Szemelvények a szocializmusból - A Tanácsköztársaságról

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSÁNAK 99. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

Stromfeld Aurél  /forrás: WikipédiA

„ A hadsereg létszáma május közepére megközelítette  a 150 ezer főt, a  román támadás előtti helyzethez képest megduplázódott, s ennek mintegy egyharmada május 2-án és azt követően lépett a hadseregbe. A főként munkásokból álló új egységek politikai szilárdsága, fegyelmezettsége még az ellenségből is elisme- rést váltott ki. Hamarosan alkalom adódott arra, hogy ezekről  az erényekről bizonyságot adjanak a harcok során is, május második felében ugyanis megindult ─ a  Stromfeld Aurél által javasolt, a Hadügyi Népbiz- tosságon és a Hadsereg-parancsnokságon kidolgozott tervek alapján ─ az ellentámadás.
    Az  első  nagyobb győzelem  Miskolc visszafoglalása  volt, amelyben  kiemelkedő  szerepet játszott a MÁVAG, a  Gazdasági Gépgyár, az  Északi Főműhely, az  Óbudai Hajógyár, a csepeli Weiss Manfréd-gyár egységei és a MÉMOSZ-zászlóalj.
    Miskolc bevétele után a Tisza jobb partját tisztította meg a Vörös Hadsereg, elszakítva egymástól a cseh és a román csapatokat, majd megkezdődött  a dicsőséges északi hadjárat. Május 30-án felszabadult Los- onc, majd Rimaszombat, június 2-án Léva, 3-án Érsekújvár, 6-án  a Vörös Hadsereg bevonult Kassára, Korponára  és  Selmecbányára. Június 7-én elfoglalták  Zólyomot. Tovább folyt  az előrenyomulás Kelet-Szlovákiában. Június 9-én a Vörös Hadsereg elfoglalta Eperjest, 10-én pedig Rozsnyót.
    Az északi hadjárat mintegy három hétig tartott, s mind az előrenyomulás tempóját, mind a felszabadított területek nagyságát tekintve hadtörténelmünk kiemelkedő jelentőségű eseménye volt. Ezt  a sikert az öntu- datos, politikailag szilárd hadsereg, valamint  Stromfeld Aurél  irányította zseniális hadvezetés szerencsés találkozása és együttműködése vívta ki.”

In: Míg megvalósul gyönyörű képességünk a rend (Budapest, 1978. Móra Ferenc Könyvkiadó - Kossuth Könyvkiadó  id. mű 35.o., 37.o.)

 *

„1919. március 21-én a  Magyar Tanácsköztársaság  kikiáltásával a magyar történelemben először jutott
hatalomra a munkásosztály, a dolgozó nép.

A fiatal proletárállam  már megalakulása napján megindította a harcot a néptömegek nagyfokú kulturális el- maradottságának megszüntetéséért, a szocialista kultúra alapjainak megteremtéséért is.

1918 előtt Magyarországon, a feudális maradványokkal terhelt gazdasági és politikai rendszernek megfele- lően, a népoktatás és művelődés elmaradott, sok vonatkozásban feudális jellegű volt.

Jellemző volt  a  tömegek kulturális elmaradottságára az analfabéták több milliós serege. A kultúra minden területén elnyomták a haladó szellemű tudósokat, írókat, művészeket, pedagógusokat.

Az  értelmiség igen jelentős része: pedagógusok, mérnökök, tudósok, írók, művészek, őszinte lelkesedés- sel fogadták a Tanácsköztársaság kikiáltását, melytől joggal várták megoldatlan követeléseik valóraváltását. Ezért örömmel tették magukévá a proletárdiktatúra, a kommunisták kulturális célkitűzéseit, aktívan részt vettek az intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában. Így a tanácskormány művelő- dési programja megvalósításában jelentős értelmiségi rétegekre támaszkodhatott.

Igen szép eredményeket értek el a műkincsek államosításával. Sokszáz, magánkézben volt nagyértékű műalkotás került a nyilvánosság elé.

A Tanácsköztársaság  az emberi kultúrának a múzeumokban felhalmozott kincseit is a tömegek nevelése és az ismeretterjesztés szolgálatába állította.

A Tanácsköztársaság az általános műveltség emelésében igen nagy szerepet szánt a tudományos és a közkönyvtáraknak. Az  elmaradottság megszüntetése érdekében széles könyvtárhálózat kiépítéséhez kezdtek az egész országban.

Az első idevonatkozó intézkedések között találjuk a kézikönyvtárakat meghaladó, őrizet és kezelés nélkül maradt magán és egyesületi könyvtárak és könyvgyűjtemények köztulajdonba vételét.”

In: A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája (Budapest, 1959. Gondolat Kiadó id.mű V.-XXIII.o.)







Kapcsolódó oldalak:

Emlékezzünk a Tanácsköztársaságra!