2018. november 18., vasárnap

Sibi király és a galamb (iniciatikus történet)


Sibi király a saját húsából hasít ki
(Kolozsvári György illusztrációja)



Egykor régen Buddha Sibi király alakjában született újjá. Sibi bölcsen kormányozta országát, alattvalói békében és büntetés nélkül éltek, olyannyira, hogy uralkodásának huszonötezer év alatt a pokol is feleslegessé vált.
Egy napon az istenek ki akarták próbálni, vajon méltó-e Sibi király az elkövetkezendő tökéletességre. Ezért Indra isten felvette egy sólyom alakját, és üldözni kezdett egy fiatal hófehér galambot. A galamb kétségbeesetten menekült kegyetlen hóhéra elől. A király, aki éppen vadászni volt, nagy részvéttel kísérte a galamb vergődését. Végül a kicsiny madár, más kiutat nem találván, a király hímzett köpenye alá menekült, és rémülten pihegni kezdett megmentője keblén.
- Ne félj semmitől - biztatta a  király - , ne félj, szép madárkám! Én megmentek minden élőt, aki védelmemet keresi, még ha királyságomat vagy akár életemet is fel kell áldoznom érte.
A sólyom meghallotta beszédét, és szaván fogta:
- Ez a galamb az én eledelem. Milyen jogon vonod el tőlem a zsákmányt, melyért teljes erőmmel megközdöttem? Miért avatkozol be az ég madarainak perlekedésébe? Ha védelmedbe veszed a galambot, gondolj rám is! Éhen fogok pusztulni, ha elrejted előlem jogos zsákmányomat. De ha mindenáron meg akarod menteni, adj érte saját húsodból annyit, amennyi a galamb súlya.
- Igazat beszélsz! - kiáltott a király. - Hozzatok mérleget!
A szolgák előhozták, s a király az egyik serpenyőbe a galambot helyezte, a másikba meg a saját combjából leszelt húst vetette. A királyné, a nemes kíséret és a harcosok fájdalmas siránkozásba törtek ki a király példátlan tette láttán.
    De a galamb igen súlyos volt, s a király egyre szabdalta a húst combjáról, karjáról, melléről. Már csupán a csontjai maradtak meg, s végül maga is kénytelen volt felállni a mérleg serpenyőjére.
    Ekkor a magasból mennyei zene áradt, s a felhők között megjelentek az istenek. A földre illatos virágeső hullott, és beborította a király testét. Sibi pedig szebben és fiatalabban lépett ki a virághalomból, mint amilyen annak előtte volt. Indra a sólyomból visszaváltozott, és teljes fenségében jelent meg a király előtt.
- Nincs nálad nemesebb szívű és jóságosabb lény a földön. Tudd meg, hogy egykor Buddha alakjában fogsz újraszületni.

Szöveg forrása: Román József - Mítoszok könyve (Budapest, 1963. Gondolat: 275-277.o.)


Sibi-dzsátaka  /fotó forrása: WikipédiA: Sibi-Jataka 



Kapcsolódó oldalak:
Gaál Balázs Sibi király és a galamb: egy üldözött madár nyomában PDF
WikipédiA   Adzsantai barlangtemplomok 



Kapcsolódó irodalom és forrás (Bibliografia):
Schmidt József A szanszkrit irodalom története (1995. Pallos Kiadó) vö. 104.o.
Mesefolyamok óceánja - Válogatás a szanszkrit elbeszélésirodalomból (Budapest, 1982. Európa Kiadó) vö. I.kötet: Az önmagát megsütő galamb 340-350.o.)

3 megjegyzés:

  1. A Fehérlófia-párhuzam Sibi király története kapcsán egy nagyon régi észrevételem volt, örülök hogy ennek Gaál Balázs tanulmánya szintén jelentőséget tulajdonított. Schmidt József (a Mahábhárata) az erkölcsi elbeszélések körébe sorolta a Sibi-történetet. Megemlíti analógiaként az önmagát megsütő galamb történetétis. Itt természetesen aranykor-mítoszról is beszélhetünk, és nem szabad elsiklani a beavatás fogalmától sem. Bár valóban helytálló erkölcsi elbeszélésként meghatározni ezeket a mítoszokat és tanító meséket a tudomány szempontjából, azonban mindez közömbösebb fogalom, mintha a csakravartin (világkirály) eszmeiség megjelenését, és a beavatás fő mozzanatát: a beavató próbatételt hangsúlyoznánk - utóbbi inkább az őshagyománykutató szemlélet eszmei áramlatainak és az útkeresők számára fontosabb meghatározások - ráutalnak a beavatás mozzanatának alapvető misztérium jellegére. És valóban felvetnek egy erkölcsi kérdéskört is, a ma embere számára, ezért a mítosz, a tanmese tulajdonképpen élő hagyomány, ami a ritustól sem áll oylan távol és megszólítja az embert, hogy feltegye az erkölcsi kérdést, és alapvetést.

    VálaszTörlés
  2. Érdekes. Vadászó király, mely az élvezetért öl. Vadászó madár, mely a fennmaradásért öl.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Könnyen lehet, hogy az eredeti történetben a király szokása volt a vadászat egészen addig amíg ez az eset nem történt meg. Ez pedig a megtérése-beavatása volt. Kerestem a buddhista Dzsátakákban (Terebess kiadó könyve) a történetet, de sajnos ott nem találtam meg, ezért Román József - Mítoszok könyve maradt forrásként.

      Törlés