A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hamvas Béla. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hamvas Béla. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 3., szombat

Gondolatnapló - Hatalmi kérdések


Lelőtt postagalamb, Zugló │fotó:tartarossz



Napjaink: elhatalmasodott a neoliberálisokon a Moszkva-ellenes propaganda. A Soros és CEU mellett tiltakozókhoz ismert anarcho-occupy arcok is odacsapódtak, sőt mi több ők maguk koordinálják a tüntetéseket. A 4-es 6-os villamost többször feltartóztatták már a sínekre fekvő harcos oktogoni ellenállók. Furcsa skizofrénia ez, hiszen elég a pár évvel ezelőtti oaklandi eseményekre gondolni és Amerika-szerte is ott volt az Occupy Wall Street, vagy Párizsban a Nuit Debout ezek egyfajta antikapitalizmust és antiglobalizmust képviseltek, de Magyarországon az antiglobalisták a globalisták oldalán rántottak kardot.
Az oroszok pedig már régóta a Svájcban vannak, vagy a svájci sapkában?. Orosz álhír-oldalakról képzelegnek a beképzelődők. Pap Gábor ezoterikus magyarságkutató véleménye korunkról, hogy az egyéni és a csoportérdek képviselete még nem az ember, az ember ott kezdődik, pontosan ezen szint felett, amikor az ellenségével is jót tud tenni valaki, (vagy legalább a kötelező tiszteletet megadja számára) mondjuk az ellenséges frontoldalon álló katonák, amikor felismerik a másikban az embert. Véleménye szerint az embervilágot igyekeznek visszasüllyeszteni (zülleszteni) az emberalatti szintre. Ha így folytatódik a kormány és az ellenzéki propaganda hamarosan én is félig neandervölgyivé züllök le és félig cro magnonivá vagy tán egészen azzá. Még pár év és így lesz, tudom. Zuglóban is sétálgattam a hétvégén, ez az a városrész, ahol az alattomos, gerinctelen, sötét és gyáva alakok néha nyakon lövik a postagalambokat, kipukkasztják az életet, mint egy léggömböt. Durr. Volt galamb nincs galamb. Nem éltem soha kertesházban, nem tudom mi zajlik le és nem tudom lemodellezni, hogy adott egy ártalmatlan élőlény, egy postagalamb, az miként is veszélyezteti az ott élők életterét (ha nem ragadozó?) Lebensraum?, vagy elég ha egyszerűen ráprüszköl a zuglói elmebeteg tanya-tulajdonosra, a galamb akkor nyilván a madárinfluenza-járványok óta biológiai fegyver és nem pusztán a galamb jelentéstartalommal bír. Ez a galamb nem tudom mikor fogott fegyvert valakire, a Biblia is leírja, hogy aki kardot fog az kard által vész, de ezekszerint az is kard vagy légpuska által vész el, aki soha nem fogott légpuskát vagy kardot.
    Egy részeg ember próbálja átverekedni magát egy zebrán, át a piroson, át mindenen ferdén szédelegve és mégis egyenesen, a részeg átgázol mindenen, majd egy bokorba dől. Kamikáze rózsabogár repül és táncol a svábhegyi napfényben, eközben egy sportautó majdnem elcsapja, hiába ugrálok, mintha röplabdáznék a kerítés és az út között a járdán, hogy letérítsem, talán annyit tudok segíteni rajta, hogy kicsit magasabbra emelkedik és ez már életmentés. Az ember mindig azzal foglalkozzon, ami felett hatalma van. Itt van a Kárpát-medence teleszülésének gondolata. Egy férfi maximum a jelenkorban csak elszenvedője a párkapcsolati elmebajnak, és természetes ha a Szél Bernadettek kikérik maguknak. Zala megyében egy férj feltartotta a feleségét, hogy ne érjen oda a válóperre, észre sem veszik egy ilyen jelenetben rejlő könyörtelenséget. A férj ellen természetesen büntetőeljárás indult, akár hét évet is kaphat pár perc kellemetlenség okozásáért, de a Szél Bernadettek ezzel sem elégedettek, ők teljes befolyást és hatalmat akarnak, Isztambulit, egyezményt és a hét évvel való fenyegetettség kevés, legyen az csak életfogytiglani fekvő nyolcas. A hatalom kérdése mindig ontológiai. Amikor Horst Mahler - ex Baader-Meinhof csoport tag, a RAF ideológusa és az egyik fő csoportalapító - felvetette a kiadatási őrizetéről döntő magyar törvényszék előtt témába hozta G.F.W. Hegel-től a Világtörténet filozófiáját, és kifejtette, hogy  a német klasszikus filozófia a kisujjában van, a Budapesti Törvényszék bírónője leintette. Németországban nem tűrik a szólásszabadságot. Magyarországon kizárólag a kapitalizmus bűneit lehet büntetlenül letagadni. Egy normális országban Horst Mahler nem csak menedékjogot, hanem egyetemi katedrát is kap, és filozófiát oktathat - másodállásban pedig terror-szakértőként a magyar államnak is bedolgozhat, hiszen ki ne ismerné jobban egy terrorszervezet belső működését, mint annak egyik alapítója és létrehozója, aki ráadásul még a RAF-korszakában tartotta a kapcsolatot az arab terrorizmussal is, igaz nem a neoszalafista-szunnita fundamentalista ággal, hanem a palesztínokkal.
A tutiblogon olvasom TGM kapcsán, hogy "az ideológia alkalmatlan a valóság leírására". Nietzsche egészen a phüzisz-nomosz vitáig visszament ebben a kérdésben, ha jól emlékszem volt egy híres falevél hasonlata, amivel azt szemléltette, hogy a fogalmaink valójában gyűjtőfogalmak, így tehát nemhogy az ideológia képtelen a valóság leírásra, hanem az a szókészlet is, amivel rendelkezünk, tehát maga az emberi nyelv is. Általánosságokat azonban meg tudunk fogalmazni és törvényszerűségeket is. Az ideológia, akár a vallás is, némi marxi remineszenciával a világ nyomorúságára adott reflexió. A kommunistát általánosságban és korszakunkban úgy képzelik el, hogy irigy a sikeresebb emberekre és ezért lázít. Ezt Nietzsche ressentimentnek definiálja, és leginkább Lutherre és a papságra érti. Hamvas Béla szerint, aki szintén vélekedett a kérdésről, úgy látta Európában soha nem is volt, papi-kaszt, csak valami pszeudo-papság, ennek okaira azonban nem tért ki tudtommal, és én sem tudom a választ rá, talán éppen a jelenkorban is tapasztalható, az ideoógiát hibáztató magatartások mögött is, túlzottan pragmatikus és racionális és ebből fakadóan kegyetlen európai faj vagyunk.
A mainstream szerint a sikertelen ember fegyvere az ideológia, az ideológus az, aki az ideológiába menekül az alkohol, a nikotin és egyéb durva kábítószerek élvezete helyett. Az ember életében mindig lesznek olyan időszakok, amikor az emberiség lehetséges megváltoztatásáról sző majd ábrándokat. Az igazság az, hogy jelenleg a férfitársadalomnak nincs hatalma, pusztán a női szeszélynek van kiszolgáltatva. Én a nők által megalázottaknak és megszomorítottaknak mindig azt tanácsolom, hogy várják ki a patriarchátus újjáéledését. Úgy látom hősiesen ellenálltam azon kártékony áramlatoknak, amelyek az életem feletti irányítást is át akarták venni. Az egész kérdést pusztán a politikai demagógiává lezülleszteni, azt a rosszszándékot mutatja, hogy a nőjogi szervezetek nem megoldást keresnek, hanem a kíméletlen bosszú lehetőségét. A visszatartó erővel lehet a végtelenségig játszani, de a társadalmat befolyásoló erők az elsődleges felelősök. Egyébként sokan azért bűnöznek, mert azokhoz a javakhoz, amivel megvásárolhatnak egy nőt maguknak normál esetben nem férnek hozzá. A kapitalista társadalomban a párkapcsolatok statisztikailag mindig is több háborút mint békét, mindig is több embertelenséget, az ember legalantasabb ösztönénjét és a pusztítást hozhatják magukkal (minden második magyar házasság válással végződik). A trendi szimbólikus javak megszerzése sokszor együtt jár a nő megszerzésével is; két módja van a nőszerzésnek a szabin nők elrablásán kívül: a pénz vagy a szerelem.A profánul elanyagiasodott imperialista társadalomban sokan nem tudják magukat kivonni a tárgyak birtoklásának illúziója alól. Ezért is szeretnék mostanában a sivatagi anakhóréták életével is kicsit többet foglalkozni, mint antitézissel. Az is igaz, ha élt valaha is legmagasabbrendű megtagadása a pénzhatalomnak, az a 19.században élt nagy indiai misztikus-szent Sri Rámakrisna Paramahamsza lehetett, aki fogadalmat tett, hogy nem érint többé pénzt, de egyes szufi nézetek szerint a pénznek egyetlen egy funkciója van, keringenie kell, és a pnznek el kell jutni mindenkihez. Ez a Szél Bernadett-téma egyébként Molnár F. Árpád nyomán vetült fel, ő írt egy cikket róla mostanában. A feminista szélsőségesek Puzsér szerint éppúgy ideológiát képviselnek, mint mondjuk a marxizmus-leninizmus (ez az összehasonlítás a marxizmus puzséri lenézése és ledegradálása, megalázása) , én azonban úgy vélem a feminizmus csak pszeudoideológia, a szublimáció szintjét nem éri el, hiszen ahhoz, hogy az élet ezen területe ne a puszta ösztönnek legyen alávetve és szublimálódjon, akkor ott patriarchátusból maradt survivor szabályok jelennek meg és elnyomás, jelen világunkban azonban nincs semmiféle elnyomás, ami a társadalom részéről megjelenne akár a szokás akár a jog és a közmorál oldaláról (utóbbi nem is létezik). Az is jellemző, hogy a társadalom egy részét nem foglalkoztatja egy távoli magyar jövő demográfiai válsághelyzete. Én pont ebből fakadóan úgy látnám igazságosnak, ha a bolygónkon 100-150 éven belül végleg elpusztulna minden élet, ezzel a megoldással mindenki elégedett lehetne,  a reprodukcióból kizártak is, hiszen ők belátnák, hogy erre a pár évre már nem is lett volna értelme bármiféle reprodukciónak, ami esetleg esetleges árnyék-ittlétük legitimációs forrása lehetett volna, és ugyanakkor a földi élet teleológiája egyfajta önmagáért való értelmetlen létként értelmeződhetne át. Egyébként visszatérve Horst Mahlerre, aki immáron történelem: panaszkodott a soproni fogda ágypoloskáira, a körülményekre - a hajléktalanok kriminalizációja vezetett ide, mindenféle lepusztult alakot bevágnak a fogdára, az ágypoloskái meg átvándorolnak Horst Mahler gatyájába, onnan meg a bírósági ülnökök és a rendőrség gatyájába is, jól kitaláltátok ezt is, hát vakaródzatok, ez a kapitalizmus te is az vagy Svetaketu.

2016. augusztus 23., kedd

Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (2.rész)


तत् त्वं असि

A  Véda  Hamvas Béla  értelmezése  szerint  nem  mással, mint az  éberséggel  van  par  excellence kapcsolatban (HB-SS I. 30.o.). A Véda kifejezés általános fordítása és értelmezése szerint „tudás”-t jelent, Klaus K. Klostermaier leírja (BAH 28.o.), hogy a hinduk elképzelése a Védákról az, hogy egyrészt a Véda időtlen, másrészt pedig  a risik[0.] számára  nyilatkoztatott ki, hozzáteszi, hogy  az ortodox  gondolkodók is megerősítik  az általános vélekedést, miszerint  a személytelen és öröktől fogva létező  megtestesülése, a személyes törvényhozó felett álló egyetemes törvény, ebből a szempontból ez analógiája a Sankara nevé- hez fűződő advaita-védánta  istenfogalmának  és  modelljének, ezen  ortodox  iskola megkülönbözeti  az istenség antropomorfizáltnak tapasztalt, leírt formáját szagúna brahmanként, míg az efölötti személytelen formákat  nirgúna brahmanként  határozza  meg. A gúnák  az anyag/prakriti  minőségei (szattva-, tamó-, radzsasz-), olyankor, amikor a három minőség hármas-egyensúlyban van a szánkhya-yóga antropológiai-ontológiai nézetei szerint minőségük a megnyilvánulatlan (avyakta állapot / prakriti első, nyugalmi állapota). Hasonlóan a kvantum-elmélet (Molnár F. Árpád YouTube) alapján  a részecske  a szuperpoziciójában nem mérhető, tehát  kvázi  nem is létezik, csak  mint  omnipotens részecskét tételezzük, mivel  ti. ez az egyetlen egy tulajdonsága ismerszik föl mégis, akkor amikor a mérés által (nem a mérés miatt) kilép ebből a megnyilvánulatlanságából. A prakriti  (az anyag, a természet)  első állapotát  nevezi avyakta-állapotnak  a szánkhja, és mint korábban is említettem az ehhez a tudatállapothoz köthető mahávakya (nagy mondás/ szent szó) a jól ismert tat tvam aszi („ez vagy te is”).
    A Védákat (Rig-véda, Száma-véda, Yádjur-véda, Atharva-véda)  a  hindu  szent  iratok sruti (hallás-hallomás / legszentebb iratok / kinyilatkoztatás / ) legszentebb kategóriájába sorolják. A hindu  szent iratok másik   nagy   csoportja   a  szmriti (az  emlékezet  által  megőrzött),  ide  sorolják  a  Mahábhárata  és a Ramayána szent eposzokat is.
    Hamvas Béla sajátos, hinduizált értelmezését adja Szókratész Kritónhoz intézett  és híressé vált sza-
vainak (Platón: Phaidón), abban azonban Hamvas téved, hogy ennek általánosan elterjedt (félre) értelme- zése  csupán   Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész ”   volna,  ugyanis  esetünkben  Friedrich Nietzsche által foltozott Szókratészről van szó, bár foltozásról szó sincs, hiszen Nietzsche, mint immora- lista mélységesen elvetette  és dekadensnek találta  mind  a  platóni idealizmust, mind pedig  Szókratész moralizáló  és bábáskodó filozófiáját, sőt mi több  elvetette  és vízfejűséghez  hasonlította  a diszkurzív ész vívmányait, mondván, hogy  nem következtetésekkel  kiokoskodva, hanem  ösztönösen lehet  az igazságot szinte kiszimatolva megtalálni. Hamvas továbbmegy tehát  az általános elértelmezésen, mint  oly  sokszor és nem fogadja el azt az általánosan elfogadott  vagy  divatosan önkényes nézetet, hogy  az „ áldozzatok kakast Aszklépiosznak ” invokáció  Szókratész részéről  a halála előtt, -  miután kiitta bürökpoharát  - azt jelentené, hogy az életet  a filozófus bármiféle betegségnek tekintette volna  és a halált pedig  az ebből való kigyógyulásnak, Hamvas elgondolása alapján  ez a kijelentés  kizárólag az éberséget (a lélek  túlvilági útját segítő pszükhopomposztAszklépiosz  állat-szimbólummal  megjelenített,  egyik  fő, segítő-attribútumát jelképezte. Ez az éberség, az általa  is sokszor megvizsgált  Tibeti Halottaskönyv, a  Bar-do Thos-grol könyvében is kulcsmomentum, tehát  nem más ez, mint  az átmeneti állapotokról megőrzött  általános  és ősi emberi tudás. Megfontolandó  a párhuzam, hogy  az incubatio-ban való  ősi gyógyítás  az epidauroszi Aszklépiosz-kultusznak is  eleven része volt, a szentélyhez  gyógyulásért zarándoklók  álmukban kaptak olykor  egészen fura üzenetet  vagy tanácsot, hogy mit kell tenniük  a gyógyulásuk érdekében. Az incubatio pogány  hagyományát  a  kereszténység  is megőrizte  Szent Kozma és Szent Damján  gyógyítószentek kultusza által. Aszklépiosz szent  állata  a kakas mellett  a kígyó volt, a rómaiak  a kultuszt  i.e. 293-ban a Sibylla könyvek[1.]  tanácsára honosították, a Tiberis szigetén emeltek neki  templomot (GT-ARVT 31.o.), ahová az Epidauroszi szentélyből hajón elhozott szent kígyója elúszott.
     Hamvas elgondolása szerint tehát  a kakas  itt nem mást jelent, mint az éberség erőinek a megjeleníté- sét, és segítségül hívását. Ez az  éberség  pedig  nem más, mint a hinduk, a legmagasabb emberi tudatál-lapotra vonatkozó tanítása, amit turiyam-nak neveznek. Ezt a legmagasabb, ember által elérhető tudatálla- potot Hamvas  helyesen szemlélteti, hogy  (HB-SS I. 33.o. és 39.o.)  az érzéki világhoz képest is ébredést jelent. Tehát az ébredés nem az álomból, hanem a világból történik.

A négy emberi tudatállapot:
1) az álomtalan mélyalvás (szusputi)             
2) az álom (szvapna)                                   
3) a hétköznapi éber tudat (dzságrita)           
4) éberség (turiyam)                                   

Az első három tudatállapot valójában alvás, hipnózis, nem más tehát mint AVIDJA, a végső tudatállapot azonban maga a VIDJA - állapítja meg Hamvas.


    „Az éberaki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát. 
                    Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett.
                                                                                       Hamvas Béla: Scientia Sacra I.


A görög mitológiai  elképzelésekben  az álom Hüpnosz és  a halál Thanatosz  ikertestvérek. Maguk a gyógyítók, (Szent Kozma és Szent Damján) akik tulajdonképpen a pogány Aszklépiosz krisztianizált formáját jelenítik meg  és szimbolizálják bizonyos értelemben  a magyar Szent Koronán, ők szintén ikertestvérek.[2.]


Aesculapius-templom / fotó forrása: Visiting the Galleria Borghese in Rome


Elgondolásom szerint Szókratész valóban nem tekintette betegségnek az életet, úgy vélem Hamvas ezt
nagyon is  jól látta, bár az  is  igaz  Friedrich Nietzsche  feltétlenül  a szókratészi dekadenciát  és  nem a szakrális  mozzanatot  és  párhuzamokat  látta  meg  az  Aszklépiosz-invokációban  ellenben  Hamvas Bélával. Említettem  már  fentebb, hogy Nietzsche számára  a kereszténység  és szimbólumai  pusztán a legalantasabb csandála jelképek, így nézete szerint a túlvilágtól való félelem és az azzal való riogatás, a zsidó-keresztény szekta-vámpirizmusa  és  sápkórja  döntötte romba  a  Római Birodalmat, ami egy nagyszerű, monumentális életigenlő világ alapjait rakta le már addigra, tehát Friedrich Nietzsche számára Szókratész a következtető  (diszkurzív) ész  aránytalansága  miatt  és Platón  mint idealista  is legalább annyira dekadens, mint a keresztények, így mindenképpen valamiféle torzulást látott a későbbi 19.századi, politikai-társadalmi-vallási  idealizmusban-ideológiákban  (szocializmus, anarchizmus,  kereszténység)  is.
    Visszatérve az eredeti témához, a mitológiai Aszklépiosz tehát  nem  kizárólag  a betegségek, hanem a halál  felett  is  rendelkezett  hatalommal, így  ebben  az értelmezésben sem  lehet  kizárólagosan az élet tagadásaként  értelmezni  Szókratész  Aszklépiosz-invokációját [3.]Az  éberségnek  több tekintetben  is jelentősége van, éberségnek tekinthetjük a chitta-vritti-niródha-t Patanjali jóga-szútrájában és tanában, ahol az éberség vagy a tudatosság, a tudati-gondolati asszociáció láncok felszámolásának technikája, ami a folyamatos  belső-gondolkodás felszámolására, a  tudati  ok-okozat  megszüntetésére  irányul és  elkép- zelhetetlen  az éber tudatosság  (önfegyelme)  nélkül  megvalósítani. Tehát  ez  a jóga-technika  sem más, mint szabadulás az ébrenléti valóság hipnózis-szerű, vagy hipnotikus kötelékeitől. A jóga annyiban különbözik  a többi  hindu ortodox  darshanától, hogy tevőleges, a  felszabadulás  nem pusztán  egy  tudati tevékenységből adódó  megszabadító felismerés, hanem az ember fiziológiai állapotának a megváltoztatá- sára irányuló, fegyelmezett, cselekvő  és  lépésről-lépésre felépített  tudatbefolyásoló  módszertan. A yóga annyiban  különbözik  az ortodox szánkhya  által felállított soteriológiai, filozófiai antropológiától, hogy nem „ateista”, hanem tételezi Ísvarát, mint a legfőbb  már megszabadult, felébredt purusát, purusa-istenséget.
    Az éberség első jele - írja Hamvas az  „hogy az emberben homályos gyanú ébred, hogy az érzéki világ varázslat (máyá) Mé on, ahogy Platón mondja. Nemlétező”. Ezt  a gyanút  a metafizikai érintés fogalmi-metaforájával érzékelteti és fejezi ki. Hamvas szerint a folyamat következő lépése  vagy két fontos  állomása, az  individuális-én  álomképeinek  feloszlása.  Két  mahávakyát (nagy mondást, szent szót, szent mondatot) említ:
1) etad vai tat („ez nem más, mint az”)
2) tat tvam aszi („ez vagy te is”)

A tat tvam aszi (Szabó Lőrinc: Ez vagy te YouTube) jelentése pontosítva  vagy körülírva, te is az az ős- anyag vagy, abból nőttél ki, öltöttél alakot, mint minden más élő, abból a közös lehetőségi-létből származol. Vagyis minden megnyilvánult  a megnyilvánulatlan, a prakriti-purusa első állapotából (avaykta), az omnipo- tencialis ősanyagból (magjából) született. Hamvas úgy véli a különböző Én-ek érzékileg tapasztalt sokasá- ga csupán álom. Itt azonban nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy  a világunkba azon a határon át áramlik be az élet, a teremtés. Kérdéses, hogy a tat tvam aszi vonatkozik-e az anyag élettelennek tapasz- talt formáira is, ugyanis az ontológiai mínusz/hiátus  a bűn Szent Ágostonnál, ami  nem tartalmaz lehető- ségi létet, így az anyag élettelen formáinak megléte a léthiányból/ a bűnből fakad, ami nem morális, hanem ontológiai kategória. Hamvas is eljut idáig okfejtésében:

Ha az élet lezárulna, megszűnne; nem kapná meg felülről a minden élethez szükséges metafizikai levegőt. Éppen ezért a nyílt létnek, a zárt életbe állandóan be kell törnie;

Vagyis Hamvas Béla egy határról beszél, ami  nagyon lényeges, amin a LÉT áttör, valójában  ez a terem- tés, ennek tükrében  kell értelmezni azt is, amit  másutt vet fel, nem  ezen éberségről való  értekezésében, hogy nem  a szexus, hanem a szerelem hozza létre a lényeket.
    Sankara szerint nem létezik avidja  (ébertelen-tudat)  az elmén kívül. Egyedül az elme  az avidja, mely létrehozza ezáltal  az  újjászületések kötelékét.  (Vívékacsundámani)  (BAH 144.o.) Az újjászületések-köteléke  fogalom  szimbólikusan  nem más, mint  fedőneve  és  párhuzama  az  asszociáció láncoknak a yógában (mikro- és makrokozmikus értelmezés). A buddhizmus is úgy tartja, hogy az ember pusztán egy ok-okozati (kauzális) lény, így  abban  a pillanatban, ami  volt  nem azonos, de nem is  teljesen különböző attól ami lett. A gondolati-  asszociáció-láncok kioltása  ezt a kauzalitást  a gondolati síkon  megszünteti, a gondolatok - inkább- az időben vannak, mintsem a térben.







────────────
[0.] A hét risit az indiai hagyomány a Göncölszekér hét csillagával azonosítja.
(vö.: Jankovics Marcell: Jelképkalendárium - részlet: hétalvók)

[1.]  A Sibylla-könyvek, melyek oly gyakran szerepelnek Róma történetében, eredetileg görög hexameterekben szerkesztett jóslatok gyűjteménye volt. (idézet in.: Ókori Lexikon - MEK)

[2.] Konstantinápolyban épített bazilikájuk  zarándokhellyé vált, és az  a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak!  (idézet in.: SZENT KOZMA és SZENT DAMJÁN www. katolikus.hu)

[3.]  Hogy Nietzsche Szókratész halálát példaszerűnek tekintette? Semmi sem állt tőle távolabb. Csejtei is hosszan idézi megvető sorait a Phaidónnak azzal a passzusával kapcsolatban, mikor Szókratész kakast akar áldozni Aszklépiosznak, arra utalva, hogy a halál a gyógyulással egyenlő. (idézet in.: Heller Ágnes:Opponensi vélemény Csejtei Dezső Az egzisztencia tükre A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban című akadémiai doktori értekezéséről.)


Kapcsolódó oldalak:
Epidaurosz - Tragédia és orvoslás YouTube
Hamvas Béla:       Az éberség (részlet a Scientia Sacra című esszékötetből)
K a g y l ó k ü r t   Az óind filozófia iskolái 3-4. - Az analízis tudománya (szánkhja)
Baranyi Tibor Imre: Isten és az Istenséggel kapcsolatos felfogások YouTube
tartarossz.BLoG     Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (1.rész)


Rövidítések:
BAH - Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó, 2001.)
HB-SS I. - Hamvas Béla: Scientia Sacra I. (Medio Kiadó, 1995)
GT-ARVT - Gesztelyi Tamás: A római vallás története (Tankönyvkiadó, 1992. Kézirat)

2016. július 9., szombat

Gondolatnapló - Ligetvédelem (politika)


Városliget - fotó forrás: [o]rigo



Ez a blog, a maga felületével a senki földje, mivel nem pártblog és nem áll semmilyen oldalon, ezért nem is lehet népszerű és azért sem az, mert elviekben sem követem a kor adott és népszerű nemzeti konteo-iparát sem. A Városliget megvédése nem politikai, hanem civil ügy lenne, de Magyarországon  - sajnos be kell látni -  nincsenek kimondottan civil ügyek, mivel a pártpolitika támogatása nélkül nem védhető meg egyetlen fűszál sem, vagy csak ritka kivétellel, mivel a civil tömegmozgalmak esélyének kialakulása a fogyasztói- és vadkapitalista társadalomban, ahol a társadalom 50%-a minimum a jólétben éli életét - és ezért közönyben is - szinte egyenlő a semmivel. Ha általánosítani szeretnénk és ideákon vizsgálódni mégis azt kell kijelentenem, hogy a Ligetvédők képviselnek valamit, ami egyrészt pártpolitika feletti, másrészt metapolitikai tendencia. Ez a tendencia a jóga, mint India legősibb tradíciója, amely India vallási rendszereit is át és átszövi. Kevesen tudják, hogy a Ligetvédők többsége vegán és a Kertem egykori területén kialakított főhadiszállásukon egyafajta kvázi jógaklubot is létrehoztak az elvonuláshoz. Az indiai kultúrában és ortodox vallásfilozófiai irányokban a jógának és ezen belül az ahimszának különös jelentősége van, nyilván Móhandász Karamcsand Gandhi volt az az újító, aki a jóga ősi szabályrendszerét a politikai köztudatba emelte és a nemártás fogalmát a politikai harcok és küzdelmek ismert fogalmává tette,  - az ahimsza a jóga első két lépcsőfokát alkotó alapszabályok egyik elengedhetetlen elvi része és gyakorlati parancsa, látásmódja.
A nem ártás a szó a gondolat és tett hármasságában nyilvánul meg. Itt nyilván arról is szó van, hogy ezt a szellemi és egyben politika feletti álláspontot, ami az ahimszából ered, nagyon nehéz lenne a magyar rögvalóságban realizálni, akár egy tüntetésen is, pontosan azért, mert nem vagyunk része annak a kultúrának és civilizációnak, de tény az is, hogy az ahimsza politikai megjelenése jelzi azt is, hogy ezek a gondolatok már valamilyen szinten elérték Magyarországot, az egy másik kérdés, hogy ez a tendencia mikor fog gyökeres változást hozni a hétköznapi életünkben, vagy miként válik egyfajta kelet-nyugati (eklektikus/vegyes) politikai erővé. Hamvas Béla anno megállapította, hogy Európának valójában nincsen vezető szellemi brahman-kasztja. Itt mindent - és leginkább Magyarországra vonatkoztassunk - a ksatriják határoznak meg. Ebből az aspektusból, amit Hamvas kifejt, valójában lehet vagy van létjogosultsága a jógának és az ahimszának, és magának annak a szellemiségnek is, amit képviselnek és annak is, hogy mindez a politika területén is manifesztálódjon. Igazából maga az, hogy számunkra idegen kultúrákból igyekeznek szellemet és erőt meríteni, jelzi azt is, hogy valójában a saját nemzeti territóriumunk erősen propagált értékei, nem jelentenek kikezdhetetlen nagyságot vagy bármiféle követendő ideát, így aztán jelképeink csak a rend, a törvény vagy a törvényi szigor fasizmusának államhivatalnok pszeudo- pótvallását jelentik, ennek pedig hosszútávon a belső társadalmi viszonyokra káros hatása lesz, mivel ezekben látják majd kizárólagosan a társadalom felmerülő problémáinak megoldását is. Ami még a magyar politikában megfigyelhető, hogy az összeesküvés-elméletek és az EU-val való látszat konfrontációk is a politikai szemfényvesztés, más szóval a hatalom hatalomtechnikai részévé integrálódtak. Ebben az esetben az összeesküvés-elméleteknek már jelentős számban politikai haszonélvezői is akadnak, ami magának az elméletnek a fennmaradását is elősegítik, mivel az a propaganda, az agymosás mindennapos részévé változott.
A Ligetvédők nagy tüntetésén Puzsér Róbert a ligeti beszédében kiemelte, hogy ez valójában szellemi küzdelem és efölött nem szeretnék elsiklani. Pontosan azt jelenti, hogy értéket védünk vagy az értékek harcában meglátjuk azt az ideát, hogy az élő anyag valójában egy magasabb szerveződési szintje és megnyilvánulása a nem élő anyagnak. Az, hogy a tervezők, az építtetők, a politikusok és a sleppjük semmiféle az élő természet iránti normális felelősséggel nem rendelkezik, hanem kizárólag egyéni boldogulásuk és hasznukat vagy népszerűségüket látják ebben is, azt pontosan az elmúlt 26 év rendszerváltása bizonyítja. Hogyan várnánk el bármiféle felelősséget egy olyan államtól, amelyik példaként a sorozatos kilakoltatásokat hajt végre ezrével, és ezért valójában állampolgárainak jelentős részével szemben annak ellenségeként bánik.

2016. április 7., csütörtök

Gondolatnapló - Káprázat és valóság


                                                   Baranyi Tibor Imre Az Apokalipszis négy lovasa YouTube


Ennek a bejegyzésnek a közvetlen előzményoka, Baranyi Tibor Imre tradicionalista gondolkodó előadása és Szent Anzelm "ontológiai" istenérve. Felvetülhet a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik Anzelm Istenérve a témához, nos pontosan a látásmód miatt, hiszen a látásmód problematikája és e körüli viták, mind Keleten és Nyugaton is egyaránt felfedezhetőek a vallási gondolkodóknál. Kiindulási pontként vagy gondolati premisszaként említsük meg, hogy Anzelm érvét Aquinói Szent Tamás azért nem fogadta el, mivel úgy vélte, hogy a fogalmi létből nem következik a valós lét[1.]

Canterburyi Szent Anzelm (1033-1109)

Ami a fent említettekhez nem kapcsolódik szorosan, de mégis valahol van összefüggés: dr. Baranyi Tibor Imre a fent belinkelt előadásában kétféle következetlenséget is elkövet. Sankara[2.], a hindu vallásreform atyja a legenda szerint mielőtt megvilágosodott volna, egy utcaseprővel találkozott és azt a kaszttörvények szerint , mivel az utaseprő érinthetetlennek minősül, messziről ki akarta kerülni, ekkor azonban Siva isten felfedte magát, mivel ő volt az aki az utcaseprő alakját felvette és megfeddte a bölcset, hogy hogyan akarja a végső valóságot megérteni, ha egy ilyen egyszerű próbán elbukik. Ennek a kis történetnek a tanítása is egyszerű, a magasabb tudatállapotok a kaszt szerinti előítéletek világán is messze túlmutatnak. A másik következetlenség pedig az, hogy valójában nem négy varna (kaszt) van, hanem öt, a sudrák (munkások, szolgák) magasabb szinten vannak/voltak mindig is az ötödik "kasztnál", a csandáláknál. Mahatma Gandhit sokszor úgy állítják be, hogy ő a varna- vagy kasztrendszert teljesen elvetette, ez ellen harcolt, valójában ő a kasztonkívülieket, akiket haridzsan-oknak (Isten gyermekeinek) nevezett a negyedik kaszt társadalmi jogainak szintjére emelte, mellesleg jogász (ügyvéd) volt. Azért fontos ez, mert ebből világos, hogy következetes gondolatmenettel az Apokalipszis negyedik lovasát nem lehet megfeleltetni semmiféle proletárságnak, proletár-diktatúrák uralmának, szocialista-korszaknak, mivel nem négy, hanem öt kaszt van, másrészt a két civilizáció és kultúra elég távol is esik egymástól,  egyrészt a lineáris és ciklikus vallási világszemléletből is adódnak alapvető különbségek, tehát dr. Baranyi Tibor Imre felvetése ebben az esetben önkényes és következetlen, a politikai ideológiák harcából következően egyoldalú és erősen inkább anti-szocialista propagandának látszik, mintsem bölcseletnek, mivel az is.


                                                                             *

Hamvas Béla gondolatainak lényege egy mondatban az, hogy a rend megbolydult. Andrew Skilton úgy gondolta, hogy a buddhizmus lényegi tana szintén egyetlen mondatban definiálható: úgy látni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak (yatha-bhuta-jnana-darsana). A körből nem lehet kilépni, a szellemi erővonalak jelen vannak, és általában rejtve és úgy, hogy nem gondoljuk, hogy ez a rejtettség általában ott van, ahol semmiképpen nem gondolnánk, hogy ott van a középpontban. A világ, mint a megzavart a létezés van jelen, ez a turba fogalma, szintén Hamvas Bélánál. Az, hogy ez a zavartság mi, nem tudjuk, csak azt hogy zavartság. A mai nap során azonban nyilvánvaló lett, hogy annak a manifesztációja, ami a harmónia megjelenésével teljesen szemben áll. Az, hogy nem tudunk erről, inkább jelenti azt, hogy nem veszünk róla tudomást, ugyanis ha tudásunk vagy tudomásunk lenne erről, az egy teljesen másfajta világlátásra kényszerítene bennünket. Ez a világlátás nem hozható létre a jelenségek kavalkádjában. Paradoxon, hogy egy olyan világban szimulálom a véletlent, ahol nincsen, mivel maga a véletlen nem határozható meg az abszolútum szempontjából, ezért meghatározatlanságként van vagy nincs jelen. Mindenesetre ahhoz, hogy  ez a világ létrejöjjön, vagy bármely más nem-világ, kizárólag a véletlent is mint tényezőt figyelembe véve az ontológiai teljességből fakad. Ezért az abszolútumban létezünk mindig, csak nem látjuk, nem észleljük, csak nem vesszük észre, amikor pedig rácsodálkozunk felismerjük és misztériumként éljük meg. Misztériumként megélni pedig mindig azt is jelenti, hogy érzelmi kötelék van a misztérium és közöttünk. Az érzelmi kötelék információ, ez bizonyára archaikusabb felfogásban vagy életrendben kommunikáció a teljességgel. Azok számára, akik az un. világban nem voltak a kor adott követelményeinek megfelelőek, egészen más utak nyíltak meg és más utakra  tévedtek, így távolságuk a profán világtól törvényszerű, és ha az eshetőségek statisztikáját vesszük, a világban, mint sorsban eltérően éltek a tömeggel szemben. Természetesen, aki kívül esik a mainstream életfelfogásokon, az valójában már rendelkezik a kor adott társadalmi szokásai feletti és általában kiritikus nézőponttal. Ezekre az emberekre azonban egy jellemző jellemző lesz, nem fogják érteni azt a nyelvet, még ha egy nyelvet is beszélnek velük, nem tudják dekódolni és felmérni sem és értelmezni a jelenségüket, emberi alakban megjelent különbözségüket tőlük. Ez jelenség pedig az olyan típusú hétköznapi ember számára, aki nem akar megérteni a világtól leszakadt, attól eltérő gondolatokat, bennük ez biztosan riadalmat kelt. Ezért van az, hogy egyesek például egy olyan vallást választanak maguknak, amiben világosan lefektetett dogmák vannak, és az üdvösség a vallás vagy hit ezen szabályainak betartása szerint kézzelfogható és kozkázat nélkül elérhető. Ezek az utak azonban önhittségek, nincs általános tapasztalat arra vonatkozóan, hogy kit milyen formában hívtak el a tanítványságra, hiszen példaként Máté vámszedő volt, Lukács orvos, Pál apostol pedig a tanítványok fanatikus üldözője, tehát különböző sorsösszefüggésben és jelekben találkoztak a világot uraló, titokzatos és félelmetes teremtő és megváltó erőkkel. Ez azt is jelenti, bármennyire is eretnekség, hogy az úton a megszólítás kiszámíthatatlan, nem lehet tudni, hogy milyen kommunikációs formát vesz fel a transzcendens. Röviden a beavatás lényegéről ennyit szerettem, volna leírni, Carlos Castaneda ír le egy beavatást (Don Juan tanításai), ahol a körből nem szabad kilépni, még akkor sem, ha maga a tilalmat állító mentor vagy lélekvezető alakja jelenne meg, mert maga az is lehet vizíó. Figyelmeztető káprázat ez, hiszen  a Jelenések könyve is kinyilatkoztatja a hamis próféták megjelenését. Ez ami eszkhatológiai távlat a kereszténységben,  az indián beavatásnál sokkal személyesebb. Ennek a jelenségnek a lényegét úgy láthatjuk, hogy már az akkori társadalom, ahol az evangélium megjelent, bizonyos emberi kapcsolatok, a bizalmas és hétköznapi szférák megzavarása nélkül jelen voltak. Tehát a szent és a profán ebben a tekintetben, a civil életformában már elkülönült. Így a Római Birodalom területén a pogány kultuszok tiltása elsőként a már részben szekularizáltra és ezen belül később a személyes körökre is kiterjedt. A bizonyos eltérő szent életformák, akár a vallás civilizált változata, szokássá alakultak (legyen az a sámánizmusban a közösségi periférián való tanyázás, vagy a közösség javaitól való szándékos sanyargatás, mint a sivatagi anakhorétáknál) a kialakult rend és szokás azonban pontosan az, ahol a misztérium általi megszólítás bevett praktikává silányul, és így elveszíti a kapcsolatát az égi világgal, akárcsak a szertartásban a közös cselekedet és a ritus hierarchiája szerint. Visszatérve a lényegre, hogy a szimulált véletlen, mint a mikrokozmosz makrokozmoszt megfeleltető analógiája, bizonyítja azt, hogy csak akkor lehetünk bizonyosak a világ szervezetten élő voltának, az élő anyag megjelenésének, mint a legszervezettebb anyagszerveződésnek, ha posztuláljuk (feltétlezzük) Isten létét és mindenhatóságát és nem-létét, ugyanis nem-léte végtelensége léte végtelenségében van, így egyszerre élő, fejlődő és hanyatlóként megjelenő részei egyben mi magunk vagyunk a teremtésben, az ő létének a tanúi. Ellenkező esetben csak a nagy bumm elmélet marad a világ kialakulására, aminek az esélye, mivel a kialakulásról sem tudunk semmit, nem tudjuk, hogy az Isten analógiájának megfeleltethető feltélezett omnipotenciával rendelkezik, de akkor már önmagában véve is Isten lenne, csak az elnevezés materializálná egy mechanikus, anyagi folyamattá. Ez az Istenérv , a világban meglévő rendezettségből és teleológiából következtet Isten létére, hogy ez most kihez köthető a filozófia történetének berkein belül, nem tudom; de a lényeg - erősen idézőjelben - bizonyítási kísérletet tettem arra, hogy szimuláljam a véletlent egy totó program segítségével, nyilván ez a kísérlet ontológiai vagy másként érthetőbben, a minden lehetőséget = variácót magába foglaló rendszer véletlenszerűen, "randomizálva" nem tud szabályos, ember alkotta alakot felvenni, hanem rendezetlenségében marad, és azt rendezni kizárólag az intelligencia képes. Ez a misztérium.

────────────
[1.] Turay Alfréd: Istent kereső filozófusok (Budapest, 1990. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója)
[2.] Sankara egyik alapvető tanítása az adhjásza volt, a híres kígyó és kötél hasonlata, amivel a tévesen érzékelt valóság (akár lefokozott tudati észlelés) és a valóság lehetséges valós érzékelése (ami a tiszta érzékelés-észlelés, amit nem zavarnak meg, homályosítanak el a félelem vagy a korábbi tapasztalatok, benyomások, tévképzetek) közötti különbségre utal.

2016. március 2., szerda

Gondolatnapló - Egy hatalomváltás margójára


Lakótelepi sámánizmus "installáció" fotó: tartarossz


Ma elméletileg Csehov Szökevény című kiskönyvét kerestem, nem tudom merre lehet, elhalmoznak a könyvek olvasatlanul. Napkutyák csaholtak utánam. Az egyik este a régi focipálya mellett mécsesek lobogtak vagy csak a lakótelepi fény játszott rajtuk, nem tudhatom. Az örök fiatalság. Amire hazaértem,  minden kíméletlenül megváltozott, sokan meghaltak azon időkben, amíg letartóztattak és a börtönöm falát kellett néznem, végtelen idő volt és furcsa misztérium egyben, hogy álmodtam ezekkel az emberekkel, megkerestek és elbúcsúztak tőlem, amikor kiléptek ebből a pokoli univerzumból, a gondolataim voltak ők, és tudtam azt is miért jöttek. Szóltak hozzám és üzentek, nem a szavak, hanem a gondolatok formájában. Titokzatos és tízezer szál köti az ember tudatát ehhez a világhoz, olyanok vagyunk mint a fák, ezek a tudati gyökérszálaink át és átszövik a valóságot és kapaszkodnak benne, amíg lehet. Az emberi élet kíméletlen sorsa kellene predesztináljon arra minden vezetőt, hogy olyan szociális rendszerben éljünk, ahol Thomas Hobbes leghíresebb gondolata: a "homo homini lupus" nem kap teret sem. Elszakadtunk a kollektivizmustól és elidegenedtünk a saját társadalmunktól, csak áru és fogyasztás relációkban futószalagon érzékeljük mindezt, amikor a terméket megvásároljuk, nem tudjuk ki tervezte, ki volt az aki nehéz munkával összeállította és bedobozolta, ismeretlen kéz alkotta, ezt Krémer Sándor filozófus a hétköznapi transzcendens fogalmi körébe helyezte, mert valóban az, mert mindez megismerhető az emberi percepciók eszközeivel. Én általában, ha bármilyen tárgyat vizsgálok, mindig van időm afelett merengeni, hogy ki alkothatta, kinek a dolgos és becsületes munkájának az összeredménye ez a világban megjelent forma, ami külső szemmel termék, valójában misztérium. A gondolataink is ilyen természetűek, sokszor nem írjuk le, és ez hiba. A gondolat azért születik, hogy napvilágra jusson. Amikor nyár van, a bolygón kirajzanak a lepkék, a poloskák, a darazsak, előjönnek a jól szervezett hangyabolyok a tél fogságából, és új életet kezdenek, olyan mintha a Föld keringése során egy rovarlényhalmaz-felhőbe kerülne. Az élet számtalan formája számomra szentség, amikor ezt a fogadalmat megsértettem, azonnal börtönbe jutottam. Egyetlen kis élőlényt sem szabad bántanunk, mégha a vérünket szívja, akkor sem. Észre kell venni, hogy a világ királya próba elé állít minket, én elbuktam ismét, aki szellemi utat akar választani magának, annak teljes mértékben alá kell vetnie magát ennek a dzsainista szemléletnek. Egyesek, pl Szántai Lajos és Pap Gábor úgy gondolkoznak, hogy Hamvas Béla az áruló. Pedig Hamvas Béla az, aki megállapította, hogy Magyarországon nincsen papi rétege a társadalomnak, egy ksatriya vezetésű ország, szellemi hagyomány nélkül. Az egész európaiságra kiterjesztette ezt a gondolatot. Vannak elméletek ezrei arról, hogy a felső papi kaszt valójában élősködő, egy ilyen teória is csak bizonyítéka annak, hogy szellemi alapvetés nélkül Európa civilizációja el fog értéktelenedni. Huntington nem tévedett, de a Kelet és Nyugat közötti ellentét szándékos, eddig úgy hittük, a mi civilizációnk önálló kulturális egység, a modern korban azonban sajnos Kelet antitézise lett. Újabb szép nap van és chemtraileznek megint, a kormányzó kivágtat a ladával és elkéri az Országgyűlés kulcsait. Nevetséges akció? A Tejero-puccs is az volt. A sikertelen puccs, mindig vicces. A világon változtatni akaró erő komikus helyzetbe kerül, mert a világ eleve groteszk. Ami ebből hasznos, az az, hogy mi a komolyság.
Komolyság-e törvényeket alkotni, földi titulusokban tiszteletet parancsolni? A mi kormányzónk egy tükör, a puccs pedig csak addig játékforma, amíg vicces. A hatalom nem szereti a nevetést, komor, ha nem tudná megőrizni ezt a komolyságot, elbukna. A színpadi játéknak élethűnek kell lennie, a persona és a személy elválaszthatatlanul eggyé válik.

2015. október 16., péntek

Gondolatnapló - Elmélkedések a szakrálisról


Buddha a földet tanúságul hívó kéztartásban / fotó forrása: facebook

„Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, 
akinek akarja, és még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől,
aki elől akarja, úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen, míg a másik 
megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”               
                                                                                            Huszajn ibn al-Halládzs


Hamvas Bélától függetlenül jutottam el arra a gondolatra, hogy csak a beavatás lehet releváns és a vallás kapcsolatai a felsőbb erőkkel valójában elégtelenek, bár maga a gondolat René Guénontól származik.
A kereszténység esetében már a kezdeteknél halványul Jézus Krisztus valós személyisége és tanítása, a hatalmat és a világi cselszövéseket és mechanizmusokat megvető, a nem evilágból való magasabbrendű királyság tanítása, a humánumot felváltja a végső ítélet, az üdvösség eszkhatológiai kényszer alá kerül. Visszaemlékezve a gyerekkori Szabad Keresztyén bibliaórákon már bennem is megütközést és kétséget ébresztett Anainás és Szafira története, talán túl logikusan álltam hozzá a hit efféle kérdéseihez, persze így őszülő halántékkal inkább az a csel vagy annak a cselnek a pszichológiája érdekel, ahogyan egy-egy református vagy szekta-prédikátor, vagy akár a körmönfontabb katolikus teológus milyen magyarázattal áll elő és próbálja elnyomni a saját magában is felmerülő természetes és áthidalhatatlan kétséget, amikor belegabalyodik ebbe a történetbe (HB-SS III. 174.o.). Európa a technikai civilizáció terén rendkívüli fejlettséggel bír, viszont talán éppen a keresztény vallás és kultúra hatásai által pedig még mindig valahol a gyerekkorát éli; a bátran kétkedés a vallási tanításokban szinte egyáltalán nincs meg, vagy a teljes oppozicíó és ateizmus vagy pedig a kétségek nélküli vakhit a jellemző, két szélsőség, a kételkedés azonban keleti módszertan,  maga Sakjamuni Buddha tanainak hirdetésekor mindenkit arra buzdított, hogy a tant, amit tanít vizsgálja meg és sőt mi több mindenki bátran kételkedjen benne, de kétkedés nélkül semmiképpen ne fogadja el. A szakrális szféra a valláson keresztül már egyáltalán nem érzékelhető, a formális cselekvések, ima és böjt, amelyeket a tömegekre szabták, inkább kényszeres és mindennapos apotropaikus rituálék, viszont a görög-római mitológia és a mindenkori költészet által ez a félelmetes és szent dimenzió újra és újra megmutatkozik. A magasabbrendű vagy mítikus-archaikus tudatállapotok előidézése, tehát inkább költészet, mint vallás, de ide sorolható korunk három nagy filmművészeti alkotása is , így Peter Brook: Mahábhárata-ja, Tarkovszkij: Solaris-a és a Thyl Ulenspiegel tévésorozat (Alexandr Alov és Vlagyimir Naumovics Naumov rendezésében). A Mahábhárata a sötét korszak kezdetét, az emberiség megvadulását egy uralkodó dinasztián belüli véres trónviszály történetén és szimbólumain keresztül szemlélteti, a Solaris a gondolkodó és emlékező bolygó, az álom és a valóság és az időbeli kontinuitás áttetsző és illuzórikus voltát, míg Ulenspiegel az igazi ember megjelenését jeleníti meg az állam által szimbolizált gonosz alvilág alantas ösztönű és valóságosan szörnyszülött lényei között, amit sötétlelkű királyok uralkodása,  hóhérok, inkvizítorok, feljelentgetők, besúgók, spiclik embertelen dicstelensége és alattomossága jellemez. Ulenspiegel az, aki hűséges társaival átbandukol a poklokon és gúnyt űz mindezekből, az elszenvedett fájdalomból is.
Ezek az alkotások tehát képesek az ember szakrális tudatállapotait megjeleníteni, és összefoglalásként leginkább a költészet és a mítológia szimbólikus nyelvén szólnak. Így Hamvas Béla megállapítása, hogy a költő a Temenosz lángjának egyedüli őrzője a Kali-jugaban bizonyos, hogy helytálló.
   A létezés három fő jellemzője közül - a buddhizmus általános tanítása szerint - az egyik az anitja अनित्य
ami állandótlanságot[1.] jelent. Herakleitosz ezt a jellemzőt nevezte panta rhei-nek (csak a változás örök).
Ez az az elv, aminek a tükrében az emberi én természete szerint szintén egy zajló folyamat, állandótlan és ok-okozat alkotja. A szakrális tudatállapot itt annyiban különbözik a profántól, hogy előbbi számára ez tudatos. Ennek a kvázi éntelenségnek pedig van egy harcosi attitüdje is, amikor nem az én a lényegi, hanem kizárólag az a cél, amiért lényegtelenné és feláldozhatóvá válik ennek az ok-okozati énnek a sorsa. Ez a Mahábháratában az igazságosság, a világkirály (csakravartin) ideája vagy a világkirályért való szakrális, önfeláldozó harc. A harc itt pont arra hivatott, hogy akadályt gördítsen azon alattomos életelveknek, és feltámadó erőknek, amelyek a Kali-yugával egyre inkább teret nyernek. A harc, a szembenállás beavató erővé válik. Nietzsche a papi-kaszt egyik fő támadója volt és ebből következően az is egyértelmű, hogy a harcosi-királyi kasztot idealizálta. Hamvas ezt úgy fogalmazza meg, hogy az a közösség, amelyik halálra ítélte Ananiást és feleségét Szafirát valójában az Evangéliumból egy szót sem értett (HB-SS III. 174.o.) és a farizeus morál alapján ítéltek fölöttük. Később Markión kapcsán a héber-hellén antagonizmus problémáját is felveti. (HB-SS III.177.o.). Ezekben az ellentétekben az mindenképpen jól látható, hogy a régi, hogyan akadályozza az újat. Az is megnyilvánul, hogy a régi struktúrák már megkövültek, a szent révületből törvények lettek, az élő személy tanításából pedig rituális emlék.

───────────── 
[1.] A három jellemző (laksana) közül az állandótlanságot azért emeltem ki, mert a többi jellemző csak ennek leágazása vagy következménye, így a dukkha (szenvedés) és az anátman (éntelenség) valójában nem különbözik az anitjától, mivel az antija (állandótlanság) következménye a dukkha (szenvedés) és az anitja  énre vonatkoztatása pedig az anátman (éntelenség).
(vö. Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 1997. Corvina 25-29.o.)

Rövidítések: (HB-SS III) - Hamvas Béla: Scientia Sacra III.

Kapcsolódó oldalak:
Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest.blog
Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok 1. tartarossz.blog
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Nele és a vak, koldus vándorok
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Biblia

2015. június 20., szombat

Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (1.rész)


तत् त्वं असि


Hamvas Béla úgy gondolja, hogy a hindu hagyomány szerint a lét romlása az értelem elhomályosodásával indult el (HB-SS III.. 151.o.). A Kali-yuga i.e. 3102-ben [1.], február 8-án kezdődött írja a Bhagavad-Gíta komentárjában Abhay Csaravaravindam Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda, a nemzetközi Krisna-tudatú mozgalom megalapítója (ACBSP-BHG 438.oldal.). Ez az időpont a Mahábhárata nagy mítikus eposzához, azon belül a kuruksétrai csatához köthető. Részletesebben kifejtve, az eposzon belül szvsz, ha a legpontosabban akarjuk meghatározni a romlás kezdeti időpontját, akkor az Yudhisthira csakravartin (világkirály) hazugságával vette kezdetét, ebben a mítikus korszakban legalább is az eposz szerint a királyok még nem nagyon hazudozhattak, mivel az katasztrófális karmikus következménnyel járt, vagy ha fátumszerű volt minden akkor feltehető, hogy az idők félreérthetetlen jeleit is jelentette. Valójában a mítikus király hazugsága annak a szimbolikája, hogy még a legigazabb ember is, - mint amilyen Yudhisthira volt - a jelenlegi legsötétebb világkorszakban az igazsághoz való hűségét is feladni kényszerül. Tehát, a hindu hagyomány ezen nézőpont szerint, a lét romlásának okát a hazugságban látta, vagyis másként fogalmazva, olyan világkorszakról szól az ind krónika, ahol a beavatással ellentétes tendencia, kiindulópont jelenik meg, erről Hamvas is értekezik, ti. hogy magát a romlás forrását célszerű megtalálni, és csak részleges eredményhez vezet, ha valaki a görög hagyomány szerinti elvet, az egészséget igyekszik helyreállítani, vagy a héber hagyomány szerinti elvet követve a bűntől igyekszik megtisztulni. Jézus Krisztusról azt álítja Hamvas: "Ilyen lény, - főként ilyen egyszerűen és nyíltan  - csak az abszolút tiszta lét inkarnációja lehet." (HB-SS III. 157.o.) Visszatérve a hindu tradíciónak valóban az egyik neuralgikus pontja a tudatosság és a tudat és annak a megtisztítása, hiszen a yóga sem más, mint a citta-vritti-nirodhah, a tudat örvénylésének, az assziciáció-láncok feletti uralom és azok kioltása, ellenben a tudatosság helyreálítása már a bukás utáni állapot és annak következményeinek felszámolására irányul, így helytálló ha azt állítjuk az értelem ,a tudat elhomályosodása, a létromlás egyik fő szimptómája és nem előzmény-oka. A yóga-tradíció szigorú szabályai (yama-niyama) teljeskörű szabályok, így aki noha nem hazudik, nem téveszt meg másokat, de nem gyakorolja az ahimszát, bizonyára képtelenné válik a cél elérésére. Úgy látom a yóga-tradíció neuralgikus pontja vagy döntő győzelemhez vezető szakasza, ami Sákjamuni Buddha megvilágosodásában is a legjellemzőbb praktika, a pratyáhára (érzékek visszavonása). Az ennek megfelelő mahávákya (nagy mondás/ige) pedig a "néti, néti", aminek jelentése: "sem nem az, sem nem ez". A prakriti (természet) első állapotára vonatkozó mahávakya, ami a tudat-természet első megnyilvánulatlan avyakta állapotára utal, az ősanyag, a prima matéria, a megnyilvánulatlan potencialitás, a minden lehetőséget önmagában hordozó mag analógiája a Chandogya-upanisadban található leghíresebb mahávákya a "Tat tvam aszi"  - "ez vagy te is Svétakétu"[2.] . A Tat tvam aszi Sankara védánta-irányzatának is a középponti gondolata, e köré épül föl az advaita védánta. Hamvas azt írja a számkhya is megkülönböztette a "férf"i-szellemet (purusa) és a "női"-természetet (prakriti), a számkhya két fő princípiumáról így vélekedett, bár az is tény, ha a Chandogya-upanisad vonatkozó részét tanulmányozzuk, ott kifejezetten csak egyetlen princípiumot találunk a női-természetet (prakriti) és annak első megnyilvánulatlan állapotát (avyakta) és az ezzel való önazonosságunk tanát - "ez vagy te is" - ebből a láthatatlanból lettél te is Svétakétu, "te is az vagy" - nos ez az atman. A purusa mint princípium már egyértelműen a személyes Isten/istenség felé mutat mint antropomorfizált, személyes főisten, Isten előképe.(SS III. 245.o.)




──────────
[1.] Egy kalpa Brahmá egy napja, ami ezer Catur-yugából áll. Négy yuga képez egy Catur-yugát:
- Satya-yuga 1 728 000 évig tart
- Tretá-yuga 1 296 000 évig tart
- Dvápara-yuga 864 000 évig tart
- Kali-yuga 432 000 évig tart
(A Kali-yuga kezdetéről való különböző és eltérő számításokat és történelmi alapú vonatkozásait vö. a kapcsolódó oldalaknál: A Mahábhárata c. Kagylókürt írásban megtalálható)
[2.] Om, tat, sat - Utalás a legfölsőbbre - az örökévaló. A bráhmanák a védikus himnuszok zengése közben, az áldozások alatt ejtik ki e szavakat (a Legfelsőbb megörvendeztetése végett) (ACBSP-BHG 779.o.)
megjegyzem ezek közül az OM, mint AUM vonatkozik a négy hangra, amiből a legfelsőbb hang a sabda-brahman , a TAT utalás az ősanyaggal való azonosság-tudatra, a SZAT pedig tiszta és igaz, ez vonatkozhat
a SZAT CSIT ÁNANDA-ra is, a tiszta tudat, tökéletes boldogság.

Rövidítések:
(ACBSP-BHG) - Abhay Caravaravindam Bhaktivedanta Swami Prabhupada: Az eredeti Bhagavad-gítá
(HB-SS III) - Hamvas Béla: Scientia Sacra III.

Kapcsolódó oldalak:
A Mahábhárata Kagylókürt
Kalpa (eon) WikipédiA
Upanisadok WikipédiA
Tradicionalista iskola WikipédiA

2015. június 16., kedd

Hamvas Béla és a tradíció - Éjféli kiáltás

Ezen a blogoldalon lesz egy szűrés, mivel tulajdonost és szerkesztőt váltunk. az elhagyott hajó tovább sodródik, és Odüsszeusz ebben a fejezetben visszatér szeretett Ithakájába is, a kérők életben maradnak. Az idő egy vérző darabja kiszakítva pulzál, a három nap apokalipszis-álom, mintegy vertikális és horizontális latorkereszt. a mindannyiunk latorjai felett sötét fekete és választalanul sötét égbolt, Thézeusz lenéz az alvilágba és mindenki más irányba tart. Ez vagy te is Svetaketú, abból a semmiből lettél. A semmi urairól pedig nem tudunk semmit sem, ez a legfőbb jellemzőjük, egy részük úgy tekint le rád, mint elguruló csavaralátétre, vagy pénzérmékre, a Pilátusé vagy a királyé vagy a misszióé, és hálával és szeretettel gondolok arra a napra, amikor a háromból átkerültem a kettőbe, ez volt az a nap amikor a karma ura úgy döntött megjutalmaz, így aztán történetünk hőse íródeák nélkül maradt, noha feljött közénk a fejlett emberi társadalom közé is, noha királysága nem evilágból való. A fáklya ellobbant tehát, és rezidiummá vált a személyiség. A hegyen épített város jól látható. Sankara brahma-szútra kommentárja pedig ugyan nem kettősség, de legfőbb tanítása nem más, mint az egy vagy az ősanyaggal, a yóga sziddhik (különös képességek) között pedig a vízenjárás is megtalálható, így a yógi-jézus párhuzam nem önkényes feltételezés, hanem a valóság kategóriája. "Néti, néti" ( sem nem ez, sem nem az) mahávakya (nagy mondás, mondat) pedig a yóga és buddhista meditációban alkalmazott pratyaharára (magyarul az érzékek visszavonására vonatkozik amit általánosan a teknősbéka páncéljába való visszahúzódásával szemléltetnek). Ez a semmivel sem azonosítás tanítása, a semmi urai ezt a tudást is ránk hagyományozták, így a végső megvilágosodás egy bináris kód analógiája. Amikor a sötét korszak eljött, akkor Asvatthamon az elefánt halálával kezdődött el, agyoncsapták, hogy a világ királyának Judhisthirának ne kelljen hazudnia, hiszen a cél Dróna volt, az egykori tanító harcospap meggyengítése a végső csatában. Tévedés úgy látni, hogy a Kuruksétrai mezőn a harc alábbhagyott volna, nem élnénk a sötét korszak legmélyén ha nem így volna, a vér tovább folyik, és az emberiség nem tud másként viselkedni, ezért inkább, mintegy gyors entrópia széthullik fragmentumaira. Kasztban tartózkodni fragmentum személyiség, hiszen a gondokodásunk módja és határpontjai meghatározottak, markánsak. Az apparátus Hamvas szerint személytelen, ezért nem lehet harcolni az apparátussal, a klérussal még lehetett, aminek máglyahalál vagy börtön lett a vége. Visszatérve az igazság helyreállítása egyáltalán nem könnyű feladat, és nem csak a test a lélek is képes vérezni, ez pedig egyfajta energiavesztés állapota. A blog irányvonala meg fog változni, mivel a politikai tüntetések a fekete, szürke mágia kategóriája, és igazából Al-Ghaoui Hesna egyik utóbbi riportműsora (Bábel) adta legfontosabb célt, felszabadítani az állatvilágot az emberi elnyomás alól, nem lehet más célunk, ha úgy érezzük az emberben csalódtunk és ha az ember körbe is néz valóban rettenetes állapotokat talál önmaga naprendszere körül és vagy félelemből hallgatni kezd, vagy mitsem okulva élete sorsvonalának ismét fejjel a falnak rohan, a másik ember a pokol és a mesterséges pokol lehet, hogy sokal pokolibb a valódi pokolnál, és utóbbi pokol talán már bagatell a kisisten által létrehozott pokloktól. Tehát továbiakban mint az Új Ember ex deo nascimur, in jesu morimur reviviscimus vagy valam ilyesmi, mivel fáradt vagyok nem nézem át, majd megtalálom a rózsakeresztes alapvetést, tehát humanizálódjunk úgy, hogy háború van, hogy nincs megváltás és a semmi urai továbbra is a semmibe burkolóznak előlünk. Végtelenül hálás szívvel gondolok a mátyásmadarakra, a fenyőágakra és Asvatthamon él, mondja meg valaki Drónának, hogy él a fia és hogy tegyék le a fegyvereket és ne öljenek elefántot az emberek és legyen valami az asszimiláció helyett, hogy ne egymás kárára éljünk, az igazság királyához Justin, Judhisthira csarkavartin (világkirály) napján, Justitia napján, Diké napján nem mondható több, legyen igazság a szívben az égben és legyen erőnk, Új ég, új király, új föld, és legyünk méltóak fogadni, hogy velünk maradjon az Isten. A legfőbb jó, az idea, a rossz pedig léthiány. A semmi urai pedig vannak és lesznek. addig is boldog karácsonyt, ha visszatérek majd szeretett Ithakámba, de Urasima Taro sem tért vissza, nincs visszatérés, és maradás sem. Így marad a 46 évesen elhunyt Craig Lorentson énekes, a Lowlife frontemberének legszebb alkotása a Ramafied.
(bejegyezte Asvatthamon)

2014. április 1., kedd

Bölcsességek, idézetek - Hamvas Béla - Az ősök nagy csarnoka I.


Hamvas Béla


Képzeljük el, hogy ma, itt Európában a metafizikusok világkongresszusra gyűlnek össze, számos ülést tartanak, felolvasnak, vitáznak, s végül egyhangú határozatban a kongresszus eredményét kimondják: az érzéki világ nem-létező illúzió. Meghozzák azt a határozatot, amit a metafizikusoknak minden időben és népnél meg illik hozni, azért mert tényleg ez a metafizika álláspontja. Illúzió a szék, amelyen ülnek, a lámpa, amely világít nekik, a terem, amelyben ülnek. Mikor a határozatot meghozták, a házban hogy, hogy nem, tűz üt ki, és mi történik? - 
A metafizikusok a nem-létező tűz elől a nem-létező ablakon át sietve kiugrálnak a nem-létező utcára.


Könyvajánló:
Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I-II.  MEDIO Kiadó

2013. május 2., csütörtök

Meditációs objektum

" Ha valamit meg akarsz érteni, mondja a zen, semmit sem szabad mástól elfogadnod. Akárkivel találkozol, kívül vagy belül, öld meg. Ha Buddhával találkozol, öld meg a Buddhát, ha pátriárkával találkozol, öld meg a pátriárkát. Csak így válhatsz szabaddá. Semmi ceremónia, semmi mákony, semmi jócselekedetek. Semmi intézményesség. Semmi elv, princípium, tétel."
/Az idézet forrása, Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka III. MEDIO Kiadói Kft., 2005. 234.o./

Hamvas Béla itt ugyanazt idézi, mint ami Julius Evola - Frithjof Schuon: ZEN a Szamurájok vallása c. könyvben is megtalálható. Maga az idézet kisebb ellentmondás elé állított, mivel eddig úgy képzeltem, hogy létezik a bal kéz és a jobb kéz útja, ez az idézet azonban szerintem egyikhez sem sorolható igazán. A bal kéz eddigi információim szerint lehet a tantra, a káosz, Káli tisztelet, thugok, a húsevés így címszavakban, vagyis nem feltétlenül jó cselekedetekből, hanem kifejezetten elfogadott társadalmi- és az adott kultúrában a mainstream vallási normákkal szembemenő, normaszegő és titokzatos és félelmetes út. A másik út a jobb kéz útja, amelyik a megtisztulás, a bűnbánat, a jótett, az éberség, a rend. Ezen utakról több helyütt is olvastam, leginkább tradicionalista szerzők értekeztek róla. Azt írja a szufikról Hamvas és idéz Halládzstól
 "Úgy élni, hogy ne legyen semmim, és ne legyek senki." Ugyanaz az elv köszön itt vissza, amiről már a bektasi dervisekkel kapcsolatban is olvastam (dr. Szőllösy Gábor - A furfangos dervis - 99 török bektasi dervis tréfa c.). Evola azt írja, hogy a Maháyána és a Hínayána eltért a hagyományos iránytól és utal arra hogy a Zen volt az ami a satori (felébredés) élményét a középpontba állította. Való igaz, hogy Buddha után, a buddhizmus vallássá szerveződött, "Isten nélküli" vallássá fejlődött és intézményesült  és a tanítások elvesztek a szövevényes ontológiai és "teológiai" és antropológiai spekulációkban, holott Buddha pontosan ettől óva intett mindenkit, mert tanításának teleológiai fókuszpontja és lényege kizárólag az egyetlen tan, ami maga a megszabadulás. Ezért igazából, amikor bal avagy a jobb kéz útjáról beszélünk, az én meglátásom szerint azok egy horizontális irányvonalat takarnak, a bal és a jobb kéz útja az alapvető életmódbeli szabályok rendszere, ezért annak már nincsen sok köze ahhoz, amikor is a tanítások megjelennek. Ezt már leírtam a jógával kapcsolatban, ahol is a szabályok (yama-niyama) az első két lépcsőfokot jelentik és enélkül nem is számíthatunk semmiféle forradalmi változásra az életünkben. A metanoia (megtérés) az első, vagy az elhatározás a szabályok betartása, már a második pont. Ezek a szabályok tulajdonképpen felkészítik fiziológiailag a tanítványt és testi változásokat is előidéznek, amelyek abszolút mértékben kihatnak majd a gondolkodásra is. Ami ebben misztikus, az éppen az, hogy a szabályok betartásával, a horizontális út következetes követésével teremtjük meg az összekötő kapcsolatot a transzcendenssel, ami már az én szóhasználatomban a vertikális irány, a beavatás. A szufinál és a bhaktinál a niskáma karma - a cselekedetek gyümölcseiről való lemondás (Bhagavad-gíta) dominál. Valójában "sár és arany", barát és ellenség, élet és halál, üdv és pokol, mindenféle lelkiállapot dualitásának felszámolása a cél. Hamvas azt írja, hogy a szufi mindent elhajít, ami a keze ügyébe akad, az üdvöt is.  Ilyen szempontból a bektasi, a szufi, a bhakti, a jógi, minden tekintetben túl van a társadalmi rendszer által adott normákon, azzal előfordul, hogy összeütközésbe is kerül (bektasiak és az iszlám), ami mondjuk egy európai kontextusba helyezve számunkra szinte elképzelhetetlen extremitás volna, pedig Diószegi is leírja, hogy a sámán nagyon is elkülönített, a társadalom perifériáján, tisztes távolságban attól "praktizált", noha így is a társadalom (a törzs) része. Az európai kultúra ezen viselkedés mintákat elfojtotta vagy a keresztény dualizmus irányába terelte de semmiképpen sem integrálta vagy nyitott nekik utat, így ezen erők inkább a művészetekben lappanganak tovább.

2013. április 29., hétfő

Filozófikon - Idő- és léthiány

Savászana (hullapóz - forrás: Aum Jóga Magazin)
Szent Ágoston úgy tartotta, hogy a rossz nem más, mint léthiány. Láma Ole Nydahl szerint abszolút rossz nem is létezhet, mert elpusztítaná önmagát is. Az egykori manicheus és a Láma is abból vonja le következtetését, hogy abszolutizálja az általa Istennek, vagy egy felsőbb valóságnak vélt fogalom egyetlen egy tulajdonságát. Ez a tulajdonság a "jó". Jó általában az ami létezik és nem jó az ami nem létezik. A nem jó nem létezése viszont ezek szerint jó. Természetesen felvetül a kérdés sokunkban, hogy a jó és a rossz ezen fogalmai hogyan és miként alkalmazhatóak mondjuk tárgyakra? Egy kő például lehet-e jó vagy rossz? Milyen különbség van egy kő és egy ember alkotta szerkezet között? Ha egy eszközünk nem működik már, akkor a káromkodáson kívül még azt is szoktuk mondani, hogy elromlott. Mintha a létnek egy alacsonyabb, avagy pokolibb szférájába került volna. Hamvas Béla a tömeggel kapcsolatban mindazokat a félelmeket veti föl, amelyek az éberséggel szemben állnak, és hasonló félelmek gyötörték Friedrich Nietzschét is. Kérdés az, hogy a tömegen keresztül mivel találták szemben magukat. Vagy miért érezték fenyegetve a létüket a tömegtől, vagy más néven a saját kollektív tudattalanjuktól. Bizonyos tekintetben az éberség része a buddhista- és a hindu praxisnak is. Mennyiben van igazságalapja annak, hogy a meditáló inkább a növényekre jellemző organikusabb, de a lassúbb lét irányába teszi meg az első lépéseket. Így a keleti praxis leginkább a mozdulatlansággal, vagy az életfunkciók lelassításával, pl a jógában a gondolatáramlás lelassítása, az asszociáció láncok elszakítása vagy a végső megsemmisüléssel való azonosságtudattal leginkább analógiaként a kővel való azonosság lesz a jellemző és a gondolatok teljes kiiktatása a közömbösség révén. Savászana (hullapóz) a jógában szintén megerősíti, hogy itt leginkább erről lehet szó. További kérdés az, hogy a Hamvas által annyira fontos éberség milyen viszonyban van a tömeggel? Egyébként az is kérdés, hogy a valóság lehetőségeiből, ami megvalósul, az mondjuk Szent Ágoston fent említett gondolata alapján példaként mi lesz a meg nem valósuló valóság sorsa? Egyébként én a tömegtől való iszonyt ezen gondolkodóknál pontosan egy végletesen polarizált szemléletmódban látom megmagyarázódni, mégpedig abban, hogy Hamvas bármennyire is keleti filozófiákból átvett terminusokat használ a nyugati kultúra részeként egyáltalán nem szakad el az olyan dualitásoktól, mint például a Nietzsche által felvetett apollóni és dionüszoszi művészet vagy a keresztény mitológia által átitatott nyugati kultúra valós polaritása a jó és a rossz, a napfényes, a kristálytiszta és a kaotikus és sötét között. Igazából az ember csak addig marad fanatikus, amíg a körülötte lévő világot kettéosztja. Hamvas például megbélyegzi a tömeget, holott a tömeg már önmagában rejtené esetleg a saját szakralizált neki legmegfelelőbb mítoszát is, miként például a Római Birodalomban a plebejusok saját isteneket is tiszteltek, Anna Perenna személyében. Vagy a Kádár-korszakban saját szent könyvvel is rendelkeztek, amit Kommunista Kiáltványnak neveztek. Feuerbach például kimondatlanul is kimondja, szerintem a Kereszténység lényege című munkájában, amikor ember és állat közötti különbségeket taglalja, hogy a magasabbrendű lény képzete, pontosan az alacsonyabbrendű lény képzetéből fakad. Arra a megállapításra jut, hogy az állatoknak nincsen vallásuk. És mint már az akkori és a mostani időkben is, mint a tudomány képviselőjére Cuvier-ra hivatkozik, szaktekintélyre abban a vitában, hogy egyesek feltételezték, hogy az elefántoknak van vallása, viszont Cuvier megfigyelései szerint az elefánt nem rendelkezik jobb szellemi képességekkel egy kutyánál. Visszatérve tehát a fanatizmus pszichológiájához, valójában Hamvas Béla is fanatikus, bár ez nem annyira szembetűnő, de a tömegről alkotott véleménye miatt én mindenképpen ide sorolom. Amikor az ember önkényesen felosztja a világot jóra és rosszra, abból nehezen születik meg a szintézis. Látható, hogy Szent Ágoston sem tudott megbirkózni a problémával és amikor Jehova Tanúit megkérdeztem, hogy mi lesz azokkal az ismerőseimmel, rokonokkal akik nem kerülnek a mennyországba, azt válaszolták, hogy az én memóriámból is kitörlik őket. Természetesen én mindenféle hit ellensége vagyok, meg annak is, hogy csordákba verődve kövessek egy zászlót. Az átlag tüntető, mint én is, maga a lefokozott tudat, valójában tüntetni az egyik legnagyobb értelmetlenség. Az elmúlt 23 év át volt politizálva, szándékosan és folyamatosan, és a célpontja a néző volt. Olyan időmértéknek számít ez, hogy talán világok születtek addig és galaxisok mert az elmúlt 23 évet már 1000 évként érzékeljük.  Én egy ideje életmódom miatt disztingválok az információk között. A legfőbb disztingváció az, hogy nagyon ritkán nézek tévét, szinte soha, mert elszívja az emberi energiát, rezignálttá tesz és kárörvendővé ezért igyekszem a rám rótt büntetést, a földi időt, a második poklot csendben végigkínlódni, mások politikai narratívája ehhez teljesen szükségtelen.

2013. február 1., péntek

Összefoglaló - Lét és sötét

Hajléktalan aktivisták tiltakoztak a Tarlós-kordonok ellen a Kálvin téren (fotó: AVM)
Önmagam tengelye körül forgok most is, hiszen a gondolkodás látszólag annak tűnik, értelmetlen és nem előrevivő forgásnak és így Hamvas lét és történetiség terminusait sincs kedvem az elején felfejteni. Nem véletlen az, hogy Patanjali yóga-szútrájának lényege a csitti-vritti-nirodha, a gondolati asszociációk, az elme lecsendesítése. Az igazi rendszerváltás akkor fog bekövetkezni, ha a Kálvin teret átnevezik Miguel Servette térre, és ledöntik Kálvin szobrát is. Méltatlan, hogy Magyarország fővárosának központi helyén egy Kálvin szobor éktelenkedjen. Tény az, hogy ezt a bejegyzést az szülte, hogy korábban bizony kiálltam a Jobbik Magyarországért Mozgalom mellett. Ugyanakkor ez a helyzet is megváltozott, radikálisan, ma már pártonkívüli meggyőződésem van. Nekem nem sokat kellett tenni ezért, elég volt csak most megvizsgálnom egy-két Jobbik közeli lokálpatrióta szervezet tevékenységét és hajléktalan-ügyekben való álláspontját (Mi Vagyunk A Város). Ez a jelen, a megerősítés, a múlt pedig ismert, aki végigkövette itt a pályámat az tudja, hogy a Jobbik-Fidesz-KDNP józsefvárosi kukázás elleni kampánya volt a záró akkord. Most is csak annyit látok, hogy a törvényenkívüli Tarlóst tovább engedik szemétkedni , a csoda az, hogy egy főváros élén a nép eltűri még Tarlóst is. Kiölték a nép immunrendszerét, és józen ítélőképességét a módszeres és folyamatos népbutítással. Tarlós ma még csak a hajléktalanok elleni kordonjaival triumfált. Holnap meglehet viszont, hogy vidáman és hivatalosan  is kitörli a seggét az Alkotmánybíróság azon határozatával, hogy az utcánélés tiltása és kriminalizása alkotmányellenesnek bizonyult, mert nem számít, mert a holnap új nap és az új nap újra igaztalan és alkotmányellenes törvényeket szül majd, nekünk és már dolgoznak ezen, hogy az új törvények szerint bizony holnaptól hajléktalannak lenni az utcán, az lesz jogrendbe ütköző és alkotmányellenes bírságolható bűn. Alkotmányellenes szegénység így mondják ezt, "ebből vagy te is". Nem számít itt semmiféle alkotmánybírósági döntés, a jogrend ugyanis látszatában is megdőlt immár Tarlós ténykedésével végleg. A mai naptól nem tekintem érvényesnek a rám kirótt büntetéseket sem, nem ismerem el azt sem, hogy az állam, amelyik önön törvényeit sem képes betartani, pusztán az erő jogán kioktasson arról, hogy mi számít bűncselekménynek. Mivel nincs jogbiztonság, így annak ellenére lemondok magyar állampolgárságomról, hogy nem kérek egy másik államtól állampolgárságot. Nem számít, hogy jogilag hogy van, hivatalosan most nemlétező személynek nyilvánítom magamat, aki bármit megtehet, mivel Tarlós is ugyanezt teszi, akkor nekem is jár ennyi és mindenkinek. Tarlós ténykedésével új korszak kezdődött  a legsötétebb Fidesz-korszak. Elképesztő ez a fajta pökhendi és pojáca embertelenség, amit a kukázást tiltó burzsoá Kocsis Máté,  Tarlós István, Papcsák Ferenc, és a kilakoltatásokban és hajléktalan kunyhórombolásokban is élenjáró László Tamás képvisel. Egyébként pontosan ez a legrombolóbb a társadalmunkra, hogy ezek, a komplex problémamegoldó gondolkodás és szociális érzékenység és EQ nélkül is betöltenek vezető állásokat. Elég csak a Jobbik közeli Mi Vagyunk A Város oldalát megnézni. Tömény és riasztó demagógia. És kérdezem honfitársaimat is, hogyan süllyedhetett idáig egy nemzet? Az igazság az, hogy egyáltalán nem tartom mindezt meglepőnek. Az európai kultúra maga a bukás. Maga a dualista nézet történelmi keresztülvitele. A történeti kereszténység és a nácizmus nagyon is közeli nézetek. A világ itt folyamatosan fel volt osztva, jóra és rosszra, angyalra és ördögre. A kereszténység Auschwitz-a a tüzes tó, a második halál, a pokol. A hétköznapok koncentrációs tábora: a börtönudvar. Egy világ, amelyik börtönlakókra és szabadokra van felosztva, hogyan is lenne képes bármilyen kérdésben is disztingválni. Egy világ, amelyik csak azt böfögi föl a szegényeknek és a hajléktalanoknak, hogy a "Demszky idején bezzeg nem tiltakoztatok !" Vakító sötétség ez, amit a politika büdös bugyraiban kifőztek ellenünk. Mindannyiunk ellen. Itt valakinek azonnal világosságot kell gyújtania.

Kapcsolódó oldalak:
Performansz a szégyenkordonok ellen AVM facebook
A Város Mindenkié csoport performansza a Kálvin téren AVM BLoG

2012. november 21., szerda

Blogtallózó - Háború és IP Hacking For Real

Most éppen, amikor dúl a szokásos Izrael - Palesztína háború, ideje volt annak, hogy elmeditáljak a saját és főként más emberek gyarlóságai fölött. Hasznosabban is tölthettem volna az időt, de ontológiai értelemben semmiféle korlátozást nem viselhet el az az ember, aki a börtön ellenére is szabadnak született. Ha a mai reggelen gondolkozok, és az ok-okozatokon, akkor nem kezdek bele a hamis önhibáztatásba. Szükségem van a látszólagos élettérre, arra ami ideiglenesen és anyagi helyzetemhez képest most még megadja a kellő szabadságot, hogy párkapcsolatban élhessek. Utána, ha nincs menedékjog valamelyik szocialista országba, akkor végül a fagyhalál és a hullazsák marad. De addig, amíg börtönnel vagyok fenyegetve, a hideg szörnyeteg részéről úgy érzem, erre a két három szabadabb évre rászolgáltam. Nem nehéz ezt kifejteni, egy 65 éve tartó háború vonatkozásában sem. Az élettér nagyon fontos, fontos, hogy megfelelő érzelmi és szexuális háttérországot jelentsen, várat, utolsó bástyát, anyaföldet, hazát. Ontológiai értelemben, ha a képességeink külső okok miatt korlátozottak, akkor a saját belső szabadságunk sérül. A helyi és globális territóriumok szabadságának fontosságáról és minden ember és nemzet számára való egyenlőségéről és vagyonegyenlőségéről vallott elveimről még a kapitalista inkvizíció kínzásai ellenére sem vagyok hajlandó lemondani. A nagyváros, a munkahely, a pénztelenség, az ínséges kapitalizmus ideje, már eleve korlátoz. A prima materia, mindig is a lehetőség birodalma , ez az ontológiai nézet az, amelyik Indiából, a szánkhya-yóga darsanáján keresztül, görög közvetítéssel, Arisztotelész és Nagy Sándor által eljutott Európába. És a II.Vatikáni zsinatig meghatározta az Egyház teológiai-ontológiai Isten-képét. Ellentmondásait világi viszonylatban Nicolaus Cusanus, a reneszánszot is megelőző filozófus, természettudós, és bíboros oldotta föl, aki Kopernikusz előtt már állította, hogy a Föld a Nap körül kering (forrás: wikipédia). Ami Semjén vallástudományhoz is kapcsolódó botránykeltő dolgozatát illeti, a téma megválasztása mint a lélekvándorlás és a new age közötti párhuzam nem egy rossz felvetés. Az más kérdés, hogy ennek a filozófiai és tudatfejlődésnek, talán a védikus korszaktól, az Upanisadok világán át egészen a darsanákká diffrerenciálódott ortodox és heterodox irányzatokig szerintem bővebb kifejtést igényelt volna és én nem Glasenapp amúgy jó összefoglaló könyvéből merítettem volna főként, hanem Mircea Eliade, Schmidt József: Az ind filozófia, Wojtilla Gyula és bizonyos szempontok alapján Hamvas Bélától is.  A lélekvándorlás ugyanis amúgy is problematikus, ahogyan ezt talán Ananda K. Coomaraswamy fejtette ki a legjobban. Ha Sankara advaita védántája felől közelítünk, akkor ott egyetlen valóság létezik, az pedig a brahman-atman egysége, ebben a tekintetben a lélekvándorlás jelenség ugyan, de a lilá (játék - Dr. László András gondolata) kategóriája, tehát az abszolútum szempontjából nem létezik. Volna ugyan lélek ami vándorolna, de nincs lélekvándorlás. Buddhista szempontok alapján pedig van lélekvándorlás ugyan, de nincs lélek (anatman tana) ami vándorolna. Ha a new age épített is volna valamire ezek közül, abban bizonyosak lehetünk, hogy a lélekvándorlással nem úgy mint meghaladandó fenoménnal foglalkoztak. 

Coomaraswamy (fotó forrása: WikipédiA)

Időmet tehát feláldoztam a szent célért, hogy a ráksaszák fórumára megfelelő csapást mérjek. Többször is behatoltam a jogsértő és gyalázatos oldalra, és átírtam a SoDipédiát is. Minden bannolásuk ellenére a mai napon is legalább 5-6 fórum hozzászólást tettem, amely hozzászólások néhol a szellemes verses gúnytól egészen a kapitálfasiszta bálványimádók és pénzfetisiszták lepatkányozásáig terjedt. Most elégedetten hátradőltem a fotelben és megköszöntem így látatlanban és láthatóan is, néhány oldalnak, hogy segítettek ebben. Nem mentem végül tüntetni sem az Izraeli nagykövetség épülete elé. A hibát most nem a külvilágban, hanem önmagamban keresem, és nem vagyok hajlandó harcolni semmi ellen mostantól, hacsak nem, mint 2006-ban erre szakrális felhatalmazást nem kapok. Tisztában vagyok azzal is, hogy minden esetben az agresszor a felelős még a saját áldozataiért is. Tiltakozni meg azért nem járok, mert  a saját lelkiismeretfurdalásom azt mondatja velem, hogy én sem vagyok különb, egész emberi civilizációnk erre a véres erőszakosságra épült föl, az az állam öl többet , amelyik az erősebb, az állatvilág ember által okozott szenvedéseiért pedig mindenkinek felelnie kell majd Isten előtt. A ragadozók szaporodásának mikéntjéről mondottakat fenntartom. A trollok pedig nem lesznek többek a hitvány szaroknál a világ végezetéig.  :)


Blogbejegyzés és linkajánló:
greenproxy.net  www.greenproxy.net
newipnow.com   NewIPNow.com
Proxy Szerver   Hacking For Real blogspot