 |
| Lelőtt postagalamb, Zugló │fotó:tartarossz |
Napjaink: elhatalmasodott a neoliberálisokon a Moszkva-ellenes propaganda. A Soros és CEU mellett tiltakozókhoz ismert anarcho-occupy arcok is odacsapódtak, sőt mi több ők maguk koordinálják a tüntetéseket. A 4-es 6-os villamost többször feltartóztatták már a sínekre fekvő harcos oktogoni ellenállók. Furcsa skizofrénia ez, hiszen elég a pár évvel ezelőtti oaklandi eseményekre gondolni és Amerika-szerte is ott volt az Occupy Wall Street, vagy Párizsban a Nuit Debout ezek egyfajta antikapitalizmust és antiglobalizmust képviseltek, de Magyarországon az antiglobalisták a globalisták oldalán rántottak kardot.
Az oroszok pedig már régóta a Svájcban vannak, vagy a svájci sapkában?. Orosz álhír-oldalakról képzelegnek a beképzelődők. Pap Gábor ezoterikus magyarságkutató véleménye korunkról, hogy az egyéni és a csoportérdek képviselete még nem az ember, az ember ott kezdődik, pontosan ezen szint felett, amikor az ellenségével is jót tud tenni valaki, (vagy legalább a kötelező tiszteletet megadja számára) mondjuk az ellenséges frontoldalon álló katonák, amikor felismerik a másikban az embert. Véleménye szerint az embervilágot igyekeznek visszasüllyeszteni (zülleszteni) az emberalatti szintre. Ha így folytatódik a kormány és az ellenzéki propaganda hamarosan én is félig neandervölgyivé züllök le és félig cro magnonivá vagy tán egészen azzá. Még pár év és így lesz, tudom. Zuglóban is sétálgattam a hétvégén, ez az a városrész, ahol az alattomos, gerinctelen, sötét és gyáva alakok néha nyakon lövik a postagalambokat, kipukkasztják az életet, mint egy léggömböt. Durr. Volt galamb nincs galamb. Nem éltem soha kertesházban, nem tudom mi zajlik le és nem tudom lemodellezni, hogy adott egy ártalmatlan élőlény, egy postagalamb, az miként is veszélyezteti az ott élők életterét (ha nem ragadozó?) Lebensraum?, vagy elég ha egyszerűen ráprüszköl a zuglói elmebeteg tanya-tulajdonosra, a galamb akkor nyilván a madárinfluenza-járványok óta biológiai fegyver és nem pusztán a galamb jelentéstartalommal bír. Ez a galamb nem tudom mikor fogott fegyvert valakire, a Biblia is leírja, hogy aki kardot fog az kard által vész, de ezekszerint az is kard vagy légpuska által vész el, aki soha nem fogott légpuskát vagy kardot.
Egy részeg ember próbálja átverekedni magát egy zebrán, át a piroson, át mindenen ferdén szédelegve és mégis egyenesen, a részeg átgázol mindenen, majd egy bokorba dől. Kamikáze rózsabogár repül és táncol a svábhegyi napfényben, eközben egy sportautó majdnem elcsapja, hiába ugrálok, mintha röplabdáznék a kerítés és az út között a járdán, hogy letérítsem, talán annyit tudok segíteni rajta, hogy kicsit magasabbra emelkedik és ez már életmentés. Az ember mindig azzal foglalkozzon, ami felett hatalma van. Itt van a Kárpát-medence teleszülésének gondolata. Egy férfi maximum a jelenkorban csak elszenvedője a párkapcsolati elmebajnak, és természetes ha a Szél Bernadettek kikérik maguknak. Zala megyében egy férj feltartotta a feleségét, hogy ne érjen oda a válóperre, észre sem veszik egy ilyen jelenetben rejlő könyörtelenséget. A férj ellen természetesen büntetőeljárás indult, akár hét évet is kaphat pár perc kellemetlenség okozásáért, de a Szél Bernadettek ezzel sem elégedettek, ők teljes befolyást és hatalmat akarnak, Isztambulit, egyezményt és a hét évvel való fenyegetettség kevés, legyen az csak életfogytiglani fekvő nyolcas. A hatalom kérdése mindig ontológiai. Amikor Horst Mahler - ex Baader-Meinhof csoport tag, a RAF ideológusa és az egyik fő csoportalapító - felvetette a kiadatási őrizetéről döntő magyar törvényszék előtt témába hozta G.F.W. Hegel-től a Világtörténet filozófiáját, és kifejtette, hogy a német klasszikus filozófia a kisujjában van, a Budapesti Törvényszék bírónője leintette. Németországban nem tűrik a szólásszabadságot. Magyarországon kizárólag a kapitalizmus bűneit lehet büntetlenül letagadni. Egy normális országban Horst Mahler nem csak menedékjogot, hanem egyetemi katedrát is kap, és filozófiát oktathat - másodállásban pedig terror-szakértőként a magyar államnak is bedolgozhat, hiszen ki ne ismerné jobban egy terrorszervezet belső működését, mint annak egyik alapítója és létrehozója, aki ráadásul még a RAF-korszakában tartotta a kapcsolatot az arab terrorizmussal is, igaz nem a neoszalafista-szunnita fundamentalista ággal, hanem a palesztínokkal.
A tutiblogon olvasom TGM kapcsán, hogy "az ideológia alkalmatlan a valóság leírására". Nietzsche egészen a phüzisz-nomosz vitáig visszament ebben a kérdésben, ha jól emlékszem volt egy híres falevél hasonlata, amivel azt szemléltette, hogy a fogalmaink valójában gyűjtőfogalmak, így tehát nemhogy az ideológia képtelen a valóság leírásra, hanem az a szókészlet is, amivel rendelkezünk, tehát maga az emberi nyelv is. Általánosságokat azonban meg tudunk fogalmazni és törvényszerűségeket is. Az ideológia, akár a vallás is, némi marxi remineszenciával a világ nyomorúságára adott reflexió. A kommunistát általánosságban és korszakunkban úgy képzelik el, hogy irigy a sikeresebb emberekre és ezért lázít. Ezt Nietzsche ressentimentnek definiálja, és leginkább Lutherre és a papságra érti. Hamvas Béla szerint, aki szintén vélekedett a kérdésről, úgy látta Európában soha nem is volt, papi-kaszt, csak valami pszeudo-papság, ennek okaira azonban nem tért ki tudtommal, és én sem tudom a választ rá, talán éppen a jelenkorban is tapasztalható, az ideoógiát hibáztató magatartások mögött is, túlzottan pragmatikus és racionális és ebből fakadóan kegyetlen európai faj vagyunk.
A mainstream szerint a sikertelen ember fegyvere az ideológia, az ideológus az, aki az ideológiába menekül az alkohol, a nikotin és egyéb durva kábítószerek élvezete helyett. Az ember életében mindig lesznek olyan időszakok, amikor az emberiség lehetséges megváltoztatásáról sző majd ábrándokat. Az igazság az, hogy jelenleg a férfitársadalomnak nincs hatalma, pusztán a női szeszélynek van kiszolgáltatva. Én a nők által megalázottaknak és megszomorítottaknak mindig azt tanácsolom, hogy várják ki a patriarchátus újjáéledését. Úgy látom hősiesen ellenálltam azon kártékony áramlatoknak, amelyek az életem feletti irányítást is át akarták venni. Az egész kérdést pusztán a politikai demagógiává lezülleszteni, azt a rosszszándékot mutatja, hogy a nőjogi szervezetek nem megoldást keresnek, hanem a kíméletlen bosszú lehetőségét. A visszatartó erővel lehet a végtelenségig játszani, de a társadalmat befolyásoló erők az elsődleges felelősök. Egyébként sokan azért bűnöznek, mert azokhoz a javakhoz, amivel megvásárolhatnak egy nőt maguknak normál esetben nem férnek hozzá. A kapitalista társadalomban a párkapcsolatok statisztikailag mindig is több háborút mint békét, mindig is több embertelenséget, az ember legalantasabb ösztönénjét és a pusztítást hozhatják magukkal (minden második magyar házasság válással végződik). A trendi szimbólikus javak megszerzése sokszor együtt jár a nő megszerzésével is; két módja van a nőszerzésnek a szabin nők elrablásán kívül: a pénz vagy a szerelem.A profánul elanyagiasodott imperialista társadalomban sokan nem tudják magukat kivonni a tárgyak birtoklásának illúziója alól. Ezért is szeretnék mostanában a sivatagi anakhóréták életével is kicsit többet foglalkozni, mint antitézissel. Az is igaz, ha élt valaha is legmagasabbrendű megtagadása a pénzhatalomnak, az a 19.században élt nagy indiai misztikus-szent Sri Rámakrisna Paramahamsza lehetett, aki fogadalmat tett, hogy nem érint többé pénzt, de egyes szufi nézetek szerint a pénznek egyetlen egy funkciója van, keringenie kell, és a pnznek el kell jutni mindenkihez. Ez a Szél Bernadett-téma egyébként Molnár F. Árpád nyomán vetült fel, ő írt egy cikket róla mostanában. A feminista szélsőségesek Puzsér szerint éppúgy ideológiát képviselnek, mint mondjuk a marxizmus-leninizmus (ez az összehasonlítás a marxizmus puzséri lenézése és ledegradálása, megalázása) , én azonban úgy vélem a feminizmus csak pszeudoideológia, a szublimáció szintjét nem éri el, hiszen ahhoz, hogy az élet ezen területe ne a puszta ösztönnek legyen alávetve és szublimálódjon, akkor ott patriarchátusból maradt survivor szabályok jelennek meg és elnyomás, jelen világunkban azonban nincs semmiféle elnyomás, ami a társadalom részéről megjelenne akár a szokás akár a jog és a közmorál oldaláról (utóbbi nem is létezik). Az is jellemző, hogy a társadalom egy részét nem foglalkoztatja egy távoli magyar jövő demográfiai válsághelyzete. Én pont ebből fakadóan úgy látnám igazságosnak, ha a bolygónkon 100-150 éven belül végleg elpusztulna minden élet, ezzel a megoldással mindenki elégedett lehetne, a reprodukcióból kizártak is, hiszen ők belátnák, hogy erre a pár évre már nem is lett volna értelme bármiféle reprodukciónak, ami esetleg esetleges árnyék-ittlétük legitimációs forrása lehetett volna, és ugyanakkor a földi élet teleológiája egyfajta önmagáért való értelmetlen létként értelmeződhetne át. Egyébként visszatérve Horst Mahlerre, aki immáron történelem: panaszkodott a soproni fogda ágypoloskáira, a körülményekre - a hajléktalanok kriminalizációja vezetett ide, mindenféle lepusztult alakot bevágnak a fogdára, az ágypoloskái meg átvándorolnak Horst Mahler gatyájába, onnan meg a bírósági ülnökök és a rendőrség gatyájába is, jól kitaláltátok ezt is, hát vakaródzatok, ez a kapitalizmus te is az vagy Svetaketu.
