Gondolatnapló - A legszegényebb magyar

ORBÁN VIKTOR A LEGGAZDAGABB MAGYAR  / fotó forrás: atv.hu

Budapesten jelenleg annyi a turista, hogy magyarként is külföldinek érzheti magát bármelyikünk. Az is látványos, hogy az agglomerációból is tömegével jön, áramlik befelé hétközben ez a reményteli embertömeg (ki gyalog, ki vonattal, riksán vagy szamárháton). Egy kirándulás ennek pontosan az ellentéte, a kirándulás lényege: a zavartból a csendes környezetbe való átzarándoklat. Átmenni a dimenziókapun, „Istenhez csendben közeledj!” Vagy önmagadhoz. El kell vonulnunk, hogy önmagunk hangját megtaláljuk ebben a hangzavarban, erre kizárólag az egyedüllét és az emberi világtól való eltávolodás az alkalmas. Nagyon hasonlít mindez a jógához, ez a folyamat az érzékek visszavonása, szanszkritül a pratyáhára. Önmagunk legszabadabb hangját azért érdemes meghallgatnunk, mert itt a civilizációs zűrzavar kellős közepén mindig mondani akar majd valamit, kommentálja a sorsunkat, de teljesen el van nyomva, nem halljuk a civilizációs zajtól, és onnan ismerünk rá valós önmagunkra, hogy valódi énünk rendkívül könnyed, még a legnagyobb sorsválság esetén is kíváló a humora, a többi sugalom az iblisztől való ami nem jelent mást, mint mindazt ami nem vagyunk, a külvilágot.  A kapitalizmus is hasonló elveket vall, kell a vircsaft, az ördögi zaj, ahol minden reklámmá változik, meg áruvá és leginkább minden a pártok reklámját szolgálja, a választási plakátok jól jelképezik ezt, ugyanoda ragasztják, ahol évekig valami árut, áruházat reklámoztak, ma jelenleg minden út a pártokhoz vezet. Ha ma bekapcsoljuk a tévét, az egyik adón kizárólag a politika lesz a téma, ha átkapcsolunk azon a másik tévécsatornán is politikusba vagy az épp aktuális migráns-szakértőbe botlunk - ez az írás is a 22-es csapdája. Belebonyolódni a politikába: nem más mint gyűlölet és elsüllyedés és a személyiségünket a gyűlölet rendkívül káros befolyásának tesszük ki, ez belülről mar és rombol. A gyűlöletünk tárgya, a magunk emelte bálvány elpusztíthatatlan és egyfajta bűnbak szerepét is betölti, olyan mint egy voodoo bábu vagy a fészkes fene[1.], amire minden rosszat ráprojektáltunk de aztán mégsem tudjuk eltaposni. Közhely, de a politika valóban hazugság, sokan egyfajta megváltást várnak a politikától, de a politikus nem a megváltónk, ezért sokan, akik nem rendelkeztek világos rálátással csalódtak és ezért később forradalmakról és a realistábbak sikeres katonai puccsokról álmodoztak tovább. A lényeg végül és a konklúzió így is úgy is az lesz, hogy az ember nem alkalmas arra, hogy tökéletes társadalomban éljen, egy olyan társadalomban, ahol van még szociális érzékenység, szolidaritás, emberi nemesség, tehát erre egy másik élőlényt kell keresnünk, amelyik alkalmasabb.
    A mai napon kimozdultam az otthont adó vasbeton-téglatest, szerényen Budapest egyik szellemi központjának biztonságából és elindultam világot látni. Ennek egyik oka az volt, hogy a mai nappal havi BKV bérletet vásároltam és ha már nem utazok sehova mostanában, sem a rendőrségre, sem bírósági tárgyalásra, akkor legalább használjam ki. A bérletvásárlással is adódtak persze nüansznyi problémák, amióta elnyelte egy jegyautomata valakinek a húszezresét, azóta az emberek gyanakvóbbak lettek a gépekkel szemben, és én is, a gépek persze jót röhögtek a markukban. A markukban tartanak minket régóta, de észre sem vesszük vagy ha felismerjük azt mondjuk reflexből: hogy Na és? Igen, nagy bölcsesség van ebben, már leírtam, hogy nem az az őrült, aki látta az ördögöt vagy beszélt hozzá az Antikrisztus, a hamis próféta és a fenevad egyszerre, hanem az, aki túlzott jelentőséget tulajdonít ennek és nem képes azt mondani magának sem: hogy Na és? A NA ÉS a magyar ember legmélyebb bölcsessége, ez a két szótag vezet egyszer a kollektív nemzeti megvilágosodáshoz is, egyszer. Azt nem tudom, hogy lehet-e kétszer megvilágosodni. Egyszer faterom felkereste dr. Hetényit Ernőt - ez még az előző rendszerben történt - aki akkor a buddhizmus magyarországi atyja és boddhiszattvája és fáklyavivője is volt egy személyben. Szoktak ezen csámcsogni, hogy  Magyarországon a buddhizmus szocializmus alatti meghonosításának hátterében vagy tervében valamiféle hátsó szándék is meglapult, vagy nem teljesen volt mentes attól. A lényeg az visszatérve az eredeti csapásirányhoz, hogy faterom csak annyit közölt tényszerűen Hetényivel, hogy ő azért kereste fel mert megvilágosodott, mire az rácsapta az ajtót, többet ez a két személy nem is kereste egymást, bizonyára az lehet a háttéroka ennek, hogy aki megvilágosodik az egy másik megvilágosodottat nem is tudna eltűrni a környezetében, nincsen szakirodalma annak sem, hogy két megvilágosodott lény folytathat e érdemi párbeszédet egymással, amikor már metafizikai értelemben mindent értenek, ilyen szempontból nem is lehetnek - csak a mi lefokozott tudatállapotunk sanyarú nézőpontjából esetleg - különálló személyek, hiszen az emberi létformát alaposan meghaladták. Kirándulásom végére érve a Moszkva tér (ma már Széll Kálmán tér)közepén épp az Együtt agitálta a népet,  azt hirdették egy nagy sárga hirdetőmolinón, hogy „Orbán Viktor a leggazdagabb magyar”. Természetesnek adódott a kérdés, hogy ez rendben van jó, oké, de akkor ki a legszegényebb magyar? Ezt sajnos az ott tanakodó bölcsek sem tudták nekem megmondani. A legszegényebb magyar már nem él közöttünk, nekem az a véleményem, éhenhalt mielőtt megszülethetett volna. Valójában már ott helyben rájöttem, hogy valamiféle kritériumot azért fel kellene állítanunk, ami alapján biztosan megállapíthatjuk majd, ha már megtaláltuk, hogy ki esélyes a legszegényebb magyar címre, de mire felvetettem volna ötleteimet és érveimet, addigra elkezdték bontani a sátrat. Mindenesetre annyit megtudtam, hogy mégse maradjak válasz nélkül. hogy legszegényebb település már van Magyarországon: Tarnadob és ha meg akarom találni a legszegényebb embert, akkor ott megfelelő esélyeim lennének. Nyilván Tarnadobnak egyetlen esélye van a felemelkedésre, a labdarúgás, a labdarúgás a legdemokratikusabb sport, mert egészen alulról, a riói favellákból, cigánytelepekről is érkezhet bárki ebbe a sportba, ha valaki itt tehetség, akkor minden esélye megvan arra, hogy felkapaszkodjon a világhírnévig, persze ha nem nyomják el a többiek, vagy ha az első edzésnapon kicsit visszafogja magát és nem cselez ki azonnal mindenkit, mert akkor Magyarországon egy biztos, azonnal eltanácsolják, mivel itt ebben az országban mindenki úgy ismeri a focit mint a saját tenyerét és tudja, hogy a foci bizony csapatsport ellenben a lábtenisszel és ha valakinek rossz a játékfelfogása, akkor azt csak eltanácsolni lehet (hibás az alaplap), hiszen milyen sport lenne az, ahol egy játékos focizik csak a pályán és a többi nézi, mert nem tudják elvenni tőle a labdát. Szerencsére ennek az országnak jelenleg egy olyan miniszterelnöke van aki szereti a focit és érti is a focit, és az előzményekből az is következik, csak egy igazi demokrata szereti igazán a focit, hiszen a foci a legerősebb argumentum amellett, hogy a self made man mítosza márpedig nem mítosz, hanem a valóság.
Kirándulásom tehát rendre lezajlott, hazafelé láttam fiatal és kevésbé fiatal lányokat és nőket is, akiknek szinte a füléhez nőtt a mobiltelefonjuk, voltak pulzusmérővel szaladgáló futók is, mindenki valami kütyüt nyomogatott vagy antenna, mezei poloska, Waszlavik Gazember László hátúszó volt a hátára szerelve  és számomra kockafejű outsider számára teljesen ismeretlen szerkezetek, egyetlen konzervatív lázadót láttam a villamoson a nagy tömegben, aki volt annyira pofátlan, hogy könyvet olvasott és mégcsak nem is ebookról van most szó. Pár év alatt nagyon nagy változás történt itt, a győzedelmes és dicső szent fülkeforradalmat az első és második nagy technikai forradalom követte és leszámítva a kivételeket, azt vettem észre, hogy a nagyvárosi közöny az emberek között változatlan. Úticélom egyértelmű volt, elzarándokoltam Padre Pio szobrához a XII. kerület Cédrus u. és Diana u. között az Istenhegyen található Szent László Plébánia-templomhoz, ami a legmagasabban fekvő templom Budapesten. A szobor érdekessége, utalva egyúttal Pio atya magyar vonatkozású próféciájára is, hogy rács mögé van zárva és 2015-ben szentelték fel ráadásul akkor, amikor én börtönben voltam. Amikor rátaláltam, úgy éreztem mint aki kincset talált és természetesen azt is éreztem, hogy én vagyok az akit megprófétált, ez nem is lehet kérdés mert mindannyian azok vagyunk, és mindannyiunknak így helyes értelmezni ezt, nekem gyerekkoromban például volt egy piú feliratú olasz pólóm és ami még a kiválasztottságra utal, hogy Padre Pio 1968-ban hunyt el én pedig 1969-ben születtem, tehát az idő folytonosság elve is mellettem van. Mi várható a prófécia beteljesülésével kapcsolatban. Nos tudjuk, hogy Magyarországon a nők igencsak el lettek kapatva, tisztelet a mindig tisztelt kivételeknek - pedig nem építettek házakat és nem terveztek hídat sem a két távoli part között, tehát mégcsak egyetlen pontifex maximus sem akadt közöttük és itt nem feltétlenül anyagi értelemben, hanem átvitt értelemben, a szellemiségben való forradalmi alkotásról vagy olyan morális és morál feletti aspektusról van szó, amit a humanizmus szóval illethetnénk. Manapság sok nő inkább teherhordó szolgát keres, olyan péntek típusú rabszolgát semmint valóban világnézetileg független embert. Igazából ebbe a kérdésbe sem akarok belemenni, ha egyedül voltam/maradtam abból sem csináltam drámát vagy „keleti kérdést” esetleg nyugatit, az ember csúcsragadozó (az az amibe sajnos bele kell tőrödni) ezért a szaporodásának vannak kegyetlen és látszólag embertelen jellemzői, azért látszólag, mert nem tisztázott mi az amit a jelen közfelfogása vall, ha van ilyen. Általában semmit nem vall senki sem, mert alszunk és nem vagyunk éberek. A poloskák védelmében még az utolsó szó jogán szólnék pár szót, senki ne bántsa a mezei poloskákat, ezek az élőlények  - élve a régi fordulattal - egyszerűen nagyszerűek, az üsse agyon csak őket, aki tud ugyanilyen élőléneket alkotni, de még az se. Nincs poloska-invázó, határozottan vissza kell ezt utasítanom, egy-két területen szaporodtak csak el, a magyar sajtó nagyon súlyos karmát vesz a nyakába, ha implicite arra biztat bárkit, hogy bántsa ezeket az élőlényeket, főként mivel az én személyes védelmem alatt állnak, szent élőlényekről van szó. Sajnos a világegyetemünkben a sötétség sokkal gyorsabban terjed a fénynél. "Viszlát és mégegyszer kösz a halakat!".

────────────
[1.]  „Egy múzeumi tárgy - az egyik leningrádi múzeum raktárában került a kezembe - sok fejtörést okozott, miatta töprengtem a fészkes fenéről. A fene - megesz. S ha ezt teszi, akkor olyasvalami lehet, ami ehet. Legalábbis akkor olyannak képzelhették, amikor ez a kifejezés kialakult a magyar nyelvben. Káromkodásainkban megetetünk valamint a "rossebbel", meg az "ízzel" is. Az egyik betegség, a másik szellem. A fene talán szintén betegség vagy szellem, ezért eteti meg a dühös ember vele azt, akire haragszik. De mi a fene lehet előtte a fészkes jelző? És itt társul az egészhez az említett szibériai tárgy: néhány vogul és osztják bálvány. A tárgy nyírkéregből készült, emlékeztet a pásztorok ivócsészéjére, a csanakra. A csanakforma nyírkéreg "nyelének" felső végére kis bábu erősítettek. Ez a halott képmása, a halott lelkét vagy szellemét ábrázolja. Az öblösödő részbe (az "ivócsanak" vízmerítő részébe) szőrme- és rongydarabokat tömködtek: ajándékok ezek a szellem számára, nehogy bajt zúdítson a halandókra. Nos, amikor ezeket a kosárkával felszerelt bálványokat forgattam kezemben, láthattam: ezeket igazán nevezhették volna fészkes szellemeknek. Ha ez bebizonyosodna, és ha kiderülne az is, hogy a fene szavunk valamikor szellemfélét jelentett, megnyilatkozna tán a fészkes fene titka.” 
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén Terebess Ázsia E-tár

Gondolatnapló - Egy hatalomváltás margójára

Lakótelepi sámánizmus "installáció" fotó: tartarossz

Ma elméletileg Csehov Szökevény című kiskönyvét kerestem, nem tudom merre lehet, elhalmoznak a könyvek olvasatlanul. Napkutyák csaholtak utánam. Az egyik este a régi focipálya mellett mécsesek lobogtak vagy csak a lakótelepi fény játszott rajtuk, nem tudhatom. Az örök fiatalság. Amire hazaértem,  minden kíméletlenül megváltozott, sokan meghaltak azon időkben, amíg letartóztattak és a börtönöm falát kellett néznem, végtelen idő volt és furcsa misztérium egyben, hogy álmodtam ezekkel az emberekkel, megkerestek és elbúcsúztak tőlem, amikor kiléptek ebből a pokoli univerzumból, a gondolataim voltak ők, és tudtam azt is miért jöttek. Szóltak hozzám és üzentek, nem a szavak, hanem a gondolatok formájában. Titokzatos és tízezer szál köti az ember tudatát ehhez a világhoz, olyanok vagyunk mint a fák, ezek a tudati gyökérszálaink át és átszövik a valóságot és kapaszkodnak benne, amíg lehet. Az emberi élet kíméletlen sorsa kellene predesztináljon arra minden vezetőt, hogy olyan szociális rendszerben éljünk, ahol Thomas Hobbes leghíresebb gondolata: a "homo homini lupus" nem kap teret sem. Elszakadtunk a kollektivizmustól és elidegenedtünk a saját társadalmunktól, csak áru és fogyasztás relációkban futószalagon érzékeljük mindezt, amikor a terméket megvásároljuk, nem tudjuk ki tervezte, ki volt az aki nehéz munkával összeállította és bedobozolta, ismeretlen kéz alkotta, ezt Krémer Sándor filozófus a hétköznapi transzcendens fogalmi körébe helyezte, mert valóban az, mert mindez megismerhető az emberi percepciók eszközeivel. Én általában, ha bármilyen tárgyat vizsgálok, mindig van időm afelett merengeni, hogy ki alkothatta, kinek a dolgos és becsületes munkájának az összeredménye ez a világban megjelent forma, ami külső szemmel termék, valójában misztérium. A gondolataink is ilyen természetűek, sokszor nem írjuk le, és ez hiba. A gondolat azért születik, hogy napvilágra jusson. Amikor nyár van, a bolygón kirajzanak a lepkék, a poloskák, a darazsak, előjönnek a jól szervezett hangyabolyok a tél fogságából, és új életet kezdenek, olyan mintha a Föld keringése során egy rovarlényhalmaz-felhőbe kerülne. Az élet számtalan formája számomra szentség, amikor ezt a fogadalmat megsértettem, azonnal börtönbe jutottam. Egyetlen kis élőlényt sem szabad bántanunk, mégha a vérünket szívja, akkor sem. Észre kell venni, hogy a világ királya próba elé állít minket, én elbuktam ismét, aki szellemi utat akar választani magának, annak teljes mértékben alá kell vetnie magát ennek a dzsainista szemléletnek. Egyesek, pl Szántai Lajos és Pap Gábor úgy gondolkoznak, hogy Hamvas Béla az áruló. Pedig Hamvas Béla az, aki megállapította, hogy Magyarországon nincsen papi rétege a társadalomnak, egy ksatriya vezetésű ország, szellemi hagyomány nélkül. Az egész európaiságra kiterjesztette ezt a gondolatot. Vannak elméletek ezrei arról, hogy a felső papi kaszt valójában élősködő, egy ilyen teória is csak bizonyítéka annak, hogy szellemi alapvetés nélkül Európa civilizációja el fog értéktelenedni. Huntington nem tévedett, de a Kelet és Nyugat közötti ellentét szándékos, eddig úgy hittük, a mi civilizációnk önálló kulturális egység, a modern korban azonban sajnos Kelet antitézise lett. Újabb szép nap van és chemtraileznek megint, a kormányzó kivágtat a ladával és elkéri az Országgyűlés kulcsait. Nevetséges akció? A Tejero-puccs is az volt. A sikertelen puccs, mindig vicces. A világon változtatni akaró erő komikus helyzetbe kerül, mert a világ eleve groteszk. Ami ebből hasznos, az az, hogy mi a komolyság.
Komolyság-e törvényeket alkotni, földi titulusokban tiszteletet parancsolni? A mi kormányzónk egy tükör, a puccs pedig csak addig játékforma, amíg vicces. A hatalom nem szereti a nevetést, komor, ha nem tudná megőrizni ezt a komolyságot, elbukna. A színpadi játéknak élethűnek kell lennie, a persona és a személy elválaszthatatlanul eggyé válik.

Gondolatnapló - Népszerűtlen teológia

Indián sámán peyote mámorban

Az emberi életünk az örökkévalóság arányaiból tekintve, bizonyára csak egy rövid álom, amit Isten másnapra elfelejt, ha tud felejteni. Isten mint fény talán szétszórta magát a világban, és ez volt a teremtés vagy valójában a manicheus világképek alapja, amiről Hamvas azt írja valahol és valahogy, hogy az önmegtagadás és a teremtés egy. Vagyis ahhoz hogy létrehozz, előbb minden egyes pontot ami vagy fel kell áldoznod. Ez az áldozat a kereszténységben az amikor kenyeret kéne dobnunk a kő helyett, a mi mindennapos bukásunk ez a kenyér kő viszony. Nehezen tudnám elképzelni Jézust, hogy egy farizeust mae gerivel intézzen el. A legnehezebb sorsfeladat, ami el van rejtve az evangéliumban szerintem, az pont ez. Vállalni a hátrányt, vállalni az ostorcsapást és az igazságtalanságot és nem hadakozni tovább a sorssal, vagy azokkal a sorserőkkel akik közönséges emberek formájában jönnek ugyan, de valójában szakrális feladattal, mivel az én világom nem ebből a világból való világ. A kereszténységben sokunk számára ez a neuralgikus pont, ez a fajta feladás. Egy aluljárói prédikáció után a Blahán a neokeresztényeket leköcsögözi egy lumpen. Kérdés beszélni kell-e a kereszténységről és prédikálni, vagy valóban érteni és elmondani az értelmét. A mai aluljáró prédikációk általában megtérés központúak. Taszít, mert nem látható a formája, hogy egy kapun áthaladtál volna, ahol nincs kapu, ott nincs meg a belépésnek egy nagyon mély titka, amit alkalmaznak a modern rózsakeresztesek is, hogy a templomba belépést két eleven őr vigyázza. Nekem erről a Máriaremete jut eszembe, ahol a templomhoz vezető út őreit Mihály és Raffael arkangyal szobra vigyázza. Igazából ez funkcióját veszítette, mert nincs a bent és a kint között semmiféle feszültség. A szentély bárki számára megközelíthető, semmiféle tisztulási rítust nem kell végrehajtani és elmarad a legfontosabb, a mély önmagunkba nézés, hogy méltóak vagyunk-e belépni oda. Fel sem merül a kétség halvány szikrája sem, hogy nem vagyunk méltóak. Így a szent hely igazából Magyarországon és Európában is nagyon lealacsonyodott hozzánk. Buddha tanítása komplex volt, kevesek számára szólt a tan és kétségei voltak, értik-e majd. Nyugat azonban tett egy gesztust, egészen alacsony szintre vitte le a tanítást, aminek szellemi ereje már nem egész embereket ment meg valamiféle káhozattól, hanem csak pár mondatot tisztít meg belőlünk, pár léleksejtet, vagy megfékezi a bűnözőt, aki emiatt két perccel később követi el a bűncselekményt. Nietzsche úgy tud megbocsátani Istennek, hogy az nem létezik, később bevallja, hogy mindez nem komoly gondolat, hanem Stendhalt szerette volna meghaladni, mert elirigyelte tőle a legjobb ateista maximát. Az Észak-amerikai indiánok számára Isten vagy Manitu, ha van egyáltalán általános istenképük, igazából nincs ilyen, de valójában szintén már számukra Isten nem létezik, csak egy valamikor létezett és maradtak bizonyos tárgyak amiben (békepipa talán?) ez az erő, (polinéziai mana fogalom) megmaradt. Ez, ha belegondulunk egy lefokozott manicheus vagy neoplatonikus szemléletmódot takar. Így valójában nem tagadom, hogy hozzám ez a felfogás közel áll, és persze racionális magyarázata az lehet, hogy - Feuerbach a vallás mint különös ész, de nem nélkülözheti a természetes észt és logikát - (gondolata nyomán is) - az élő és a nem élő anyag közötti különbség tudása vetítődött ki talán egyfajta pszeudo-vallási formában. Azt is megfigyelték, hogy az indiánok nem tudnak még most sem a 21.században a modern világhoz asszimilálódni, ennek oka az, hogy a gondolat és hiedelemvilágukban feltételezhetően olyan messzire esnek az európai kultúrkörtől, hogy az valamiképpen áhidalhatatlan és a valóságnak egy olyan szegmensét képviselik, amit mi nem tudunk felfogni.

Gondolatnapló - A káosz közepén

Fogaskerekű

Tautológia persze, de ha pszichologizálni szeretnék a rendezett tudatállapotból mostanra egészen eljutottam a káoszig. Mindez az asztalomon elhelyezkedő mosatlan poharak és bögrék geometriai elhelyezkedéséből is következik, történetesen az, hogy: van én. 1 nappal ezelőtt minden elcsendesedett, 365 napja nem ébredtem ennyire kipihenten, most olyan erőszaknak tűnik néha az alvás, mintha én erőltetném. A káosz azért alakult ki, mert sokféle akarat van "érvényben" vagy sokféle látszólag különböző, egymást nem erősítő cél. Így volt ez a Balogh Béla (az otthonvédő Koppány csoport vezetője) szervezte "a devizások gyászmenete" elnevezésű tüntetésen is, egyet kivéve: a célt. Engem leginkább ezen a demonstráción Gonda László néptribün beszéde YouTube "rettentett meg" egy pillanatra, amikor kitért Alföldi Róbert most bemutatott darabjára is: "Alföldi a sátán lelkéből táplálkozik..." (bár ez a mondat ebben a formájában valójában itt nem hangzott el, - facebook forrás). Nekem, mint volt szegedi vallástudomány szakos bölcsészhallgatónak (József Attila és felvett nevem Karma Dordzse is az volt) lenne vitatkozásom ezzel is. Gonda egyébként nagyon jó stílusban beszélt, gyakorlott és jó szónokként és nem vitatom azt sem, hogy 2006-ban betöltött vezető szerepéért kijár neki a respekt. Az is tényező, hogy mindez a Gyurcsány villa előtt hangzott el, ezért hatásában valami radikálisabb kijelentésnek is el kellett hangoznia. Az is más kérdés, hogy én ebben is azt az áthidalhatatlan valóságot látom, amikor csoportok és emberek is különféle nézetek és befolyások rabjaiként, ideológiai láncokba bilincselve foglalnak el harci állást és ebben mindig erős nyomatékot kap az, amiről már írtam, a másik oldal démonizálása. Három olyan fő irány van talán ami ezzel szemben nem annyira duális, megosztó, nem kettős irány. Vegyük a hindu Trimurti-t (Brahma, Visnu, Siva), a keresztény Szentháromságot, a sámánizmus alsó, középső és felső világát, vagy a buddhizmus világait: a poklot, a préták (örökké éhes szellemdémonok) birodalmát, az állatok világát és az emberekét majd az félistenekét és istenekét, ezek a buddhizmusban mondhatni mind-mind a büntetés-végrehajtás (karma) tudatállapotai. Aztán vehetjük a legfölsőbb tudatállapotot amit nem lehet fölsőnek nevezni, a nirvánát vagy szamádhit. Ehhez az egészhez adalékanyagként pedig Baranyi Tibor Imre (A magyarság szellemi küldetése) vagy Pap Gábor elgondolásait a magyarság nomád lelkületéről, és természetesen a sámánnal való beszélgetéseim konklúzióját, amikor is egy álmom szerint Próteuszként (alakváltó - sámán analógia) menekültem, és egy buddhista szentkép alatt találtam menedéket üldözőim elöl. Vagyis ilyen szellemi (gondolkodásbéli) előzmények után tegyük hozzá, hogy a színház szakralitása, misztériumjátéka az ősidőkbe nyúlik vissza, vagyis itt nem pusztán szimbólumaiban egy modern világ jelenik meg, hanem háttérben egy nagyon is ősi, de újraismételt tragédia és dráma zajlik, de valójában rítus. Ennek a rituálénak a vallási és misztérium jellege háttérbe szorult, bizonyos tekintetben deszakralizálttá és modernné vált, de mégis megőrzött valamit belőle. A művészet maradt a történeti kereszténység folyamatos hanyatlásával szemben Európában az egyetlen olyan szakrális rítus és tevékenység, amit a hétköznapok demokratikus nyomora nem rántott még teljesen magával a káosz birodalmába. A költő, az író, a festő, a színész = az alkotó, mint sokszor legautentikusabb és legoutsiderebb jelenség képes az egész színjátékot egészen más, madárperspektívából szemlélni. Így van ez, hogy ma Magyarország legtehetségesebb költői száraz zsömléken tengődnek ismeretlen szakralizált térben és időben, és azon filozófálnak, hogy "miért Kosztolányi Dezsőről és miért nem inkább gazdasági szakemberekről, Csányi Sándorokról és Lázár Jánosokról vagy Gyurcsány Ferencekről neveznek el utcákat, tereket és miért róluk, művészekről, amikor ott vannak a siker bálványai". Ha már ezért a gondolatért, hát érdemes volt felkapaszkodnunk a Fogaskerekűn is túli, túlvilági területre, ahol a legrejtettebb gazdagok élnek, ahol hájasodnak Orbánok és Csányik és bújdosnak itt végeláthatatlan és sötét horizontok mögött emésztve és rágva, morzsolva népüket a semmi szélén. Ezért is volt érdekes látvány egy-két államilag kitenyésztett TEK-es proteinmalac[1.] gyilkos tekintetét keresztezni, megnézni egészen közelről a börtön után az állam egy újabb aspektusát itt, az Orbán ház környékén. Csak egy szomszéd néni járt fel-alá idegesen a Cinege utcában; régi időket idézett az, hogy álig felfegyverkezett fegyveresek kérték el talán a padlása kulcsát. Jelen volt itt minden ami groteszk. Egy népét valójában érinthetetlennek lenéző miniszterelnök, OTP vezér, mind-aki ebben a rendszerben fél és retteg (tőlünk), ahogyan azt nagyon precízen József Attila is megfogalmazta. Egyébként az OTP elnök-vezérigazgató házánál már szitkok, átkok elkeseredett hangok és fekete zászlók kavalkádja volt és ha Balogh Béla úr nem hozta volna magával a csótányirtót, akkor egészen kemény és szörnyű rítussá változott volna minden, persze nem kérdéses ez is, hogy a legsötétebb népnyomorító alakok ellen kvázi minden eszköz, tett és frazeológia megengedett. Így a fekete zászlós vonulás jelentős része nem a megemlékezéssé vált, hanem a jogos haragé tüntetés "mágiáé", legalább is a szubjektum, a tudat szerint. Így egy nagyon nehéz kettősség lépett fel a gyűlölni és közben megemlékezni esete, aminek inkább a megemlékezés látta kárát. Mindenképpen javasolnám a megemlékezés menetét, a valódi csöndes gyászmenetet és mécsesek gyújtását, mindenhol hiszen a lelkiismeret felébresztésének ez a legjobb rituáléja. Tény az, hogy a Regnum Marianumnál, a mécsesgyújtással és a Miatyánkkal a tüntetés harag oldala is feloldásra került és köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek érte, hogy mindez a feloldás egy emlékfával is megvalósult.
Visszatérve Alföldi Istvánjában mellesleg elhangzott egy óminózus mondat is: "akinek nincs semmije, az annyit is ér", Én persze mindezt egy szent kórussal mondattam volna ki, de a nép (lázadók) és a felső vezetők közötti távolságot kiemelte a legegyszerűbb megjelenítés, a magasságbéli különbség is. A szent könyveknél is természetes szokás (a szikh Ádi Granth, buddhista szent iratok, Ji-Csing), hogy a könyv az ember fölött van. Alföldi darabjában a rendőr, az ügyész, az állam, a hatalom helyettesíti a szent könyv tiszteletét, ez már a profanizált és kikényszerített, európaiságba ágyazott konkvisztádor vagy rabló és bűnöző tekintélye, nem szakralizált közvetítő erővel, felhatalmazott isteni módon, hanem kizárólag primer módokon hat, a megtévesztés és az erőszak nyelvén.

────────────
[1] A proteinmalac kifejezés T.B.P. várakozó-fagyöngy fantázia-álnevű kortárs költőtől származik

Kapcsolódó oldalak és egyéb hírek:
Gyűjtés Balogh Béla (Koppány Csoport vezetőjének) börtönbüntetése ellen  Hírháttér Multimédia
Csótányirtóval fújtak be Csányi Sándor házába [O]rigo
Devizahiteles gyászmenet 13/12 (mécsesgyújtás az áldozatokért) YouTube user: MMO19440319
Gyászmenet a devizahitelesekért Magyar Hírlap Online
Devizahitelek: két javaslat van metrOpol
Bankgyalázás, bankplakátolás YouTube user: 66masodperc /SoDI/  2013.08.27
Maroknyi devizahiteles zavarta a Nagykörút forgalmát [O]rigo
Idős házaspár kilakoltatása Révfülöpön YouTube user: 66masodperc /SoDI/  2013.08.26
Egy kíméletlen kilakoltatás vége Veol.hu
Otthontalanul: egy börönddel és a kutyával tették utcára a révfülöpi idős házaspárt Pannon Média
A TEK arroganciája határtalan TASZ

Összefoglaló - Utazás a Kurultáj körül

Egy YouTube-ra feltett filmfelvétel a gyilkos lárváról, arról a fajról, amelyik a 
bugaci homokból is halálos tölcsér-csapdát készít.

Miskolcról, Kassára, Dunaújvárosig és a Kurultájig, közel 800 km-t vezettem - másfél nap leforgása alatt. Mindössze 1 órát aludtam. Nem sokan látták szerencsére, hogy aki egyéni életében antiszociális, abban különös fogékonyság él, hogy társadalmi és a nemzet szélességi fokán másképp érezzen. Ez persze nem olyan egyszerű, de ugyanakkor hétköznapi példa, hogy utálja vagy csak kerüli a szomszéd vagy ő a szomszédját, és mégis fogékonyabb a nem annyira személyes kapcsolataiban nem közömbösnek lennie.Szándékosan egyes szám harmadik és negyedik személyben írtam le mindezt. Valóban volt egy pont, amikor én a nemzet fölé emelkedtem. De nem úgy voltam, mint egyes szektariánus vallásossal, hanem úgy viszonyultam, hogy ez a jelen a múlt. És a múlt a jelen. Talán úgy éreztem, hogy túl sok volt ez egy napra is. Hiszen ellátogattunk a világ egyik végére, Tompára is. És annak a világnak szélének szélén áll egy tanya közel a szerb határhoz. Olyan szomorú világok és isten háta mögötti poklok nyíltak ki a napokban, hogy emberek ilyen sivár környezetben tanyák és putrik mélyén elvágva mindentől, és élnek. Vagy egyáltalán élnek? Súlyos a mélység börtöne és egyre nagyobb a sötétség étvágya is. Más értelmezésben nem a Kurultájon fotózkodó (bár ez is helytelen megfogalmazás, inkább csak fényképezték) Adigzsi tuvai sámán a legautentikusabb sámán ma Magyarországon. Lehet, hogy ez csak az én hülye sztereotípiám és még kétség sem fér hozzá. Isten egy mondás szerint mindig megnehezíti a dolgunkat, csak az ördög veszi le hátunkról a terhet, ami nélkül könnyebben futkározhatunk a pokolban. Futkározik a hideg. Sötét van, néhány meteor hasítja át a Kurultáj esti egét. Bugac, az a Bugac ahol még serdülőként a hangyalesőre lestem. Hangyaleső és nacionalizmus. Szarvasagancs és féknyom.
Hazatértem, hiszen magyar vagyok, ismertem fel egyetlen pillanatra vállaltam ezt az identitást, könny borított be, átvillant agyamon nyomorúság, a nagy nyomorúság. Hogy hogyan élnek itt az emberek és mennyire instabil, értelmetlen és kihaló faj a miénk, (*értsd alatta az embert) . Félő, hogy ez a nacionalistáskodás és hagyományőrzés elbillenti a precíz egyensúlyt a lélekben (*főként ha abból áll, hogy egyes népeket kitagadunk a rokonságunkból, másokat pedig fura módon a rokonunknak fogadjuk - ajánlott olvasmány ehhez). Az egyensúly elvesztése pedig az objektivitás elvesztése is.Gőg. Ugyanakkor azonban szakrális kísérletezés is, ünnepet létrehozni, mítoszt, testvériséget a modern kor kellős közepén. Egy pillanatra magyar voltam, átéreztem a kollektív nemzetsors minden fájdalmát, a dicső történelmet és a kevésbé dicsőt. Nagyon fontos ez a dinamizmus, ez a nomád, az állandóan változó és meggyőződésnélküliség, amiről már írtam. A Próteusz a görög mitológiában, az alakváltó. A megfoghatatlan, magyar vagyok, de csak egy pillanatra és már nem tudsz megfogni. Nem tudsz megsérteni, mert a következő pillanatban már gondolatot váltottam. Seregszemle volt, de én nem igazán rajongok a seregszemlékért. A ksatrya útja nagyon távol áll tőlem. Nem vagyok harcos. Vagyis inkább a fizikai világban nem vagyok az, de a szellemiben és a lelkiben igen. És visszatérve a sámánizmushoz, az, hogy lélekben megint le kellett mennem az alvilágba, találkozni a halálfélelemmel, és én nekem pedig el kellett hozni a szarvasagancsot (agancskeresés analógiák - Bugac, Kurultáj, Bartók Béla - Kantáta Profana[1]), a tejutat, mert már ott nem kell, nincs rá szükség - a szimbólumok nyelvén ez a sámánutazás, nem dobbal történik, nem révülés útján, hanem a hétköznap szintjén, csak nem vesszük észre. Az agancs a tejút és a holló ezek a nap fő jelképei és az alsó világokba való alászállás, Tompa, dél, tompulás és nézzük az igazságot, mert az élet megy tovább, nekünk az igazság maradt, a holló életet is hoz a csőrében (Remete Szent Pál és Szent Antal). De a holló itt áll. Az utolsó pillanatban rántottam el a kormányt, a sün megmenekült és nem borultunk az árokba sem. Itthon pedig időközben a harmadik rozsdafarkú fióka is szárnyra kapott az öntözőkannából odúvá avanzsált fészekből. Az ember most visszafoglalhatja a lakótelepi lodzsiát a következő visszatérésükig. Ha visszatérnek. Szép utat a Földközi-tengerig. Remélem.
                                                                  

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus Ochruros)

Kapcsolódó oldalak:
Emberségünk veresége (San't Egidio) tartarossz.blog
Házi rozsdafarkú  Madárfotó.hu
Paksi Zoltán - A Holló csillagkép titkai Dobogó Magazin
KURULTAJ Magyar törzsi gyűlés
A mítikus holló --- Apollón madara, Remete Szent Pál legendája Temesvári Gabilla oldala
A mindent tudatot megmérgező gyűlöletről írt cikket a napokban a Hírháttér Multimédia:
Az elmebeteg nép, amely bélsárként ömlött alá Hírháttér Multimédia


[1] Az agancskeresés még 14 évesen Bugacon töltött nyaram idején történt. A keresett agancs helyett most egy romától nem én általam megvásárolt agancs van - ideiglenesen. Fogalmazhatnék úgy is, hogy megkerült. De nem az agancs, hanem a saját memóriámból előkerült egy momentum, az ami összekötődik Bugaccal. A másik momentum, amit nem akarok elmisztifikálni, hogy a tuvai sámán is itt volt a Kurultajon Bugacon. Ahol a szarvas elveszett, mert agancsot kerestünk. 

Rendkívüli hírek - Tuva sámán szertartása a Szent Koronánál

Úgy gondolom  ez az esemény  mindenképpen elég rejtélyes  és  titokzatos. Magyarország  jelenleg a sámánizmus nem gyakorlati, hanem történeti értelmében legnyugatibb bástyája, bár a hagyomány nem őrződött meg, de fragmentumaiban  mégis megmaradt és fellelhető. A tuvai sámán elmondja, hogy ő családi, vérségi vonalon örökölte a sámánságot. A magyar hagyományból ismert, hogy a sámán fogakkal születik, mindenképpen fölös csonttal (hat ujja van). Kiskorában is meglehetősen furcsán viselkedik, másként, mint a többi gyerek, magányosabb, szemlélődőbb. A sámánok  Szibériában elkülönítve élnek  a közösségtől, kvázi  a közösség perifériáján, de tiszteletben. A Szovjetunió szétesése után  tehát  úgy látszik újra reneszánszát éli és újjáéled ez az ősi tradíció. Tibetben a tibeti jós papok például nem részei a tibeti buddhizmusnak, a lámák mégis kikérik  a jóslataikat minden év kezdetekor egy révüléses szertartás során. Hipotézis, de sokszor teszem fel, globális elterjedtsége okán, hogy a vallások előtti vallás a "sámánizmus" lehetett, persze  mindez  következhet  abból  is, hogy  az  emberiség  akkori  életformája nagyon hasonló volt. Ami mindenképpen megjelenik az a különös képességű személy, antropológiailag pedig túl van az emberen, több annál, hiszen fölös csontja van, ugyanakkor ez a többlet lelki és szellemi is. Így a fizikai valóságban való többlet, valójában a szellemi többlet. Nem csak a sámánizmusra hanem a vallásokra is jellemző, hogy ami az embert többé teszi, azt meghatározzák és szabályrendszert hoznak létre (sivatagi atyák, szerzetesek), ami legjobb példaként a hindu ortodoxia legismertebb irányzatánál, a jógánál jelenik meg, ez egyfajta fiziológiai meghaladása a normál embernek, így táplálkozási szokásoktól, az emberi közösséggel való kapcsolat is erősen szabályozva van, ez pedig egy különös fiziológiai állapotot hoz létre, ami meghaladja az ember képességeit.


Programajánló:Március 25-én, 17 órakor Magyarok Házában (Budapest, Semmelweis utca 1-3. Csontváry-terem) fog Ojun Adigzsi See-Oglu tuva sámán tisztító szertartást bemutatni.
A teljes program:
Adigzsi, tuva sámán Magyarországon (Anahita Jóga- és Szellemi Központ)

Hírforrás:
Tuvai sámán a Szent Koronánál (Szent Korona Rádió videó)

Kapcsolódó oldalak:
Mongus Kenin-Lopszan Tibetet Segítő Társaság
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén Terebess Ázsia E-Tár
Diószegi Vilmos: Sámánizmus Terebess Ázsia E-Tár