 |
| Városliget - fotó forrás: [o]rigo |
Ez a blog, a maga felületével a senki földje, mivel nem pártblog és nem áll semmilyen oldalon, ezért nem is lehet népszerű és azért sem az, mert elviekben sem követem a kor adott és népszerű nemzeti konteo-iparát sem. A Városliget megvédése nem politikai, hanem civil ügy lenne, de Magyarországon - sajnos be kell látni - nincsenek kimondottan civil ügyek, mivel a pártpolitika támogatása nélkül nem védhető meg egyetlen fűszál sem, vagy csak ritka kivétellel, mivel a civil tömegmozgalmak esélyének kialakulása a fogyasztói- és vadkapitalista társadalomban, ahol a társadalom 50%-a minimum a jólétben éli életét - és ezért közönyben is - szinte egyenlő a semmivel. Ha általánosítani szeretnénk és ideákon vizsgálódni mégis azt kell kijelentenem, hogy a Ligetvédők képviselnek valamit, ami egyrészt pártpolitika feletti, másrészt metapolitikai tendencia. Ez a tendencia a jóga, mint India legősibb tradíciója, amely India vallási rendszereit is át és átszövi. Kevesen tudják, hogy a Ligetvédők többsége vegán és a Kertem egykori területén kialakított főhadiszállásukon egyafajta kvázi jógaklubot is létrehoztak az elvonuláshoz. Az indiai kultúrában és ortodox vallásfilozófiai irányokban a jógának és ezen belül az ahimszának különös jelentősége van, nyilván
Móhandász Karamcsand Gandhi volt az az újító, aki a jóga ősi szabályrendszerét a politikai köztudatba emelte és a nemártás fogalmát a politikai harcok és küzdelmek ismert fogalmává tette, - az ahimsza a jóga első két lépcsőfokát alkotó alapszabályok egyik elengedhetetlen elvi része és gyakorlati parancsa, látásmódja.
A nem ártás a
szó a
gondolat és
tett hármasságában nyilvánul meg. Itt nyilván arról is szó van, hogy ezt a szellemi és egyben politika feletti álláspontot, ami az ahimszából ered, nagyon nehéz lenne a magyar rögvalóságban realizálni, akár egy tüntetésen is, pontosan azért, mert nem vagyunk része annak a kultúrának és civilizációnak, de tény az is, hogy az ahimsza politikai megjelenése jelzi azt is, hogy ezek a gondolatok már valamilyen szinten elérték Magyarországot, az egy másik kérdés, hogy ez a tendencia mikor fog gyökeres változást hozni a hétköznapi életünkben, vagy miként válik egyfajta kelet-nyugati (eklektikus/vegyes) politikai erővé.
Hamvas Béla anno megállapította, hogy Európának valójában nincsen vezető szellemi
brahman-kasztja. Itt mindent - és leginkább Magyarországra vonatkoztassunk - a
ksatriják határoznak meg. Ebből az aspektusból, amit Hamvas kifejt, valójában lehet vagy van létjogosultsága a jógának és az ahimszának, és magának annak a szellemiségnek is, amit képviselnek és annak is, hogy mindez a politika területén is manifesztálódjon. Igazából maga az, hogy számunkra idegen kultúrákból igyekeznek szellemet és erőt meríteni, jelzi azt is, hogy valójában a saját nemzeti territóriumunk erősen propagált értékei, nem jelentenek kikezdhetetlen nagyságot vagy bármiféle követendő ideát, így aztán jelképeink csak a rend, a törvény vagy a törvényi szigor fasizmusának államhivatalnok pszeudo- pótvallását jelentik, ennek pedig hosszútávon a belső társadalmi viszonyokra káros hatása lesz, mivel ezekben látják majd kizárólagosan a társadalom felmerülő problémáinak megoldását is. Ami még a magyar politikában megfigyelhető, hogy az összeesküvés-elméletek és az EU-val való látszat konfrontációk is a politikai szemfényvesztés, más szóval a hatalom hatalomtechnikai részévé integrálódtak. Ebben az esetben az összeesküvés-elméleteknek már jelentős számban politikai haszonélvezői is akadnak, ami magának az elméletnek a fennmaradását is elősegítik, mivel az a propaganda, az agymosás mindennapos részévé változott.
A Ligetvédők nagy tüntetésén
Puzsér Róbert a
ligeti beszédében kiemelte, hogy ez valójában szellemi küzdelem és efölött nem szeretnék elsiklani. Pontosan azt jelenti, hogy értéket védünk vagy az értékek harcában meglátjuk azt az ideát, hogy az élő anyag valójában egy magasabb szerveződési szintje és megnyilvánulása a nem élő anyagnak. Az, hogy a tervezők, az építtetők, a politikusok és a sleppjük semmiféle az élő természet iránti normális felelősséggel nem rendelkezik, hanem kizárólag egyéni boldogulásuk és hasznukat vagy népszerűségüket látják ebben is, azt pontosan az elmúlt 26 év rendszerváltása bizonyítja. Hogyan várnánk el bármiféle felelősséget egy olyan államtól, amelyik példaként a sorozatos kilakoltatásokat hajt végre ezrével, és ezért valójában állampolgárainak jelentős részével szemben annak ellenségeként bánik.
