, hogy míg Oinomaiosz király Mars/Árész a háború istenének leszármazotta és híve és ez mítosz szelídült végül sporttá, ami már a szabályozott ösztön világa Freud nyomán Pallasz Athéné védnöksége alá tartozik.
A Gábor György által említett Dar al-islam (az iszlám háza) és a Dar al-harb (a háború háza) kategória között van egy átmeneti állapot a Dar al-ahd (a szerződés háza), az oszmán hódítás idején Erdély pontosan ebben a státuszban volt.
VálaszTörlés