Gondolatnapló - Elmélkedések a szakrálisról

Buddha a földet tanúságul hívó kéztartásban / fotó forrása: facebook

„Dicsőség Istennek, aki még egy tű hegyében is fölfedi magát annak, 

akinek akarja, és még a mennyekben és a földön is elrejti magát az elől,

aki elől akarja, úgyhogy az egyik megvallja, hogy Ő nincsen, míg a másik 

megvallja, hogy Rajta kívül nincsen más.”               
                                                                                            Huszajn ibn al-Halládzs

Hamvas Bélától függetlenül jutottam el arra a gondolatra, hogy csak a beavatás lehet releváns és a vallás kapcsolatai a felsőbb erőkkel valójában elégtelenek, bár maga a gondolat René Guénontól származik.
A kereszténység esetében már a kezdeteknél halványul Jézus Krisztus valós személyisége és tanítása, a hatalmat és a világi cselszövéseket és mechanizmusokat megvető, a nem evilágból való magasabbrendű királyság tanítása, a humánumot felváltja a végső ítélet, az üdvösség eszkhatológiai kényszer alá kerül. Visszaemlékezve a gyerekkori Szabad Keresztyén bibliaórákon már bennem is megütközést és kétséget ébresztett Anainás és Szafira története, talán túl logikusan álltam hozzá a hit efféle kérdéseihez, persze így őszülő halántékkal inkább az a csel vagy annak a cselnek a pszichológiája érdekel, ahogyan egy-egy református vagy szekta-prédikátor, vagy akár a körmönfontabb katolikus teológus milyen magyarázattal áll elő és próbálja elnyomni a saját magában is felmerülő természetes és áthidalhatatlan kétséget, amikor belegabalyodik ebbe a történetbe (HB-SS III. 174.o.). Európa a technikai civilizáció terén rendkívüli fejlettséggel bír, viszont talán éppen a keresztény vallás és kultúra hatásai által pedig még mindig valahol a gyerekkorát éli; a bátran kétkedés a vallási tanításokban szinte egyáltalán nincs meg, vagy a teljes oppozicíó és ateizmus vagy pedig a kétségek nélküli vakhit a jellemző, két szélsőség, a kételkedés azonban keleti módszertan,  maga Sakjamuni Buddha tanainak hirdetésekor mindenkit arra buzdított, hogy a tant, amit tanít vizsgálja meg és sőt mi több mindenki bátran kételkedjen benne, de kétkedés nélkül semmiképpen ne fogadja el. A szakrális szféra a valláson keresztül már egyáltalán nem érzékelhető, a formális cselekvések, ima és böjt, amelyeket a tömegekre szabták, inkább kényszeres és mindennapos apotropaikus rituálék, viszont a görög-római mitológia és a mindenkori költészet által ez a félelmetes és szent dimenzió újra és újra megmutatkozik. A magasabbrendű vagy mítikus-archaikus tudatállapotok előidézése, tehát inkább költészet, mint vallás, de ide sorolható korunk három nagy filmművészeti alkotása is , így Peter Brook: Mahábhárata-ja, Tarkovszkij: Solaris-a és a Thyl Ulenspiegel tévésorozat (Alexandr Alov és Vlagyimir Naumovics Naumov rendezésében). A Mahábhárata a sötét korszak kezdetét, az emberiség megvadulását egy uralkodó dinasztián belüli véres trónviszály történetén és szimbólumain keresztül szemlélteti, a Solaris a gondolkodó és emlékező bolygó, az álom és a valóság és az időbeli kontinuitás áttetsző és illuzórikus voltát, míg Ulenspiegel az igazi ember megjelenését jeleníti meg az állam által szimbolizált gonosz alvilág alantas ösztönű és valóságosan szörnyszülött lényei között, amit sötétlelkű királyok uralkodása,  hóhérok, inkvizítorok, feljelentgetők, besúgók, spiclik embertelen dicstelensége és alattomossága jellemez. Ulenspiegel az, aki hűséges társaival átbandukol a poklokon és gúnyt űz mindezekből, az elszenvedett fájdalomból is.
Ezek az alkotások tehát képesek az ember szakrális tudatállapotait megjeleníteni, és összefoglalásként leginkább a költészet és a mítológia szimbólikus nyelvén szólnak. Így Hamvas Béla megállapítása, hogy a költő a Temenosz lángjának egyedüli őrzője a Kali-jugaban bizonyos, hogy helytálló.
   A létezés három fő jellemzője közül - a buddhizmus általános tanítása szerint - az egyik az anitja अनित्य
ami állandótlanságot[1.] jelent. Herakleitosz ezt a jellemzőt nevezte panta rhei-nek (csak a változás örök).
Ez az az elv, aminek a tükrében az emberi én természete szerint szintén egy zajló folyamat, állandótlan és ok-okozat alkotja. A szakrális tudatállapot itt annyiban különbözik a profántól, hogy előbbi számára ez tudatos. Ennek a kvázi éntelenségnek pedig van egy harcosi attitüdje is, amikor nem az én a lényegi, hanem kizárólag az a cél, amiért lényegtelenné és feláldozhatóvá válik ennek az ok-okozati énnek a sorsa. Ez a Mahábháratában az igazságosság, a világkirály (csakravartin) ideája vagy a világkirályért való szakrális, önfeláldozó harc. A harc itt pont arra hivatott, hogy akadályt gördítsen azon alattomos életelveknek, és feltámadó erőknek, amelyek a Kali-yugával egyre inkább teret nyernek. A harc, a szembenállás beavató erővé válik. Nietzsche a papi-kaszt egyik fő támadója volt és ebből következően az is egyértelmű, hogy a harcosi-királyi kasztot idealizálta. Hamvas ezt úgy fogalmazza meg, hogy az a közösség, amelyik halálra ítélte Ananiást és feleségét Szafirát valójában az Evangéliumból egy szót sem értett (HB-SS III. 174.o.) és a farizeus morál alapján ítéltek fölöttük. Később Markión kapcsán a héber-hellén antagonizmus problémáját is felveti. (HB-SS III.177.o.). Ezekben az ellentétekben az mindenképpen jól látható, hogy a régi, hogyan akadályozza az újat. Az is megnyilvánul, hogy a régi struktúrák már megkövültek, a szent révületből törvények lettek, az élő személy tanításából pedig rituális emlék.

───────────── 
[1.] A három jellemző (laksana) közül az állandótlanságot azért emeltem ki, mert a többi jellemző csak ennek leágazása vagy következménye, így a dukkha (szenvedés) és az anátman (éntelenség) valójában nem különbözik az anitjától, mivel az antija (állandótlanság) következménye a dukkha (szenvedés) és az anitja  énre vonatkoztatása pedig az anátman (éntelenség).
(vö. Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története 1997. Corvina 25-29.o.)

Rövidítések: (HB-SS III) - Hamvas Béla: Scientia Sacra III.

Kapcsolódó oldalak:
Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai Buddhapest.blog
Tradicionális Hamvas Béla tanulmányok 1. tartarossz.blog
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Nele és a vak, koldus vándorok
Thyl Ulenspiegel (Легенда о Тиле) YouTube - jelenet a filmből: Biblia

Pier Paolo Pasolini - A csóró (1961)

Magányszféra - Axis mundi

kép forrása: fractal enlightenment

A tegnapi nap minden tekintetben áttörést hozott és megerősítette korábbi  - nevezzük Solaris-hipotézisemet.. Kifejtettem már, hogy a világban létező szellem valamiért nem válaszol konkrétan a kérdéseinkre, nem lehet vele interjút készíteni, mert ez a lehetőség valamiért nem létezik a számunkra.
A kirándulásból hazatérve tettem fel éjszaka a kérdést a 6-os villamoson, non verbálisan  a velem szemben ülő  fiatal néger hölgynek - a non verbális kérdés az egyik lottószámra vonatkozott és nem kifejezetten a konkrét személynek kizárólag, hanem a világmindenségnek vagy a kollektív tudattalannak. Amikor leszálltam, a Rákóczi térnél, kisebb szorongást éreztem átfutni az idegpályákon, pedig a tér rendezett volt és nyugalmat sugárzott. Elindultam a Manna felé, azonban nem tudtam vásárolni, mert éppen felmosták, és kint lazítottak,  cigiztek az alkalmazottak. Nem volt időm megvárni, amíg a víz elpárolog , így a Gutenberg téri éjjel-nappalit céloztam meg. Miután ott a kalóriát magamhoz vettem az aznapi fejfájás és vércukorszint normalizáló túléléshez, a Bródy Sándor utcában arra lettem figyelmes, hogy kigyulladt egy földszinti lakás és kiabálás hallatszik. Nem volt nálam a mobilom, pedig egész évben nálam szokott lenni, ezért rohangáltam mint az őrült, felcsengettem a szomszéd ház kaputelefonját is, aztán a szemközti járdán szerencsére jött valaki aki értesítette a tűzoltókat. A Bródy Sándor 38.szám gyulladt ki. Mi futott át az agyamon amikor a lottón kihúzták a 38-as számot és én biztos voltam benne, hogy nyerni fog, az, hogy a négerek egy része bizonyára komoly spirituális és mágikus tudást képes közvetíteni. Az egész kollektív tudattalan mágikus ereje ebben koncentrálódott. Ugyanaz történt, mint amikor a barátnőmet kerestem és egy transz állapotban lévő nő segített egy lakcímmel, amit persze nem tudtam leellenőrizni, mert már akkor hidegek voltak és a zaklatók bizony nem szeretik a hideget, mert valódi idegi megpróbáltatás is egy eleve megbolydult idegrendszernek és kihívás várni a zaklatásunk tárgyára, az  imádott nőre, több órát a fagyban és reménykedni abban, hogy ma lesz az a nap amikor rendeződik minden. Persze a reményt is el kell majd hagyni, amikor kiszabadulunk majd minden kötöttségünkből, mert a remény egy átmeneti időszak, egy kis önbecsapás, pihenőhely  vagy alaptábor a hegycsúcs alatt. Az ember képes a fagyás állapotától hihetetlenül agresszívvé válni, és bűnözővé is, holott csak a hideg miatt van az egész lelki felfordulás, ha ma kiolvasztanának élve egy hibernálódott Mammutot a jégkockából, az első dolga nem a hála lenne, hanem a rombolás. Sajnos komoly nézetletérések is akadtak, pedig ilyen szintű szinkronicitás, mint ez a lottószám körüli misztérium is megint csak megerősítettek abban, hogy létezik ellenkező időirányú kapcsolatunk a jövővel is, és tudunk kommunikálni a kollektív tudattalannal is. Az én álláspontom az volt, hogy a tisztelet az egy alapállapot, P. szerint kispolgári csökevény. Eljutottunk megint oda, hogy nihilistának kell tartanom az álláspontját. A kritika, mint a tiszteleté is, nem azért kompetens, mert a meglévőt aláássa, hanem azért, mert a csökevényben meglátja a rendíthetetlen alapot, az egykorit vagy a jövőbelit. Ezért fontos szerintem tisztelni, hogy létezik a tisztelet. Nem akarok senkit megbántani, ha a válságfilozófiában önigazolást keres valaki, hogy azért én lenézném. Amikor én egy kapcsolaton "belül" tombolni kezdek, akkor annak láthatóan súlyos okai vannak. Ha kifinomult meglátásaimmal részvétlenséget érzek, ha azt látom, hogy a másik iránti közöny hamis másik oldalán emancipált egoizmusba  burkolt rabszolgalázadás van, akkor be kell látnom azt, hogy minden érték a mai világban relativizálódott és az emberekkel a nagy liberalizmusban, azt gondoltatják velük, hogy nincsenek alapvető értékek és kizárólag az önigazolás, az én jól érzem magam és több nem számít. Ami ezt a sötét fátyolfalat,  - ami eltakarja a józan ítélőképességet is -, megbonthatóvá teszi, az nem a szeretet. Az első lépés mindig a helyreállításban az, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba és ez nem csak helyzetértékelés, hanem hűségeskű  a világ királya előtt, aki az igazságosság (csakravartin). Valódi szeretetet igazságosság nélkül nem lehet gyakorolni, de az igazságosság jól megvan a szeret nélkül is. Én egyébként azzal is tisztában vagyok, hogy kevés embert tudok elviselni a maximális szinten, a P.-t egyébként elviselném, és tisztelem is, még akkor is, ha én sok tekintetben bűnösként vagyok vele szemben hivatalosan elkönyvelve. Amit nehezen viselek az az a fajta szándékos közöny, amikor segítségnyújtás helyett az ember legrosszabb tudatállapotának a semmibe vételével kezdődik. Mi ez? Például az, hogy valaki a rossz sorsa miatt engem vádol, és ezt összeköti azzal, hogy nem vállal felelősséget a másik sorsáért. Az egyetlen jó cselekedet lehetősége az életben, ha felelősséget vállalunk a másik ember vagy élőlény jobb sorsáért, vagyis a részünkről kegyelemben részesítjük, tudva a bűneit is, de ember és élőlény azonosságtudatunk erősebb a gyűlöletünknél. Az irgalmatlan szamaritániusok a legnagyobb bűnt követik el, nem segítenek ahol segíteni kéne, nem látogatják meg a börtönben a foglyot, nem gyakorolnak kegyet, és nem figyelik a sors kerekét, hogy hol lehet körültekintően javítani és beavatkozni a legkisebbtől a legnagyobbig. Az én fanatizmusom és súlyos bűneim ezért egy kontroll alatt vannak. Ítélet alá helyezem azokat, akik képtelenek meglátni azt, hogy a börtönben a foglyot, aki a magárahagyatottság poklában szenved és elveszítette a világteremtő jóságába vetett hitét és úgy érzi, hogy mindent a ragadozók uralnak, a foglyot látogatni kell. Nem a halál okozza a reménytelenséget, hanem az, hogy embertársaink közül sokan képtelenek a szenvedőkön segíteni, hogy becsukják előttük a kapukat, hogy nem ismerik el egyenlőségüket velük. Amiért P-t tisztelem az pontosan, hogy a wei wu wei-t felhozta, valójában a be nem avatkozás filozófiája, a TAO. Nem összeszennyezni szándékunkkal a teret, és akarattal az időt, és karrierrel a létet, hanem hagyni mindent hogy a maga útján haladjon a pusztulás felé, mert ez a természetes változás amúgy is elkerülhetetlen. Amiben különbözünk, az az hogy az én életemben jobban dominál a Bhagavad-Gítá. A Gítá pontosan nem a tétlenséget tanítja, hanem az összekülönbözést, elveti a nem-cselekvést, mert az ember karmájától függetlenül nem cselekedhet, és ha úgy gondolja, hogy követi Ardzsunát az úton, akkor harcolnia kell. Látszólag ez könyörtelenség, de ez a radzsasz elv szerintem nem könyörtelenség, hanem szenvedélyes kiállás önmagunk és a legfőbb életelveinkért, szimbólum persze mint minden, mert minden lehet szimbólum. Nem valóság, hanem idea, nem görög mitológia, hanem a sodrásban a harc eszközzé válik a megszabaduláshoz. Nem azért harcolunk, mert hiszünk abban, hogy megvalósul általa valamiféle jobb a világban (a győzelem sem cél), az erők ősidők óta tartó hatalmas egyensúlya nem fog felbomlani a mi porszem kedvünkért sem.

A Munkáspárt és a kapitalista kerekasztal lovagjai

A Munkáspárt újabb közleményt adott ki, amely közlemény alapján megállapítható, hogy a baloldali kerekasztal un "baloldali" pártjainak bármilyen furcsa, egyáltalán nem célja a valós emberi jogvédelem. Kizárólag a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek és nem hajlandóak a tőke uralmát semmilyen mértékben korlátozni. Fontos kiemelni, hogy szociáldemokratának minimum egy olyan vonal lehetne tekinthető, amely valamilyen mértékben megpróbálja az alsóbb rétegek életben maradása és felemelkedése érdekében és irányában korlátozni a tőkés uralkodó osztályt vagy rábírni arra, hogy saját érdekében támogasson egy szociális védőhálót. A valós szociáldemokrata vonal helyett ez a kerekasztal, híven a magyar kollaboráns tradícióhoz azonban nyíltan EU és NATO pártoló, eszmeiségében tehát semmiféle küzdelmet, ellenállást vagy küzdelmi teret nem óhajt megnyitni a leszakadó rétegekért és az alkalmazottakért sem. Így ez a kerekasztal nem rendszerváltásban, de még csak nem is a szociáldemokráciában érdekelt, és nem érdekelt semmiféle jó irányú változásban sem, hanem egy hamvába holt kísérlet, a fasizmus délibábja elleni harcé (ami például Szíriában is zajlik
a II. Világháború befejezése, hiszen a Baath párt jogelődje a nemzeti szocialista német bábáskodással jött a világra). Úgy gondolom, hogy a Munkáspárt elveihez híven, és egy valós változás elkötelezettjeként nem érdekelt a kormányváltásban, csak valós szociáldemokráciában érdekelt vagy pedig egy valósan baloldali rendszerváltásban és nem érdekelt olyan értékek legitimizációjában, amely a jelenlegi társadalmi katasztrófával fenyegető helyzetbe rántotta le a hazánkat.
A legfőbb kritika az MSZP részéről pedig az volt, hogy a Munkáspárt külpolitikai kapcsolatai vállalhatatlanok. (Itt bizonyára Kubára és Kínára gondolt az MSZP "ideológusa") Várható reakció ez, hiszen szavuk nem volt akkor sem, amikor Eörsi Mátyás képviselő, a kapitalizmus felkent igehirdetője, valóban vállalhatatlanul önként segédkezni indult a kubai ellenzéknek, hogy a demokráciáért tegyen és ezzel egy szuverén állam belügyeibe is beavatkozott (jól megfizették, ezért is). Addig pedig, amíg a jelen rendszer áldozataiért, tehát a "demokratikus" kapitalizmus áldozataiért egyetlen mécses sem gyújtatik a Terror Háza előtt és tagadják és főként elhallgatják ezeket a kapitalista bűnöket, addig minden kommunizmus áldozatairól és nyilasnácizmus áldozatairól tartott megemlékezés céljaiban elítélendő, mert minden ilyen politikai színjátékot arra használnak majd a politikusok, hogy a jelen bűneit eltussolják és a jelenlegi embertelen rendszert jobb színben és elfogadhatónak állítsák be. És hogy idézzek a rózsakeresztes Pentagramm egy számából, amíg néhány sastoll van előttünk, ők a bibliát ajánlják rendszeres tanulmányozásra, meg a bizonyos titkzatos T könyvét. Én a kapitalizmus megítélésnek mikéntjéhez az észak-amerikai indiánok történetét ajánlom és természetesen Galeano: Latin-Amerika nyitott erei c könyvét.(Ez az a könyv amit Hugo Chavez venezuelai elnök ajándékozott Obamának.)

Hírajánló:
Egy lépés balra, két lépés jobbra(A Munkáspárt elnökségének közleménye)
Interjúk a Baloldali Kerekasztalról Thürmer Gyulával
Baloldali Kerekasztal(jövőnk.info - publicisztika)
Eörsi Mátyás Kubában lazította a rendszert(figyelő.hu)

Filmajánló:
Alain Resnais: Szerelmem, Hirosima(wikipédia.hu)