Meditációs objektum

" Ha valamit meg akarsz érteni, mondja a zen, semmit sem szabad mástól elfogadnod. Akárkivel találkozol, kívül vagy belül, öld meg. Ha Buddhával találkozol, öld meg a Buddhát, ha pátriárkával találkozol, öld meg a pátriárkát. Csak így válhatsz szabaddá. Semmi ceremónia, semmi mákony, semmi jócselekedetek. Semmi intézményesség. Semmi elv, princípium, tétel."
/Az idézet forrása, Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka III. MEDIO Kiadói Kft., 2005. 234.o./

Hamvas Béla itt ugyanazt idézi, mint ami Julius Evola - Frithjof Schuon: ZEN a Szamurájok vallása c. könyvben is megtalálható. Maga az idézet kisebb ellentmondás elé állított, mivel eddig úgy képzeltem, hogy létezik a bal kéz és a jobb kéz útja, ez az idézet azonban szerintem egyikhez sem sorolható igazán. A bal kéz eddigi információim szerint lehet a tantra, a káosz, Káli tisztelet, thugok, a húsevés így címszavakban, vagyis nem feltétlenül jó cselekedetekből, hanem kifejezetten elfogadott társadalmi- és az adott kultúrában a mainstream vallási normákkal szembemenő, normaszegő és titokzatos és félelmetes út. A másik út a jobb kéz útja, amelyik a megtisztulás, a bűnbánat, a jótett, az éberség, a rend. Ezen utakról több helyütt is olvastam, leginkább tradicionalista szerzők értekeztek róla. Azt írja a szufikról Hamvas és idéz Halládzstól
 "Úgy élni, hogy ne legyen semmim, és ne legyek senki." Ugyanaz az elv köszön itt vissza, amiről már a bektasi dervisekkel kapcsolatban is olvastam (dr. Szőllösy Gábor - A furfangos dervis - 99 török bektasi dervis tréfa c.). Evola azt írja, hogy a Maháyána és a Hínayána eltért a hagyományos iránytól és utal arra hogy a Zen volt az ami a satori (felébredés) élményét a középpontba állította. Való igaz, hogy Buddha után, a buddhizmus vallássá szerveződött, "Isten nélküli" vallássá fejlődött és intézményesült  és a tanítások elvesztek a szövevényes ontológiai és "teológiai" és antropológiai spekulációkban, holott Buddha pontosan ettől óva intett mindenkit, mert tanításának teleológiai fókuszpontja és lényege kizárólag az egyetlen tan, ami maga a megszabadulás. Ezért igazából, amikor bal avagy a jobb kéz útjáról beszélünk, az én meglátásom szerint azok egy horizontális irányvonalat takarnak, a bal és a jobb kéz útja az alapvető életmódbeli szabályok rendszere, ezért annak már nincsen sok köze ahhoz, amikor is a tanítások megjelennek. Ezt már leírtam a jógával kapcsolatban, ahol is a szabályok (yama-niyama) az első két lépcsőfokot jelentik és enélkül nem is számíthatunk semmiféle forradalmi változásra az életünkben. A metanoia (megtérés) az első, vagy az elhatározás a szabályok betartása, már a második pont. Ezek a szabályok tulajdonképpen felkészítik fiziológiailag a tanítványt és testi változásokat is előidéznek, amelyek abszolút mértékben kihatnak majd a gondolkodásra is. Ami ebben misztikus, az éppen az, hogy a szabályok betartásával, a horizontális út következetes követésével teremtjük meg az összekötő kapcsolatot a transzcendenssel, ami már az én szóhasználatomban a vertikális irány, a beavatás. A szufinál és a bhaktinál a niskáma karma - a cselekedetek gyümölcseiről való lemondás (Bhagavad-gíta) dominál. Valójában "sár és arany", barát és ellenség, élet és halál, üdv és pokol, mindenféle lelkiállapot dualitásának felszámolása a cél. Hamvas azt írja, hogy a szufi mindent elhajít, ami a keze ügyébe akad, az üdvöt is.  Ilyen szempontból a bektasi, a szufi, a bhakti, a jógi, minden tekintetben túl van a társadalmi rendszer által adott normákon, azzal előfordul, hogy összeütközésbe is kerül (bektasiak és az iszlám), ami mondjuk egy európai kontextusba helyezve számunkra szinte elképzelhetetlen extremitás volna, pedig Diószegi is leírja, hogy a sámán nagyon is elkülönített, a társadalom perifériáján, tisztes távolságban attól "praktizált", noha így is a társadalom (a törzs) része. Az európai kultúra ezen viselkedés mintákat elfojtotta vagy a keresztény dualizmus irányába terelte de semmiképpen sem integrálta vagy nyitott nekik utat, így ezen erők inkább a művészetekben lappanganak tovább.

Kommentem zsalabnak bejegyzésként

Gandhi: Az ember kötelessége a mások önzetlen szolgálatában áll, s ezt a szolgálatot nem azért kell vállalnia, hogy másoknak jót tegyen, hanem inkább azért, mert ez a létezésének törvénye!
forrás:
http://web-hang.hu/irasok/gandhi.html

Linkajánló:
Anna Hazare

Azzal vádolt, hogy könnyű másokat hibáztatni (saját rossz sorsomért) - égbekiáltó közhely t. zsalab. Tévedés azt gondolni rólam, hogy bármiféle jogvédő és egyéb szerepben tetszelegnék. Azt gondolom, amit gondolok és nincs szükségem
olyan megerősítésekre, hogy bármiféle szerep számomra legitimizációt adna. Legitimizációt kizárólag a felismeréseim adnak, és örömöt, ha gondolkodó jószándékú emberek közösségében élhetek. Tudom mi a dolgom és azt teszem, amit tennem kell - ebben nem fog hátráltatni a kerületi önkormányzat, a Pesti Központi Kerületi Bíróság és az sem vagy akadályozni, ha éppen jelenleg mondjuk hitvány törvénybe ütköző lenne az adott cselekedet. "Magamtól tudom mi a jó" . Rá kell világítanom a problémakörre, mivel "megvilágosodtam", így saját sorsom iránt meglehetősen közömbös vagyok, de még ha nem is világosodtam volna meg, a keleti filozófiák állandó tanulmányozása folyamata is úgy hatott volna a jellememre, hogy a saját sorsomért nem teszek felelőssé senkit sem, mivel nem erről van szó. Mint írtam, én már most semmi vagyok.
Erre az oppozícióra pontosan azért volt szükség, hogy a modern világgal szemben megtaláljam
az alapállásomat. Ez a pont pedig természetesen kívül van a rendszeren. Nyilvánvalóan az a baj velem, hogy nem fogadom el a tűzzel és vassal és agymosással is terjesztett új hitet - értsd kapitalizmus, amit demokráciának csúfolnak, sem az életformát - noha része vagyok, tudom azt, hogy mindez káprázat és igaztalanság és ami a legfontosabb emberhez méltatlan. Ha pedig én így gondolom, miért ne hívnám föl embertársaim figyelmét is arra, ha egyesek a hatalmat arra használják föl, hogy a felsőtízezer nyamvadt nyávogásának, a magyar bilderberg csoport akaratának kritikátlanul eleget akarnak tenni. Olyan emberektől irányítást elfogadni egy politikai hatalomnak, akik teljességgel a haszonélvezői egy rendszernek, több mint a politikai függetlenség elvesztése, itt már a humánum elvesztéséről van szó. Mivel Buddha azokhoz intézte szavait, és tanát leginkább akiknek kevés por fedi a szemét, a szellemi harcról vallott nézeteim a következők. Indoklásul pedig azt mondom, az ember lábára rálépnek, azt is érzi, de azt is, ha valami az un. külvilágban számára tapasztalt dolog volt és eltűnt - tehát minden idegszálunkkal össze vagyunk kötve a külvilággal is érzékszerveink által. Olyan vagyunk mint a fák, a tudatunk tulajdonképpen gyökérelágazódás, amellyel a valóságba kapaszkodunk - ez az én antropológiám. Ezért a kül- és a belvilág elleni harcban nem szükséges különbséget sem tenni, de azért most megteszem:

Az ember pedig, mint erkölcsi lény, meghatározhatja szellemi harcához az irányvonalakat. Belső ellenségeit,
- hibák, bűnök, tévedések - szintúgy könyörtelen harcban kell leigáznia - mint a külső sötétség erőit (kapitalisták, elnyomók, embertelen törvények), ezért a harc általánosan elmondható, hogy mindenre kiterjed. A harcmodor is százféle és hierarchikus, példaként a muzulmánoknál csak az utolsó dzsihád a kardé, megelőzi a meggyőzés, a példamutatás és számtalan pont. A kard csak a legvégső érv. Ezt a felépítményt maga Gandhi is követte, még akkor is ha az ahinsza elvét vallotta magáénak India függetlenségéért erőszakkal küzdőket is maximálisan megértette és nem ítélte el őket.
Nos Ön burkolt fenyegetésében arra tért ki, hogy menjek vissza szórakozni, töltsem kellemesen szabadidőmet és ne törődjek a hajléktalan kérdéssel, bízzam szakemberekre értsd sintérekre az ügyet. Az ügyből remélhetőleg népszavazás lesz,
,de megkeresésemre a városmindenkié és a munkáspárt még a füle botját sem mozdította. Ez baj, de meg fogom oldani a problémát az aláírásgyűjtésre, a kérdés jó megfogalmazására és addig fog zajlani a küzdelem, amíg Önök vissza szépen vissza nem telepítik azokat a hajléktalanokat a kerületi kiserdőbe természetes élőhelyükre és lerombolt házaikért kártérítést nem fognak Önök nagyfejűek fizetni. Remélem érthető voltam. Kösz.