A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyugat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyugat. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 2., szerda

Gondolatnapló - Egy hatalomváltás margójára


Lakótelepi sámánizmus "installáció" fotó: tartarossz


Ma elméletileg Csehov Szökevény című kiskönyvét kerestem, nem tudom merre lehet, elhalmoznak a könyvek olvasatlanul. Napkutyák csaholtak utánam. Az egyik este a régi focipálya mellett mécsesek lobogtak vagy csak a lakótelepi fény játszott rajtuk, nem tudhatom. Az örök fiatalság. Amire hazaértem,  minden kíméletlenül megváltozott, sokan meghaltak azon időkben, amíg letartóztattak és a börtönöm falát kellett néznem, végtelen idő volt és furcsa misztérium egyben, hogy álmodtam ezekkel az emberekkel, megkerestek és elbúcsúztak tőlem, amikor kiléptek ebből a pokoli univerzumból, a gondolataim voltak ők, és tudtam azt is miért jöttek. Szóltak hozzám és üzentek, nem a szavak, hanem a gondolatok formájában. Titokzatos és tízezer szál köti az ember tudatát ehhez a világhoz, olyanok vagyunk mint a fák, ezek a tudati gyökérszálaink át és átszövik a valóságot és kapaszkodnak benne, amíg lehet. Az emberi élet kíméletlen sorsa kellene predesztináljon arra minden vezetőt, hogy olyan szociális rendszerben éljünk, ahol Thomas Hobbes leghíresebb gondolata: a "homo homini lupus" nem kap teret sem. Elszakadtunk a kollektivizmustól és elidegenedtünk a saját társadalmunktól, csak áru és fogyasztás relációkban futószalagon érzékeljük mindezt, amikor a terméket megvásároljuk, nem tudjuk ki tervezte, ki volt az aki nehéz munkával összeállította és bedobozolta, ismeretlen kéz alkotta, ezt Krémer Sándor filozófus a hétköznapi transzcendens fogalmi körébe helyezte, mert valóban az, mert mindez megismerhető az emberi percepciók eszközeivel. Én általában, ha bármilyen tárgyat vizsgálok, mindig van időm afelett merengeni, hogy ki alkothatta, kinek a dolgos és becsületes munkájának az összeredménye ez a világban megjelent forma, ami külső szemmel termék, valójában misztérium. A gondolataink is ilyen természetűek, sokszor nem írjuk le, és ez hiba. A gondolat azért születik, hogy napvilágra jusson. Amikor nyár van, a bolygón kirajzanak a lepkék, a poloskák, a darazsak, előjönnek a jól szervezett hangyabolyok a tél fogságából, és új életet kezdenek, olyan mintha a Föld keringése során egy rovarlényhalmaz-felhőbe kerülne. Az élet számtalan formája számomra szentség, amikor ezt a fogadalmat megsértettem, azonnal börtönbe jutottam. Egyetlen kis élőlényt sem szabad bántanunk, mégha a vérünket szívja, akkor sem. Észre kell venni, hogy a világ királya próba elé állít minket, én elbuktam ismét, aki szellemi utat akar választani magának, annak teljes mértékben alá kell vetnie magát ennek a dzsainista szemléletnek. Egyesek, pl Szántai Lajos és Pap Gábor úgy gondolkoznak, hogy Hamvas Béla az áruló. Pedig Hamvas Béla az, aki megállapította, hogy Magyarországon nincsen papi rétege a társadalomnak, egy ksatriya vezetésű ország, szellemi hagyomány nélkül. Az egész európaiságra kiterjesztette ezt a gondolatot. Vannak elméletek ezrei arról, hogy a felső papi kaszt valójában élősködő, egy ilyen teória is csak bizonyítéka annak, hogy szellemi alapvetés nélkül Európa civilizációja el fog értéktelenedni. Huntington nem tévedett, de a Kelet és Nyugat közötti ellentét szándékos, eddig úgy hittük, a mi civilizációnk önálló kulturális egység, a modern korban azonban sajnos Kelet antitézise lett. Újabb szép nap van és chemtraileznek megint, a kormányzó kivágtat a ladával és elkéri az Országgyűlés kulcsait. Nevetséges akció? A Tejero-puccs is az volt. A sikertelen puccs, mindig vicces. A világon változtatni akaró erő komikus helyzetbe kerül, mert a világ eleve groteszk. Ami ebből hasznos, az az, hogy mi a komolyság.
Komolyság-e törvényeket alkotni, földi titulusokban tiszteletet parancsolni? A mi kormányzónk egy tükör, a puccs pedig csak addig játékforma, amíg vicces. A hatalom nem szereti a nevetést, komor, ha nem tudná megőrizni ezt a komolyságot, elbukna. A színpadi játéknak élethűnek kell lennie, a persona és a személy elválaszthatatlanul eggyé válik.

2013. május 13., hétfő

Összefoglaló - Ultimátum AFSZ tényfeltárás Luxemburgban

Az utóbbi időben igyekeztem az elhúzódó tavaszi fáradtsággal járó energiaválságot is elkerülni a hallgatással. Amúgy a tavaszi fáradtság leghatásosabb ellenszere a természetes fényen való tartózkodás, csak javallani tudom. "A királyt kitenni a napra" (Csontváry Kosztka Tivadar sürgönye). Újabban néha bekapcsolom a tévét is. Még mindig folyamatos az ország tudatos átpolitizálása: a bomlás. Azt sem tudom megérteni például, ha valaki nem fizet TB-t, mert munkanélküli, akkor miért nem az a szolidárisabb elv érvényesül, hogy ne fizessen vagy ha ez nem, akkor legalább kiválthassa havi vagy éves arányos közmunkával azt. A demokrácia-tajgetoszon egyszerűbb és divatosabb lökni egyet az emberen, mint felsegíteni. Pedig a logika szabálya szerint, aki nem fizet TB-t, az feltehetően nem teheti meg, hogy fizessen TB-t, ezért rászoruló, ez pár premisszából belátható. Már emiatt az egy antiszociális intézkedés miatt is legalább három politikust kellett volna intenzív papagájfogós szájsebészeti kezelések alá venni. Ami késik nem múlik. A másik aktuálpolitikai pöffeszkedés a Tobin-ügy. Minek kellene idehurcolni az ír-gázolót, ha itt pár napon belül megfojtják vagy felakasztják és megbecstelenítik a börtönben. Magyarország börtön- és rendőrállam és az írek még a gázolójukat sem adják olyan könnyen a méltán hírhedt magyar börtönöknek szabad prédául. Nem ismerem az ügy részleteit, hogy mit érdemelne, de értelmetlen halál lenne, még az is lehet, hogy félig IRA tag, vagy tán egészen az és ezért különösen védik. A magyarok válsága az arcukra van írva. Elég a Keletihez, vagy a Blaháig elzarándokolni. Ha volna pokol, az bizonyára így nézne ki, mint Budapest, én ennél őszintébb és plasztikusabb pokolábrázolást talán a Perzsa Halottaskönyvben sem találtam. Ennyi diszharmóniát, gyűlöletet, félelemet, stresszt és semmit. Hogyan vált ebből a szent országból, a hetvenes évek konszolidált államkádárizmusából mára kapitalizmussal teljesen átmérgeződött primitív, fogyasztói-pokoli színjáték. Mostanában egyre sűrűbben látom, hogy gigantikus méretű zsákokkal, nejlonokkal, holland szatyorokkal, mint a hangyák eső előtt, alumínium sörös és üdítős dobozokkal a hátukon vánszorognak a hajléktalanjaink ebben a sziszifuszi árnyékvilágban, amit ma demokráciának neveznek, miközben másutt valahol napfényes és tiszta sajtószobákban a szólásszabadságról zengedeznek és fejlődésről agitálnak minket. Költői válaszok ezek. Ma Magyarországon századmásodpercenként nyúl valaki kukába élelem vagy egyéb érték után kutatva és a leghalványabb reménység nélkül.

A minap Rácz Gábor Lászlótól érdeklődtem, aki most éppen valahol Belgium és Luxemburg határán vagy Rotterdam szeles kikötővárosnak padjain hajléktalankodik a nyugat-hajléktalanság összefüggésrendszerről és az ellátásról. Kiderült, hogy egy idősebb csövest elhurcoltak a biztonságiak, mert elbóbiskolt egy főtéren, ahol tilos. Egy mondatban foglalta össze nyugat hajléktalan-ellátó stratégiáját, "nácik".

Kapcsolódó oldalak:
Végh Gábor szintén elég képzett, nyelveket beszél és mégis félhajléktalanlétre kényszerült és politikai üldözöttként, menekültként tengődik valahol Bécs közelben egy Ausztria erdőben. Pár évvel ezelőtt még a Rózsadombtól nem messze lakhatott egy társasházban.
Naponta 15 beregisztrálás a microchipemre Ausztria YouTube usergabor vegh