Még alig helyezkedhettünk el a tévék, kivetítők előtt vagy a szerencsésebbek a lelátón, a mérkőzés elején az osztrákok máris egy hirtelen jött kapufával ijesztették meg a kicsit dekoncentráltan kezdő magyar válogatottat, a magyar szurkolókat talán mégjobban. Lehet, hogy ez a kapufa egy nagyon jókor jött ébresztő is lett végül, mert nem lett belőle igazi hidegzuhany, bár bevallom bennem meghült a vér, régi, 1986-os, nyomasztóan rossz emlékeim is pillanatokra előjöttek, de ezeket hamar elhessegettem. Tény, a magyar válogatott az első félidőben sokszor vonta be a passzjátékba Király Gábort, aki nem unatkozott, egy kicsit féltem is, hogy elfárad, vagy hibázik valaki, de az első túlélt osztrák rohamok után a csapat nem csak a védelemben állta a sarat, hanem a középpályán is gyors - néhol szinte futsalos stílusban kényszerítős - visszapasszokkal, kis területen is ügyes tolódással, és megoldásokkal tarkítottan hozta fel a labdát. A védősorunkban az első pár percben nekem kissé bizonytalanabbnak látszó Kádár is nagyon hamar magáratalált és szinte - ha lehet ilyet védőmunkára mondani, brilliánsan védekezett mindvégig. A védelem többi tagja is kiválóan vitézkedett, akadt tehát dolguk. Ekkor már volt egy előérzetem, hogy ebben a magyar csapatban most van valami. Szalai Ádám becsülettel küzdött, hajtott és persze hibázott is néhány labdaátvételnél, de egyben sokat birkózott, és néha egészen hátul is felbukkant, láthatóan mindent beleadott, folyamatosan helyezkedett és erősen agilis játékot mutatott, ekkor már elkönyveltem, hogy ebből előbb vagy utóbb gól fog születni. Kleinheisler a csapat motorjaként szinte mindenhova odaért, de tény: az első félidőben a sógorok többet veszélyeztettek, talán Dzsudzsák ziccere volt az egyetlen komolyabb helyzetünk.
A második félidő is szerencsésen alakult, a kezdeti osztrák támadások idővel enyhültek, majd lassan átvette a magyar csapat a játék irányítását is. A mezőnyt gyors és látványos passzokkal uraltuk, Gera Zolinak bár volt könnyelmű megmozdulása is, előfordult, hogy a levegő urának tűnt, úgy "lábteniszezett", de alapvetően ő is fegyelmezett játékot mutatott, Németh Krisztián pedig hajtós de ugyanakkor gyors és technikás csatárként láthatóan végig energikusan focizott. Úgy gondolom ez egy nagyon jó mérkőzés volt, ahol megérdemelt magyar győzelem született, a hosszú, szinte végtelennek tűnő harminc éves böjt után, ezzel a nagyszerű győzelemmel és hogy a nemzeti 11 itt van a legjobb európai csapatok között, ismét focinemzetnek érezhetjük magunkat, bár nyilván mindig is azok voltunk, a legtöbbünket az elmúlt harminc esztendőben leginkább a magyar labdarúgás hosszantartó válsága foglalkoztatta, hogy miért és mitől lett rossz a magyar foci, amikor komoly labdarúgó-tradícióval rendelkező nemzet vagyunk. A mai nap mostmár végre és szerencsére valóban piros betűs ünnepeként írta be magát a magyar focitörténetbe, bárhogy is alakul a továbbiakban. El kell ismeri, hogy Bernd Storck szövetségi kapitány és stábja kiváló munkát végzett.
I. félidő
A mérkőzés elején az osztrák Alaba először a jobb kapufát találta el jó 22-23 méterről, egy ívelt kapuralövéssel, majd többször veszélyeztették az osztrákok főleg az ő vezérletével a magyar kaput, de Király Gábor és a védelem nagyszerűen helytállt. Amint a játék képe kiegyenlítődött, egyre inkább támadásokat is vezetett a magyar válogatott, az első igazán nagy helyzetünk így is csak az első félidő végén, Dzsudzsák előtt adódott, aki Kleinheisler átadását bal külsővel vette át a 16-oson belül a jobb oldalon, de a kissé hosszan magaelé engedett labdából, már csak élesszögből tudott az osztrák kapura lőni a lövés pedig csúnyán elkerülte a kaput, Így az első félidő (0-0) -ás eredménnyel zárult és osztrák fölénnyel a helyzetek tekintetében, így meg kell említeni az osztrák helyzetek között Junuzovic 18 méteres lövését is, amit Király hárított vagy azt a veszélyes osztrák kontrát is, amikor a hosszú oldalon érkező Harnik nagy szerencsére elcsúszott a lövés pillanatában a vizes füvön.
II. félidő
A második félidőt az osztrák csapat kezdte agilisabban, de nem tudta a kezdeti mezőnyfölényét gólra váltani, így az osztrák támadások láthatóan idővel enyhültek, egyre többször jutottunk lövési lehetőséghez az osztrákok térfelén, így Fiola majd Dzsudzsák is próbálkozott távolibb lövésekkel, míg a 62. percben Kleinheisler és Szalai összejátszott, Kleinheisler a visszapasszból kiváló ütemben indította az előtte összezáró két osztrák védő lábai alatt Szalait, aki átvette a labdát, majd estében és fektében a labdát bekotorta Robert Almer kapujába. (0 - 1)
A 66. percben Dragovicot kiállították, megkapta a második sárga lapot, mert belerúgott Kádárba.
A 88. percben Priskin nagyszerűen indította a szintén csereként beállt Stiebert, aki a labdát rávezette
egy az egyben Almerre és higgadt mozdulattal beemelte a már letérdelt kapus fölött a hálóba (0 - 2).
Gólszerzők: Szalai (62.), Stieber (88.)
Piros lap: Dragovic (66.)
Sárga lap: Németh (80.), illetve Dragovic (33., 66.)
Ausztria: Robert Almer - Florian Klein, Aleksandar Dragovic, Martin Hinteregger, Christian Fuchs - Julian Baumgartlinger, David Alaba - Martin Harnik (Alessandro Schopf, 78.), Zlatko Junuzovic (Marcel Sabitzer, 59.), Marko Arnautovic - Marc Janko (Rubin Okotie, 65.)
Magyarország: Király Gábor - Fiola Attila, Guzmics Richárd, Lang Ádám, Kádár Tamás - Gera Zoltán, Nagy Ádám - Dzsudzsák Balázs, Kleinheisler László (Stieber Zoltán, 79.), Németh Krisztián (Pintér Ádám, 89.) - Szalai Ádám (Priskin Tamás, 69.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése