Versek a fiókból - Rendszerváltás

Lecsendesül a köd

Koppány csarnok   /fotó: BudapestLost/

a szomorú gyárcsarnokokban
elhagyatott munkástemplomokban
üresen lengő teliholdak
falakból kitépett vérző-vezetékek
felkoncolt, elrozsdásodott gépek
a megmásíthatatlan valóságon
a zengő kalapácsok sem ütnek rést
sem szilánkot
nem jut át senki
a túloldalak fájdalomküszöbét
nem bírja a bőr
és nem töri meg egyetlen emberi kiáltás sem
a hazugság falán
elporladnak a csillagok is
a nagy esztergapadokon
most vashomály ül
ketyeg a sötét benn
ott gubbaszt
a szegénység éhes és
meghasadt szívű csendje
nem lázad és nem remél
bennük vérzik
megfájdulva a fény

Kapcsolódó oldalak:

Kiss Roland: Rendszerváltás DOKK.hu - Irodalmi kikötő