तत् त्वं असि
A Véda Hamvas Béla értelmezése szerint nem mással, mint az éberséggel van par excellence kapcsolatban (HB-SS I. 30.o.). A Véda kifejezés általános fordítása és értelmezése szerint „tudás”-t jelent, Klaus K. Klostermaier leírja (BAH 28.o.), hogy a hinduk elképzelése a Védákról az, hogy egyrészt a Véda időtlen, másrészt pedig a risik[0.] számára nyilatkoztatott ki, hozzáteszi, hogy az ortodox gondolkodók is megerősítik az általános vélekedést, miszerint a személytelen és öröktől fogva létező megtestesülése, a személyes törvényhozó felett álló egyetemes törvény, ebből a szempontból ez analógiája a Sankara nevé- hez fűződő advaita-védánta istenfogalmának és modelljének, ezen ortodox iskola megkülönbözeti az istenség antropomorfizáltnak tapasztalt, leírt formáját szagúna brahmanként, míg az efölötti személytelen formákat nirgúna brahmanként határozza meg. A gúnák az anyag/prakriti minőségei (szattva-, tamó-, radzsasz-), olyankor, amikor a három minőség hármas-egyensúlyban van a szánkhya-yóga antropológiai-ontológiai nézetei szerint minőségük a megnyilvánulatlan (avyakta állapot / prakriti első, nyugalmi állapota). Hasonlóan a kvantum-elmélet (Molnár F. Árpád YouTube) alapján a részecske a szuperpoziciójában nem mérhető, tehát kvázi nem is létezik, csak mint omnipotens részecskét tételezzük, mivel ti. ez az egyetlen egy tulajdonsága ismerszik föl mégis, akkor amikor a mérés által (nem a mérés miatt) kilép ebből a megnyilvánulatlanságából. A prakriti (az anyag, a természet) első állapotát nevezi avyakta-állapotnak a szánkhja, és mint korábban is említettem az ehhez a tudatállapothoz köthető mahávakya (nagy mondás/ szent szó) a jól ismert tat tvam aszi („ez vagy te is”).
A Védákat (Rig-véda, Száma-véda, Yádjur-véda, Atharva-véda) a hindu szent iratok sruti (hallás-hallomás / legszentebb iratok / kinyilatkoztatás / ) legszentebb kategóriájába sorolják. A hindu szent iratok másik nagy csoportja a szmriti (az emlékezet által megőrzött), ide sorolják a Mahábhárata és a Ramayána szent eposzokat is.
Hamvas Béla sajátos, hinduizált értelmezését adja Szókratész Kritónhoz intézett és híressé vált sza-
vainak (Platón: Phaidón), abban azonban Hamvas téved, hogy ennek általánosan elterjedt (félre) értelme- zése csupán „ Schopenhauerrel megfoltozott Szókratész ” volna, ugyanis esetünkben Friedrich Nietzsche által foltozott Szókratészről van szó, bár foltozásról szó sincs, hiszen Nietzsche, mint immora- lista mélységesen elvetette és dekadensnek találta mind a platóni idealizmust, mind pedig Szókratész moralizáló és bábáskodó filozófiáját, sőt mi több elvetette és vízfejűséghez hasonlította a diszkurzív ész vívmányait, mondván, hogy nem következtetésekkel kiokoskodva, hanem ösztönösen lehet az igazságot szinte kiszimatolva megtalálni. Hamvas továbbmegy tehát az általános elértelmezésen, mint oly sokszor és nem fogadja el azt az általánosan elfogadott vagy divatosan önkényes nézetet, hogy az „ áldozzatok kakast Aszklépiosznak ” invokáció Szókratész részéről a halála előtt, - miután kiitta bürökpoharát - azt jelentené, hogy az életet a filozófus bármiféle betegségnek tekintette volna és a halált pedig az ebből való kigyógyulásnak, Hamvas elgondolása alapján ez a kijelentés kizárólag az éberséget (a lélek túlvilági útját segítő pszükhopomposzt) Aszklépiosz állat-szimbólummal megjelenített, egyik fő, segítő-attribútumát jelképezte. Ez az éberség, az általa is sokszor megvizsgált Tibeti Halottaskönyv, a Bar-do Thos-grol könyvében is kulcsmomentum, tehát nem más ez, mint az átmeneti állapotokról megőrzött általános és ősi emberi tudás. Megfontolandó a párhuzam, hogy az incubatio-ban való ősi gyógyítás az epidauroszi Aszklépiosz-kultusznak is eleven része volt, a szentélyhez gyógyulásért zarándoklók álmukban kaptak olykor egészen fura üzenetet vagy tanácsot, hogy mit kell tenniük a gyógyulásuk érdekében. Az incubatio pogány hagyományát a kereszténység is megőrizte Szent Kozma és Szent Damján gyógyítószentek kultusza által. Aszklépiosz szent állata a kakas mellett a kígyó volt, a rómaiak a kultuszt i.e. 293-ban a Sibylla könyvek[1.] tanácsára honosították, a Tiberis szigetén emeltek neki templomot (GT-ARVT 31.o.), ahová az Epidauroszi szentélyből hajón elhozott szent kígyója elúszott.
Hamvas elgondolása szerint tehát a kakas itt nem mást jelent, mint az éberség erőinek a megjeleníté- sét, és segítségül hívását. Ez az éberség pedig nem más, mint a hinduk, a legmagasabb emberi tudatál-lapotra vonatkozó tanítása, amit turiyam-nak neveznek. Ezt a legmagasabb, ember által elérhető tudatálla- potot Hamvas helyesen szemlélteti, hogy (HB-SS I. 33.o. és 39.o.) az érzéki világhoz képest is ébredést jelent. Tehát az ébredés nem az álomból, hanem a világból történik.
A négy emberi tudatállapot:
1) az álomtalan mélyalvás (szusputi)
2) az álom (szvapna)
3) a hétköznapi éber tudat (dzságrita)
4) éberség (turiyam)
Az első három tudatállapot valójában alvás, hipnózis, nem más tehát mint AVIDJA, a végső tudatállapot azonban maga a VIDJA - állapítja meg Hamvas.
„Az éber, aki az érzékek, az értelem, az érzések, a szenvedélyek jelenségein túl lát.
Buddha állandó jelzője: a tökéletesen felébredett.”
Hamvas Béla: Scientia Sacra I.
A görög mitológiai elképzelésekben az álom Hüpnosz és a halál Thanatosz ikertestvérek. Maguk a gyógyítók, (Szent Kozma és Szent Damján) akik tulajdonképpen a pogány Aszklépiosz krisztianizált formáját jelenítik meg és szimbolizálják bizonyos értelemben a magyar Szent Koronán, ők szintén ikertestvérek.[2.]
 |
| Aesculapius-templom / fotó forrása: Visiting the Galleria Borghese in Rome |
Elgondolásom szerint Szókratész valóban nem tekintette betegségnek az életet, úgy vélem Hamvas ezt
nagyon is jól látta, bár az is igaz Friedrich Nietzsche feltétlenül a szókratészi dekadenciát és nem a szakrális mozzanatot és párhuzamokat látta meg az Aszklépiosz-invokációban ellenben Hamvas Bélával. Említettem már fentebb, hogy Nietzsche számára a kereszténység és szimbólumai pusztán a legalantasabb csandála jelképek, így nézete szerint a túlvilágtól való félelem és az azzal való riogatás, a zsidó-keresztény szekta-vámpirizmusa és sápkórja döntötte romba a Római Birodalmat, ami egy nagyszerű, monumentális életigenlő világ alapjait rakta le már addigra, tehát Friedrich Nietzsche számára Szókratész a következtető (diszkurzív) ész aránytalansága miatt és Platón mint idealista is legalább annyira dekadens, mint a keresztények, így mindenképpen valamiféle torzulást látott a későbbi 19.századi, politikai-társadalmi-vallási idealizmusban-ideológiákban (szocializmus, anarchizmus, kereszténység) is.
Visszatérve az eredeti témához, a mitológiai Aszklépiosz tehát nem kizárólag a betegségek, hanem a halál felett is rendelkezett hatalommal, így ebben az értelmezésben sem lehet kizárólagosan az élet tagadásaként értelmezni Szókratész Aszklépiosz-invokációját [3.]. Az éberségnek több tekintetben is jelentősége van, éberségnek tekinthetjük a chitta-vritti-niródha-t Patanjali jóga-szútrájában és tanában, ahol az éberség vagy a tudatosság, a tudati-gondolati asszociáció láncok felszámolásának technikája, ami a folyamatos belső-gondolkodás felszámolására, a tudati ok-okozat megszüntetésére irányul és elkép- zelhetetlen az éber tudatosság (önfegyelme) nélkül megvalósítani. Tehát ez a jóga-technika sem más, mint szabadulás az ébrenléti valóság hipnózis-szerű, vagy hipnotikus kötelékeitől. A jóga annyiban különbözik a többi hindu ortodox darshanától, hogy tevőleges, a felszabadulás nem pusztán egy tudati tevékenységből adódó megszabadító felismerés, hanem az ember fiziológiai állapotának a megváltoztatá- sára irányuló, fegyelmezett, cselekvő és lépésről-lépésre felépített tudatbefolyásoló módszertan. A yóga annyiban különbözik az ortodox szánkhya által felállított soteriológiai, filozófiai antropológiától, hogy nem „ateista”, hanem tételezi Ísvarát, mint a legfőbb már megszabadult, felébredt purusát, purusa-istenséget.
Az éberség első jele - írja Hamvas az „hogy az emberben homályos gyanú ébred, hogy az érzéki világ varázslat (máyá) Mé on, ahogy Platón mondja. Nemlétező”. Ezt a gyanút a metafizikai érintés fogalmi-metaforájával érzékelteti és fejezi ki. Hamvas szerint a folyamat következő lépése vagy két fontos állomása, az individuális-én álomképeinek feloszlása. Két mahávakyát (nagy mondást, szent szót, szent mondatot) említ:
1) etad vai tat („ez nem más, mint az”)
2) tat tvam aszi („ez vagy te is”)
A tat tvam aszi (Szabó Lőrinc: Ez vagy te YouTube) jelentése pontosítva vagy körülírva, te is az az ős- anyag vagy, abból nőttél ki, öltöttél alakot, mint minden más élő, abból a közös lehetőségi-létből származol. Vagyis minden megnyilvánult a megnyilvánulatlan, a prakriti-purusa első állapotából (avaykta), az omnipo- tencialis ősanyagból (magjából) született. Hamvas úgy véli a különböző Én-ek érzékileg tapasztalt sokasá- ga csupán álom. Itt azonban nem csak erről van szó, hanem arról is, hogy a világunkba azon a határon át áramlik be az élet, a teremtés. Kérdéses, hogy a tat tvam aszi vonatkozik-e az anyag élettelennek tapasz- talt formáira is, ugyanis az ontológiai mínusz/hiátus a bűn Szent Ágostonnál, ami nem tartalmaz lehető- ségi létet, így az anyag élettelen formáinak megléte a léthiányból/ a bűnből fakad, ami nem morális, hanem ontológiai kategória. Hamvas is eljut idáig okfejtésében:
„Ha az élet lezárulna, megszűnne; nem kapná meg felülről a minden élethez szükséges metafizikai levegőt. Éppen ezért a nyílt létnek, a zárt életbe állandóan be kell törnie;”
Vagyis Hamvas Béla egy határról beszél, ami nagyon lényeges, amin a LÉT áttör, valójában ez a terem- tés, ennek tükrében kell értelmezni azt is, amit másutt vet fel, nem ezen éberségről való értekezésében, hogy nem a szexus, hanem a szerelem hozza létre a lényeket.
Sankara szerint nem létezik avidja (ébertelen-tudat) az elmén kívül. Egyedül az elme az avidja, mely létrehozza ezáltal az újjászületések kötelékét. (Vívékacsundámani) (BAH 144.o.) Az újjászületések-köteléke fogalom szimbólikusan nem más, mint fedőneve és párhuzama az asszociáció láncoknak a yógában (mikro- és makrokozmikus értelmezés). A buddhizmus is úgy tartja, hogy az ember pusztán egy ok-okozati (kauzális) lény, így abban a pillanatban, ami volt nem azonos, de nem is teljesen különböző attól ami lett. A gondolati- asszociáció-láncok kioltása ezt a kauzalitást a gondolati síkon megszünteti, a gondolatok - inkább- az időben vannak, mintsem a térben.
────────────
[0.] A hét risit az indiai hagyomány a Göncölszekér hét csillagával azonosítja.
(vö.: Jankovics Marcell: Jelképkalendárium - részlet: hétalvók)
[1.] A Sibylla-könyvek, melyek oly gyakran szerepelnek Róma történetében, eredetileg görög hexameterekben szerkesztett jóslatok gyűjteménye volt. (idézet in.: Ókori Lexikon - MEK)
[2.] Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak! (idézet in.: SZENT KOZMA és SZENT DAMJÁN www. katolikus.hu)
[3.] Hogy Nietzsche Szókratész halálát példaszerűnek tekintette? Semmi sem állt tőle távolabb. Csejtei is hosszan idézi megvető sorait a Phaidónnak azzal a passzusával kapcsolatban, mikor Szókratész kakast akar áldozni Aszklépiosznak, arra utalva, hogy a halál a gyógyulással egyenlő. (idézet in.: Heller Ágnes:Opponensi vélemény Csejtei Dezső Az egzisztencia tükre A halál metamorfózisai a 19-20. századi élet- és egzisztenciálfilozófiákban című akadémiai doktori értekezéséről.)
Kapcsolódó oldalak:
Epidaurosz - Tragédia és orvoslás YouTube
Hamvas Béla: Az éberség (részlet a Scientia Sacra című esszékötetből)
K a g y l ó k ü r t Az óind filozófia iskolái 3-4. - Az analízis tudománya (szánkhja)
Baranyi Tibor Imre: Isten és az Istenséggel kapcsolatos felfogások YouTube
tartarossz.BLoG Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok (1.rész)
Rövidítések:
BAH - Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a hinduizmusba (Akkord Kiadó, 2001.)
HB-SS I. - Hamvas Béla: Scientia Sacra I. (Medio Kiadó, 1995)
GT-ARVT - Gesztelyi Tamás: A római vallás története (Tankönyvkiadó, 1992. Kézirat)
