csend lobog
szürke panellakás
ezüstös köd terül szét
a csillagok virágoznak
fényharmat ornamentika nyílik
csilingelő jégtüskék az álom lélekző oldalából
a hold lehalkítottan világol
pulzál egy szemafor sebesült távol
a tükörben sínek szaladnak össze
s látlak téged
lila konyhai lángnak
kint az ismeretlen december
ez az idő is elmúlik egyszer
hogy töredékeinkben idézlek fel
próbálom összerakni - mintha valósághalmaz lennél
vagy álom. amit minden irányból
lemarcangolt belőlem az idő
s elszivárog a mindenség
vérzik a nirvána
az anyag zárt mértani sötétjében
hullámok hánytorgatnak
a lélekbezárt-testkrisztusok szenvednek
madarak keresik a párjukat a külső sötétségben
a megszerkesztett semmi
élni kezd
a tenyerünkben
a tetőtől-talpig lezárt sötét világ
a tudat megkapaszkodik a gondolat-sziklán
a süvítő isten-szélben
minden irányból kérdez tőlem a szárnyas-maszk
és most még visszavehetem a rossz lépést
ezt még felajánlja:
honnan hova?
s vert bábuim serege felett
keselyűk nyara
Budapest, 2014 február hó 20-án
───────
vallási fogalmak:
nirvána - szanszkrit szó, kialvásként, kihúnyásként is szokták értelmezni, az erdőből való kijutást jelenti
par excellence vána-erdő nir- pedig fosztóképző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése