Jóga-vita (Gondolatnapló)

HAMPI - KARNÁTAKA 


 

   A filozófus Ludwig Feuerbach annak idején a vallásról, mint különös észről értekezett, amely különös ész azonban nem nélkülözheti a természetes emberi logikát. Ezt a vallásszociológiában plauzibilitási struktúraként (hihetőségi szerkezet), értelmezési rendszerként határozták meg. Manapság, ha a népszerű keresztény irányzatokat és a jógát kell összehasonlítani, akkor utóbbi szembeötlő, hogy jobban kiállja az ok-okozatiság mércéjét. A kereszténység manapság népszerűbb tanai számára számos olyan előítélet és buktató van, amelynek kognitív disszonanciáit senki nem tudja elkerülni, a logika helyébe pedig áthídaló megoldásként a hit kerül, mint a legvégső argumentum. Látható, hogy eltérőek, tehát mások a követelmények - a "külső burok" egy világvallások, vallások univerzumának tekintetében eltérő, azonban ahogy haladunk a szerzetesség, az aszkézis és a misztika irányába, egyre inkább tapasztalható egyfajta azonosság, de ez az azonosság nem a világi híveknek szól, és a szerzetesi közösség szigorúbb, lemondó életformát követel az emberektől; nyilván ez így van a buddhizmusban is, ahol öt parancsolat vonatkozik a világiakra és tíz parancsolat a szerzetesekre; ilyen szempontból a sokszor fordított vagy fals nézetű buddhizmus is átvette - nevezzük nevén: a "vallási komorság intézményeit". Tehát az aszketikus, misztikus és nem külső, világi vallásosság számára lényegi azonosságok vannak. A hinduknál a lemondás eme kultúrája áthatja az egész társadalmat (csaturvarnáshrama-dharma példaként dr. László András terminusa szerint), ez a fajta heroizmus részben ksatriya-szellemű - annyi különbséggel, hogy  általánosságban a győzelem, az "önlegyőzés jógája" által megy végbe. Tehát a világ itt is egy mulandó káprázat, túlzottan is az - egy félreismert valóság, amelyben a nemtudás (avidzsa-avija), vagy az advaita védántában a hamis érzékelés (adhjásza - adhyása) a csapda vagy ahogy Hamvas Béla fogalmaz az alvás, az ti. hogy nem vagyunk éberek. Hamvas mester nyomán már könnyű dolgunk van újra összefoglalni tanait, hogy a zsidó-keresztény kultúra a bűn fogalmából indult ki, a görög az egészségből, sportból és talán a harmóniából, a római a törvényből és a hódításból no és "nagy" összegzőként a kulturális-vallási integrációból (Puzsér Róbert is megállapítja a hasonlóságot, hogy a vallási piac talán legutoljára az ókori Róma fénykorában volt ilyen sokszínű) amit leginkább pragmatikus okokból végül és egyben ennek a sokszínűségnek hanyatlásaként: a hatalmi legitimációra fordította - tehát a vallás állampolitikai fogalommá lett. Manapság éljük újra azt, hogy miként lesz újfent részévé a vallás az állampolitikának és hogy miként állítják szembe a szocializmus valláspolitikájával, amely már az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság idejént feltűnt progresszív alkotmányával, amelyben határozottan deklarálta a vallásszabadságot és egyben az állam és egyház szétválasztását. A görög kultúrára visszatérve megfigyelhető Bachofen nyomán, hogy a sport, az olimpia szakrális eredetét tekintve azt részben a Pelopsz-mondakörhöz kapcsolják, ennek lényege valójában az, hogy a versengés (és itt kapcsolódok vissza napjaink nagy a versengésre, hogy ki legmagyarabb) marsikus (Árész) vagy a maya labdajátékok emberáldozata, tehát kegyetlen férfiverzióját felváltja Pallasz Athéné: a szabályozottság. Az emberiség önreflexiójának és tudatterületének önfelismerő hatásmechanizmusát láthatjuk ebben is megmutatkozni: társadalmi  empátia és emancipáció. Freud nagyot csettintett volna, hiszen a kultúra születése relációban van az emberi ösztönök megzabolázásával és ennek rítusa a sport lett. Ez egy természetes fejlődés eredménye, Pallasz Athéné szimbólikusan győzte le, bár nem teljesen Árészt, és az emberi kultúrában globálisan és erősen reprezentálva jelen van a békés háború: a sport. Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezetője utalt erre, mint olyan mozgásformákra, amelyek nem démonikusak - ha mitológiai értelemben áttekintjük - akkor valójában arról van szó, hogy amiről Németh Sándor beszél, az valójában egy marsikus erőnek a szublimációja - a jóga bizonyos tekintetben ennél magasabb szintet kell képviseljen, hiszen az már nem az átlagembrek, hanem aszkéták tömegsportja - ennek nyilván vannak világi, népszerű és nem evilági hívek által gyakorlott tradicionálisabb formái. A jóga sziddhik közül a legkeresztényibb vitán felül a vízenjárás képessége. A víz elem a kereszténységben az egyik fő szimbólum, olyannyira, hogy még a mandeusok is (János-keresztények) a Közel-Keleten a mai napig gyakorolják a Keresztelő Szent János-féle keresztséget. Az is közhely, hogy Jézus általánosan elterjedt hagyományos ábrázolása (ami a mai Szíria területéről való) rokon vonásokat mutat a jógikkal. Természetesen elmaradhatatlan érv a vitában az is, hogy a Pashupati-pecsételőn ("állatok ura" - Móhendzsó-Daró) látható egy jógapózban ülő alak, így tehát a lótuszülés több ezer éves, Jézus Krisztus előtti hagyomány.

Az egyik legérdekesebb Indus-völgyi lelet, talán Siva előképe? (i.e. 3. évezred)

   Amikor például összehasonlítjuk Patanjali Jóga-szútráit a keresztény tanításokkal, akkor egy mondatban összefoglalhatjuk azt, hogy a jóga-szútrák leglényegibb vezérfonala valójában a pratjahára (pratyahára), az érzékek visszavonása - az az érzék korlátozás a kereszténységben is megvan a böjtben, a „tudati böjtben”: a bűntől való távolságtartásban, a korlátozott keresztény életvitelben - a jógában azonban mindez nem üdvtörténeti, eszkhatológiai kontextus ,de lényegében hasonló tudati-irányelterelés, ha módszertanának lényegét tekintjük. A pratjahára csak az egyik lépcső az arja-astanga jógában, de valójában a jóga egészére igaz. A jóga egy mondatban: az elme lecsendesítése (csitti -vritti-nirodha) pedig a belső csend - a központi idegrendszerünk önkéntes megzabolázása - valójában a kauzális jellegű énünk viszonylagosságának a tudatosítása is - a belső beszéd böjtje - ez a fajta érzékek megzabolázásra tett arany középút már Platón filozófiájában is jelentőséggel bír, a kocsihajtó hasonlatban olvashatunk erről. Az egyiptomi anakhorétákról olvasva, akik a Décius-féle keresztényüldözések elől Szkétisz sivatagába menekültek - szintúgy azt olvashatjuk, hogy akár a jógik, nagyon csinján bántak a saját látomásaikkal, ahogy a jógik számára is elő volt írva íratlan szabályként is, hogy a sziddhiknél ne ragadjanak le, ugyanis a sziddhi nem a végcél, hanem a móksa - hiszen az emberi dimenzió meghaladása, akár aszkézissel, akár böjttel, akár jógával nem azért történt, hogy ezzel öncélú hatalmat gyakoroljanak a világ és embertársaik felett, bár az önkénytelenül is meg fog mutatkozni - hanem inkább azért, hogy erről a "legutolsó kísértésről" is végül le tudjanak mondani (el tudjanak szakadni az utolsó előtti tudatállapottól - amikor a prakriti avyakta és a purusa is avyakta - megnyilvánulatlanban egy. Az egyiptomi keresztény anakhóréták vívódása valójában nagyon hasonló vívódás, csak más kulturális jelképek között történik, így a hallucinációk, látomások a keresztény-hitvilág lényeivel és dichotómiája szerint racionalizálódnak. A hódító kereszténység amikor India területére teleportálta magát portugál hajósok képében, a mai Goa állam területére elvitték az inkvizíciót is magukkal. Amit még fontos megemlíteni az Szent Tamás apostol, aki a legenda szerint Indiában térített és halt meg, emlékét egy templom őrzi a mai Tamil-Nadu államban. Legvégül és nem utolsó sorban, hogy ne maradjon az ok-okozatiság kérdéskörében hiányérzet az olvasóban, Patandzsali jóga-rendszerében tehát nyolc, egymásra logikusan felépülő fokozat/lépcső van - ezek közül az utolsó pont a szamádhi, az első kettő pedig az erkölcsi követelmények, parancsolatok és egyéb, a jógához való nélkülözhetetlen szabályrendszer és fundamentum; ez a jama és a nijama (yama-niyama).

1. Jama - a jógát elősegítő előírások és szabályok követése:
A) Nemártás (ahimszá)
Karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.
Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-jóga ezen alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész, akkor a britek által is politikailag és vallási értelemben végletesen megoszott,  kettészakadó Indiára is. Meg kell jegyezni Gandhi kapcsán a dzsainizmus ráhatását is, de kezeljük evidenciaként, hogy a jóga-hagyomány praxisa a heterodox és ortodox darshanákat (vallási irányzatokat) is egyaránt áthatja.

B) Ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)
Karmikus következmény:szavainak teremtő ereje lesz.

C) Lopás kerülése (asztéja).
 C1) Dharmásztéjam (a kaszttal, vallással és helyzetével kapcsolatos kötelességek elmulasztása) és
 C2) Dravjásztéjam (a vagyon ellopása) – mindkettő kerülése alkotja az asztéját . [1.]
Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

D) Nemi önmegtartóztatás (brahmacsarja).
Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.
Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrija (harcos)-tradíció és a jóga szorosabb kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

E) Mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigráhá).
Karmikus következmény: megérti születése célját.

Konklúzió:
Kétségtelen tény, hogy az ősi  jógahagyomány kikristályosodott formában, mondhatni (Om Shanti)  az ember tapasztalati tudására is épülve, vallási-hit spekulációk nélkül - teleologikus szellemi-architectura , tehát még egyszer megerősítem (szvsz): nem szorul eszkhatológiai magyarázatra és vallási spekulációra, különösen nem (keresztény) szofisztikára.


Szent Tamás -bazilika (India - Csennai)


─────────────
[1.] A C1-C2 pontok forrása Gauranga Das: Jóga és sámánizmus c. facebook oldala (id. Krishnamacharya-könyvből)

Sziddhik - Vallási kislexikon és fogalomtár

A sziddhik (páli nyelven: iddhik) rendkívüli képességek, amelyek a jóga gyakorlása révén érhetőek el. Általában nyolc sziddhit különböztetnek meg:
1. animá -a rendkívül kicsivé válás képessége
2. laghimá - a rendkívül könnyűvé válás képessége
3. mahimá - a rendkívül naggyá válás képessége (bármely tárgyat pl. a holdat megérintheti)
4. prápti - mindehová elérés
5. ísatá - az uralom tökélye
6. prákámja - az akarat szabadsága
7. ísitva (ísitritva) - parancsolás
8. vasítva - az elemek legyőzésének képessége
+ káma-avaszájítva - a vágy betöltésének képessége
+ garimá - a rendkívül nehézzé válás képessége (Bhódzsa Rádzsa mártandája a sziddhik közé sorolja)
+ Patanjali a jógik által megszerezhető sziddhik között említi az egyik testből a másik testbe való átmenet műveletét (III.38 cittasya para-sartira ávésah)
+ vízenjárás - „mint szilárd földön, úgy jár a vízen, el nem süllyedve”






Kapcsolódó oldalak:
K a g y l ó k ü r t  Misztikus képességek
Patanjali               Yoga-sutra (Kaczvinszky-fordítás)



Felhasznált irodalom és forrás:

Mircea Eliade: A jóga  (Európa Könyvkiadó,1996. Budapest)
116.o.
189.o.
218.o.

Sankara: A védanta filozófiája (Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1996)
61.o.
183-214.o.

Gondolatnapló - Az év utolsó kirándulása (cargo-kultusz)

                                                                

Padre Pio (Istenhegyi Szent László Plébániatemplom)

Miután karácsonykor találkoztam egy angollal, aki  -1/ -2 celsius fokban jógázott - és egy hajléktalannal aki egyáltalán nem jógázott,  sőt nem is beszélt, de az is lehet, hogy már nem is élt, úgy véltem és döntöttem - a sikertelen első kísérlet után - ismét megpróbálom a XII.kerületet elfoglalni. Hasonló taktikát választottam mint a törökök anno 1541-ben, sétálónak, kirándulónak álcáztam magam, de egy herkules típusú csehszlo -vák gyártmányú 3kg-os papagájfogót azért a biztonság kedvéért a hátizsákba csúsztattam még az indulás előtt. Erre az ellenállás leküzdése miatt volt szükségem, legalább is a tárgyalás jegyzőkönyve szerint én magam állítottam ilyet, szerintem meg a bíróság állította azért, hogy én mégiscsak állítsak ilyet, miközben nem állítottam ilyet. Biegelbauer Pál a fényadást eszköztelen gyógyításként írta le, én ellenben úgy gondolom és szerintem igen helyesen vélem, a gyógyítást egy ultramaterializmustól szenvedő pokoli világban csakis olyan tárgyaktól várhatunk, amelyek szentek: például létezik a szent pénz (egyes szufi mesterek szerint a pénz csak egy darab papír, aminek viszont keringenie kell - in: A Vörös Sólyom sírjánál PAXTV). Az ezermesterek és a tízezermesterek is mindig hordanak maguknál valamilyen eszközt, mert ismerik egyrészt Murphy összes és az anyagmegmaradás és átalakulás törvényét is.Ősi őseim, akik bizonyára alexandriai görög matematikusok és filozófusok voltak bizonyára bólogatnának, ha azon legfőbb érvvel álltam volna a szókratészi koncepciós perben az állam szent törvényszéke elé, hogy a papagájfogó egy családi ezermester-attribútum. A papagájfogó-motiváció ebből következően és az előbb vázoltak alapján pedig nevetségesen egyszerű, a tárgyakkal amelyekkel az ősök javították egykoron meg újra és újra az elromlott világot márpediglen valamit kezdeni kell. Mivel nem tanultam ezermesternek és nem sajátítottam el az eszközök materiális-profánabbnak ugyanakkor egyáltalán nem lenézendő használatát, ezért egy időben ezoterikus-kiskalapácsot is hordtam a szütyőben vagy a mellényzsebemben. Tehát amit örököltem, az látszólag nem a tehetség a javításra,hanem az attribútum, a kiterjesztés (ami egyben proletár attribútum). Számomra ezek az eszközök elsődelgesen sámánikusak, bármennyire is úgy gondolná hitetlenkedve valaki, hogyan lehet egy harapófogó, egy kalapács avagy csak egy rozsdás herkules típusú 3kg-os papagájfogó sámáneszköz, hiszen ez olyan primitív animizmus lenne, hogy én a tárgyaknak élő erőt tulajdonítanék, manát. Az ilyen kijelentésekkel azért is kell vigyázni, mert könnyen elhurcolhatják az embert melanéziába vagy egyszercsak kihajítanak a civilizációból és a cargo-kultusz közepén találom magam. Térjünk vissza karácsonyhoz. Az angol udvarias volt, mint egy játszótéri fehér elefánt (nincsenek játszótéri fehérelefántok) a hüvelykujjával mutatta, hogy a hungaryk azok igen, persze nyilván ez csak egy gesztus volt, ő sem gondolhatta komolyan a magyarokról ezt, hiszen ez a fajta megveszekedett és ultramaterialista, egy részük pedig a rendszerváltástól számított időintervallumban hamar megkövéredő stróman-kulákká vagy húsevő növénnyé esetleg ukmukfukk burzsoá illuminati-sakálemberré vedlett a damaszkuszi úton. Azt pedig meg sem mertem említeni neki, hogyan is mertem volna, hogy a kor legnagyobb ateistái és szoba-ateistái is mind ebben az országban élnek, nem beszélve az igen veszélyes fülkeforradalmárokról és a metrikus C.Ö.F. Békemenetről, mitsem tud a Posta Imre által feltárt kubatov-gárdáról, a fideszhű savköpő bácsikról (ami már nevében is tautológia), és nem utolsósorban dr Kocsis Máté antiszociális körleveléről a józsefvárosiaknak.  Azt sem tudta az angol, hogy Magyarország és azon belül Józsefváros az a szeglete a világnak, a világ összes országai és régiói közül, de talán az egész univerzumban ahol a legtöb- bet költenek egy hajléktalanra. És a hajléktalan mit csinál?  Jókedvében elherdálja, lukas zoknira költi, koszos ruhákat vesz belőle és iszákossága révén aranyászok sörrészvényeket vásárol és szintúgy jókedvében aluminium seresdobozok után kukázik. Aztán ha megunja az itt létet, egy elhajlított elektromágneses Tesla-téren keresztül katapultál innen és meglép a józsefvárosiak jószándékával, pénzével. Azért át ne essünk a fehér elefánt túloldalára, ne itassanak egereket sem, a miniszterelnök úr tegnap is kijelentette, hogy nem tűri a lopást. Hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, sokan manapság burzsujkeserűt isznak, míg mások akik mégtöbben vannak pedig proletárkeserűt vagy munkanélküli-keserűt. Egy orvosi kimutatás szerint egyáltalán nem kíméljük a májunkat. De miért kímélnénk az egyetlen szervünket az alkohol- barázdáktól, vagy alkoholgarázdáktól, amelyik túlél minket is, hiszen egy máj a tudomány jelen állása szerint minimum 130 000 évig képes kihúzni. Ha valaha is képesek leszünk egy másik bolygót meghódítani és tönkretenni, bizonyára az élő májak lesznek az elsők, akik majd akkor a nagy büszkeségben arra bolygóra lépnek, persze hajléktalanok már jóval előttünk ott fognak tanyázni, azok ugyanis tér és dimenzióváltók és azért álcázzák magukat humanoidoknak, hogy a bolygók szociális rendszerében állandó zárlatot okozzanak és eligyák az adófizetők pénzét. Ez a tevékenységük a Fidesz kormányra lépéséig D-notice volt.

Ha valaha is egymondatban le lehet majd írni, mi volt 2016. Nos: a lángoló metrók éve volt. 2017 pedig a lázadás éve lesz.  Éppen túl voltam a napi korláton végzett fekvőtámasz penzumon (ez egy nehezített fekvőtámasz-gyakorlat), amikor láttam, hogy az angol előbb sírsászana alakját veszi föl, később padmászanában ül - majd kobralégzést folytat, aztán jött a napüdvözlet - ezt nem hagyhattam szó nélkül. Arcátlanságnak tartom, ha valaki, amikor a tél hidege már sokakat elvitt a túlvilágra, egy szál pólóban azzal kérkedjen, hogy képes hőt (tapasz/tumó) fejleszteni aszkézissel és jógával. Akkor mi értelme van a Paks2 -nek? Mostantól nem fog senki villanyszámlát fizetni? Az is hallatlan, hogy az ember ilyen szinten  az élet és halál határán kell egzisztáljon ebben a szar rendszerben és azon kísérletezzen a leggazdaságosabb műkö- désén, fél életét mesterséges hibernációban áldozza fel és töltse csak azért, hogy egyáltalán életben tudjon maradni a ragadozók és strómanok földjén.

Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (2.rész)

तत् त्वं असि

A  Véda  Hamvas Béla  értelmezése  szerint  nem  mással, mint az  éberséggel  van  par  excellence kapcsolatban (HB-SS I. 30.o.). A Véda kifejezés általános fordítása és értelmezése szerint „tudás”-t jelent, Klaus K. Klostermaier leírja (BAH 28.o.), hogy a hinduk elképzelése a Védákról az, hogy egyrészt a Véda időtlen, másrészt pedig  a risik[0.] számára  nyilatkoztatott ki, hozzáteszi, hogy  az ortodox  gondolkodók is megerősítik  az általános vélekedést, miszerint  a személytelen és öröktől fogva létező  megtestesülése, a személyes törvényhozó felett álló egyetemes törvény, ebből a szempontból ez analógiája a Sankara nevé- hez fűződő advaita-védánta  istenfogalmának  és  modelljének, ezen  ortodox  iskola megkülönbözeti  az istenség antropomorfizáltnak tapasztalt, leírt formáját szagúna brahmanként, míg az efölötti személytelen formákat  nirgúna brahmanként  határozza  meg. A gúnák  az anyag/prakriti  minőségei (szattva-, tamó-, radzsasz-), olyankor, amikor a három minőség hármas-egyensúlyban van a szánkhya-yóga antropológiai-ontológiai nézetei szerint minőségük a megnyilvánulatlan (avyakta állapot / prakriti első, nyugalmi állapota). Hasonlóan a kvantum-elmélet (Molnár F. Árpád YouTube) alapján  a részecske  a szuperpoziciójában nem mérhető, tehát  kvázi  nem is létezik, csak  mint  omnipotens részecskét tételezzük, mivel  ti. ez az egyetlen egy tulajdonsága ismerszik föl mégis, akkor amikor a mérés által (nem a mérés miatt) kilép ebből a megnyilvánulatlanságából. A prakriti  (az anyag, a természet)  első állapotát  nevezi avyakta-állapotnak  a szánkhja, és mint korábban is említettem az ehhez a tudatállapothoz köthető mahávakya (nagy mondás/ szent szó) a jól ismert tat tvam aszi („ez vagy te is”).
    A Védákat (Rig-véda, Száma-véda, Yádjur-véda, Atharva-véda)  a  hindu  szent  iratok sruti (hallás-hallomás / legszentebb iratok / kinyilatkoztatás / ) legszentebb kategóriájába sorolják. A hindu  szent iratok másik   nagy   csoportja   a  szmriti (az  emlékezet  által  megőrzött),  ide  sorolják  a  Mahábhárata  és a Ramayána szent eposzokat is.
    Hamvas Béla sajátos, hinduizált értelmezését adja Szókratész Kritónhoz intézett  és híressé vált sza-
vainak (Platón: Phaidón), abban azonban Hamvas téved, hogy ennek általánosan elterjedt (félre) értelme- zése  csupán   „ Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész ”   volna,  ugyanis  esetünkben  Friedrich Nietzsche által foltozott Szókratészről van szó, bár foltozásról szó sincs, hiszen Nietzsche, mint immora- lista mélységesen elvetette  és dekadensnek találta  mind  a  platóni idealizmust, mind pedig  Szókratész moralizáló  és bábáskodó filozófiáját, sőt mi több  elvetette  és vízfejűséghez  hasonlította  a diszkurzív ész vívmányait, mondván, hogy  nem következtetésekkel  kiokoskodva, hanem  ösztönösen lehet  az igazságot szinte kiszimatolva megtalálni. Hamvas továbbmegy tehát  az általános elértelmezésen, mint  oly  sokszor és nem fogadja el azt az általánosan elfogadott  vagy  divatosan önkényes nézetet, hogy  az „ áldozzatok kakast Aszklépiosznak ” invokáció  Szókratész részéről  a halála előtt, -  miután kiitta bürökpoharát  - azt jelentené, hogy az életet  a filozófus bármiféle betegségnek tekintette volna  és a halált pedig  az ebből való kigyógyulásnak, Hamvas elgondolása alapján  ez a kijelentés  kizárólag az éberséget (a lélek  túlvilági útját segítő pszükhopomposzt)  Aszklépiosz  állat-szimbólummal  megjelenített,  egyik  fő, segítő-attribútumát jelképezte. Ez az éberség, az általa  is sokszor megvizsgált  Tibeti Halottaskönyv, a  Bar-do Thos-grol könyvében is kulcsmomentum, tehát  nem más ez, mint  az átmeneti állapotokról megőrzött  általános  és ősi emberi tudás. Megfontolandó  a párhuzam, hogy  az incubatio-ban való  ősi gyógyítás  az epidauroszi Aszklépiosz-kultusznak is  eleven része volt, a szentélyhez  gyógyulásért zarándoklók  álmukban kaptak olykor  egészen fura üzenetet  vagy tanácsot, hogy mit kell tenniük  a gyógyulásuk érdekében. Az incubatio pogány  hagyományát  a  kereszténység  is megőrizte  Szent Kozma és Szent Damján  gyógyítószentek kultusza által. Aszklépiosz szent  állata  a kakas mellett  a kígyó volt, a rómaiak  a kultuszt  i.e. 293-ban a Sibylla könyvek[1.]  tanácsára honosították, a Tiberis szigetén emeltek neki  templomot (GT-ARVT 31.o.), ahová az Epidauroszi szentélyből hajón elhozott szent kígyója elúszott.
     Hamvas elgondolása szerint tehát  a kakas  itt nem mást jelent, mint az éberség erőinek a megjeleníté- sét, és segítségül hívását. Ez az  éberség  pedig  nem más, mint a hinduk, a legmagasabb emberi tudatál-lapotra vonatkozó tanítása, amit turiyam-nak neveznek. Ezt a legmagasabb, ember által elérhető tudatálla- potot Hamvas  helyesen szemlélteti, hogy  (HB-SS I. 33.o. és 39.o.)  az érzéki világhoz képest is ébredést jelent. Tehát az ébredés nem az álomból, hanem a világból történik.

A négy emberi tudatállapot:
1) az álomtalan mélyalvás (szusputi)             
2) az álom (szvapna)                                   
3) a hétköznapi éber tudat (dzságrita)           
4) éberség (turiyam)                                   

Az első három tudatállapot valójában alvás, hipnózis, nem más tehát mint AVIDJA, a végső tudatállapot azonban maga a VIDJA - állapítja meg Hamvas.


    „Az éber,  aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát. 
                    Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett.”
                                                                                       Hamvas Béla: Scientia Sacra I.


A görög mitológiai  elképzelésekben  az álom Hüpnosz és  a halál Thanatosz  ikertestvérek. Maguk a gyógyítók, (Szent Kozma és Szent Damján) akik tulajdonképpen a pogány Aszklépiosz krisztianizált formáját jelenítik meg  és szimbolizálják bizonyos értelemben  a magyar Szent Koronán, ők szintén ikertestvérek.[2.]

Aesculapius-templom / fotó forrása: Visiting the Galleria Borghese in Rome

Elgondolásom szerint Szókratész valóban nem tekintette betegségnek az életet, úgy vélem Hamvas ezt
nagyon is  jól látta, bár az  is  igaz  Friedrich Nietzsche  feltétlenül  a szókratészi dekadenciát  és  nem a szakrális  mozzanatot  és  párhuzamokat  látta  meg  az  Aszklépiosz-invokációban  ellenben  Hamvas Bélával. Említettem  már  fentebb, hogy Nietzsche számára  a kereszténység  és szimbólumai  pusztán a legalantasabb csandála jelképek, így nézete szerint a túlvilágtól való félelem és az azzal való riogatás, a zsidó-keresztény szekta-vámpirizmusa  és  sápkórja  döntötte romba  a  Római Birodalmat, ami egy nagyszerű, monumentális életigenlő világ alapjait rakta le már addigra, tehát Friedrich Nietzsche számára Szókratész a következtető  (diszkurzív) ész  aránytalansága  miatt  és Platón  mint idealista  is legalább annyira dekadens, mint a keresztények, így mindenképpen valamiféle torzulást látott a későbbi 19.századi, politikai-társadalmi-vallási  idealizmusban-ideológiákban  (szocializmus, anarchizmus,  kereszténység)  is.
    Visszatérve az eredeti témához, a mitológiai Aszklépiosz tehát  nem  kizárólag  a betegségek, hanem a halál  felett  is  rendelkezett  hatalommal, így  ebben  az értelmezésben sem  lehet  kizárólagosan az élet tagadásaként  értelmezni  Szókratész  Aszklépiosz-invokációját [3.].  Az  éberségnek  több tekintetben  is jelentősége van, éberségnek tekinthetjük a chitta-vritti-niródha-t Patanjali jóga-szútrájában és tanában, ahol az éberség vagy a tudatosság, a tudati-gondolati asszociáció láncok felszámolásának technikája, ami a folyamatos  belső-gondolkodás felszámolására, a  tudati  ok-okozat  megszüntetésére  irányul és  elkép- zelhetetlen  az éber tudatosság  (önfegyelme)  nélkül  megvalósítani. Tehát  ez  a jóga-technika  sem más, mint szabadulás az ébrenléti valóság hipnózis-szerű, vagy hipnotikus kötelékeitől. A jóga annyiban különbözik  a többi  hindu ortodox  darshanától, hogy tevőleges, a  felszabadulás  nem pusztán  egy  tudati tevékenységből adódó  megszabadító felismerés, hanem az ember fiziológiai állapotának a megváltoztatá- sára irányuló, fegyelmezett, cselekvő  és  lépésről-lépésre felépített  tudatbefolyásoló  módszertan. A yóga annyiban  különbözik  az ortodox szánkhya  által felállított soteriológiai, filozófiai antropológiától, hogy nem „ateista”, hanem tételezi Ísvarát, mint a legfőbb  már megszabadult, felébredt purusát, purusa-istenséget.
    Az éberség első jele - írja Hamvas az  „hogy az emberben homályos gyanú ébred, hogy az érzéki világ varázslat (máyá) Mé on, ahogy Platón mondja. Nemlétező”. Ezt  a gyanút  a metafizikai érintés fogalmi-metaforájával érzékelteti és fejezi ki. Hamvas szerint a folyamat következő lépése  vagy két fontos  állomása, az  individuális-én  álomképeinek  feloszlása.  Két  mahávakyát (nagy mondást, szent szót, szent mondatot) említ:
1) etad vai tat („ez nem más, mint az”)
2) tat tvam aszi („ez vagy te is”)

A tat tvam aszi (Szabó Lőrinc: Ez vagy te YouTube) jelentése pontosítva  vagy körülírva, te is az az ős- anyag vagy, abból nőttél ki, öltöttél alakot, mint minden más élő, abból a közös lehetőségi-létből származol. Vagyis minden megnyilvánult  a megnyilvánulatlan, a prakriti-purusa első állapotából (avaykta), az omnipo- tencialis ősanyagból (magjából) született. Hamvas úgy véli a különböző Én-ek érzékileg tapasztalt sokasá- ga csupán álom. Itt azonban nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy  a világunkba azon a határon át áramlik be az élet, a teremtés. Kérdéses, hogy a tat tvam aszi vonatkozik-e az anyag élettelennek tapasz- talt formáira is, ugyanis az ontológiai mínusz/hiátus  a bűn Szent Ágostonnál, ami  nem tartalmaz lehető- ségi létet, így az anyag élettelen formáinak megléte a léthiányból/ a bűnből fakad, ami nem morális, hanem ontológiai kategória. Hamvas is eljut idáig okfejtésében:

„Ha az élet lezárulna, megszűnne; nem kapná meg felülről a minden élethez szükséges metafizikai levegőt. Éppen ezért a nyílt létnek, a zárt életbe állandóan be kell törnie;”

Vagyis Hamvas Béla egy határról beszél, ami  nagyon lényeges, amin a LÉT áttör, valójában  ez a terem- tés, ennek tükrében  kell értelmezni azt is, amit  másutt vet fel, nem  ezen éberségről való  értekezésében, hogy nem  a szexus, hanem a szerelem hozza létre a lényeket.
    Sankara szerint nem létezik avidja  (ébertelen-tudat)  az elmén kívül. Egyedül az elme  az avidja, mely létrehozza ezáltal  az  újjászületések kötelékét.  (Vívékacsundámani)  (BAH 144.o.) Az újjászületések-köteléke  fogalom  szimbólikusan  nem más, mint  fedőneve  és  párhuzama  az  asszociáció láncoknak a yógában (mikro- és makrokozmikus értelmezés). A buddhizmus is úgy tartja, hogy az ember pusztán egy ok-okozati (kauzális) lény, így  abban  a pillanatban, ami  volt  nem azonos, de nem is  teljesen különböző attól ami lett. A gondolati-  asszociáció-láncok kioltása  ezt a kauzalitást  a gondolati síkon  megszünteti, a gondolatok - inkább- az időben vannak, mintsem a térben.







────────────
[0.] A hét risit az indiai hagyomány a Göncölszekér hét csillagával azonosítja.
(vö.: Jankovics Marcell: Jelképkalendárium - részlet: hétalvók)

[1.]  A Sibylla-könyvek, melyek oly gyakran szerepelnek Róma történetében, eredetileg görög hexameterekben szerkesztett jóslatok gyűjteménye volt. (idézet in.: Ókori Lexikon - MEK)

[2.] Konstantinápolyban épített bazilikájuk  zarándokhellyé vált, és az  a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak!  (idézet in.: SZENT KOZMA és SZENT DAMJÁN www. katolikus.hu)

[3.]  Hogy Nietzsche Szókratész halálát példaszerűnek tekintette? Semmi sem állt tőle távolabb. Csejtei is hosszan idézi megvető sorait a Phaidónnak azzal a passzusával kapcsolatban, mikor Szókratész kakast akar áldozni Aszklépiosznak, arra utalva, hogy a halál a gyógyulással egyenlő. (idézet in.: Heller Ágnes:Opponensi vélemény Csejtei Dezső Az egzisztencia tükre A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban című akadémiai doktori értekezéséről.)


Kapcsolódó oldalak:
Epidaurosz - Tragédia és orvoslás YouTube
Hamvas Béla:       Az éberség (részlet a Scientia Sacra című esszékötetből)
K a g y l ó k ü r t   Az óind filozófia iskolái 3-4. - Az analízis tudománya (szánkhja)
Baranyi Tibor Imre: Isten és az Istenséggel kapcsolatos felfogások YouTube
tartarossz.BLoG     Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (1.rész)


Rövidítések:
BAH - Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó, 2001.)
HB-SS I. - Hamvas Béla: Scientia Sacra I. (Medio Kiadó, 1995)
GT-ARVT - Gesztelyi Tamás: A római vallás története (Tankönyvkiadó, 1992. Kézirat)

Gondolatnapló - Ligetvédelem (politika)

Városliget - fotó forrás: [o]rigo

Ez a blog, a maga felületével a senki földje, mivel nem pártblog és nem áll semmilyen oldalon, ezért nem is lehet népszerű és azért sem az, mert elviekben sem követem a kor adott és népszerű nemzeti konteo-iparát sem. A Városliget megvédése nem politikai, hanem civil ügy lenne, de Magyarországon  - sajnos be kell látni -  nincsenek kimondottan civil ügyek, mivel a pártpolitika támogatása nélkül nem védhető meg egyetlen fűszál sem, vagy csak ritka kivétellel, mivel a civil tömegmozgalmak esélyének kialakulása a fogyasztói- és vadkapitalista társadalomban, ahol a társadalom 50%-a minimum a jólétben éli életét - és ezért közönyben is - szinte egyenlő a semmivel. Ha általánosítani szeretnénk és ideákon vizsgálódni mégis azt kell kijelentenem, hogy a Ligetvédők képviselnek valamit, ami egyrészt pártpolitika feletti, másrészt metapolitikai tendencia. Ez a tendencia a jóga, mint India legősibb tradíciója, amely India vallási rendszereit is át és átszövi. Kevesen tudják, hogy a Ligetvédők többsége vegán és a Kertem egykori területén kialakított főhadiszállásukon egyafajta kvázi jógaklubot is létrehoztak az elvonuláshoz. Az indiai kultúrában és ortodox vallásfilozófiai irányokban a jógának és ezen belül az ahimszának különös jelentősége van, nyilván Móhandász Karamcsand Gandhi volt az az újító, aki a jóga ősi szabályrendszerét a politikai köztudatba emelte és a nemártás fogalmát a politikai harcok és küzdelmek ismert fogalmává tette,  - az ahimsza a jóga első két lépcsőfokát alkotó alapszabályok egyik elengedhetetlen elvi része és gyakorlati parancsa, látásmódja.
A nem ártás a szó a gondolat és tett hármasságában nyilvánul meg. Itt nyilván arról is szó van, hogy ezt a szellemi és egyben politika feletti álláspontot, ami az ahimszából ered, nagyon nehéz lenne a magyar rögvalóságban realizálni, akár egy tüntetésen is, pontosan azért, mert nem vagyunk része annak a kultúrának és civilizációnak, de tény az is, hogy az ahimsza politikai megjelenése jelzi azt is, hogy ezek a gondolatok már valamilyen szinten elérték Magyarországot, az egy másik kérdés, hogy ez a tendencia mikor fog gyökeres változást hozni a hétköznapi életünkben, vagy miként válik egyfajta kelet-nyugati (eklektikus/vegyes) politikai erővé. Hamvas Béla anno megállapította, hogy Európának valójában nincsen vezető szellemi brahman-kasztja. Itt mindent - és leginkább Magyarországra vonatkoztassunk - a ksatriják határoznak meg. Ebből az aspektusból, amit Hamvas kifejt, valójában lehet vagy van létjogosultsága a jógának és az ahimszának, és magának annak a szellemiségnek is, amit képviselnek és annak is, hogy mindez a politika területén is manifesztálódjon. Igazából maga az, hogy számunkra idegen kultúrákból igyekeznek szellemet és erőt meríteni, jelzi azt is, hogy valójában a saját nemzeti territóriumunk erősen propagált értékei, nem jelentenek kikezdhetetlen nagyságot vagy bármiféle követendő ideát, így aztán jelképeink csak a rend, a törvény vagy a törvényi szigor fasizmusának államhivatalnok pszeudo- pótvallását jelentik, ennek pedig hosszútávon a belső társadalmi viszonyokra káros hatása lesz, mivel ezekben látják majd kizárólagosan a társadalom felmerülő problémáinak megoldását is. Ami még a magyar politikában megfigyelhető, hogy az összeesküvés-elméletek és az EU-val való látszat konfrontációk is a politikai szemfényvesztés, más szóval a hatalom hatalomtechnikai részévé integrálódtak. Ebben az esetben az összeesküvés-elméleteknek már jelentős számban politikai haszonélvezői is akadnak, ami magának az elméletnek a fennmaradását is elősegítik, mivel az a propaganda, az agymosás mindennapos részévé változott.
A Ligetvédők nagy tüntetésén Puzsér Róbert a ligeti beszédében kiemelte, hogy ez valójában szellemi küzdelem és efölött nem szeretnék elsiklani. Pontosan azt jelenti, hogy értéket védünk vagy az értékek harcában meglátjuk azt az ideát, hogy az élő anyag valójában egy magasabb szerveződési szintje és megnyilvánulása a nem élő anyagnak. Az, hogy a tervezők, az építtetők, a politikusok és a sleppjük semmiféle az élő természet iránti normális felelősséggel nem rendelkezik, hanem kizárólag egyéni boldogulásuk és hasznukat vagy népszerűségüket látják ebben is, azt pontosan az elmúlt 26 év rendszerváltása bizonyítja. Hogyan várnánk el bármiféle felelősséget egy olyan államtól, amelyik példaként a sorozatos kilakoltatásokat hajt végre ezrével, és ezért valójában állampolgárainak jelentős részével szemben annak ellenségeként bánik.

Végtelen történet - Dzsainizmus - Gondolatok a vallásról

Gommatesvara szobra Shravanabelgolában

Itt Sári Lászlóval vitatkoznék, mivel szerintem Mahatma Gandhira nem a dzsainizmus, hanem a 8 fokú jóga (lásd Patandzsali jóga szútrája) egyik alapja, az ahimsza (nem ártás - gondolat, szó, tett) hatott, mivel az ahimsza okozati következménye a béke, az ahimszát gyakorló környezetében a gyűlölködés megszűnése. A másik, hogy a táplálkozásnál, ha a gyümölcshúst megesszük, a mag attól még a földbe ültetve életben maradhat és fává, növénnyé fejlődhet. Folytatva a bejegyzést egy kis technikai szünet után beemelnék ide Gommatesvara szobráról készült képet. Sári Lászlónak igaza van abban, hogy a dzsainizmus adta a világnak igazán a nemártás elvét. Indiáról az első képzeteim nekem is az arcuk előtt maszkot viselő dzsainák. vagy azok a dzsaina szerzetesek, akik tollseprűvel elsöprik maguk előtt az utat. A dzsainizmus két fő ága a meztelenek és a fehér ruhások. A meztelenek a legortodoxabbak, őket digambaráknak (égruhájúaknak nevezik), szemben a svetambarákkal (a fehér ruhásokkal). Általában Buddha kortársához Mahávirához kötik a vallást, de valójában Mahávira a 24. tirthankara volt, az utolsó és a dzsainák az első tirthankara (gázlókészítő), a hódító (dzsina=győztes, hódító) Adinát követői.

A dzsainizmus elég aszketikus vallás, a szándékos éhhalál pedig dzsainák között a legnagyobb dicsőségnek számít. A szerzetesek sokszor a világról való lemondással egyetemben a hajukat is kitépik a puszta kezükkel. A kasztrendszerhez is kritikusabb a hozzáállásuk. Én speciel ennek a kritika nélküli követésnek, legyen az akár a kereszténység egyáltalán nem vagyok a híve. A sámánnal való újabb dialógusban pontosan ezt a kérdést tisztáztuk. A világ bizonyára nem úgy működik, hogy valaki bemegy a gyóntató fülkébe és aztán a gyónás alatt és után levezekli minden hibáját és megtisztul. Az imák nem segítenek, de a jó cselekedetek mindenképpen közelebb hozzák az égi (szattvikus) gunát, bár indiai értelemben a szattvikus sem felszabadulás. A felszabadulás már a következő lépés, az túl van a fiziológiai és lelki típustanon (tipológián). Az emberi dimenziókon is túl van. De ahhoz, hogy rögtön a szattvikus gunát kezdjük el halmozni, előbb alá kell szállni a poklok közepébe. A pokol, az alászállás a tulajdon életünkben keletkezhet valami rendkívüli bonyodalomban, ha egy bonyodalom van körülöttünk, ami behálóz minket, akkor tudnunk kell, hogy bármennyire is a földön nérezzük magunkat, tudatunkkal a pokolban tartózkodunk. Jézusról elképzelhetetlenség a sámán szerint is és szerintem is, hogy ne járta volna meg a poklokat. A pokol itt nem csak külsőleg a megfeszítés, a pokol inkább a szétdarabolódás, amit a kereszt 4 iránya is jelez és amit akár a szent korona négy iránya, a négy égtáj, a négy evangélista is elmond. A pokol képzete a sivatag közeli népeknél a homok és a tűző nap, a lángoló pokol, míg az északibb népeknél már a jég, a dermedtség is pokol. Hamvas Bélánál a dermedtség az a pokol, amin a teremtés túl tud lépni. Az auguroknál is 4-es felosztású égbolt és az égtájak szerint is jövendöltek. Romulus és Remus története pedig, ami ehhez kapcsolódik, már Róma falainak átugrásáról és a római jog mindenre való vonatkozásáról, kiterjesztéséről szól. Mivel Remust a törvény halálra sújtotta. Tehát az embernek alá kell szállnia, újra erőt kell merítenie és éberség, amit Hamvas Béla a legfontosabbnak tartott, nem csak a buddhista jóga és filozófiában az: a sumér Gilgamesnek a próbán, hogy az örök életet hét napos virrasztással kellene elérnie, de nem sikerül. A halál vizén is átevez, majd visszaútja során elveszíti az örök fiatalság füvét is. Gilgames tudását Uruk népével akarja megosztani, az örök fiatalságot is, amit maga harcolt ki. Ezért bukik el valójában, az önzetlenséggel.


Vallástudományi és bölcsész kislexikon:
Csandragupta Maurja - /gör. Szandrakottosz/ India első jelentős császára  24 év uralkodás után,  Kr.e. 293-ban felvette a dzsaina vallást és lemondott hatalmáról és minden világi tulajdonáról.  Szravanabelgolába vonult vissza aszkétaként élt és önkéntes éhhalállal vetett véget életének. Szravanabelgola a mai Karnátaka állam területén található.
Gommatésvara szobra - A legenda szerint Gommata v Gommatésvara nem tírthankara volt, hanem egy tírthankara fia, aki lemondott a trónról és az aszkéta életet választotta. A X. század végén készült monolit szobor 23 méteres és 20 km távolságból is látható. Baktay Ervin írja Gommatésvaráról, hogy:
" mint a régi bráhmanista irodalomban olyan gyakran szereplő nagy szentek a jóga befelé forduló koncentrációjában mozdulatlanul állt a helyén - a Doddabetta-dombon, amelyet azután emlékének szenteltek - míg a kígyók fészket vertek s a hangyák kupacokat emeltek lába köré, s a felnövekvő folyondárok lassanként átfonták a testet." A szoborhoz 12 évente gyűlnek a dzsainák a fürdetési ünnephez, a 12 éves ciklus jupiteri ciklusra utal, akárcsak a maha Khumb mela ünnep esetében.

Magánszféra - Vallási- és Istenképzetek

Manipura csakra (kép forrása: HotDog)

 A napokban egy megtért ismerősöm próbált letéríteni  a sors által kibaszott pályáról. Mivel kevés időm van hátra és az állam halálos sebet ejtett rajtam, így kénytelen vagyok leltárt készíteni. Leginkább a vallási tévhitek között vágnék rendet, mivel igaz, hogy félbehagytam tanulmányaimat, de a vallástudományon kívül nem igazán értek semmihez sem, és még utóbbi területen is csak félig meddig és nem szerénységből laikusként tudok hozzászólni. Az viszont állandó eufóriát okoz, hogy ebben a kérdésben milyen mértékű naivitás uralkodik az emberi elmékben, vagy épp sötét és középkori nézetek. Azért ellentmondásos ezt elfogadni, mert tulajdonképpen valaki nagyon ért valamihez, pl. autószerelő, tud építeni, vagy bármit tudásával megjavítani, és ugyanakkor szellemi-intellektuális szempontok alapján naiv hitek, vagy téves nézetek rabjaként tengődik. Természetes, hogy bizonyos tekintetben szándékolt az, hogy a szellemi-intellektuális és a gyakorlati tudás el legyen  választva egymástól. Állami önvédelem. Én magam is megdöbbentem, hogy egyesek reál szinten kimagaslóak, egyetemet végzettek, ugyanakkor ezoterikus tévképzetek rabjai maradnak és világnézetük megreked egy 14 éves gyerek szintjén. Ennek oka főként az, hogy a búzát és az ócsut nem tudják megkülönböztetni. A mai ezo és vallásos piacon számtalan stand létezik. Bármelyikünk felcsaphat buddhistának, krisnásnak vagy végezhet asztrológia vagy jóga tanfolyamot. Követhet valamit, vagy bármit noha annak hitelessége maximálisan megkérdőjelezhető. Az én helyzetem egyszerűbb, én nem követek semmilyen vallást, de egyfajta hamvasi világképpel van dialógusom és monológjaim is vannak erről, tehát gondolataim. Istennel is hadilábon állok, amióta a plexus solaris csakrán keresztül, magát hallucinációmnak álcázva álságosan rám támadott. Már leírtam, hogy fogyasztottam némi tudatmódosítót és előző nap egész este azon meditáltam, hogy miért teremtett virágokat a teremtő. Volt már olyan, hogy hasonló állapotban mennydörgést idéztem magamra (elő) egy olyan ok-okozati negatív spirális kényszergondolat okán, ami szintén nem-én voltam, de képes lehettem volna pszichikai energiával ablakot törni, de nem tettem. Azért nem is mentem el ebbe az irányba, mert ebben az esetben mint magát az írást sem, ami tudatmódosítóval elkövetve maximális gőg, noha szintén voltak olyan mondatok, amelyeket nem írhattam le, mivel egy felsőbb cenzúra a megsemmisülésemmel fenyegetett. Az tény, hogy a mai napig a kenderrel ambivalens a viszonyom, nem használom mert tudom, hogy a tudatom rendkívül éleslátó, annyira, hogy magamat sodrom bajba vele. Azt is jelenti, hogy gyáva vagyok további önkísérleteket végezni egy olyan világban, ahol a megrendítővel, az istenivel jóval közvetlenebb, ok-okozati a kapcsolatom. A mai modern transzcendenstől megfosztott és "tiszta" világban, ilyen kapcsolatok már nincsenek. Akár az okkult akár a szent élménye már egy másik szférához tartozik. A modern valóság minden tekintetben külön világot akar alkotni, távol a félelmetestől, abban a hamis racionalizmusban hozza létre önmagát, hogy minden megmagyarázható és visszavezethető egy reális pontba, ha nem értünk egy eseményt. Azonban ezt a modern világot én minden tekintetben felépítettnek tekintem, matrixnak. Ha Európa vallási történetét nagy vonalakban ábrázolni akarjuk, akkor valóban deszakralizációról beszélhetünk, vagy ahogy Hamvas írja, már csak a költő őrzi a Temenosz lángját. Az új világrendnek bizonyos tekintetben nincs szüksége a mágikus és vallási képzetekre, bizonyos tekintetben a materializmus tagadhatatlan csodái meghaladták eredményeiben a korábbi világnézeteket. Űrkorszak, atomkorszak, echelon és elme programozás, számítógépek, és a robotok, az emberi géntérkép. Ugyanakkor pontosan a technikai és ipari forradalom kiszorította a fejlődésre képtelen dogmatikus vallásokat, így azok bármennyire is társadalom formáló erők, valójában már marginalizációra vannak ítélve. Hamvas Béla szerintem valami olyasmit tett, hogy az ősit átemelte a modernbe. Hogy a vallásit, újra szakralizálta, hogy a modern korban az ember számára megőrizte a misztériumok teljességét. Ezt már csak úgy tudta elérni, hogy a vallási tradíciók összevetésénél minden statikus álláspontot kiiktatott és az ember legfőbb antropológiai alapállását az éberségben határozta meg. Az éberség, a bhindu, azonban kizárólag egy pont, nem tér-idő és nem második dimenzió, hanem egy pont. Átjáró. A sámánnal pontosan ezt az éberséget tárgyaltuk, hogy az ékegrata a hinduknál és a magyaroknál is az íjászatban fejeződött ki. Ő maga is elvetette ezt a ksatriya szokást ,sőt felhívta a figyelmemet arra, hogy ennek a gyilkos eszköznek a használata nem dicsőség. Nem dicsőség átlőni a Balatonon. A célzás, mint a mitológiai Dróna tanította a Mahábháratában, pedig szintén egy pontra irányul. De abból a pontból nem a létezéssel való kapcsolódás, születés, meglátás, hanem az egyik ponttal egy másik pontból való  megsemmisítése történik. Ez valójában már a bukott természet része, hogy az éberséget hadi célokra vagy képességeit az önös dicsőség kergetésére használja valaki. Visszatérve a plexus solaris (napfonat vagy manipura) csakrához, a hinduk szerint 72 000 nádi (csatorna) indul innen ki. Svámi Purna szerint a KLING szó- vagy hangalak kapcsolódik hozzá. A 6.csakrához a SZÓ-HAM, a 7.csakrához a PURNAM. A SZÓ-HAM rezegtetésénél, ha a homlokunkra tesszük a kezünket és a harmadik szem helyére koncentrálunk valóban érezhetjük a rezgést. A KLING kiejtése kicsit nehezebb feladat. Swami Maheswharananda könyvében írja a Manipura csakráról, hogy Agnihoz tartozik és jelentése drágakő+város, párhuzamot von a tibeti imamalmokon is megtalálható szent mondattal az OM MANI PADME HUM-mal. Befejezésül pedig az ősbizalom. Ha Isten jó és igazságos és könyörületes, abban az esetben nincs szükség a vallásra. Vallásra mindig az ellenkező esetben van szükség, amikor az ősbizalom istenképzete nem azonos azzal az Istennel, amikor az ősbizalom megrendül, amikor Istent a teremtés és a sors által gondolni vélünk, nem azonosítjuk a legfőbb jóval. Ez az a tudathasadék, ahonnan a vallási képzeteink származnak. A sámán tudat túllép mindenen. A Próteusz nem ragaszkodik a röghöz és a rögeszmékhez.

A harcos útja - a yóga (4.rész)

A képen a vírászana (hősi póz) gyakorlata látható.
"A hagyomány szerint ez a testtartás nyugalmat, bátorságot kölcsönöz és elűzi a félelmet. A szikh harcosok kedvelt gyakorlata."
(Swami Maheshwarananda: Jóga 112.o.)


Mircea Eliade négy alapvető fogalmat emel ki, ez a négy fogalom az amelyik az ind szellemiség közepébe vezet.
A karma: az egyetemes okozatiság törvénye.
A máya: az a titokzatos folyamat, amely a kozmoszt létrehozza és fenntartja, lehetővé téve a létezők örök visszatérését, vagyis a máya, a kozmikus káprázat, amelyet az ember azóta tűr, amióta a tudatlanság (az avidja) elvakítja.
A nirvána: az abszolút valóság, mely túl van a máya szőtte kozmikus varázslaton és a karma meghatározta emberi létmódon. Szinonimái: atman, brahman, föltétlen, transzcendens, elpusztíthatatlan, halhatatlan.
A yóga: a lét elérésére szolgáló eszközök, a felszabaduláshoz megfelelő technikák - ez az eszköztár a yóga.
A máya fogalma szerintem teljes mértékben azonos és felcserélhető a számkhya-yóga prakriti terminusával. Ananda K. Coomaraswamy a "Hinduizmus és Buddhizmus" c. könyvében állítja, hogy a máya nem illúzió, hanem inkább "anyai" mérték és eszköz, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megnyilvánulhasson a jelenségek mennyiségileg meghatározott, és ebben az értelemben "anyagi" világa, amely azután egyaránt szolgálhatja megvilágosodásunkat, vagy elkápráztatásunkat, érettségünk fokától függően. A reinkarnáció fogalma - abban a közönséges értelmezésben, hogy az egyén halála után visszatér és újból megszületik ezen a földön - nem egyéb, mint az átörökítés, a Lélek átvándorlása és a megújhodás tanainak egyszerű félreértése. Minél felületesebben tanulmányozza valaki a buddhizmust, az annál inkább különbözni látszik a brahmanizmustól. Felteszi a kérdést, hogy a buddhizmus mennyiben tekinthető heterodoxnak és hogy van-e értelme ezt a kérdést feltenni...
A legszembeszökőbb különbség az, hogy a buddhizmusnak van alapítója, nyilvánvalóan történeti személy, továbbá térítő jellegű vallás. Az anátman tanának esetében azonban már megoszlanak a vélemények. Coomaraswamy egyértelműen állítja, hogy az anátman tana a feltételekhez nem kötött világ esetében nem helytálló, az igazság az, hogy egyes buddhista iskolák részleges átman tant tudhattak magukénak mikor a dharmák tanítását elfogadták, ezek az atomizált szubtilis valóságformákat valódi létezőknek tekintették. Meg kell említeni a Pudgalavádin iskolát is, amely a pudgala tanításával ellentmondott szintúgy az anátman tanának. A dharmák tana áthatja a buddhizmust és főként a hínayána irányzatot. Ha maga Buddha nem is volt hajlamos a metafizikai spekulációkra, a nyomában szerveződő iskolák sokasága azonban nem elégedett meg az anátman tanával és a mester intéseivel, mert magyarázataikkal végeláthatatlan metafizikai spekulációk özönét indították el.
Az upanisadokat és a buddhizmus tanításait sem lehet a varna-rendszer elleni tiltakozásul értelmezni, azonban Coomaraswamy azt írja: "ha az intézményes egyház sója megízetlenül, nem annyira belülről, mint inkább kivülről jön el számára a megújulás.
"Brahmanista szempontból a tudatlanság azt jelenti:
nem tudjuk mik vagyunk.
Buddhista szempontból a tudatlanság azt jelenti:
nem tudjuk, mik nem vagyunk", írja Commaraswamy.

Szamkhya és yóga

A két tan nem csupán a Bhagavad-gítá olvasatában képez egységet. Buddha megvilágosodás előtti első két mesteréhez éppúgy köthető. A különbségek és hasonlóságok nem csak a vallási filozófiában, hanem a külsőségekben pl. a hajviseletben is megjelenhettek.
Uddaka Rámaputta és valamennyi tanítványa hosszú hajat viselt (yóga) kivéve a noviciusokat. A számkhya követői és a későbbi buddhisták kopaszra nyiratkoztak (számkhya - Álára Káláma). A számkhyából származtak az ugynevezett vyakta gyakorlatok. Vyakta a kibontakozott és a tulajdonképpeni megnyilvánult ősanyagot vagyis a prima materiából megnyilvánuló másodlagos prakriti, a teremtett dolgok világát jelenti. A szamkhya nagy hangsúlyt fektetett a vyakta és az avyakta vagy más néven a prakriti különbözőségeire, megkülönböztetésére. A szamkhya iskolákban a vyakta szemléltetéséhez un. földkorongokat alkalmaztak. Ez a földelem gyakorlat (kaszina gyalkorlat) későbbb fenntmaradt a buddhizmusban, mint mandala készítés. A mandalát, mint földszimbólumot dagasztják folyó mederből származó sárga iszapból (mintegy a teremtés aktusaként is értelmezendő és egyben a formák felépítését is szemlélteti). A világ szakrális szerkezetére utal, a -mikro és makrokozmosz megjelenik benne, elkészítője nem másként, mint egyfajta démiurgoszként (Platón kézműveseként) tevékenykedik. Az elkészített földkorongot a magányos szemlélődés tárgyaiként általában fákra függesztették fel. Téchy Olivér utal rá, hogy a gyakorlatot végző személynek arra kell gondolnia, hogy az ő teste vagy inkább anyagi részei is csupán úgy jöttek létre és olyan részecskékből tevődtek össze a folyók iszapjából, mint a korong. A mandalák időlegesek és időlegességük kifejezi szerintem az illékony formák megjelenését és elmúlását is, a múlandóságot. Ahogyan a lények keletkeznek, kiemelkednek az ősanyagból (prima materiából), kivirágzanak, kivirulnak és elmúlnak és visszakerülnek az örök prakriti megnyilvánulatlan és megnyilvánuló körforgásába, hogy új alakban bukkanjanak föl. A korabeli temetkezési szokások kutatói szerint magas faépítményekre vagy fákra függesztették a tetemeket, ilyen lehetett a Rádzsagraha közelében lévő Keselyű-csúcs környéke is, ahol Álara Kálama számkhya iskolája volt, írja Téchy Olivér és párhuzamot von a számkhya földkorong gyakorlata és annak továbbfejlesztett vyakta gyakorlat változata és a testszemlélet és a buddhizmus ősi, bevezető és a mai napig élő gyakorlata közé, amelyben a belépő szerzetesek első feladatai között volt a dvattimszákára vagyis a harmninckét ákára, a testszemlélet, a testre irányuló töprengés gyakorlata és szintén a számkhyából eredeztethető tíz undor gyakorlat (undor=aszubha) is. Ezek az undor gyakorlatok - ahogyan a buddhizmusba beépítették őket, írja Téchy, mind azzal a záradékkal (refrénnel) fejeződnek be, hogy:
Ez nem az enyém
Nem ez vagyok én
Ez nem az én énem

Az egységre irányultság, vagy egypontúság, az örök isteni egység szemléletmódja a Rig-véda i.e. 7-8 század körül keletkezett legkésőbbi himnuszában "A teremtés himnusza" című versben már megjelenik. A kor papjai számára a védikus pantheont felváltja Pradzsápatínak, a teremtmények Urának a tisztelete ás a neki bemutatott áldozatok, majd ez az istenkép azonosul a mantrák, varázsigék mágikus erejével: a brahmannal. A brahmant a Mindenség Lényegeként, világlélekként kezdetek értelmezni az Upanisadokban (amelyek "lezárták" a védikus kinyilatkoztatást a sruti-t) pedig már megfogalmazódott a brahman-átman egysége, a végső abszolútum és valóság és az egyéni lélek azonossága (az ősanyaggal való egységtudat). A végső valóság, mint a végtelen óceán, az atman pedig ennek az kozmikus óceánnak egy csepje viszonyul egymáshoz(Cshándógya-upanisad).
A móksa, a felszabadulás pedig attól függ, hogy ezt az egységet meg tudja-e valósítani és ezzel felszámolja a nemtudást (tudatlanságot), az avidját.
Lényeges tehát említeni a buddhista aszubha gyakorlatok záradékát és rokonítani az upanisadok nagy mondásaival (mahávakyák):
TAT TVAM ASZI (TE IS AZ VAGY)
NÉTI, NÉTI (NEM EZ, NEM EZ)
AHAM BRAHMÁSZMI (ÉN A BRAHMAN VAGYOK)
Az upanisadok tanításában felismerhető a felismeréshez vezető két út. A vezeklés (tapasz) és a meditáció (elmélyülés - dhyána).
Mind a számkhya és mind a yóga filozófiáját igyekezett a buddhizmus tanításában integrálni. Feurersteinnél is felmerül a kérdés Patanjali yóga-szútrái és a buddhizmus hasonlósága okán, hogy miként lehetséges ilyen mértékű hasonlóság, a kor buddhista befolyásának eredménye-e vagy előzményei valójában egy korábbi korszakra datálhatóak. Szerintem kézenfekvő, hogy a Buddha életrajzokban szereplő és megjelenő mestereknek - Álára Kálámanak és Udraka Rámaputrának - a szimbólikus jelentősége kifejezheti a két szorosan kapcsolodó ortodox darsana - yóga és számkhya - egybekapcsolódását az - idézőjelben - "új" heterodox buddhista filozófiával és tanítással. Talán általános vallási jelenségként értelmezhető az, hogy egy megjelenő új vallási irányzat ősiként definiálja magát. Részben például az upanisadok idejére tehető az, hogy a formálisabb, a szigorú ceremóniális szabályokhoz kötődő védikus papi vallásosságot felváltotta a belső út heroizmusa, idézőjelbe téve: a ksatrya vallás.

A harcos útja - a yóga (3.rész)

fotó forrása: Hindu Temples facebook

                                                    
A harcos újta - a yóga (3.rész)


2. nijama (a yógában való komolyabb elmélyülést elősegítő attitűdök)
a)tisztaság (saucsa)
-> érzékek legyőzése, koncentráltság, a szattva-gúna (a jóság, igazságosság, igazságszeretet mínősége) kialakul ezek következtében.
A test külső és belső tisztaságára különös gondot fordítanak a yógik, számos ilyen praktika-gyakorlat létezik.
b) a sors elfogadása (szantósa), megelégedettség
-> múlandó boldogság (szúkha)
c) aszkézis (tapasz), szó szerinti hő termelés
-> misztikus képességek kialakulása (sziddhik)
Számos aszkétával kapcsolatos ilyen csodákról halhattunk már, így a tibeti tumo-ról is. A misztikus képességek az aszkézis hatására alakulnak ki. Filozófiai megközelítésben végül is arról van szó, hogy az aszkéta által érzékelt valóságot, és önmagát az aszkézis által legyőzi, ezáltal egy új minőségű tudatállapot alakulhat ki, egy korábbi bejegyzésemben írtam, hogy ez a szamkhya hagyományban az ősanyaggal, a potencialitással való egységtudat kialakulása, ez a sziddhik jelensége.
Tumo gyakorlat a tibeti Bön hagyományból
Hamvas Béla: Tibeti misztériumok - A nyílegyenes ösvény (részlet)

d) önfejlesztés (szádhyáya) tanulás
-> a választott istenséggel való kapcsolat (ista-devatá) és a guru-tattva, az egyetemes tanítói elv is kezd megnyilvánulni. "Ha a tanítvány kész, a mester is megjelenik". A tanulás során a yógin kapcsolatot teremt egy választott istenséggel (ista-devatá). Sok yógaiskolában arra ösztönzik a gyakorlót, hogy szertartásos kapcsolatot tartson fennt az Istenség valamely - Síva, Visnu, Kálí, Krisna - formájával, vagy valami más hagyományosan tisztelt alakjával, és ezáltal a yógin választott istensége lesz.
e) Ísvara iránti önfeláldozó odaadás (Ísvara-pranidhána) (II.45)
-> következmény: szamádhi elérése.

"Azt a yógit, ki bölcsességgel és tudással elégedett, sziklaszilárd, ki érzékeit legyőzte, ki előtt sár, kő és arany egyenlő értékkel bír, azt összhangban lévőnek nevezik.
Ki részrehajlás nélkül szemléli szeretteit, barátait, ellenségeit, azokat kik közönyösek előtte, idegent vagy rokont, becsületest vagy becstelent, ki erre képes az kíváló."
(Bhagavad-gítá VI./8-9)

3.ászana (a szellemi elmélyüléshez szükséges testhelyzetek)
A hagyomány szerint Síva, a yóga ura 8 400 000 testhelyzetből 84-et talált alkalmasnak.
Patanjali szerint a jó ászana kényelmes és stabil (Patanjali yóga-szútra II./46)
Az ászanák végrehajtása három részből áll:
a) a végrehajtandó gyakorlatok képzeletbeli elképzelése
b) gyakorlati végrehajtás könnyedén
c) a végrehajtott gyakorlatok gondolati felidézése és az átélt tapasztalatok tudatosítása.
A meditációhoz leginkább alkalmas 4 ászana a következő:
-sukhászana (kényelmes testhelyzet)
-svasztikászana (kedvező pozíció - általában a szvasztikát szerencsés vagy királyi jelnek tartották, főként az ilyen alakú anyajegyeket, de maga a svasztikával analóg yógapozíció is hasonlóan kedvezőnek van titulálva)
- padmászana (lótuszülés) ez a legklasszikusabb és legelterjedtebb yógapozíció.
- sziddhászana (a tökéletesség pozíciója)

4. pránayáma (légzés szabályozás II./49-től)
A pranayámatól a yógin felfrissül szellemileg. A lélegzetre, légzésre már az upanisadokban is mint a legfőbb "Úrra" utalnak fiziológiai értelemben, hiszen míg étel nélkül 30 napig, víz nélkül 3 napig, addig lélegzet nélkül 3 percig bírjuk.
Ennek tudatában az ind kultúrában központi jelentősége van a pránayámaval kapcsolatos tanításoknak.

5. pratyáhára (az érzékszervek visszavonása)
A külvilág tárgyaira irányuló figyelem visszavonása.
->tudati erők felszabadulása

6. dháraná (koncentráció)

7. dhyána (meditáció)
8. szamádhi

III. Vibhúti-padha (fejezetek az erőkről)
A haramdik része Patanjali yóga-szútrájának az astanga-yóga 6. lépcsőjével, az összpontosítással kezdődik. Dháraná az elme egy pontra rögzülése. Ennek megfelelően a tudatban megjelenő gondolat áramlatokat is egy irányba tereljük ékataná- és meditálunk (dyána)(ékagrata=egyhegyűség) Már írtam, hogy a Mahábháratában Dhirtarásta és Pándu fiait az íjásztra tanító mester (Dróna) az ékagrata módszerét alkalmazza a pontos célzás megtanításához. Nem elég a céltárgyat látni, hanem azon belül kell keresni egyetlen egy pontot, erre a pontra összpontosítva kell kilőni a nyílvesszőt.

Mivel a buddhizmus keletkezésének is egyik tényezője, az hogy a számhkya és a yóga iskolák nézeteit egyesítették, avagy összegezték, így Buddha dyánájának vizsgálata által betekintést kaphatunk azon tudatállapotok természetébe, amelyek tudatállapotok A Patanjali által leírt 8 fokú yógában is keletkeznek. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Buddha megvilágosodása előtt igen komoly aszkézist hajtott végre.
Maga az aszkézis tanítása azonban mégsem lett része a buddhista tanoknak, sokkal inkább a középút tanítása, amely elveti a hedonizmust, de az aszkézist is, noha Patanjali yóga-szútráiban az aszkézis, mint olyan lépcsőfoknak tudható be, ami nagy szerepet játszik a sziddhik képességeinek kialakulásában és a valóság és a tudat legyőzésében is.

Buddha aszkézise után elegendő táplálékot vett magához, Visszaemlékezett egykori dhyánájára, amint atyja Szakka mezei munkában szorgoskodott., ő pedig egy fa árnyékában ült és elérte az első dhyána állapotát.(Patanjali yóga-szútrájában az ászanák végrehajtásakor az első gyakorlat a végrehajtandó gyakorlat elképzelése, itt is hasonlóan történik a végső felszabadulás megközelítése. Nem zárható ki, hogy hasonlóan lépcsőről-lépcsőre haladva.) A gyerekkori élmény felidézésével, minden bajtól távol, minden vágytól távol eltávolodásom szülte elmélkedve gondolkozó boldog örömben az első dhyána állapotába jutottam. Az elmélkedést és a gondolkodást feladva elértem a belső nyugalmat, az érzések egybeolvadását, az elmélkedés és gondolkozás nélküli feloldódásból fakadó boldog örömet érezve a második dhyánába jutottam. És az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg a gondolkozásomat.
Az örömről is lemondva, egykedvűen, az emlékezést és a tudatot összpontosítva azt a boldogságot éreztem testemben, amelyről az igaz emberek mondják:
"Az egykedvűen emlékező boldogan él"
Így a harmadik révület állapotába juttotam. És az így keletkező boldogság nem kötötte meg a gondolkozásomat. A boldogságon és a szenvedésen túllépve, az egykori vidámság és bánat megsemmisítése után elértem a szenvedés nélküli, boldogság nélküli, egykedvű és tiszta emlékezést, a negyedik révület állapotába jutottam. és az így keletkező boldogság érzése nem kötötte meg a gondolkozásomat.

Buddha dhyánájában a már megfigyelt lépcsőzetesség és az érzékek visszavonása (pratyáhára) nem csupán a külvilágról, hanem főként az észlelt tudatfolyamtokról, tudatállapotokról, érzések, emlékek irányában való pratyáhára, közömbösség és nem azonosulás a felbukkanó érzésekkel, gondolatokkal. A nem azonosulás filozófiája egészen az Upanisadokig visszavezethető. A néti néti -sem nem ez, sem nem az- vagy a jól ismert buddhista formula "ez nem én vagyok, ez nem az én énem" közötti analóg párhuzam kézenfekvő. Végül ennek a folyamatos pratyáhárának, fokozatos és lépcsőzetes elmélyülésnek a végén jut felismeréshez -
"Ez a szenvedés értettem meg a valóságnak megfelelően." - és a megszabaduláshoz való úthoz. Buddha filozófiája is csupán ennyi, nem kívánja megmagyarázni a szenvedés miértjeit, hanem tényként fogadja el, hogy "szenved" és egyetlen egy lényegi momentumra figyel és koncentrál, akár csak a ksatrya pándavák, akiket célozni tanítanak meg. A figyelmük a kiszemelt célpont egy részének a részére koncentrál és nem a nagy egészre. akárcsak Buddha, egy parányi de lényeges pontra koncentrál, ez nem más mint az egyhegyűség, az ékagrata.
"Amikor csökken a tárgyiasság és megjelenik az egyhegyűség, aztán újra, amikor a tudatban felmerült gondolatok és a nyugalom egyformák: ezt hívják a tudat egyhegyű átalakulásának."
Patanjali yóga-szútra III/11-12
"A dolgok különbözősége a látszat, a szubsztancia minden esetben változatlan marad."
"A prakriti a minden lehetőséget magában hordozó teremtő potencialitás, amely eredetileg öntudatlan és csak akkor ébred öntudatra, ha a purusa nézi és látja."
Írja Héjjas István az Ókori indiai bölcselet című művében, a számkhya filozófiájával
kapcsolatban. Talán azt lehetne kijelenteni, hogy a számkhya antropológia központú metafizikájára ráépülve, a yóga valóságos tudati és testi felszabadulás fokozatait, a megszabadulás praktikáit alakította ki. A prakriti és a purusa az ind ontológiai terminus teljesen azonos az arisztotelészi ontológia két összetevőjével az anyaggal és a formával. az anyag arisztotelészi értelemben nem a tapasztalható, érzékelhető anyagot jelenti, hanem a prakritivel analóg, a minden lehetőséget hordozó, teremtő
potencialitást, ami másszóval teljes mértékben megfelel a teremtői omnipotenciának.
A forma, a purusa nem más, mint a megvalósult potencialitás. A forma azonos a lények érthető szerkezetével, a létrejövő alakzatok, formák szüntelenül keletkeznek és elmúlnak, az állandó változás törvényszerűsége szerint. Arisztotelész feltételezett egyfajta kvázi istenséget is, amelyet ő a formák formájának nevezett, ezt a következetlenséget, mármint, hogy létezne egy nem pusztulásnak és változásnak alávetett forma a keresztény skolasztika (Aquinói Szent Tamás) vitte tovább, amely teljesen egypólusuvá változtatta az eredeti kétpolúsú ind filozófiai ontológiai elképzelést azáltal, hogy a formák formáját azonosította a teremtő Istennel. Ez a következetlenség már csak a reneszánsz korában került kiigazításra, Nicolaus Cusanus
igazította helyre az európai, de bizonyára ind alapú és gyökerű imago dei-t (Istenképet). Cusanus az érzékelhető világot Isten formájának nevezte, a potencialitásban leledző "ősanyagot=prakriti", amely minden lehetőséget önmagában hord, a meg nem nyilvánult Istennek. Ezt úgy is értelmezhetjük akár, hogy a meg nem nyilvánult teremtő Istenben valójában létre is jön minden lehetőség, tehát forma, csak az ember számára ez érzékelhetetlen, tehát transzcendens ősanyagi, ontológiai állapotában elgondolható csak. Cusanus azt vallotta, hogy az ész (szerintem érzékelés) megkülönböztet pl. a kéket és a sárgát, az intellektus pedig szintetizálja azt: "mondván ezek színek". Éppígy az isteni az amelyben nincs különbözőség, csak egység, mivel minden különbséget (egy magasabbrendű elv, lét szerint) szintetizál önmagában. A számkhya filozófiában a prakriti (természet) is örök és a purusa (ember) is. A megnyilvánult forma is tartalmaz ősanyagot, mégpedig pontosan annyi ősanyagot (prima materia), amennyi lehetősége van (ősanyag=lehetőség)...helytálló szerintem tehát a prakritit ősanyagként definiálni.
"Az a tudatosság, mely akkor ragyog fel, amikor a tárgynak csakis a lényegét látjuk és semmi mást, az az eksztázis."
"Nyugodt formák azok, melyek voltak.
Kiemelkedő formák azok, melyek vannak
Határozatlan formák azok, amelyek lesznek"
A szubsztancia (prakriti, prima materia, ősanyag) változatlan marad.

A 3. fejezetben szó esik még a sziddhikről és a nyolc fokú yóga utolsó lépcsőjéről, amit összegzésként szamyamának neveznek (dháraná, dhyáná, szamádhi)

IV. Kaivalya-pada
Patanjali yóga-szútrájának negyedik fejezete tovább tárgyalja a sziddhiket, de már a magasabb állapotokban keletkező képességekről esik szó. Szó esik a növények erejéről is, a kender származékok használata általánosan elterjedt volt Patanjali idejében is, ő azonban nem alkalmazta yógájában a növények varázserejét. Az egyéniesedés folyamatának filozófikusabb magyarázata, az egyéni elmék keletkezéseinek okairól értekezik és az időbeliség problémakörét igyekszik megfejteni.
Az önvaló (atman) változatlan.

Összegzésként: a yóga teista és gyakorlati. A számkhya ateista és elméleti.
A védanta néhány iskolája vitatja a felszabadulás testi halállal való egybeesését.
Ez a dzsívan-mukti, az életbeni felszabadulás.

Linkajánló:
Nepál szent emberei YouTube
A harcos útja - a yóga (1.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (2.rész) tartarossz.BLoG  
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG  
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
Nicolaus Cusanus filozófus Patanjali yóga-szútra

A harcos útja - a yóga (2.rész)

Durgá 
fotó forrása: Hindu Temples facebook

Patanjali Yóga-szútráját megelőzően is léteztek már yóga-szútrák, de Patanjali volt az aki művében átfogóan rendszerezte a yóga lépcsőfokait. Lényegében tehát nem egy új yóga irányzatot képvisel, hanem összegyűjti és rendszerezi a már meglévő hagyományos yóga-rendszereket. A hinduizmusban, a buddhizmusban is nagy szerepe van a rendszerező műveknek, ezek szinte minden nagy vallásreformer és tanító számára szinte kötelező jellegűek. A hinduizmus központi irányzatai és ezen ortodox darsanák például a Mahábhárata eposz egy fejezeteként a Bhagavad-Gítaban vannak kifejtve. A Bhagavad-Gíta tulajdonképpen egy összefoglaló mű, amely a korszak legfőbb, legismertebb tanítási irányzatainak lényegi mondanivalóját foglalta össze. Maga a szanszkrit szútra szó fonalat jelent, a szútrakönyv aforizma jellegű állítások gyűjteménye. A hinduizmus szinte valamennyi iskolája megalkotta a saját szútráit. A szútra stílusban írott mű

tömör, aforisztikus, lényegretörő félmondatokból áll, ezek a mondatok vezérfonalként szolgálnak az olvasónak, gyakorlatilag vázát alkotják egy sokkal komplexebb tanításnak vagy értekezésnek.

Patanjali Yóga-szútrája i.e. 200-100 között keletkezhetett. Aforizmákból áll és 4 fő részre osztható föl:

1) Szamádhi-padha (fejezetek az elmélyülésről vagy eksztázisról)

2) Szádhana-padha (a gyakorlás útja)

3) Vibhúti-páda (fejezetek az erőkről, a sziddhikről)
4) Kaivalja-páda (fejezetek a felszabadulásról)

1.) Szamádhi-padha

Az első rész az elme fegyelmezéséből indul ki, ez a sarkalatos pontja a szamádhihoz vezető útnak. A csitta örvénylésének megfegyelmezése. A csittában tárolódnak ugyanis a tudatcsírák, létesüléselemek, szanszkárák. Csitta: alsó-elme vagy mélytudat, a jellem helye (a 4.réteg). Maga az örvénylés fájdalmas és fájdalmatlan tudatállapotokat idézhet fel.

Az örvény öt fajtája:

- a tudás, helyes megismerés (pramána)

- a téves felfogás örvényei, a valóság kifordítása, a téves megismerés (viparjaja)

- a fogalomalkotás (vikalpa)

- ábrándozás, álom (nidrá)

- emlékezet, emlékezés (smriti)

A nyolcfokú yóga rendszer törekszik arra, hogy az elmét, a tudatot fegyelmezve azt passzív állapotban rögzítse. A gondolatok örvénylését főként a gondolatok okozzák és az emlékezés kavarják fel. A lényeg a szattvikus tudatállapot megközelítése, mert ez van legközelebb a felismeréshez és a zavartalansághoz - ugyanakkor osztom azon nézeteket, hogy éppen ezért nagyon nehéz is a szattvikus tudatállapotokból a végső felszabadulás felé tenni és lépni, mert ezeket un. mennybéli tudatállapotoknak is nevezhetnénk, amelyektől éppen ezen okok miatt nehezebb elszakadni és fogva tartják a tudatot!

Patanjali megkülönböztet tudatos eksztázist (szampragyata-szamádhi-t), amely megelőzi

a tudat feletti eksztázist, az aszampragjata-szamádhit. A tudat feletti eksztázis elérhető szerinte az Ísvara iránti odaadással is (Ísvara-pranidhána).

Mint azt korábbi bejegyzésemben az éberséggel (Hamvas Béla) és a csin-mudra analógiával (Pál Dániel előadása nyomán) kapcsolatosan kifejtettem: a 4 tudatállapot jelképe, a szent OM-szótag (pránava), ennek vibrálása a jelentésén való elmélkedéshez vezet, ennek következménye, hogy kialakul a belső figyelem (pratjak-csétaná)és rögzül, a betegség, kedvetlenség, a kétségek, figyelmetlenség, lustaság, kicsapongás, a hamis látás megszűnik, az akadályok megszűnnek. Az akadályok leküzdéséhez nem utolsósorban hasznosnak ígérkezik még az egykedvűség is.

(A niskáma-karma, a tettek gyümölcseiről való lemondás is analógiája ennek a Bhagavad-Gíta alapján a karma-yóga)

Az örvénylés korlátozható még pránayámával is vagy a tudatos tárgyközpontú cselekvéssel. A tudatosság, pontosabban éberség különös jelentőséggel bír a buddhista irányzatokban, a teljesség igénye nélkül említve a légzés tudatosítása is. dr Pressing Lajos írja az éberségről:" az éberség visszanyeréséhez első feltétel az éberséget magábazáró automatizmusok és spontán asszociációk ("sors-csírák") megakasztása, kiküszöbölése (ez a yógában a csitta-vrttik leküzdése). Ennek módja a belefeledkezés megállítása, a figyelem tudatos és szándékvezérelt összpontosítása révén."

Az önfegyelmet elérjük akkor is, ha a tudat azokra a lényekre irányul, akik már legyőzték a ragaszkodást. A yóga-szútra első része tehát az alsó-elme örvényléseinek (vritti) megfékezéséről szól, nem pusztán yóga technikák által, hanem az általános ind tradícióból is merítve. A szamádhik tipológiája és elmélete is ebben a részben található, az első rész végén.

2) Szádhana-padha (a gyakorlás útja)

A klésák felszámolása érdekében a yóga három módszert alkalmaz:

- aszkézis (tapasz),

- tudásszerzést (szvádhyáya)

- az Úr iránti odaadás (Ísvara-pranidhána)

Ez a három módszer magába foglalja a cselekvés yógáját (kriya-yóga). A kriya-yóga az önvalóval (atman) való ekszatikus azonosulás, melyben a szanszkárák fokozatosan eltűnnek.

A kriya-yóga célja az eksztázis, ugyanakkor a szenvedés alapvető okainak (klésa) a gyengítése.

Öt oka van a szenvedésnek:

- (avidja) nem tudás; mulandó nem atmant örök atmannak gondolni

- (aszimtá)önösség; önzőség, éntudat

- (rága) vonzódás; tapadás a kellemeshez

- (dvésa) ellenszenv; tapadás a kellemetlenhez

- (abhini vésa) élniakarás; ragaszkodás az élethez= halálfélelem

A tudatlanság az alapja a többi oknak. Az életvágy pedig a szenvedés elsődleges oka

(trisná-létszomj a buddhizmusban is)

A szenvedés okait visszafejlesztéssel kell legyőzni. A szenvedés okainak áramlását pedig meditációval.

29.sor az Astánga-yóga lépéseinek kifejtése

1. Yama - a yógát elősegítő előírások és szabályok követése

a) nemártás (ahimszá)

-> karmikus következmény: környezetében megszűnik a gyűlölködés.

Mahátma Gandhi élete végéig következetesen követte az Astánga-yóga alapját és bizonyos vagyok benne, hogy hitt abban, hogy a béke az ahimszá gyakorlásával elérhető és kiterjeszthető az egész akkor angolok által is megoszott és vallásilag is kettészakadó Indiára is. Úgy gondolom, hogy Gandhi nem a dzsainizmusból merített, hanem Patanjali yóga-szútráinak alaptanításából.

b) ragaszkodás az igazsághoz, őszinteség (szatja)

-> Karmikus következmény: szavainak teremtő ereje lesz.

c) lopás kerülése (asztéya)

-> Karmikus következmény: minden kincs feltárul előtte.

d) nemi önmegtartóztatás (brahmacsarya)

-> Karmikus következmény: hőstettek végrehajtásához is elegendő ereje lesz.

Megint csak egy olyan sarkalatos pont, ami a ksatrya(harcos)-tradíció és a yóga szoros kapcsolatára utal. Biztos vagyok abban, hogy pontos és precíz fiziológiai megfigyelés az alapja ennek a pontnak is.

e) mentesség a vagyonhoz való ragaszkodástól (aparigraha)

-> Karmikus következmény: megérti születése célját.

Buddha a szerzetesnövendékeknek ezeket a szabályokat írta elő:

- tartózkodás az élet kioltásától

- annak elvételétől amit nem adtak

- a nemi élettől

- a hazugságtól

- a mámorító italoktól

- a meg nem engedett időben való evéstől (napi 1 étkezés)

- tánctól, énektől, zenétől, színjátékok nézésétől

- koszorúk, illatszerek, kenetek használatától

- ékszerek viselésétől

- magas és széles ágytól

- arany és ezüst elfogadásától

Linkajánló:
A harcos útja - a yóga (3.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a yóga (4.rész) tartarossz.BLoG
A harcos útja - a buddhizmus alaptanítása (5.rész) tartarossz.BLoG
Bhagavad-Gíta Magyar Elektronikus Könyvtár
Dóka Róbert yógával kapcsolatos weboldala Ez az oldal sajnos megszűnt
Tarr Dániel Hindu Könyvtára