Hamvas Béla és a tradíció - Éjféli kiáltás

Ezen a blogoldalon lesz egy szűrés, mivel tulajdonost és szerkesztőt váltunk. az elhagyott hajó tovább sodródik, és Odüsszeusz ebben a fejezetben visszatér szeretett Ithakájába is, a kérők életben maradnak. Az idő egy vérző darabja kiszakítva pulzál, a három nap apokalipszis-álom, mintegy vertikális és horizontális latorkereszt. a mindannyiunk latorjai felett sötét fekete és választalanul sötét égbolt, Thézeusz lenéz az alvilágba és mindenki más irányba tart. Ez vagy te is Svetaketú, abból a semmiből lettél. A semmi urairól pedig nem tudunk semmit sem, ez a legfőbb jellemzőjük, egy részük úgy tekint le rád, mint elguruló csavaralátétre, vagy pénzérmékre, a Pilátusé vagy a királyé vagy a misszióé, és hálával és szeretettel gondolok arra a napra, amikor a háromból átkerültem a kettőbe, ez volt az a nap amikor a karma ura úgy döntött megjutalmaz, így aztán történetünk hőse íródeák nélkül maradt, noha feljött közénk a fejlett emberi társadalom közé is, noha királysága nem evilágból való. A fáklya ellobbant tehát, és rezidiummá vált a személyiség. A hegyen épített város jól látható. Sankara brahma-szútra kommentárja pedig ugyan nem kettősség, de legfőbb tanítása nem más, mint az egy vagy az ősanyaggal, a yóga sziddhik (különös képességek) között pedig a vízenjárás is megtalálható, így a yógi-jézus párhuzam nem önkényes feltételezés, hanem a valóság kategóriája. "Néti, néti" ( sem nem ez, sem nem az) mahávakya (nagy mondás, mondat) pedig a yóga és buddhista meditációban alkalmazott pratyaharára (magyarul az érzékek visszavonására vonatkozik amit általánosan a teknősbéka páncéljába való visszahúzódásával szemléltetnek). Ez a semmivel sem azonosítás tanítása, a semmi urai ezt a tudást is ránk hagyományozták, így a végső megvilágosodás egy bináris kód analógiája. Amikor a sötét korszak eljött, akkor Asvatthamon az elefánt halálával kezdődött el, agyoncsapták, hogy a világ királyának Judhisthirának ne kelljen hazudnia, hiszen a cél Dróna volt, az egykori tanító harcospap meggyengítése a végső csatában. Tévedés úgy látni, hogy a Kuruksétrai mezőn a harc alábbhagyott volna, nem élnénk a sötét korszak legmélyén ha nem így volna, a vér tovább folyik, és az emberiség nem tud másként viselkedni, ezért inkább, mintegy gyors entrópia széthullik fragmentumaira. Kasztban tartózkodni fragmentum személyiség, hiszen a gondokodásunk módja és határpontjai meghatározottak, markánsak. Az apparátus Hamvas szerint személytelen, ezért nem lehet harcolni az apparátussal, a klérussal még lehetett, aminek máglyahalál vagy börtön lett a vége. Visszatérve az igazság helyreállítása egyáltalán nem könnyű feladat, és nem csak a test a lélek is képes vérezni, ez pedig egyfajta energiavesztés állapota. A blog irányvonala meg fog változni, mivel a politikai tüntetések a fekete, szürke mágia kategóriája, és igazából Al-Ghaoui Hesna egyik utóbbi riportműsora (Bábel) adta legfontosabb célt, felszabadítani az állatvilágot az emberi elnyomás alól, nem lehet más célunk, ha úgy érezzük az emberben csalódtunk és ha az ember körbe is néz valóban rettenetes állapotokat talál önmaga naprendszere körül és vagy félelemből hallgatni kezd, vagy mitsem okulva élete sorsvonalának ismét fejjel a falnak rohan, a másik ember a pokol és a mesterséges pokol lehet, hogy sokal pokolibb a valódi pokolnál, és utóbbi pokol talán már bagatell a kisisten által létrehozott pokloktól. Tehát továbiakban mint az Új Ember ex deo nascimur, in jesu morimur reviviscimus vagy valam ilyesmi, mivel fáradt vagyok nem nézem át, majd megtalálom a rózsakeresztes alapvetést, tehát humanizálódjunk úgy, hogy háború van, hogy nincs megváltás és a semmi urai továbbra is a semmibe burkolóznak előlünk. Végtelenül hálás szívvel gondolok a mátyásmadarakra, a fenyőágakra és Asvatthamon él, mondja meg valaki Drónának, hogy él a fia és hogy tegyék le a fegyvereket és ne öljenek elefántot az emberek és legyen valami az asszimiláció helyett, hogy ne egymás kárára éljünk, az igazság királyához Justin, Judhisthira csarkavartin (világkirály) napján, Justitia napján, Diké napján nem mondható több, legyen igazság a szívben az égben és legyen erőnk, Új ég, új király, új föld, és legyünk méltóak fogadni, hogy velünk maradjon az Isten. A legfőbb jó, az idea, a rossz pedig léthiány. A semmi urai pedig vannak és lesznek. addig is boldog karácsonyt, ha visszatérek majd szeretett Ithakámba, de Urasima Taro sem tért vissza, nincs visszatérés, és maradás sem. Így marad a 46 évesen elhunyt Craig Lorentson énekes, a Lowlife frontemberének legszebb alkotása a Ramafied.
(bejegyezte Asvatthamon)

Hunhír támadás Hamvas Béla ellen

Hamvas Béla 1968 november 7-én hunyt el. A Hunhír internetes portál ezen alkalomból megjelentetett egy írást, amely ifj Tompó László nevéhez fűződik. Hamvast korábban is érték támadások, legfőképpen Szántai Lajos bírálta, az a Szántai, aki többek között "logikai úton" levezette, hogy a magyar zászlóban a zöld szín egyértelműen a zöldborsóhoz köthető. Magyarságunk ellenségei 1. (Szántai Lajos, Pap Gábor) YouTube

Hamvas Béla raktáros

Ifj. Tompó László pedig a hírhedt Gede-kiadó szerkesztője. A metapédián kvázi zsidó beszivárgás szakértőként van aposztrofálva. Az sem zavarja a Hunhír főszerkesztőit, hogy szeretett két vezérük közül az egyik, Vona Gábor legfőbb hobbija a tradicionalista filozófia tanulmányozása. Így vall Vona Gábor kedvenc hobbijáról: " Ezen belül is a tradicionalista irodalom a mindenem. Hamvas Béla, Guénon, Eliade. Magyar részről a kedvenc szerzőim Baranyi Tibor Imre és Buji Ferenc." Szántai és Tompó legfőbb érve Hamvas ellen, hogy a magyar hagyománnyal egyáltalán nem is foglalkozott és Szántai szerint ez az adott korszakban Hamvas ( megjegyzés: szellemi függetlensége) kommunizmusa (értsd: hogy teljes mértékben megfelelt a korszellemnek) miatt történt. A videó felvételen Szántai megemlíti Hamvas 1956-os hozzáállását is, meg természetesen azt is, hogy 56 mártírjai gyerekek voltak. Utóbbi fölött nem szabad elsiklani. Hogyan lehet az, hogy ennyi gyerek, fiatal harcolt vagy miért toborozták őket sokszor kvázi kényszerrel vagy sokszor a kíváncsiság által hajtva sodródtak bele az eseményekbe ? Aztán itt van az említett aknazár esete is. Fel volt már oldva az aknazár az osztrák határon? Meg aztán azt is említsük meg, hogy nekem kétségeim vannak a tiszta forradalom fogalmával kapcsolatban is, hiszen ez legalizált emberölés, lincselés, majd kivégzések, megtorlás, koncepciós perek. Mi a szép abban, ahogyan az egyik ragadozó élet-halál harcot vív egy másik ragadozóval szemben? Szántai és Tompó azzal érvel, hogy Hamvas Béla egyáltalán nem foglalkozott a magyar tradícióval.  Hamvas egyébként bizonyára azért nem tudott a magyar őshagyományhoz visszatérni, mert az akkorra már is nem létezett, egy elveszett hagyományról van szó, amit a kereszténység, a mindenkori hatalom, a történelem már ezerszer felemésztett. A magyar őshagyomány tehát rekonstruálhatatlan volt. Az más kérdés, hogy Pap Gábor és Szántai Lajos ezt a hagyományt megkísérelte felépíteni, de ezt is csak úgy tehetik meg, hogy egy másik értelmezési rendszer szimbólumai alapján építik föl, mivel nincs más eszköz, Pap Gábornál ez az asztrológia, Szántainál pedig egyfajta újjáélesztett történelmi-miszticizmus. Hamvas az egyeditől haladt az általános felé, a különböző kultúrák, civilizációk, világvallások, bűnnel, létromlással való relációjának analógiájában vizsgálva és mentén az aranykort, más kifejezéssel a "létet" igyekezett mindenütt felkutatni és megtalálni. "Jól írja" ifj. Tompó[1], hogy ez nem filozófia. Valóban amit Hamvas művel az nem filozófia, hanem művészet, de leginkább misztérium, mert a művészet szó erre nem a legmegfelelőbb terminus. Rámutat Hamvas arra is (amit Tompó sem fontol meg), hogy a tudományból vallás lett, a filozófiából tudomány, és egyedül a költő őrzi a Temenosz lángját. A Temenosz lángjának őrzése nem politikai ideológia, nem turba, zavar, polgári vagy keresztény filozófia, hanem éberség. A legszervesebb élő, lélekző, élet-halál kapcsolat, lét, híd (Szirat-híd vagy Csinvat) a félelmetes misztériumok világával, beavatás. Hamvas gondolatai valóban nem filozófia, a szó modern értelmében. Nem leredukált szakszemélyiség, nem a rovargyűjtő mániákus attitűdje, hanem a teljességé. Szerintem hiba lenne olyasmivel vádolni, hogy a magyar kultúra iránt közömbös volt. Gulyás Pál Vízöntő című versét említhetem példaként, pontosan Hamvas Bélának ajánlotta és a költő volt az, akiről Hamvas többször  úgy nyilatkozott, mint a költői attitüd és tehetség, a modern korban megjelenő ideális- és valójában archaikussal való lényegibb, organikus kapcsolatban lévő „arche-típusáról”, költészetét a Kalevalához hasonlította, az őseposzok,  és az ősi-tradicionális, a mitológiai mélységű világok megjelenítőjét látta benne (ez a költők valódi küldetése), amely egyben  - Hamvas lényegi nézetei szerint - összeegyeztethetetlen a modern korral, és amely kibékíthetetlen ellentéteként és drámaként jelent meg Gulyás Pál életében, sorsában és a műveiben is. Ezek lehettek tehát főbb vonalakban összefoglalva Hamvas Béla szempontjából és szerint Gulyás Pál költészetének legfőbb jellemzői..

Gulyás Pál:

Az ember káprázat

Az ember tünő káprázat:
olyan, miként a napsugár,
amely ma még szívünkbe árad
és holnap messze-messze jár.

Ó hány halottat láttam én már,
mióta bolygok e poron !
Pályájuk a nagy Óceánnál
lehajlott, mint a napkorong.

Szemük olyan volt, mint a tenger,
mert annyi vész és szírt között
az ő hajójuk győzelemmel
a végtelenbe költözött.

Gulyás Pál életrajzi adatai között figyelemre méltó momentum, hogy  " Világnézete egyre közelebb kerül valamiféle természetimádó panteizmushoz. És éppen ebben találkozik a nagy debreceni elődökkel: Csokonaival, Fazekassal, meg a természettudós Diószegivel."

──────────────
[1.] Ifj. Tompó írásában un. valódi filozófusokra hivatkozik ellenpéldaként, amelyekről rövid áttekintés után is megállapítható, hogy noha módszereikben lehet, hogy konzekvensek, egzaktak, de mint katolikusok sokkal inkább feltételezhető róluk az, hogy filozófia helyett teológiát vagy ami még rosszabb apologetikát művelnek. Ez az írás, csak megerősítette bennem azt, hogy Hamvas autentikusságához nem férhet kétség és függetlenül attól, hogy nem a magyar kultúra volt számára az elsődleges, mivel ott feltételezem csak romokat talált kevés kivétellel, mégis kultúraközvetítő, gondolkodó és inspiráló szerepe miatt is kivételes tisztelet illetné meg és nem ilyen gyalázkodó írások, mint amilyen a Hunhíren megjelent Ifj Tompóé.

Kapcsolódó oldalak:
Ifj Tompó László: Hiába hozsannáznak Hamvas Bélának HUNHÍR.INFO
Hamvas Béla: A nagy ember titka www.mosoly100.hu  
Gulyás Pál: A Biblia siratása Magyar Elektronikus Könyvtár (ebook) 

A magyarság szellemi küldetése - tradíció, őshagyomány

Linkajánló:

Baranyi Tibor Imre - A magyarság szellemi küldetése

Néhány kérdés felmerült bennem Baranyi Tibor Imre elgondolásai kapcsán:
Úgy látom, hogy nem szerencsés a héber vallásmitológiai hagyományt keresztezni az őshagyománnyal és a magyar tradícióval párhuzamba állítani. Alább erre magyarázatot adok. Másrészt pedig egyetértek a honfoglalás előtti és -kori ksatrya definícióval a magyarságot illetően. Ami a bibliai zsidó hagyományt illeti, az én prekoncepcióm szerint az a Manu-féle indiai vízözön-mítosz alapján ihletett és egy erősen eklektikus és alapvetően fragmentum-hagyomány és inkább a hindu lehetett közelebb az eredeti mítoszhoz, elég ha csak Noé fiaira gondolunk, mint a kasztrendszer megjelenésére, de egyben hiányos magyarázatára.
A másik következetlenség pedig az ábeli-áldozat szerepe, mivel az véres áldozat, ezért semmiképpen nem köthető az un. Aranykorhoz. A hindu és buddhista regék alapján, sokkal inkább az jelenik meg, hogy a ragadozótól megvédik a magevő madarakat.Ilyen aranykori iniciatikus (beavató) példa Sibi király a dzsátakákban (Buddhista születésregék)aki a sólyom elől megmentett nála menedéket vévő galamb húsáért cserébe a saját húsát ajánlja fel egy mérlegen. Messze vezető következtetés
lenne az ókori római asylum párhuzam, de a magyar őshagyomány Sibi király történetét talán éppen a Fehér ló fia meséjében őrizhette meg. Hiszen ebben az esetben a Fehér ló fia a saját húsával táplálja a madarat, hogy az az alvilágból a középső világba visszasegítse őt. A buddhista-ind és magyar analógia buddha születésénél is megjelenik. Ez pedig a "gandharva-madár" és a turul-madár, vagyis a különleges születések tudása. Aztán a kettős fejedelemség intézménye, és a Buddha-Dukkha szó etimológiai párhuzama, tudjuk hogy Buddha vagy ,mint világhódító vagy mint világtanító lép majd föl a jóslat szerint. Vagyis a Kazár Birodalomban élő magyarság
kettős fejedelem intézménye : a szakrális fejedelme a kündü és a katonai világhódító, a gyula vagyis önkéntelen a párhuzam a buddhista születési hagyománnyal. Hozzávetésemben utalni szerettem volna arra, hogy a ragadozó megjelenése már a romlás jele, az aranykori ember pedig oppozícióban van a ragadozó állat vagy ember típusával és ezért Ábel véres áldozata korántsem tekinthető tiszta áldozatnak. Az is valós párhuzam, hogy a fehér ló áldozat, amely a legjelentősebb
(indiai rádzsputok a hunok leszármazottai) királyi beiktatás része, hordoz hasonlóságot analógiát a magyar őshagyománnyal, de nem az aranykor részeként. Számomra erőltetett és következetlenséget hordoz a Séth-kereszténység és a Káin-letelepedés gondolata is. A kereszténység európai története a "politikum" része és nem a tradícióé. A hamvasi gondolatmenet kapcsán a kereszténység egyben vallás is, a hinduizmus pedig tradíció és egy tradícióhoz képest a vallás mindig is töredékesnek és kirekesztőnek fog hatni az őshagyománnyal szemben, mivel az őshagyomány a történeti időn kívül létezik, maga a lét, a teljesség. Ezért természetes az, hogy a honfoglaló magyarság őshagyománya a vallással való találkozásban felszámolódott. Az egy másik kérdés, hogy a háromszázak szemben állnak
a vallással is, és ilyen szempontból a vallási erkölcs, mint a civilizáció és az európaiság alapja valójában relative úgy viszonyul, mint az őshagyomány a valláshoz, de ez mindenképpen involúciós tendencia. Az is igaz lehet, hogy szemben az evolúcióval az ember és az állatvilág viszonya is fordított, az ember képviseli a napot, az állatvilág pedig az ember fragmentum tulajdonságait őrizte meg. Vagyis az állatvilág az emberből alakult ki, vagyis annak projekciója, ezért is az aranykori táplálkozás a gyümölcs bogyó evés, amint egyes jógik is akik nem a bal kéz útját követik mentesek a húsevés sötét szokásától. A turul tehát sokkal inkább a buddhista születésregék része, mint egy ragadozó tiszteletet hordozó totem-állat.
A letelepedés kontra nomád-elv pedig a táltos-tradíció részeként értelmezhető. Következetes állítás lehet ez a dualizmus és ellentét, amit Baranyi Tibor Imre állít a ma embere elé. A magyar, mint sámán és táltos lényegében a pusztai létezésben találja meg önmagát. A városi civilizáció mentes a pusztai létezéstől tehát a végtelen tér élményétől és ugyanakkor minden vallás és tradíció a városi létezésben a bűn forrását látja (vö. Karen Armstrong: A mítoszok rövid története), ahol koncentráltan van jelen a bűn. A nomád elv a magyarságban a gondolati és a lelki síkon még létezik. Ez az elv a meggyőződések nélküliség, a dogma mindenféle negációja. Ez az elv, amit én próteuszi-elvnek tekintet, a táltos-sámán átváltozása.
A három világ nem a profán világban létezik, a három világ a három tudat állapota.
A sámán egyik világgal sem azonosul, ő egy világon kívül létező egzisztencia, ezért ő alkalmas arra, mint a fehérlófia történetben látjuk, hogy intaktságát a három világ hatásai közepette is megőrizze és ne maradjon rabja egyetlen politikai rendszernek sem, a magyarság "nem letelepedettsége" tehát a szellem-lélek megfoghatatlanság, ez az indiai upanisadok (egyik fő mahávakja - nagy mondása)tantítása is, néti-néti:" sem nem ez, sem nem az".(Srí Ramana Maharsi egyik legfőbb meditációs objektuma)


A Dalai Láma kontra Pilis-ügy kapcsán is érdemes elolvasni, és levonni a konzekvenciákat.