Aktuális témák - Vita a civil szervezetekről (Fidesz vs civil szervezetek)

CÖF  /fotó forrása: Hírcsárda

„ A Soros-birodalom álciviljeit, azért tartják fenn, hogy  a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják  a nemzeti kormányok fölött. Ezeket  a szervezeteket  minden eszközzel vissza kell szorítani és azt gondolom, hogy el kell innen takarítani. És most ennek úgy érzem eljött a nemzetközi lehetősége.”


Németh Szilárd (Fidesz alelnök és frakcióvezető-helyettes)


Az idézett nyilatkozat, amely most végeláthatatlan vitát indított el a politikai közéletben, több megválaszol-
atlan kérdést is felvet. Vannak filozófiai jellegű kérdések, például főként az, hogy melyek azok a kritériumok,
amelyek alapján  egy  szervezetet  civil szervezetként  lehet definiálni. Ebbe  a  kérdéskörbe  most  nem
megyek bele, mivel  biztos válaszom nekem sincsen, ahhoz  hogy megfelelő választ tudjak  adni, a kérdé-
ses  és  hasonló  szervezetek  történetét  kellene  áttanulmányozni. Átolvastam   Puzsér Róbert  cikkben
megírt véleményét is, amit  A civil világ a valódi ellenzék  címmel közölt le a Magyar Nemzet. Ebből az
írásból arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy a valódi civil ellenállás, nem azonos a civil szervezetekkel,
és  ezek  a  szervezetek nem képezik  a  valódi ellenzéket sem. Az látható viszont, hogy jelenleg a Fidesz-propaganda egy külön, alternatív valóságot épít föl a tömegeknek, ezek a megújult, paranoid élettérféltést is kiváltó elmeszülemény-konstrukciók a korábban is jól bevált és remek összeesküvés-elméletek alapelveire hagyatkoznak - „ azt sorvezető-segédletként használják” - , ezért annak eddig jól működő, hatékony elemei az újakból sem maradhatnak ki. Az a nagyvonalú tudatbefolyásolási (tömeglobotómia) program, amit rész- ben Szaniszló Ferenccel indítottak el  és állítottak magyarországi pályára anno, azóta látványos fejlődésen ment keresztül (a konteoipar túlnőtte Szaniszló Ferencet is), jelenleg már nem elrugaszkodott állítások vagy a történelmi múltban nem is létező science-fictionon alapuló, történelmietlen magyarság-legitimáció van előtérben, hanem  az  aktuálpolitikai sakktábla pragmatistább, valóságosabb, emberközelibb elemeivel való sötét konteo-tömegtudatjátszma. Ahogy nem tudjuk most meghatározni  biztos kijelentő mondatokkal, hogy  mi számít  civil szervezetnek  a  ma  Magyarországán, éppúgy bizonytalannak kell lennünk abban is, hogy elfogadjuk azt a kétséges állítást, hogy a kormányunk, nemzeti kormány lenne. Továbbá kételkednünk kell abban is, hogy  Magyarországon demokrácia van, vagy volt  az elmúlt 27 évben, továbbá abban is erő- sen és hasonlóan kételkednünk kell, hogy demokrácia-e egyáltalán a kapitalizmus, más néven a tőkés tár- sadalmi berendezkedés és nem volna-e sokkalta  kifejezőbb  a demokrácia meghatározása helyett inkább a demokratizált kapitalizmus kifejezést  vagy ami még helyesebb definíció és nem én találtam ki, hanem egy  történésztől származik:  a  timokrácia (pénzuralom) kifejezését alkalmazni. A timokrácia természete- sen nem kizárólag  a  könyörtelen pénzuralmat jelenti  a társadalom,  az emberek lelke fölött, hanem legin- kább  a vagyonnal járó hatalmi befolyást és szövetkezést foglalja magába  a  meghatározás (ez az a jelen- ség amitől minden olyan  maffia-jellegű lesz, a korszak, amikor megszaporodtak a lombrosói arcélek a Fidesz-frakcióban). Ebbe  a  meghatározásba, ami sokkal szélesebb, már beleférnek  az  újoligarchák, az újgazdagok, a média-monopólium, a globalo-tőke, a banki devizacsalás, és az ügyeletes földesurak és strómanok is. Ebbe már belefér az is, hogy vannak a törvény által érinthetetlenek csoportjai, a "tiszták" példaként  Hernádi Zsolt  MOL elnök-vezérigazgató, vagy  Ramil Safarov  a baltás gyilkos és vannak a  "bűnösök"  , ők  a sikertelenek és  a  kommunisták. A Kádár-szocializmus, a korszak ami felelőssé lett téve a múltért és a jövőben minden rosszért felelősségre vonható (ezért  az újbarbároknak szinte nap mint nap kötelező a köztévékben azt verbálisan is meglincselni /aki nem így tesz az kizárattatik a közösségből). Orbán Viktor az új-kulák-burzsoá miniszterelnök szerint a Kádár-szocializmus öröksége, a tehetősebbek, a gazdagok és sikeresek elleni irigység (ressentiment), természetesen Mészáros Lőrinc ellen zúgolódókra értette.[1.]
   Ha ma Magyarországon valóban demokrácia lenne, akkor  a közmédia és  más médiák is rendszeresen, napi szinten foglalkoznának a parlamenten kívüli kisebb pártok vezetőinek az éppen aktuális véleményével, reakciójával a közöt érintő kül- és belpolitikai eseményekkel kapcsolatban, sőt a tv stúdiók állandó vendégei és riportalanyai  kellene hogy legyenek. De  a  parlamenten kívüli  két legnagyobb pártot  és  vezetőjét, sem Thürmer Gyulát (Munkáspárt), sem  Kásler Árpádot (Haza Nem Eladó Mozgalom) nem találjuk a tévé képernyőjén, a  rádióban, a  nyomtatott  sajtóban. Ez  a helyzet - ami skandalum -  egyben azt jelenti, hogy nem indulnak  a pártok egyenlő eséllyel  a választásokon, hanem  a parlamenten kívüli kispártok, behozha- tatlan  hátrányt  szenvedve indulnak, ezért  semmiféle  demokráciáról, sajtószabadságról  hazánkban nem lenne ildomos beszélni még  a  Népszabadság ügyének kapcsán sem, ilyen helyzetben a Népszabadság nem a demokrácia ügye, nem a sajtószabadság ügye, hanem a parlamenti pártok közötti szócsövek és médiafelosztás  vitája. A  médiafelosztás  pedig  alapvetően  nem  demokratikus, hanem  monopol  jellegű. Rendszerkritikus erő  valójában  nem  is kaphat médiamonopóliumot  (tévécsatornát, de még csak tévé- műsort sem, ellenben az egyházi-  hitéleti műsorokkal  és katolikus 5 percekkel, noha  szekuláris  társada- lomban és rendszerben élünk és mégsincs olyan  a közmédiában, hogy a szocializmus 5 perce / kommu- nista 5 perc). Puzsér Róbert meglátása ebből a szempontból zseniális, hogy  a médiát is be kellene vonni a hatalmi ágak  montesquieu-i elve szerinti szétválasztásába, mivel a média lett a negyedik hatalmi ág a modern korban.
    A valós civil- és emberjogvédő szervezetek hazánkban igen ritkák, mint Apollón fehér hollója, de valóban léteznek: ilyen  a  hajléktalanok jogait védő  AVM, a Simó Endre  vezette  Magyar Szociális Fórum, és  a  Balogh Béla által mostanában országos újjászervezésben  és tagtoborzásban lévő, legendás otthonvédő civil mozgalom: a Koppány csoport. A TASZ és a Helsinki Bizottság vagy a Patent Egyesület soha nem rendelkezett  olyan  tulajdonságokkal, amelyek  egy radikális  emberjogi és civil szervezetre alapvetően jel- lemzőek. A Helsinki Bizottság, a TASZ  a börtönön belüli erőszak és rendkívül rossz  ENSZ alapcikkelyét  és az emberi alapjogokat folyamatosan megsértő, magyarországi börtönkörülmények ellen (ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - 5.cikk) soha nem lépett fel  éhségsztrájkkal, azért sem éhségsztrájkol- tak, hogy  az ombudsman  tartson azonnali vizsgálatot  az IMEI-ben, ahol  rendszeresek  a halálesetek. A fogvatartottak jogait nem védték radikális eszközökkel, ezért csupán falitablóként szolgáltak a börtönökben, hogy ilyen is van, lám megvannak a fogvatartottak jogai. A börtönbővítéseknél is jószolgálatot tett a Helsinki Bizottság, hiszen mindig megjelentek és a sajtó, a média, a tévé ezt le is közölte, ezért valójában legutóbb a  Kozma utcai börtönbővítéshez  nem  jogvédőként, hanem   kormány-reklámfelületként szolgáltak, ezért sem értem a kormány most miért bánna el velük íly hálátlan Brutusként.
   A kormány által felvetett  civil-szervezet álprobléma  bizonyos tekintetben akár még valós probléma is le- hetne, ha országunkat nem Magyarországnak, hanem Türkmenisztánnak vagy Kazahsztánnak hívnák. Er- ről a jelenségről az index is értekezik a cikk végén és én is értekeztem korábban itt a blogomon, a közép-ázsiai, posztszovjet, török köztársaságok politikai helyzetével. Ezekben az országokban a Nyugatról érke- zett új vallási mozgalmak (UVM) térítőit és az un.  civil szervezeteket  egyáltalán nem nézték jó szem- mel, ezek az országok  feltétlenül ragaszkodtak  ősi hagyományaikhoz és identitásukhoz. Gyanakvó távol-tartásukat a nyugati világgal szemben megőrizték, amint a veszélyeit felismerték ennek az elsőre ártalmat-lannak látszó nyugati expanziónak, arra azonnali letartóztatásokkal, civil- és vallási szervezetek, mozgal- mak betiltásával és kiutasításával és egy esetben pedig egy adventista templom lerombolásával reagáltak. Nálunk  a rendszerváltás - az egyetlen valamirevaló taxis lázadást leszámítva - békés birkabégetéssel  és sima kapitulációval kezdődött és ért véget. A magyar újkapitalizmus 1989 után pár évvel  mindenféle kultu- rális és politikai ellenállást felmorzsolt, elpuszította a szociális védőhálót is, aminek jelenleg az utolsó mor- zsáit is elrágta és a kádári, alapvetően békés, szocialista társadalomban szocializáltak  jelentős hányadát pár éven belül vagy egzisztenciálisan végképp tönkretette vagy egyszerűen horror-  pornófilm és kritikátlan bulvár fogyasztóvá,  degenerált, antiszociális konzumidiótává züllesztette le az elmúlt 27 év során.
    Végezetül pedig, azért alávaló és hazug a civil szervezetek elleni Fidesz-KDNP támadás, mert ezek a civil szervezetek teljes mértékben azokat a normákat képviselik, amelyeket a rendszerváltás ho- zott magával, ezért valójában  nem jelentenek veszélyt, mivel  nem képeztek soha  valós, civil ellenállást, sem értékrendkülönbséget, ezért éppúgy veszélytelenek  a rendszerre, mint az ellenzéki pártok. Amikor a Helsinki Bizottságnak jeleztem, hogy a fogvatartottak közötti, börtönön belüli erőszak burjánzik  a  magyar börtönökben, ők jogvédőként valójában azt válaszolták, hogy ez nem az ő asztaluk. Amikor az elhagyott és elvált vagy egyedülálló magyar férfiak öngyilkossági statisztikáival fordultam a NANE-hoz, vagy a PATENT Egyesülethez vagy azzal, hogy  miféle  női egyenjogúságot követelnek  és hadoválnak, hogy kevés a női vezető, amikor a hajléktalanok között jóval több a férfi, mint a nő. Aztán itt volt Tamás Gáspár Miklós esete, a Mortimer-ügy. Emberjogi  aktivistaként ahogy kell, azonnal a Moszkva térre rohant, és rohamsis- akos nácikat képzelgett beszédében. Amikor kiderült, hogy az elkövető is roma származású és az áldozat is, legalább bocsánatot kért. Ha  történetesen  az  a hír  terjedt volna el, hogy  akkor egy  bunyevác turista szúrt volna meg egy arra járó vizigótot, akkor elsikad  az  ügy, és nem tartanak beszédeket  ezek a kiváló jogvédők. Ezekkel a jogvédőkkel és aktivistákkal pontosan az a baj, hogy ügy és személyválogatók Amikor a hajléktalanok kunyhóinak védelmében egy népszavazást szerettem volna népszerűsíteni (még mielőtt a búvalbaszott Fidesz alkotmányba nem véste ezt is), egy devizás jogvédőfórum elhajtott a fórumukról, hogy a hajléktalanok kilakoltatása nem az ő ügyük. Amikor  a  politikai hovatartozás feletti keresztszolidaritáson alapuló szegénységellenes összefogás megvalósult az egyetemistákból álló HAHA, az  Occupy Hungary Mozgalom és  a  Koppány otthonvédő csoport  között, akkor az ilyen fideszes, ócska Tutiblog és egy- éb pártblogok és az ilyen Tótaw-féle, pálcikakarú, HVG.hu-liberálfos újságírók elsők voltak a sorban a sár- dobálásban (Haha: rajtad röhögünk, nem veled) fanyalogtak akkor is, amikor Molnár F. Árpád  a  Lehel úti bankrobbantás hírére létrehozta a 3 millióan a bankrobbantásokért facebook-csoportot. Ezek nem tudnak semminek sem örülni. Akik a CÖF, a Helsinki Bizottság, TASZ, NANE vagy a PATENT elvetemült tagjai, azok soha nem érthetik meg, mit jelent egy valós, civil önszerveződés és ellenállás.

A civil szervezeteknek, jogvédőknek a kapitalizmusban szvsz soha nem a faji/etnikai egyéb megkülönböztetés ellen kell küzdeni (a faji megkülönböztetésnek jószerével nincsenek a kapitalizmusban áldozatai), hanem a társadalmi megkülönböztetés ellen (mert az a valós veszély), az embereket tömegével kilakoltató deviáns állam aberrált viselkedése ellen, a társadalmi fasizmus ellen, amelyik megveti és lenézi a szegényeket, a nincsteleneket és kötelező tb-járulékfizetéssel terheli a tartós munkanélküliek tömegeit.

Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!




────────────
[1.]  A magyar újkapitalizmus eddigi korszakának, a magyar self-made man-mítoszának vitathatatlanul egyik legnagyobb alakja és megtestesítője: a sikerszimbólum Mészáros Lőrinc vállalkozó;  a vállakozó ellen irányuló sikertelenek gyűlöletérzését a bennük továbbélő kádárizmussal azonosította Orbán Viktor.